| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

Miután Mia és Michael elmentek a reptérre, a többiek bulizni akartak menni, de Luke megelőzve engem a válaszadással, lemondta a mi jelenlétünket.
– Ne legyél már papucs, haver! – rökönyödött meg Cal.
– Hé – emelte fel kezeit védekezően – három napja a barátnőm, két hét múlva megint mennie kell a turnéra, hadd használjam ki a vele töltött időmet. Ti attól menjetek nyugodtan.
– Persze, maradjatok csak – mosolygott ránk szélesen Liv, majd negyedórával később már Sydney egyik legfelkapottabb szórakozóhelyére tartottak.

Luke és én rendeltünk két pizzát, lementünk a közeli boltba, hogy vegyünk forró csoki alapot, tejszínhabot és még pár nassolni valót. Tél révén elég kevesen mászkáltak az utcákon, de a bolt utcáján feltűnt egy személy. Hosszú, térdigérő, fekete szövet kabátot viselt. Nem tudom miért, de rám nézett. Egyenesen rám nézett. Homlokomat ráncolva néztem végig az illetőn. Hosszú vékony lábak, fekete magassarkú csizma és sötét barna göndör haja volt.
– Hé, hé – állt be elém Luke kétkedő tekintettel méregetve.
– Hmm?
– Minden rendben veled? Mintha fehérebb lenne az arcod mint lenni szokott – tette két kezét arcomra és úgy vizslatott.
– Persze, minden a legnagyobb rendben – ráztam meg fejemet mosolyogva, hogy biztosan ne kérdezősködjön többet. Ujjaimat övére kulcsoltam és megint elindultam a bolt felé. Az alaknak addigra hűlt helye volt, szóval megnyugodtam.

A boltban eltöltöttünk vagy egy órát, annak ellenére is, hogy összesen ha vettünk tíz dolgot. Immáron hazafelé araszolunk, Luke kezét derekam köré fonta és magához húzva mesélt a sulis időszakáról.
– Csapni való diák voltam – nevette el magát sokadszorra az út során. – Sosem csináltam meg a házikat, nagyjából minden tantárgyból kettesre álltam de zenéből kitűnő voltam és ez az összes tanáromat kikészítette. Anya szerintem többször volt a suliban mint én.
– És most mégis itt vagy, érettségi nélkül, a világ második legfelkapottabb fiú bandájának frontembereként – álltam lábujjhegyre, hogy könnyebben nyomjak csókot ajkára. – Apropó, érettségi! Ha jól tudom, nyáron és tavasszal nem lesznek fellépéseitek. Akkor simán elkezdhetnétek az érettségi felkészítőt..
– Felejtsd el Ray – torpant meg hitetlen tekintettel meredve rám.
– Le kell érettségiznetek, Luke!
– Majd...talán majd egyszer valamikor, de nem most – nyögött fel keservesen.
– Mégis miért ne most?
– Mert semmi kedvem hozzá és mert szívesebben csókollak téged egész álló nap, minthogy hülye töri meg matek tételeket dolgozzak ki – fordított maga felé.
– Na jó, de – mielőtt befejezhettem volna gondolatmenetemet, telt ajkai enyémekhez préselődtek és gyengéden kezdték ízlelgetni azokat. – Mhm, igazad van, ráér az az érettségi.

– Felmegyek a szobába, letusolok és jövök –néztem be a konyhába ahol Luke éppen telefonált.
– Ez nagyon nem fair, baba – tátogta mosollyal, mire csak dobtam neki egy levegőpuszit és elrohantam fürödni. Próbáltam sietni, de mint mindig ez most sem sikerült. Közel félóra elteltével szorosan magam köré tekertem egy törölközőt és Luke szobájába indultam. Hallottam, hogy még mindig a konyhában tevékenykedik, szóval nyugodt szívvel dobtam le magamról a törölközőt és kutattam elő bőröndömből a fehérneműimet, egy fekete cicanadrágot és Luke egyik rám óriási pulóverét. Hajamat egy laza kontyba fogtam össze, majd felvettem egy pár zoknit is és már indultam vissza a nappaliba, de még mielőtt becsukhattam volna az ajtót magam mögött, az ágyra dobott telefonom pittyegni kezdett. Összevont szemöldökökkel nyitottam fel a zárat és nyitottam meg az SMS-t.
