| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

– Mindent elmondasz nekik, szóról szóra, ahogy nekem is – közölte komoly hangon, mikor befordultunk az utcánkba.
– Huszadszorra is elmondom, hogy mindent megosztok velük, ugyanúgy ahogy azt neked is tettem. Megfelel? – sóhajtottam fáradtan, mire önelégült mosollyal bólintott.
A kávézó óta mindent átrágtunk. Minden egyes létező témát. Rég óta nem beszéltünk már csak úgy kettesben, ezért, ha nem is ilyen körülmények közt akartuk ezt megtenni, most legalább összejött. Pár ház választott már csak el minket otthonunktól, mikor feltűnt, hogy az udvaron felkapcsolódtak a fények és négy alak rontott ki az utcára. Mielőtt bármit is reagálhattunk volna, Calum telefonja rendre csörögni kezdett. Kabátja zsebéből előhúzta a készüléket, majd kinyomta azt.
– Nem hiszem el! Ha haza jön istenemre mondom a seggébe nyomom azt a hülye telefont! – csapott a falra Liv. Cal mellettem tágra nyílt szemekkel húzta be a nyakát
– Megpróbálom felhívni Rachel-t, remélhetőleg ő felveszi.. – dünnyögte fejét rázva Bryana.
– Itt vagyunk, nem kell – szólalt meg Calum, mikor közelebb értünk hozzájuk. Mind a négyen egyenként fordultak felénk, majd Olivia rögvest a mellettem álldogáló srác karjaiba rohant. – Hé, minden rendben? Történt valami?
– Semmi nincs rendben te ökör – csapta meg mellkasát. – Minden szó nélkül léptél olajra, mikor én meg a hülye fürdőben üldögéltem vagy háromnegyed órán keresztül! Mégis hol voltál? És miért nem szóltál?
– Rach után mentem, mert tudtam, hogy úgy sem divatbemutatóra megy – vakarta meg tarkóját miközben felém sandított. Luke kérdő tekintettel nézve engem fonta össze kezeit mellkasa előtt.
– Akkor mégis hova mentél?
– Menjünk be és mindent el fog magyarázni – szólalt meg helyettem Calum, majd mindenkit betessékelt a nappaliba.

Lassan tíz perce mesélem a történteket, mikor elértem a ma esti fejleményekhez. Liv, Bryana és Mia is könnyes szemekkel hallgatták a sztorit, de Luke végig feszülten méregetett. Láttam, hogy minden egyes izma megfeszült. Ha eddig nem is haragudott rám, most egészen biztos, hogy elmondhatatlanul magamra sikerült haragítanom. Pff, remek.
– Miért csináltad ezt? – szólalt meg elsőként Mia, valahonnan a Bahamákról.
– Mondtam már. Nem akartam, hogy bajotok essen – fújtam ki orromat sokadszorra. Ez az este rosszabb már nem is lehetne. Még meg is fáztam.
– De te ma majdnem meghaltál, a picsába is! –csattant fel haragosan bámulva a kamerába.
– Inkább én, mint egy 10 éves kislány, Mia!Különben is itt vagyok, hála Calum-nak. Ha meg nem lett volna ott, most a kórházban feküdnék. Ennyi.
– Komolyan mondom, már veszem is a jegyeket az első gépre ami Sydney-be repül, mert rohadtul elegem van abból, hogy mi hála a barom pasidnak mindenről lemaradunk! Holnap délelőtt otthon leszünk és az lesz az első, hogy megyünk a rendőrségre. Ez marhára nem normális, hogy egy féltékeny szuka egy másik nő életére tör, a fenébe is! – dühöngött ököllel csapkodva az asztalt.
– Hé, nyugodj meg. Megoldjuk, ne idegeskedj – ölelte magához szorosan Mikey.
– De..meghalhatott volna. A legjobb barátnőm ma nagyon is meghalhatott volna – zokogott fel keservesen. Szégyenkezve néztem végig a mellettem ülő személyeken. Bry és Liv egyaránt könnyáztatta arccal ültek mellettem, Ash idegesen a száját harapdálta, Calum „én ugyanezt mondtam" arccal mosolygott rám. Luke arcáról pedig egyszerűen semmit nem tudtam leolvasni. Semmi érzelem, semmi rezzenés.. Semmi. Hatalmas nagy semmi.
