| BRYANA HOLLY SZEMSZÖGE |

•Divatbemutató? Mégis hol?
•Mia, hidd el nekem, hogy fogalmam sincs miről van szó. Sőt, még Luke sem tud a dologról – húztam el számat, miközben lesujtó pillantást vetettem Ash-re, aki az ágyunkon feküdt mögöttem és folyamatosan bökdösött. – Hagyd már abba!
– De naa. Törődj már velem is – ült fel mellém, majd puszit nyomott vállamra.
•ASHTON VAN A VONALBAN??
•Michael Clifford, maradj már nyugton vagy istenemre mondom, hogy beleváglak a vízbe – sütötte le szemeit Mia, mire Ashton is behajolt a kamerába.
•Haver, annyira hiányzol már! – hitetlen ábrázattal fordítottam irányába fejemet. Szemei valóban könnyesek voltak.
•Jaj, Ashy, te is hiányzol nekem, nagyon – hüppögött a másik jómadár is.
•Édes istenem, maradjatok már nyugton, nem az óvodában vagyunk! – dünnyögte Mia szemeit forgatva.
•Igen, inkább törnétek a golyó fejeiteket, hogy Rachel miért hazudik nekünk – helyeseltem hátamat barátom mellkasának döntve.
•Szerintem ha mi letesszük felhívom, aztán megtudakolom, hogy mi folyik itt. Fura nekem ez az egész. Manapság senki nem küld levelet. Meghívókat egy ilyen cuccra is e-mailben küldenek!
•Tudom, ezért is hívtalak fel téged, abban bíztam, hogy te többet tudsz mint mi – fújtattam.
•Cal azt mondta lehet szeretője van.. – vont vállat Ash gondterhelt arccal.
•HOGY MI VAN?
•Csak hülyéskedett. Pont Rachel nem olyan aki csalná a barátját. Lassan két hete vannak együtt, csak úgy sugárzik a kapcsolatuk. Nem mellesleg mindketten jót tesznek egymásnak – próbáltam menteni a menthetőt, amit az én drága egyetlen Ashton barátom zátonyra futtatott.
•Azt hiszem amint leszállok arról a pléhdobozról mindenkit tökön rúgok, hogy magához térjen. Kedzve Hood-val – dörzsölte meg arcát barátnőm. Kuncogva bólogattam, mert simán el tudom képzelni róla, hogy egy mosolygós üdvözlés után csapatunk minden hímnemű tagját ágyékon találja rúgni.
•Jól van, akkor összegezve a dolgokat az van, hogy igazából semmire nem jutottunk a Rachel-ügyben – vakarta meg állát Mikey elmerülve gondolataiban.
•Azt hittem ezt csak én gondolom így – röhögte el magát Ash is, majd Mia egy „olyan gyerekesek vagytok, mint a nem létező unoka öcsém" kijelentéssel elköszönt és kinyomtuk a telefont.
Letettem a mobilt az éjjeliszekrényre és hátravetettem magam a puha ágyon.
– Ne aggódj annyit. Rachel tudja mit csinál, és tuti, hogy nem csalja Luke-ot. Sosem tenne ilyet – mászott felém, aztán hozzám hajolva nyomott csókot ajkaimra. – Mi lenne ha most tényleg csak velem törődnél?
– Semmi akadálya – nyögtem fel, mikor keze lehúzta rólam nadrágomat. Arcára hatalmas mosoly ült ki mikor lehúztam a felsőjét...

| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

Éppen a fürdőben töröltem szárazra testemet, amikor jelzett a telefonom.
Ismeretlen szám:
Szeretnéd tudni ki vagyok? Ma este a SydneyGrill-ben leszek. Ha gondolod, csatlakozhatsz, szívesen látlak. :)xx
Remek! Szuper, ez most pont kapóra jött nekem. Így legalább megtudom, hogy mégis mi a szándéka ezzel az egésszel. Na meg így nem kell egyedül mászkálnom egész este, hála a hülye divatbemutatós hazugságomnak.
Én:
Legkésőbb 8 órakor a Grill-ben leszek. Köszönöm a meghívást.
Szerencsére most hoztam be magammal ruhákat, amik lényegében megfelelőnek bizonyulnak egy divatbemutatóra. Arcomra egy egyszerű sminket dobtam, egy kicsit a vörös rúzsomból és már csak a hajam várt rám. Bekapcsoltam a hajvasalót, majd már lapítottam is az enyhe hullámaimat. Utáltam magamat amiért hazudok a többieknek. Pláne azért haragszom magamra, mert Luke-nak kamuzok. A barátomnak. Ajj, a fenébe az egésszel.
Körülbelül tíz perc elteltével léptem ki a fürdőszoba ajtaján be egyenesen a Luke-val közös szobánkba, ahol az említett személy éppen háton feküdt az ágyon. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, azonnal felült és nagyra nyílt szemekkel nézett végig rajtam.
– Csodálatosan festesz – mosolyodott el feszülten. – Arra gondoltam, hogy..szóval, hogy elmehetnék veled a bemutatóra..
– Semmi szükség erre Luke, komolyan – ültem le mellé a magas franciaágyunkra. – Ne aggódj. Nincs semmi probléma.
– Mégis miért ne mehetnék el veled? – tárta szét karjait értetlenül.
– Lényegében azért, mert csak nekem szól a meghívó, egy jeggyel.
– Majd veszek a helyszínen, meg különben is, Luke Hemmings vagyok simán beengednek, pláne ha van lányuk! – emelte hangját egy fokkal hangosabbra.
– Luke, komolyan mondom, hogy nem szeretném, hogy velem gyere! Mit olyan nehéz ezen felfogni, az ég szerelmére?!
– Biztos, hogy divatbemutatóra mész? – fordította felém fejét.
Kiszáradt a torkom, nehezemre esett levegőt venni. Most arra céloz, hogy...
– Te most szórakozol velem? – hangom egészen furcsán csengett, ha jobban belegondolok, nem sokszor fordult elő, hogy ilyen lett volna. Magas, vékony és remegő.
– Nem – rázta meg fejét komoly tekintettel. – Az a baj, hogy nem hagysz más lehetőséget.
– Én..Ezt mégis hogy..
– Mondd el mi folyik itt és máris más véleményen leszek – vonta meg vállát, miközben bal lábát maga alá húzta, hogy könnyebben fordulhasson felém.
Ha most kitárolok neki mindent, abból az lesz, hogy nem enged egyedül sehova, mindig a nyakamban lesz – persze én ennek csak örülök, de nem olyan értelemben, amilyenben tenni fogja, ha mindenről tudomást szerez.
– Szóval?
– Divatbemutatóra megyek. Egyedül – szívtam be egy nagy „adag" levegőt, felvettem a táskámat majd Luke-ot az ágyon hagyva mentem le egyenesen a bejárathoz, ahol beleléptem fekete magassarkú csizmámba, vajszínű bélelt kabátomat felvettem, nyakam köré tekertem sálamat és éppen léptem volna ki azajtón, mikor valaki elkapta a kezemet.
– Ray, nem úgy gondoltam..
– Nem lényeg – válaszoltam halkan.
– De...
– Mennem kell – húztam ki karomat tartásából, majd kiléptem a hűvös decemberi éjszakába.
Haragszom magamra a hazugságok miatt. De nem akarom, hogy bármi bajuk essen. Szóval egy kis füllentésbe nem fognak belehalni..