Ismeretlen szám:
Sosem fogom megbocsátani, hogy miattad nem lehetek boldog azzal a férfivel akit szeretek és aki viszont szeret engem. Nincs jogod ahhoz, hogy a magadénak tartsd, mert ő sosem volt és soha nem is lesz a tied. Pokollá fogom tenni az életedet, pont úgy, ahogy te is tönkre tetted az enyémet. Készülj fel, mert a játék végén csak egy valaki fog nevetni. Az pedig én leszek. Xx
Mégis ki lehet ez? Én elvettem valakitől a párját? Ugyan, mégis kitől? Hailey-t nem is ismertem és azt sem tudtam, hogy ő egyáltalán létezik. Még vagy ötször elolvastam az SMS-t és végül arra a következtetésre jutottam, hogy lehet, csak rossz számra küldte a feladó. Remélem legalábbis.
– Megtudhatnám, hogy mi olyan érdekes a zárolt telefonodban ami miatt nem voltál képes csatlakozni hozzám? – lépett be a nyitott ajtón Luke mosolyogva.
– Ne haragudj – töröltem le nem létező könnyeimet.
– Nem is tudom...Most nagyon szomorú lettem – biggyesztette le ajkait nagy szemekkel meredve rám.
– És mivel tudnálak kiengesztelni?
Választ már nem kaptam, csak annyit érzékeltem, hogy Luke teste rám esik én pedig belenyomódok a szépen bevetett ágyba. Bal karján megtámaszkodva nézett le rám kaján mosollyal arcán, miközben elhúzott arcomból pár kósza, nem oda tartozó hajtincset.
– Mondtam már, mennyire örülök annak, hogy nem szőke a hajad?
– Nem, még sosem mondtad – nevettem el magamat puszit nyomva állára, kezeimet nyaka köré akasztva.
– Akkor most mondom – simította jobb tenyerét arcomra, amit aztán cirógatni kezdett – Sokkal jobb, mintha te is olyan szőke lennél mint Mia. De tényleg..Néha olyan hülyeségeket zagyvál össze-vissza, hogy én magam sajnálom a szőkék családját – húzta el száját, szemeit forgatva. – Meg saját magamat is sajnálom, mert nekem is szőke a hajam. Jesszus! Ez azt jelenti, hogy Mia meg én egy hajcsaládból származunk...
– Hagyd már – motyogtam bosszúsan, ujjaimmal meghúzva haját.
– Te megtépted a hajamat – szaladtak fel szemöldökei, döbbenetében.
– Meg bizony.
– Hadat üzent, Miss Scott.
– Maga kezdte, Mister Hemmings..

A kis ágyas attrakciónkat követően, Luke is elment fürödni, állítása szerint muszáj, ha nem akarom, hogy előttem robbanjon fel. Khm. Igen, vettem az adást. Így amíg ő fürdött, én kerestem egy filmet a több száz lemez közül és lementem a nappaliba, hogy csináljak pattogatott kukoricát, na meg szedtem össze mindenféle nassolni valót és egy üveg vörös bort is vittem magammal. Kettesben vagyunk, Ash-ék jobb esetben majd olyan 3-4 óra felé ha haza esnek, Mia és Mikey már rég a tengerparton süttetik magukat, szóval semmi akadálya annak, hogy mi is jól érezhessük magunkat. Szereztem két pokrócot és sok sok párnát is, hogy kényelmesebbé tegyem velük a kanapét. Na nem mintha olyan nagyon kényelmetlen lett volna, de így sokkal hangulatosabb lett az egész. Éppen lehajoltam, hogy felvegyem a földre esett kupakot, amikor érzékeltem, hogy Luke belép a nappaliba. Őrjítően festett az egy szál fekete melegítőnadrágjában, ahogy homlokához tapadt szőke tincsei alól rám meredt jég kék szemeivel. Póló nem volt rajta, így láthatóvá vált hasizma, ami minden lépésnél összehúzódott. Éreztem, hogy arcomra kiül a pír, ezért sikerült is a lehető legfeltűnőbben elfordítani a fejemet, mire a Sydney-i félisten, hangos hahotázásba kezdett.
