Rövid időn belül, pontosabban negyed óra alatt otthon is voltunk. Becipeltük két bőröndömet és kézi poggyászomat és alig vártam már, hogy végre levehessem a téli, hetven rétegű öltözékemet. Anya jelezte, hogy menjek utána a konyhába. Mielőtt bármit is mondtam volna, a hangszórókból kellemes hangerőn kezdett el menni a "Wham!-Last Christmas" című örökzöld dala. Kuncogva dörzsöltem meg arcomat, majd boldog mosollyal lépdeltem a konyha irányába. Apa lépett elém egy idétlen piros rénszarvas orral az orrán és egy aganccsal feje tetején. Kitárta kezeit, én pedig azonnal felugrottam rá. Veszekedés ide vagy oda, hiányzott, nagyon is.
-Boldog karácsonyt szívem-nyomott puszit hajamba.
-Neked is apu, neked is-öleltem meg szorosan.
-Gyere, az ajándékokat csak később nyitjuk ki-nézett rám azzal a tipikus "tudom mire gondolsz, de nem" nézéssel, majd betessékelt a konyhába maga előtt.
Mikor beléptem, egyszerre több dolog is történt. Először is, immáron az "All I want for Christmas is you" dal kezdődött el. Aztán én beléptem a konyhába. Feltűnt, hogy nem csak anya van odabent, hanem rajta kívül még 5 személy. Szemeimbe könnyek gyűltek, amikor Mia letette a tányérokat az asztalra és felém araszolt.
-Boldog karit, barátosném!-mondta mielőtt teljesen hozzám ért volna, aztán szorosan megölelt.
-Neked is-motyogtam fülébe.-Mit kerestek itt? Nem otthon, a családaitokkal kellene lennetek?
-Izé, de, csak Luke anyuja kiadta parancsba, hogy vigyünk magunkkal, mert szeretné, ha te is ott karácsonyoznál velünk. A család tagja lettél, még szép, hogy velünk is kell karácsonyoznod!-csapott játékosan vállamra majd ment, hogy befejezze a térítést. Mikey konkrétan ugrálva jött oda hozzám majd felkapott és megpörgetett a levegőben. Nevetve borzoltam bele félig PIROS és félig FEHÉR hajába.
-Mi van a hajaddal?-pislogtam fel rá, miután végre saját lábaim alatt éreztem a szilárd talajt.
-Karácsony van, gondoltam befestetem annak színeire-rántott vállat, aztán apumhoz lépett, aki akkor merte át a levest egy szép üvegtálba. Calum és Ash is szívélyesen, levegőbe emeléssel és haj borzolással, meg öleléssel köszöntött, miközben megannyiszor elmondták, mennyire hiányoztam nekik. Igaz, hogy napi szinten beszéltem mindegyikükkel -ez alól Luke persze kivétel-, akkor is hihetetlen űr tátongott bennem, aminek csak a felét tudták betölteni új menedzseltjeim. Miután ők is elléptek mellőlem, hogy segítsenek valamit a konyhában, Luke fújta ki hosszasan a levegőt, aztán biccentett, hogy menjünk ki a konyhából.

A szobámba nem akartam felmenni vele, a nappaliban a karácsonyfa alatti ajándékok totálisan elvonták volna a figyelmemet Luke-ról meg a mondanivalójáról, szóval inkább kimentünk az előszobába. Hátamat a falnak döntöttem és összefont karokkal várakoztam.
-Szia-köszörülte meg torkát. Összevont szemöldökkel meredtem rá, mert nem értettem mi van vele. Elvégre már találkoztunk és köszöntem is neki.
-Szia.