– De itt vagyok, Cal megmentett, élek és virulok. Ne sírj. Majd meglátjuk mit fog tenni legközelebb, mert így igazából csak a sötétben tapogatózunk, hogy ki lehet az illető – legszívesebben megöleltem volna a legjobb barátnőmet, aki azt súgta volna a fülembe, hogy minden rendben lesz. De ő jelenleg a világ másik felén telel a barátjával és szívem szerint be sem avattam volna őket. Most lényegében miattam szakad félbe a nyaralásuk, mert haza jönnek, hogy aztán engem pesztráljanak. Hivatalosan is én vagyok a legrosszabb legjobb barátnő ezen a bolygón. Síri csend telepedett ránk, majd feldobtam, hogy hagyjuk ezt a témát és megkértem Miát és Mikey-t hogy meséljenek a Bahamákról, mert bár a képek csodálatosak jó lenne ha mesélnének is róla egy kicsit. Pont mikor Mia a tengerben való lovaglásról kezdett volna mesélni, Luke egy óra csend és mozdulatlanság után megszólalt.
– Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. De Rachel és én most felmegyünk aludni. Hosszú nap volt a mai, holnap találkozunk – hajolt le, hogy beleintegessen a kamerába, majd karon ragadott és maga után húzva meg sem állt a közös szobánkig. Miután engem leültetett az ágyra becsapta az ajtót és hajába túrva mászkált előttem fel s alá.
– Nekem miért nem szóltál? Azt hittem ha két ember kapcsolatban van, akkor azoknak nincsenek titkaik egymás előtt! A pasid vagyok, Ray, előttem minek titkolózol?
– Én meg azt hittem, hogy ha két ember kapcsolatban van, akkor azok bíznak egymásban és nem állítják azt, hogy a másik két hét után már csalja őt! – ugrottam fel az ágyról megemelve hangomat.
– Én bízok benned a fenébe is! Amúgy meg ez most rohadtul nem számít! Ha Calum nem megy utánad, most nem lennél itt! Fel bírod fogni ennek a súlyát? – ütött ököllel az ajtóba.
– Hőő. Na álljon meg a fáklyás menet, Hemmings!Bízol bennem? Pár órával ezelőtt azt állítottad, hogy lehet, hogy én téged csallak! Melyik szóban van itt a bizalom?!
Szúrós tekintettel tornyosult felém, majd mikor megint szólásra nyitottam számat, kezeit tarkómra helyezte és vadul tapadt ajkaimra. Lassú léptekkel kezdett el tolni az ágyunk felé, ahova aztán le is döntött, míg végül teljesen rám nehezedett és úgy csókolt tovább. Pár perc elteltével legurult rólam és hanyatt fekve az ágyon, szorosan magához húzott.
– Fogalmam sincs mi lett volna velem, ha Calum nem megy utánad – suttogta el-elcsukló hangon.
– Ne gondolj ilyenekre.. Itt vagyok és semmi más nem számít – simítottam kezemet fehér pólójára.
Ezután nem szóltunk semmit. Hol hajamat, hol hátamat simogatta, míg végül magával ragadott az álmok világa...

| 2 héttel később |

Túl a szilveszteren, túl az új éven, őrült féltékeny nő mentesen ülök a bőröndöm tetején, amit nagy nehezen sikerült lecsuknom. Mia és a lányok mind a szobánk padlóján ülnek, és próbálnak lebeszélni arról, hogy visszamenjek a turnéra.
– De muszáj. Nem maradhatok itt mindig, ez a munkám, mennem kell – mosolyodtam el halványan, majd felálltam és felállítva bőröndömet, húzni kezdtem magam után.
– Én azt értem, de nem lenne megoldható, hogy itthonról irányítsd a dolgokat? Így nem lenne akkora esélye annak az őrült riba...
– Hé, hé. Már két hete nem hallottunk felőle semmit, nem igaz? De. Nyugodjatok meg, nem lesz semmi gond. Kérlek titeket, csajok.