– Jól van, elég lesz már! – fordítottam oldalra fejemet, hogy megajándékozhassam pár szúrós tekintettel. Fejét rázva hajolt felém, majd megcsókolt. Egyszer, kétszer,háromszor...és így tovább, minek következtében úgy végeztük, hogy én lovaglóülésben ültem Luke ölében, ő pedig kezeit fenekemre helyezve vont magához közelebb és közelebb, míg végül egy milliméternyi hely sem maradt köztünk.
– Annyira..szeretlek – morogta két csók között.
– Én is szeretlek – motyogtam rekedt hangon és megint felé hajoltam, hogy ajkai újra találkozzanak enyémekkel. De ekkor megszólalt a telefonom.
– Hagyd, ne vedd  fel. Ne most – tapasztotta duzzadt ajkait kulcscsontomra.
– De lehet, hogy Mia az – nyújtottam ki kezemet, hogy elérjem a kanapé melletti szekrényen zenélő mobilt. Meg sem néztem ki hívott, csak jobbra húztam az ikont.
– Pont ő érdekel most a legkevésbé.. – dünnyögte továbbra is a vékony bőrömet csókolgatva. Kuncogva túrtam bele immáron száraz hajába, aztán próbáltam arra koncentrálni, hogy mit is mondd a vonalban lévő személy.
• HÉ!! MONDOM HALLÓ! BASZKI KI A FRÁSZNAK BESZÉLEK?! RACHEL SCOTT HOL A FRANCBAN VAGY?! MÉGIS MIT CSINÁLSZ, HOGY NEM TUDSZ VÁLASZOLNI AZ ÉG ÁLDJON MEG! – elkerekedett szemekkel tartottam távolabb a készüléket és a kiabálásra, még Luke is döbbenten emelte fel a fejét.
– Ez zakkant – motyogta, majd fejét mellkasomra hajtotta.
• HEMMINGS? MIT KERES AZ OTT? HAHHÓÓÓÓ! RACHEL NE AKARD, HOGY GÉPRE ÜLJEK ÉS BESZÉDRE BÍRJALAK – fenyegetőzött egyre idegesebb hangon.
• Nincs az az isten, Mia! Eszed ágába se jusson ezt megtenni, mert magam váglak bele az óceán kellős közepébe! Nyugalomra volt szükségem, nekem nehogy idő előtt gyere vissza – hadart rémült arccal még mindig alattam ülő barátom.
• Te..Te faszfej! Azonnal kapcsoljátok be a kamerát, különben tényleg haza megyek, lovaglás ide vagy oda!
Mia kijelentése hallatán Luke szemeiben láttam valamit felcsillanni, de nem tudtam eldönteni, hogy mit.
• Tudod Mia..most épp nem alkalmas az időpont, hogy videózzunk – köszörülte meg torkát pimasz mosollyal.
• LUCAS! KAPCSOLD BE A KAMERÁT!
• Hát, ha ennyire szeretnél egy édes négyest, semmi akadálya a dolognak..Lefogadom, hogy Mikey is benne lenne a dologban..
• TE ÁLLAT! Rachel! Ugye nem erőszakoskodott? Ha igen, azonnal mondd meg, mert akkor rohadtul beverem a képét –fújtatott idegesen barátnőm. Nehezemre esett visszatartani a kitörni készülő nevetésemet.