-Öhm..boldog karácsonyt, Ray-szemeim kidülledtek a név hallatán. Senki nem szólított így, úgy kábé az utolsó 10 évben amit ezen a bolygón töltöttem. Mégis honnan tudja ezt a..Óh. Hát persze. Ő nevezett el Ray-nek, egyik alkalommal mikor homokoztunk és ő kitalálta, hogy fárasztó mindig Rachel-nek hívni, neki kell egy rövid változat. A Rach annyira nem tetszett neki, aztán hirtelen beugrott neki a Ray. Így lettem Ray. Komolyan örülök, hogy visszakaptam emlékeim 97 százalékát, de a vele kapcsolatosokból lehetne kevesebb is..
-Neked is, Luke-biccentettem halovány mosollyal. Mivel nem szólt semmit, csak állt zsebre dugott kezekkel, megelégeltem a várakozást, így ellökve magamat a faltól indultam volna vissza a többiekhez. Csakhogy mikor elmentem volna előtte, ő kezem után kapott és visszatolt a falhoz, de immáron egészen felém tornyosult. Döbbent arckifejezésem láttán kuncogni kezdett
-Ray, én...sajnálom. Sajnálom, hogy akkor ott hagytam magam átadni annak a rohadt vágynak amit igazából irántad éreztem, nem Arzaylea iránt. Csak a hév amivel berobbant...tudtam, hogy aznap este mire számítsak vele kapcsolatban. Mármint érted. Ray, férfi vagyok, nekem is vannak szükségleteim!-túrt hajába egyik kezével, míg másikat fejem mellé, a falra tapasztotta. Megrovó tekintettel néztem rá. Mit érdekel az engem, hogy mit csinált vele aznap éjjel Arzaylea?! Nagyon magasról teszek rá!
-Aha. Feltűnt. Szóval aznap este, azért nem hagytad ott azt a..mármint őt, mert tudtad, vele akár egész éjjel szexelhetsz, míg velem valószínűleg kifulladt volna az este ott, hogy megbeszélünk mindent, ami történt és amit érzünk?! Miért akarod még a karácsonyomat is tönkre tenni?
-Mi lenne ha mondjuk nem vágnál a szavamba? Még nem is tudod mi történt, miután te eltűntél a stadionból!-nézett le rám bosszúsan, miközben másik kezét is fejem mellé támasztotta.
-Eszed ágába se jusson hazudni, arra meg pláne ne is gondolj, hogy részletezed a közös szexet. Mert nem akarom a karácsonyt a szobámban, bucira bőgött fejjel tölteni. Világos vagyok?
-Maradj már csendben!-csattant fel, aztán a biztonság kedvéért, hogy biztosan ne mondjak semmit, kezét számra tapasztotta.
-Bunkó-morogtam kezébe, de mivel befogta a beszélőkémet így semmit nem értett abból amit mondtam.
-Na. Aznap este nem történt semmi. Ott megcsókolt és ennyi. Jó, igaz, hogy feljött hozzám utána, de mikor rám vetette magát, csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lenne ha éppen te ülnél ott az ölemben. Ha te vennéd le rólam a felsőmet. Ha az ő ajka helyett a tied tapadna az enyémre. Ha helyette téged éreznélek, tartanálak a kezeim közt. Ha utána a te selymes bőrödet simogathatnám. Egyszerűen nem tudtalak kiverni a fejemből, Ray. Nem ment. Aztán úgy gondoltam elmegyek a hotelbe ahol megszálltál..de már nem voltál ott. Próbáltalak hívni, SMS-t írtam, de nem reagáltál. Tudtam, hogy a többiek tartották veled a kapcsolatot, sőt, azt is tudtam, hogy napi szinten beszéltetek, de nem akarták, hogy beszéljek veled. Nem bíztak meg bennem, amit igazából teljesen meg is értek. Harry-t kérdezgettem állandóan, hogy mondja el mi van veled, hogy érzed magad a turnén...hogy van-e valakid..-kitágult szemekkel meredtem rá, még a lélegzetem is elakadt. Luke nem szexelt Arzaylea-val? Luke várt rám? Kezét lassan emelte el szám elől, mikor megbizonyosodott arról, hogy eléggé meglepett kirohanásával. Nem szóltam egy szót sem, még öt perc elteltével sem. Luke KICSESZETT Hemmings burkoltan szerelmet vallott?!-Most azért már mondhatnál valamit..izé..nem zavarna-vonta meg vállát, idegesen harapdálva piercinges ajkát. Igézően kék szemei beleolvadtak az én tekintetembe és úgy várta válaszomat. Vagyis inkább a reakciómat.