– Mit művelsz?! – sipította Olivia.
– Miről beszélsz?
– A szemeid. Ne nézz így, mert ebben az esetben csak akkor ülhetsz fel arra a repülőre, ha...
– Ki ül fel, milyen repülőre? – toppant be az ajtón Luke, egy tábla csokival a kezében. Szemei ide-oda cikáztak végig az egész szobán. – Készülsz valahova?
– Én ezt nem akarom elhinni. Tiszta Dél-Amerikai szappanopera! – dünnyögte Bryana.
– Te nem is tudod? – pislogott nagyokat Mia. Ó.Valóban. Megeshet, hogy Luke-nak elfelejtettem említeni a terveimet...
– Beszéljetek már érthetően, na! Kérdésekből és célzásokból semmit nem fogok megtudni, feltűnt ez rajtam kívül még valakinek?! Rachel. Mi folyik itt? Minek az a bőrönd? Hova mész?
– Hát. Őő. Vissza..a..vissza a turnéra – hadartam el gyorsan, összeszorított szemekkel.
De nem válaszolt. Egy szót sem szólt, még 5 perct eltével sem. Úgyhogy amolyan most már minden mindegy alapon kinyitottam az egyik, majd másik szememet is. Tökéletes ajkaival o alakot  formált, a csokit meg ripityára törhette, mert ujjai fehéren  fonódtak a becsomagolt finomság köré.
– Miért van az, hogy ebben a kibaszott házban, kibaszottul én vagyok az a személy, aki kibaszottul mindig utolsóként értesül a történésekről? – kiabált. Jesszus, imádom mikor a színpadon kiabál, de ez a kiabálás, nem a szerethető, hanem a „valakinek neki megyek" kiabálás. Szuper. Príma. Ennél jobb nem is lehetne ez a nap.
– Ha már káromkodsz, káromkodj szépen, ne egyoldalúan – kuncogott Mia. Legalább ő viccesnek találja a szitut.
– Te meg fogd már be! Még itthon se kellene lenned!
– Barom – hagyta ennyiben a dolgot, kikapta a csokoládét kezéből és falatozni kezdett.
– Elég, ne marakodjatok már. Rám haragszol, akkor rajtam töltsd ki a dühödet, ne máson – vontam meg vállamat.
– Most ne oktass, inkább azt mondd mi ez az egész?!
– Luke. Ez a munkám. A turné holnap folytatódik Londonban és nekem a ma esti géppel kell odarepülnöm, hogy időben ott legyek a srácokkal – fontam össze kezeimet mellkasom előtt.
– Én azt hittem nem mész vissza!
– Mégis miért ne mennék? – ráncoltam homlokomat.
– Veszélyben van az életed, te meg ennek ellenére is utazgatni akarsz? Normális vagy?
– Figyelj – vettem mély levegőt. Lassan itt a taxi, mihamarabb ki kell szabadulnom innen. – Azért mert az a pszichopata kipécézett magának, az én életem megy tovább. Van egy munkám amit el kell végeznem, mert nem akarom, hogy kirúgjanak. A srácoknak szükségük van rám és.. – beszédemet egy dudaszó szakította félbe. – Mennem kell, ez az én taxim.
– Te leléptél volna egy szó nélkül? – nyakán kidagadt egy ér, mikor az eddiginél is hangosabban kiáltotta el magát.
– Nem, hagytam volna levelet..
– Pokolba a levelekkel, pokolba ezzel az egész szituációval! Nem hagyom, hogy elmenj, nem fogod kockára tenni az életedet. Nem. Nem hagyom. Tégy amit akarsz, mondj amit csak szeretnél. De te ma és a következő időben ki nem fogod tenni a lábadat a bejárati ajtón. Egyedül semmiképpen. És turnézni sem fogsz menni. Nem fogom megengedni – túrt hajába idegesen.