• Semmi ilyen nem történt. Tényleg. Nyugodj meg, érezzétek jól magatokat, három hét múlva pedig a reptéren várunk titeket – kezdtem búcsúzkodni, mivel már annyira eltértünk attól amiért Mia valószínűleg hívott, hogy jobbnak láttam, ha majd kettesben beszélek vele.
• Huh, rendben. Mi lenne ha majd az a tuskó nem lesz a közeledben akkor beszélünk?
• Olyan nem lesz Miácska, ne is álmodj róla barátosném! – szólt közbe kuncogva Luke, mire fejére sóztam. – Aúú.
• Hah! Remélem volt olyan erejű, mint amilyet én szoktam adni zsiráf.
• Na mi elköszönünk, mert még megy a filmünk. Érezzétek jól magatokat, szeretünk titeket, puszii – köszöntem el megint, egy kicsit gyorsabban, majd miután a Bahamákon nyaraló páros is elköszönt, kinyomtam a telefont és az asztalra helyeztem. Mivel Luke kezei még mindig az ölében tartottak, így könnyedén döntöttem homlokomat övé ellen.
– Örülök, hogy csak ketten vagyunk itthon..
– Én is örülök, de befejezzük a filmet? Kezdek egyre fáradtabb lenni – nevettem fel halkan.
– Nem lenne értelme, a háromnegyedét nem is láttad, annyira lefoglaltad magad a számmal – csípte meg fenekemet, mire sikítva döntöttem fejemet vállára.
– Tiszta hülye vagy! Ez fájt – sóhajtottam fel, fájó pontomat dörzsölve. Luke keze rövid időn belül elhessegette onnan kezemet, majd sajátját helyezte oda.
– Imádom a fenekedet..olyan szép, formás – nyomott puszit nyakamra.
– Hagyd a fenekemet, menjünk inkább aludni. Tényleg fáradt vagyok – simítottam végig fedetlen felsőtestén, majd leszálltam róla, hogy elpakoljam a szemetet amit ide csináltunk.
– Az a baj..hogy sokkal jobban tetszik az az ötlet, hogy én nézlek amíg te az én pulcsimban tevékenykedsz – túrt bele hajába, miközben mély baritonja minden egyes érzékszervemet felébresztette bennem.
– Nekem meg az tetszene nagyon, ha lenne olyan kedves a pasim, hogy segít a fáradt barátnőjének. Na, mit szólsz? Hatalmas piros pontot kapnál érte – fordultam felé kezemben a két boros pohárral meg pár zacskó chipsszel.
– A fene vigye el a pontokat – forgatta meg szemeit, miközben feltápászkodott és elindult felém, hogy segítsen takarítani.

| 1 héttel később |

Az elmúlt egy hetünk nem volt olyan pörgős, mint az tőlünk megszokott. Ahhoz képest, hogy Ausztráliában vagyunk, rendesen beköszöntött hozzánk a tél, szóval ha tehettük és nem is volt muszáj, akkor nem nagyon mozdultunk ki a házból. Az tény, hogy Mikey és Mia egyre jobban hiányoztak, hiszen a két legjobb barátaimról van szó, de másrészről pedig örülök, hogy végre van egy kis idejük, amit kettesben töltenek el. Mia képeinek hála egyre kevesebb a férőhely a telefonomon, de lelkemre kötötte, hogy az összeset hívassam elő neki, mert ott nekik nincs ilyenre idejük. Úgyhogy amíg nem lesz melegebb, a képek az én mobilomat nyomják. Luke-nak még mindig nem meséltem az ismeretlen számtól kapott SMS-ről, de mivel máig nem jött semmi új, eszem ágában sincs szólni neki róla. Rajta kívül természetesen senki nem tud róla. Ha Miának nem is, azért Mikey-nak szívesen meséltem volna róla, de nyaralnak, szóval ez a kis üzenet az én titkom marad.
– RACHEEEL – Ash dobhártya szaggató sikítása rántott vissza az elmélkedésből, ami jelen esetben kifejezetten jól jött, ugyanis éppen a sütemény tésztáját kevertem ki, de már eléggé belemerültem a dologba.