| CALUM HOOD SZEMSZÖGE |

Fura nekem ez a lány. Üvölt róla, hogy valami nem stimmel sem vele, sem pedig azzal a levéllel.
– Mennem kell – hallottam az utolsó mondatot amit Luke-nak intézett, majd nyílt az ajtó és csukódott.
Vártam, míg Luke végre abbahagyja szegény ajtónk szidását és felcammog a szobájába, hogy sikerüljön a lehetől legfeltűnésmentesebben Rachel után mennem. Imádom a csajt, hála neki meg a menedzselési dolgainak hatalmasat ugrott a banda, mikor az ő keze alatt voltunk, na de persze nem csak a munka miatt kedvelem. Hihetetlen erős lány, helyén a szíve, szókimondó, szeretetre méltó és még sorolhatnám milyen jó tulajdonságai vannak. Nem mellesleg nehezen talál az ember manapság olyan jó és igaz barátot mint Rach. Én pedig teljes szívemből örülök, hogy barátomnak nevezhetem, akiről tudom, hogy bármi legyen, bármikor számíthatok rá.
Miután barátom sikeresen megtalálta a lépcsőt és bevágta maga mögött szobájuk ajtaját, szabad és zökkenőmentes utat kaptam, hogy kiélhessem FBI-os álmaimat.
December vége fele, közel szilveszterhez farkasordító hideg vette be Sydney-t, úgyhogy mielőtt egy szál pulóverben fagyoskodtam volna a nagy detektíves debütálásomon, visszarohantam a kabátomért, sapkámért és Olivia fekete – női, de psszt, nem baj az – sáljáért. Amint a sál orromhoz került, érezhettem barátnőm kedvenc parfümjét, ami miatt gondolataim olyan vizekre eveztek melyeknek hála simán visszamentem volna, hogy egy remek estét töltsek el az én kis pandámmal. Jesszus, muszáj valamelyik kan undorító dolgára gondolnom, különben hagyni fogom ezt az egész Rach ügyet és húzok vissza a barátnőmhöz, hogy ájulásig csókolhassam. Sürgősen kell az a gondolat, te jó ég, nagyon sürgős a dolog. Meg van! Luke a legelső élő fellépésünk előtt annyira beparázott, hogy telibe hányta az aznap megevett spagettivel Ash-t, aki rövid időn belül Luke-val egymást támasztva hányta össze az pub nekünk előkészített „öltözőjét". Igen, ez egy csodás emlék, ilyen helyzetekre..

| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

Hideg van, de nincs kedvem taxiba szállni. Míg odaérek éppen van annyi időm, hogy megemésszem Luke rólam szőtt képzeleteit. Megcsalom? Úgy viselkedtem valaha is, mint aki csak azért jött össze vele, hogy aztán két hét után megcsalja? Mit gondol mégis mi vagyok én? Bezzeg ha én mondtam volna ezt neki, azzal legfeljebb annyit értem volna el, hogy kirobbantom a III. világháborút. Argh! Hihetetlen, hogy képes ezt feltételezni rólam!
A düh csak úgy fortyogott bennem, mikor rezgett a mobilom.
Ismeretlen szám:
Kicsit késni fogok. Akadt még pár dolog amit el kell intéznem. Foglalj egy számodra szimpatikus helyet. :) xx
Remek, még ez is. Tehát várnom kell. Szuper estének nézek elébe...