– Álljunk meg egy pillanatra – nevettem fel hisztérikusan. Ugye most csak szórakozik velem? – A barátom vagy Luke, nem az apám, hogy megtilts nekem dolgokat! Nem olyan helyen élünk, ahol neked hatalmad lenne felettem. És én most beülök a taxiba, ami kivisz a reptérre, ahonnan egyenesen Londonba repülök, hogy befejezzem a turnét a fiúkkal. Nem fogsz megállítani! – ajkai megint elnyíltak egymástól, egy pillanatra talán levegőt is elfelejtett venni. Kiverte a biztosítékomat és én is az övét. Három hete vagyunk együtt és ez a második balhénk. Nem is olyan rossz eredmények..
Ujjaimat szorosan a bőröndöm fogantyújára kulcsoltam, majd kikerültem Luke-ot és idegesen trappoltam le a lépcsőn.
– Jézusom, mi ez a zaj? – forgolódott a kanapén Mikey.
– Kedves Rachel-ünk elmegy – loholt mögöttem Luke.
– Mi? Hova? – bukkant fel Ash göndör haja is a láthatáron.
– Várj már, állj meg az Isten szerelmére! Rachel! –kapta el kezemet Calum, aki feltételezem csakis erre várt.
– Mi van?
– El sem köszönsz? – nézett rám sunyi mosollyal képén. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd kezeimet szorosan nyaka köré fontam.
– Te nem akarsz lecseszni, esetleg kiabálni velem?
– Kiabált veled? – suttogta fülembe. Nem válaszoltam, mert szemeimbe könnyek kezdtek gyülekezni, így maradtam a bólintásnál. – Affene. Jól van, nekem el ne sírd magad, rendben? Jól van, ügyes csaj vagy. Köszönj el tőlük is, kiviszem a cuccodat – paskolta meg hátamat, megfogta bőröndömet és kicipelte a kocsihoz.
– Calum Thomas Hood mégis mit művelsz?
– Segítek neki, hogy ne késse le a gépét. Talán valami gondotok van ezzel? A srácok mind tudnak a dolgokról, amik mostanában történtek. Imádják Rach fejét, sosem hagynák, hogy bármi baja essen és az a hegyomlás Paul is mindig mellette lesz. Az őrült meg nem is tudja, hogy turnézik. Ne legyetek hülyék, köszönjetek el tőle és ennyi. Másfél hónap, hat hét az egész. Utána úgyis megint LA-ben leszünk mi is és ő is oda fog jönni. Ennyi – tekintette lezártnak a témát én pedig szipogva küldtem felé hálás pillantásokat.
A többiek mind tágra nyílt szemekkel bámultak hol rám, hol a kifele tartó Calum-ra, majd Mikey lépett hozzám elsőként.
– Igazi makacs nőszemély vagy. Tessék vigyázni magadra és ha lehet ne moccanj a srácok mellől, bár őket ismerve majd ők nem mozdulnak mellőled – puszilta meg arcomat és átadta helyét Miának, akit követett Ash, madj a lányok és végül Luke lépett elém.
– Ne haragudj, hogy nem szóltam, én csak féltem,hogy...
– Mitől féltél? – tette két tenyerét arcomra. – Tőlem? Ray, a barátod vagyok, mégis miért félnél tőlem?
– Nem tőled, hanem a reakciódtól. Lobbanékony vagy. Mióta majdnem kivasalt az a kocsi – rántottam meg vállamat. Hüvelykujjaival kezdte simogatni arcomat, közben könnyeimet is lecsókolta.
– Nem akartam kiabálni veled. Esküszöm. Csak rettegek attól, hogy bajod eshet. Ráadásul úgy, hogy nem is vagyok a közeledben, hogy megvédhesselek. Értsd meg, hogy nem élném túl ha elveszítenélek. Én nem..nem bírnám. Nem menne – döntötte homlokát enyémnek.
– Rach, a taxis egy állat, le akar húzni 60 hülye dollárral, csak azért, mert várnia kellett tíz percet. Úgyhogy én viszlek ki, de menni kellene ha nem akarod lekésni a gépet – vakarta meg tarkóját Cal. Sóhajtva húzódtam el Luke-tól.
– Hat hét múlva jövök. Vigyázzatok magatokra, rendben?
– Vigyázunk, de te pedig minden nap hívj. Különben képes leszek utánad menni – kötötte lelkemre Ash halovány mosollyal.