– Mi történt? – hagytam ott a tésztát, a konyhapulton, majd egyenesen a nappaliba mentem.
– Semmi – vonta meg vállát vidám mosollyal. –Csak leveled jött.
– Levél? Milyen levél? – nézett rám furán Luke.
– Szerinted én tudom?
– Ki ír manapság levelet? Kézzel írták egyáltalán? Milyen évet írunk? 1864-et? – hüledezett Calum a konzolt kínozva.
– Néha komolyan elképzelni sem tudom, hogy miért jöttem össze veled – dünnyögte Liv szemeit forgatva.
– Mi lenne, ha inkább hagynánk, hogy kinyissa? – tárta szét karjait Bryana. – Várj, ki címezte amúgy?
– Fogalmam sincs..nem áll rajta semmi sem.
Lassan, ügyelve arra, hogy ne szakítsam el a borítékban lévő papírt nyitottam ki a borítékot, majd magamban kezdtem olvasni a csupán pár sorból álló „levelet".
Én előre figyelmeztettelek, te mégsem figyeltél rám.
Megígértem, hogy pokollá fogom tenni az életedet.
Azt is mondtam, hogy olyan személyt tulajdonítasz magadénak, aki valójában nem is a tied.
Nem hallgattál rám, hát vess magadra.
A játék ma kezdődik.
Remélem, hamar feladod az egészet, mert akkor legalább nem kell annyira ügyelnem arra, hogy nehogy elkapjanak.
Készülj fel Rachel Scott.
Hisz a végén...
Úgyis én nyerek.
Xx
Legalább négyszer kellett elolvasnom a levelet ahhoz, hogy végre felfogjam miről is van szó. Aztán beugrott. Az SMS múlt hétről. Most ez a levél... És az a személy szintén múlt hétről, amikor Luke-val a boltba tartottunk. Lehet, hogy ő áll a dolgok mögött?
– Hé, hé. Minden oké? – fogta meg felkaromat Luke, mire ösztönösen összehajtottam a levelet. Nem akarom rájuk hozni a frászt, előbb inkább egyedül akarom kideríteni, hogy mi ez az egész. Különben is. Inkább essen nekem bántódásom, mintsem a hozzám közel álló személyeknek. – Mi van a levélben?
– Uhm, izé, semmi, csak egy meghívó – mosolyogtam rá a lehető leghihetőbben.
– Milyen meghívó? – fonta karba kezeit mellkasa előtt Ash.
– Hát, ő, egy divatbemutatóra – na, ez remek. Ennél már csak jobb lehet.
– És nem írták rá a címedet? – imádom Cal-t, de most mindennél jobban örültem volna, ha befogja a száját és csendben játssza azt a hülye játékot.
– Nem. Figyeljetek, ne kattogjatok már annyit, ez csak egy hülye levél, amiben az áll, hogy ma este menjek el a divatbemutatóra és ennyi. Nem, nincs rajta cím, nem nem akarom megmutatni, rendben? Most pedig beteszem a sütőbe a süteményt és elmegyek készülődni – hadartam idegesen, majd visszavágtattam a konyhába, de még éppen elkaptam Cal vihogó hangját.
– Szerintem tuti szeretője van – vihogott akár egy betépett nyúl. – Ha akarod este utána megyek és követem merre megy.
– Calum, te akkora egy faszfej tudsz lenni –fújtatott idegesen Luke, majd Ash-vel egyszerre nevették el magukat.
– Én inkább beszélek Miával, hátha ő tud valamit erről az egészről – vette elő telefonját Bryana.
– Igaz, jó ötlet. Én meg megyek segítek neki a sütivel. Majd mondd, mire jutottál..
Utálok hazudni. Azt meg pláne utálom, hogy a hozzám legközelebb álló embereknek kell hazudnom. A fenébe is!

dzsudzsi_es_anna 🤭