Kevesebb mint húsz perc séta után sikeresen elértem az utolsó előtti zebraátkelőhelyhez az étterem előtt. A gyalogosoknak éppen piros volt a lámpa mikor én is odaértem és az utolsó kocsi is elhajtott előttünk amikor mi kaptunk engedélyt az átkelésre. Nem voltunk sokan, velem együtt csupán csak négy személy és ha jól láttam, egy férfi futott, hogy ne kelljen a következő zöld lámpára várnia.
Aztán minden felgyorsult. Tényleg. Minden. Egy 12 évesnek kinéző lány indult el elsőként, hogy a neki integető személyhez siessen, de egy autó a gázra taposva kezdett el felé száguldani. Cselekednem kellett, elvégre rögtön utána léptem le az útra. A lány sikított mikor látta ahogy a terepjáró felé közeledik, de szerencsére elértem karját és sikerült visszarántanom, de magamat nem bírtam megtartani, így egy hajszálon múlt, hogy nem ütött el az a hatalmas autó. Várjunk. Nem ütött el? De hisz..hiszen éreztem ahogy előre dőltem!
Majd mikor már a felgyülemlett adrenalin kezdett szétáradni bennem, remegni és sírni kezdtem. Nem ütött el az autó. A lánynak sincs semmi baja.
– Shh, hé, Rach, nyugodj meg. Minden rendben. Itt vagyok – vont magához szorosan két kar. Sáljának illata orromba kúszott, mire megcsapott a felismerés. De a hang és az illat sehogy sem passzolt. Szipogva távolodtam el az illetőtől, hogy megnézzem ki a megmentőm. Nem törődve azzal, hogy totálisan elkenem azt a minimális sminkemet is amit felkentem magamra, dörzsöltem meg szemeimet és arcomat, majd pislogtam párat, hogy rendesen lássak.
– Calum?
– Ígérem mindent elmagyarázok, de menjünk innen – karolta át derekamat, hogy segítsen elindulni.
– Várj, a lánnyal..?
– Minden rendben. Tiszta hős voltál – nyomott puszit homlokomra, majd a remegő lány felé mutatott, kinek – feltételezem – apja irányunkba tartott.
– Jó estét – állt meg előttünk vörös szemekkel nézve végig rajtunk. – Hálásan köszönöm, hogy megmentette a kislányomat. Sosem fogom elfelejteni önnek. Elképzelni sem tudom, mi lett volna velem ha őt is elveszítem..ráadásul így.. – törölte le éppen arcán végigfutó könnyét.
– Egyértelmű volt, hogy megteszem a tőlem telhetőt – tettem kezemet felkarjára, mire halvány mosollyal megpaskolta azt.
– Ott hagyhatta volna a fogát, kisasszony – rázta meg rosszallóan a fejét.
– De nem hagytam ott, mert ő jókor volt jó helyen –hunytam le szemeimet egy pillanatra. – És különben is. Én már többet láttam, mint a maga lánya, még túl fiatal..
– Maga egy igazi kincs. Sosem fogom elfeledni, hogy megmentette a lányom életét. Még egyszer köszönöm – rázta meg mindkettőnk kezét, majd visszasietett lányához.
– Gyere te szuperhős, üljünk be egy teára, mielőtt haza megyünk és mindenki tudni akarja, hogy hol voltunk – indult el mellettem Calum a közeli kávézó irányába.
Muszáj beavatnom. Innen már nincs vissza út.

