>Luke H. szemszöge<

-Hogyhogy nem ismer meg?-nyomta kezembe a kocsikulcsot Michael.

-Haver. Úgy ahogy mondom. Egyszerűen csak nem ismer meg.-túrtam szőke hajamba, melyet ma "tarajként" hordok.-Úgyhogy most szépen fogom magam és elmegyek a szüleihez. Mert az nem létezik, hogy 7 évet csak úgy elfelejtett. Tuti történt vele valami. Csak nem tudom, hogy mi. Basszus Mikey, pisis korunk óta legjobb barátok voltunk. 7 hosszú éven keresztül. Ezt akkor sem felejted el, ha kitör a világháború.

-De ácsi már na. Rohadtul nem értem a szitut haver. Nem csak téged, de egyikünket sem ismeri. Mégis honnan a fenéből kellene pont téged ismernie? Kezdem azt érezni, hogy több egód lesz, mint maga Selena Gomeznek.-vette fel a kabátját, mire értetlenkedve kémleltem zöld hajú barátomat.-Mit bámulsz?

-Hogyhogy mit? Téged! Mégis mit csinálsz?-tártam szét kezeimet.

-Eljövök veled. Mia ma úgyis el akarja vinni valahova Rachelt, a lányokkal. Bár lehet csak ketten mennek majd. Nem tudom. A lényeg, hogy semmi kedvem itthon ücsörögni. Calum meg Ashton mennek valahova zenét írni. Ahhoz pedig rohadt lusta lennék. Sőt..-lépett bele koromfekete Conversébe.-Mehetünk.

-Biztos nem szeretnél Ashékkel lógni? Hosszú út lesz, és Rachel mindkettőnket ki fog belezni. Aztán beleinknél fogva fog minket felakasztani az első fára ami szembe jön vele.-vakartam tarkómat abban reménykedve, hogy meggondolja magát. De nem. Mr.Mindenmásodikhétenmásmilyenahajam uraságnak esze ágában sem volt változtatni döntésén. Már meg sem lepődök ezen...

-Nem. Menjünk mááár.-ült be a kocsiba.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

-Szállj ki.-szóltam oda Mikeynak, aki az utóbbi 20 percben felváltva veszekedett Miával és Rachellel.

-Minek?-nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy "hé haver szakíts a csajoddal!" vagy valami ilyesmi..

-Talán mert megjöttünk?

-Mi? Hova? LUCAS!! Hol a fenében vagytok?-kiabált bele a telefonba Rachel.

-Fiús napot tartunk majd jövünk. Csáóó Óh életem. Szeretlek. Nagyon nagyon. Ne aggódj nem lesz bajom, Lukeycica majd megvéd a gonosz bácsiktól. Nagyon szeretlek Miaaa.-nyomta ki Mike a hívást aztán megcéloztuk azt a házat, ahol életem első 7 évének legtöbb idejét töltöttem.

-Jó napot! Luke?-szaladtak fel Johanna szemöldökei. (Rachel anyukája í.m.)

-Szia Johanna.-intettem esetlenül.-Ő itt az egyik legjobb barátom, Michael Clifford. Michael ő itt Johanna Scott, Rachel anyja.-mutattam be őket sietősen egymásnak.

-Örvendek a találkozásnak.-rázott vele kezet Mikey, majd Johanna intett hogy menjünk be a házba.

-Szívem ki volt az?-Cameron (Rachel apja, í.m.) összefont karokkal ült a kanapén és ahogy elnéztem éppen filmezni készültek. Lehet rosszkor jöttünk. De sebaj.

-Kérlek, ne akadj ki rendben?

-Johanna! Ki volt a..Lucas?!-hanglejtésén és a megszólításon is nagyon nagyon meglepődtem. Soha az életben nem szólított így. Miért most kezdené el?-És..Zöld társa? Miért engedted be őket?

-Hogy hogy miért?-rökönyödtem meg.

-Inkább miért vagy itt?-kontrázott kimért hangon Cameron.

-Mert van itt pár dolog amit szeretnék megtudni és jobb személyesen, mintsem telefonon keresztül.

-Mégis mit akarsz tőlünk még mindazok után amit velünk tettél?-pislogott Johanna is.

-Pontosan ezt. Rachel a mi menedzserünk lett. De nem hogy a nevemet nem tudja. Azt sem tudja, hogy ki vagyok! 7 évig elválaszthatatlanok voltunk! Ilyen hosszú időt akkor sem felejtek el, ha úthengerrel mennek át rajtam!-rágtam ajak pc-met, közben pedig ideges ütemet vertem lábammal. És ez az ütem lesz az általam megírt következő dalunk alapja.

-Igen. De ha amnéziád van. Na akkor még azt is elfelejted, te ki vagy.-dőlt előre Cameron, Johanna pedig sírni kezdett.-Miután ti elköltöztetek, Rachel teljesen tönkre ment. Nem evett nem ivott se semmit. Egyszer kiment. De kocsi elé ugrott. Miattad. És ott lett amnéziás. Miattad Luke. A hiányod miatt. Szóval eszünk ágában sincs hagyni azt, hogy téged meg a bandádat pesztrálja. Szépen beszélek vele és fel fog mondani. De még egyszer nem adom meg neked azt az örömet, hogy tönkretedd. Nem. Semmi képpen.-rázta fejét Johannát nyugtatva Cameron.

Amnézia? Miattam. Éreztem ahogy Michael kezét hátamra vezette és megpaskolta azt, de aztán feleszméltem.

-Ne tedd. Remek jövő áll előtte. Ha most felmondatsz vele, nem lesz sose sikeres menedzser.. Nem fogok nála próbálkozni. Semmi. Esküszöm. De a jövője az nagyon fontos. Mindennél fontosabb.-sütöttem le szemeimet.

-Ígéred?

-Ígérem...