– Minden nap beszélünk, ígérem. Nem lesz semmi gond, ne aggódjatok ezen annyit – mondtam megtörölve arcomat. – Mi most megyünk, szeretlek titeket, hamarosan jövök..
Végül aztán Luke is velünk tartott a reptérre. Nem ült az anyósülésre Calum mellé, hanem velem együtt beült hátra. Egész út alatt puszikkal halmozott el, aranyos dolgokat suttogott a fülembe és mindvégig a kezemet szorongatta.
Az ellenőrző kapunál alig lézengett pár ember, így nem kellett sokat várnunk, hogy rám kerüljön a sor. Mikor már csak ketten voltak előttem, Luke maga felé fordított:
– Biztos vagy benne, hogy most elmész? Szerintem senki nem szólna érte, ha..
– Biztos vagyok, ezt már párszor kérdezted, én pedig párszor elmondtam, hogy igen, biztosan megyek. Ne aggódj, minden rendben lesz. Amint megérkeztem Londonba felhívlak és ha a hotelben leszünk is szólok. Csak kérlek nyugodj meg végre –fogtam kezeim közé arcát.
– Szeretlek. Annyira nagyon szeretlek – hajolt közelebb hozzám.
– Én is szeretlek – hunytam le szemeimet, mikor ajkaink egymáshoz értek. Még a hideg fémkarika ízét is éreztem, mikor elengedtük egymást. – Cal, ajánlom, hogy épségben érjetek haza.
– Értettem, kisasszony.
– Remek. Hat hét múlva találkozunk. Szeretlek titeket – intettem utoljára, majd átsétáltam a kapun.
Fejezzük be ezt a turnét.

| 6 hét múlva – a One Direction turné utolsónapja |

– Minden kész vagytok? Srácok ne idegesítsetek már, ez az utolsó nap, nem késhettek el az ég szerelmére is!
– Tyűha milyen ideges vagy – szambázott, igen Harry Styles komolyan táncolva jött oda hozzám. Megállt mellettem, majd jobb karját átvetette vállamon. – Azt azért mindenkinek be kell ismernie, hogy én vagyok a világ legjobb személyi testőre. Hat hét és egy karcolás sincs rajtad. Remek munkát végeztem, ezen nincs mit magyarázni.
– MI? – kapta felénk fejét Liam a világ legvékonyabb hangján sikítva. – Te? Te vagy a legjobb testőr? Harold be vagy tépve? Ha rajtad múlott volna, vagy harminc rajongó szedte volna darabokra.
– De az csak egy eset volt, most mit fújod fel ennyire?
– Igen? És azzal mi van, mikor majdnem kilépett a villamos elé, mert te meglökted? – fonta össze kezeit Zayn is.
– Jó, de az véletlen volt, akkor tényleg csak hülyültem. És végtére is, én mentettem meg, mert én húztam vissza. Nem? – alig bírtam visszatartani a nevetésemet, mikor oldalra sandítottam és láttam, hogy feje pár árnyalattal pirosabb mint általában.
– Mit kamuzol már? Én kaptam el a kezét és rántottam vissza te testőr – igazította meg gitárja szíját Niall.
– Ti most szemrehányást tesztek nekem? Különben is, azt akarjátok, hogy az ausztrál Rómeó élve gyilkoljon meg?
– Hazza, én esküszöm nem szívesen néznék bele a fejedbe. Szerintem van olyan sötét mint a fekete lyuk. Hahaha – kacagott Louis sátánian.
– Nem akarom elhinni, hogy ezek a mocsári ogrék az én legjobb barátaim. Szégyen. Kellenek új legjobb barátok. Rachel, te vagy az első számú elbém. Koncert után elmehetnénk shoppingolni. És megcsináltathatnánk a körmeinket is, és..
– Harry. Imádlak és ígérem elmegyünk ahova csak szeretnél, de most az van, hogy OLTÁRI JÓ LENNE, HA MINDEN KIHÚZNÁTOK INNEN, UGYANIS MÁR CSAK 7 PERC ÉS KEZDŐDIK A KONCERT! Világos voltam? – mosolyogtam körbe angyalian.