| CALUM HOOD SZEMSZÖGE |

Én ennyire még sosem voltam hálás sem Luke-nak sem Ash-nek mint ma este. Ha nincs az az undorító emlékem, száz százalék biztos, hogy otthon maradtam volna és nem jöttem volna Rachel után. És akkor valószínűleg az élete száradna a kanos lelkemen, mert egyik tuskó sem lett volna képes Rach után lépni és őt is visszarántani, hogy a hatalmas Range Rover ne csináljon belőle palacsintát. Nem mellesleg az is nagy szerencsém, hogy futottam a zebrához, hogy ne kelljen várnom, mert így időben értem oda ahhoz, hogy visszahúzzam a járdára. Néhány embernek titulált állattól igazán el kellene venni a jogosítványt. Sőt, a lehetőséget is, hogy egyáltalán kormány mögé üljön az illető.
– Ülj le valahova beljebb, addig rendelek – mutattam az egyik sarokban levő boksz irányába, mire bólintott egyet és elindult. – Várj, forró csokit kérsz vagy teát?
– Forró csokit – mosolyodott el erőtlenül. – És egy meggyes kockát is kérnék.
– Kérésed számomra parancs – tisztelegtem, majd ismét a pult felé fordultam, ahonnan a pincér lány nézett rám árgus szemekkel. – Lesz egy forró csoki, egy meggyes kocka, egy eper szelet és egy cappuccino.
– Máris – rázta meg fejét, majd kapkodva egy tálcára pakolta a kért dolgokat. – $10,75 lesz.
– Köszönjük – nyomtam kezébe húsz dollárt, mivel nem volt nálam kevesebb. A lány összevont szemöldökkel meredt egyszer rám egyszer pedig a markában tartott összegre. – A többi borravaló.
– Ó. Köszönöm – mosolygott fel rám szégyenlősen.Tuti, hogy csak a szünetben melózik itt, mert eddig jóformán soha nem láttam még itt. – Esetleg..készíthetnénk egy képet?
– Persze – feleltem derűsen, de azért vetettem egy futó pillantást a sarokban üldögélő lányra, mert nem szerettem volna, ha talál valamilyen utat, hogy kisurranjon. De megnyugodtam, mert lehunyt szemekkel ült és meg sem moccant. Levegőt közben azért remélem hogy vesz..
A három kép után, tálcával a kezemben indultam el a bokszunkhoz.
– Kedves dolog, hogy csináltál vele képeket –egyenesedett fel ültében a könnyek áztatta arcú lány.
– Ez természetes. Rólam tervezték a kedvesség szobrát, nem tudtad?
– Kínában vagy Japánban?
– Ha ilyen szellemes vagy, akkor egyre jobb az állapotod ugye? – néztem rá megjátszva a sértődöttet.
– Kezdek lenyugodni – vont vállat, miközben belekortyolt csokijába. – Annyira hálás vagyok neked Cal. Elmondani sem tudom mennyire..
– Ne kattogj ezen. Szerencse, hogy utánad jöttem ma este és visszahúztalak, de már elmúlt, szóval nyugi. Inkább azt meséld el nekem, hogy miféle bemutatót rendeznek a Grill-ben? – elkerekedett szemekkel kapta fel fejét miközben akkorát nyelt, hogy én azt tisztán hallottam.
– Honnan..?
– Rachel. Nem vagyok egy lángelme, én ezt aláírom, de azt tudom, hogy amerre te tartottál semmi érdemleges nincs a Grill-en kívül – pöcköltem meg bal kézfejét.
– Elmondom, de ígérd meg, hogy senkinek nem szólsz. Pláne nem Luke-nak, Miának és Michael-nek. Meg a többeiknek sem – mondta könyörgő tekintettel, miközben az asztalra tette a ma érkezett levelet és megnyitott mobilját.
– Nem ígérek semmit – intettem nemet fejemmel, majd átfutottam az SMS és a levél sorait is. – Te ezt akartad titkolni előlünk? Normális vagy?!
– Miért, szerinted az jobb, ha mindegyikőtök velem foglalkozik? Nektek is van életetek, nem akarom, hogy miattam aggódjatok!
– Miért az jobb lett volna, ha... – nem tudtam folytatni amit elkezdtem, mert villogni és rezegni kezdett az asztalon heverő telefon. Mármint Rachel telefonja.
Ismeretlen szám:
Olyan naiv lány vagy, Rachel. Komolyan azt hitted, hogy még mielőtt bemelegedett volna a játék, felfedem magam? Azt hittem ennél azért okosabb lány vagy. Mindenesetre, ma szerencséd volt, hogy Calum megmentett. Viszont ő sem lesz mindig melletted, hogy védelmezzen. Senki sem tud mindig melletted lenni. Szóval vigyázz magadra Rachel. Mint mondtam..a játék elkezdődött. :) xx
– Ez beteg!
– Sss – csitított, mikor több asztaltól is felénk kezdtek pillantgatni. – Erről beszéltem. Egyedül sokkal egyszerűbb lett volna az egész.
– Hogyne! – bólogattam bőszen. – Neki meg egyszerűbb lett volna az első adandó alkalommal megölnie! Idd meg a csokidat és megyünk haza – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd kevesebb mint öt perc elteltével már el is hagytuk a kávézót.
– Amúgy miért jöttél utánam?
– Ma délután én mondtam viccből, hogy a szeretődhöz mész – húztam el számat. – És mivel hallottam, hogy te meg Luke mielőtt eljöttél ezen kaptatok össze, gondoltam eljövök utánad, remélvén, hogy nem lesz igazam..
– Nem bízik bennem, Cal – motyogta az utcai fényeket kémlelve.
– Dehogynem, csak fél. Fél, hogy bármelyik pillanatban elveszíthet. Egyszer már megtörtént, nem akarja másodszor is átélni a hiányodat.. Pláne nem most, hogy nem csak a munka köt össze titeket.
– Tudod, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy pont te fogsz ilyeneket mondani nekem – lökte meg vállamat.
– Hé. Most vérig sértettél. Amúgy meg sokkal jobb párkapcsolati tanácsadó vagyok mint bárki más.
– Persze. Tudom. Te vagy a legjobb – bólogatott komoly arccal én pedig nevetve húztam magamhoz.
– Minden rendben lesz. Ígérem..

dzsudzsi_es_anna 🌻