– Mint a nap. Megyünk – indult meg behúzott nyakkal Niall.

Hét perc múlva a srácok teljesen felszerelve, belőtt hajjal és csodás hanggal köszöntötték az O2 arénába érkezett összes személyt.
Remek turné volt a Take me home. Jól éreztük magunkat, nem volt semmiféle akadály, vagy komplikáció, kinek melyik tetszik. Egyetlen egy koncert sem maradt el, a jegyek egytől egyig elfogytak. Hihetetlen mikre nem képes öt egyszerű, angol srác, akik mindent a múltjuknak köszönhetnek. Pont mint a 5SOS.. Ha senki nem állt volna Luke mellett, hogy kezdjen el videókat feltenni a netre és ha Mikey nem csatlakozott volna hozzá, most nem lennének első helyen a One Directon-vel a bandák listáján. Mindent megtettek azért, hogy ilyen helyeken, mint az O2 aréna, vagy a Madison Square Garden játszhassanak. A dalaikban teljesen tükröződnek az érzelmek, amiket akkor éreznek mikor papírra vetik a sorokat. Mindkét bandára mérhetetlenül büszke vagyok, az pedig egy igazi kitüntetés, hogy mindegyiket menedzselhettem és elkísérhettem őket egy olyan útra, ahol feljebb lépkedtek azon a létrán, amit nem könnyű megmászni.
Gondolatmenetemből telefonom csörgése ébresztett fel.
Mia
Mosolyogva húztam el az ikont jobbra, majd kisétáltam az öltözőbe.
•Anyááám, hihetetlen mennyien vannak a koncerten! Nagyon állaaat – sipákolta a készülékbe. Simán maradhattam volna a színpad mellett. Lehet még a srácok is hallották volna odafent. – Nagyon büszke vagyok rád, Rachel. Komolyan. Büszke vagyok, hogy ezt végig csináltad. Nekem van a legmenőbb legjobb barátnőm.
•Köszönöm. Ühüm, valóban rengetegen eljöttek. Az összes jegy elkelt. Nagyon örülök, hogy ilyen pozitívan sikerült ez az egész.
•Hát még én mennyire örülök, hogy amellett az öt idióta mellett valóban nem esett bajod – nevette el magát.
•Nem idióták, csak..
•Mit véded őket? Olyanok mint ez a négy őstulok.
•Ugye tudod, hogy a szeretett pasidról beszélsz? –ráztam meg fejemet.
•Azért mert a pasim, attól még ugyanakkora barom, mint az összes többi. Ez az igazság!
•Jól van, értem, felfogtam csak nyugodj meg –dünnyögtem hosszasan kifújva a bent tartott levegőt.
•Kivel beszélsz? Rachel-vel? Próbálom hívni, de foglaltat jelez.. Vele beszélsz? Add ide, hadd beszéljek vele én is!
•Lucas. Ha foglaltat jelez, akkor az azt jelenti, hogy FOGLALT! Mi van veled, már a saját nyelvedet sem érted meg?
•Ó, betömöm a szádat a használt zoknimmal, ha nem adod oda azt a hülye kütyüt!
•Te most fenyegetni próbálsz?! – szinte láttam magam előtt, ahogy Mia egy sodrófával vagy serpenyővel fogja kergetni a barátomat fel s alá az egész házban.
•Mia, hagyd, könyörgöm ne bántsd rendben? Nem tudja mit beszél. Inkább nézd a koncertet, most jön az utolsó szám. Leteszem, ha a reptéren leszek felhívlak titeket. Add át Luke-nak, hogy szeretem és alig várom, hogy megcsókoljon.
•Dehogy adom, mi vagyok én, Cupido?
•Kérlek.
•Argh! Jól van, de csak miattad teszem, nem az ő lelki világa miatt, mert az nem érdekel.
•Köszönöm. Most megyek. Szeretlek. Hamarosan találkozunk.
•Én is szeretlek. Várunk. HEMMINGS! TEDD LE AZT A ZOKNIT MERT ESKÜSZÖM, HOGY A KEZEDBE FOGOM ADNI A FARKADAT! – ezen gyönyörű végszóval nyomtam ki a telefont. Csak remélni tudom, hogy átadja az üzenetemet.

– Mielőtt belekezdenénk a turné hivatalosan is utolsó dalába, szeretnénk megkérni Rachel-t a menedzserünket, aki nélkül ez az egész talán létre sem jöhetett volna, hogy jöjjön fel a színpadra és velünk együtt búcsúzzon el a hihetetlen, imádni való és csodálatos rajongóinktól – indult el Harry az irányomba miközben végig garattyolt.
– Annyi mindent tudnék mondani, mégsem találom a szavakat. Hálásak vagyunk mint neked Rach, mint azoknak a rajongóknak, akik mindvégig mellettünk állnak és támogatnak minket – vette át a szót Liam, megtörölve homlokát.
– Payno, olyan nyálas vagy. Ezt a mondatot melyik szappanoperából kanyarítottad? – ült le a lépcsőre Louis sunyi mosollyal.
– Répafiú, a helyedben befognám – kelt Liam védelmére Zayn hangosan nevetve. Mindeközben Harry még mindig a derekamat karolta és velem együtt leste az eseményeket.
– Szerintem meg mindhárman fogjátok be, mert így sosem jutunk a-ból b-be. Felnőttnek titulált emberek vagytok, ha lehetne viselkedjetek is úgy. Köszönöm – biccentett, majd megint beszélni kezdett. – Szóval minden egyes személynek köszönjük, hogy eljött és azt is, hogy mellettünk vagytok. Nagyon szeretünk titeket, hamarosan találkozunk! – kiáltotta, majd játszani kezdte az Over Again első akkordjait.
Minden egyes koncertet ezzel a dallal zártak én pedig valahányszor meghallottam, végig bőgtem az egészet. Elsősorban azért, mert minden alkalommal Luke jutott róla eszembe, ez pedig most sem volt máshogy. Mi is újra kezdtük az egész köztünk levő kapcsolatot, tiszta lappal. Sírásom másik oka pedig az öt srác. A hangjuk, a lényük, egyszerűen az egész. Ahogy a nézők egymás után emelik fel telefonjukat, hogy minél szebb hangulatot varázsoljanak a dalnak.
– So we can start it all over again – fejeztebe a dalt Harry, majd sebesen indultam el feléjük, hogy mindegyikőjüket alaposan megszorongassam.
– RACHEL VIGYÁZZ! FEKÜDJ! – kiáltotta valaki mögülem.
Megtorpantam, hogy visszaforduljak mégis mi folyik itt. De nem kellett volna. Mikor fordultam volna, a telefonom csörögni kezdett a kezemben, Louis szélsebesen futott  felém azt ordítva, hogy „bukj le! Bukj le!", de mindhiába. Az arénában egyszerre lett síri csend, majd mindenki egyszerre sikított fel. Én már csak annyit éreztem, ahogy valami hihetetlen nagy erővel és sebességgel érintkezik blúzommal, majd furakodik be bordáimhoz. Meglőttek. Kezemet a fájó pontra szorítottam, majd elemeltem onnan. Vörös vér tapadt hozzá. Egész testemben remegtem, akár a kocsonya. Minden pislantásnál nagyobbak lettek a fekete foltok szemem előtt, míg végül kicsúszott a föld a lábam alól.
– Hé, hé, Rach, kislány nyugalom, ne aggódj minden rendben lesz. Itt vagyok, ne félj nem hagyom, hogy bajod essen. Csak maradj velem, hallod?
– Rachel, nem csukhatod be a szemed! Mind itt vagyunk, mindjárt meggyógyítanak.
– Látta valaki ki volt az?
– A bejáratnál elkapták. Egy nő volt. Beszállították a kapitányságra. Gyilkossági kísérlettel gyanúsítják.
– Hol van már az a rohadt mentő? Mi tart ilyen sokáig? El fogja veszíteni az eszméletét, egyre csak gyengül!
– Engedjenek, orvos vagyok, engedjenek a sérült közelébe!
– Kislány. Minden rendben lesz. Ne add fel. Küzdj, soha ne add fel...

dzsudzsi_es_anna 💛