-Mondd csak...mi tartott ennyi ideig, Hemmings?-vontam fel egyik szemöldökömet, miközben éreztem ahogy vér szökik arcomba. Luke ajkai szétváltak, mikor tudatosult benne, hogy mit is mondtam. Kezeit megint fejem mellé helyezte, de inkább úgy döntött, hogy jobb mutató ujjával csuklómtól, fel a kulccsontomon át, alsó ajkamon végigsimítva helyezte tenyerét tarkómra. Elakadt a lélegzetem mikor forró mentolos, vörös boros leheletét számon éreztem.
-Féltem, hogy talán a szeretetemmel bántanálak a legjobban-húzta el száját, nyakamat cirógatva.-Ray, én...
Kíváncsian vártam, mit akart mondani. De aztán csak bámult, egy szót sem szólt. Szemei, szemeim és szám között cikáztak - semmi másra, csak a jelre várt, hogy ajkai ismét megízlelhessék enyémeket. Lehunytam szemeimet, majd egy alig észrevehető biccentéssel szabad utat adtam neki.
És az érzelmeimnek.
Lehelete egyre közelebbi és forróbb volt, míg végül a boros, mentolos ízek keveredtek az én kávé, keksz ízeimmel. Mohón falta ajkaimat, kezét még mindig tarkómon pihentette, a másik kezét pedig derekamhoz vezette és egészen közel húzott magához, mint aki attól félne, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat az ébresztő órája és ez az egész csak egy túlságosan szép álom. De nem szólt egy óra sem, nem ébredt fel, nem álmodott, ahogy én sem. Valóban Los Angeles-ben, a szülőházam előszobájában, a falnak préselve, mohón dalt új egymás száját. Rövidesen - levegő hiány miatt - Luke elszakította igézően dús és finom ajkait enyémektől, majd kezével arcomat kezdte cirógatni. Lehunytam szemeimet, arcomba vér szökött.
-Hé-nyúlt másik kezével államhoz, így is kényszerítve arra, hogy szemébe nézzek.-Boldog karácsonyt, Rachel.
-Khm..neked is, Lucas-nem tudom honnan jött a hirtelen bátorság, vagy honnan nem, de ott volt, mikor kezeimet nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam és számat övére nyomtam. Éreztem, ahogy megrándul a hirtelen jött akciómtól, de pár másodperc múltával visszacsókolt. Aztán megint. És megint.-Luke..-nyöszörögtem, mikor keze kötött pulcsim alá vándorolt és egyenesen mellkasom felé vándorolt.
-Ne haragudj. Sajnálom. Tényleg. Túl gyors voltam..nagyon sajnálom-szabadkozott kezeit azonnal zsebébe dugva. Közelebb léptem hozzá, kezeit kihúztam nadrágja zsebeiből és mélyen szemébe néztem.
-Nem haragszom..de..én erre még nem állok készen, Luke-motyogtam remegő hanggal, elvégre féltem, hogy emiatt rögtön lelép.-Figyelj..tudom, hogy vannak szükségleteid, kívánságaid, de én ezeket egyenlőre nem tudom teljesíteni..mármint..szóval, érted..ha neked ez az egész csak a szex miatt kell, akkor felesleges bármibe is belekezdeni, mert még nem fogok veled lefeküdni..-motyogtam vérvörös arccal. Lesütött szemekkel hajtottam fejemet a padló irányába, mintha olyan nagyon érdekes lenne. Pár perc elteltével sem szólt semmit, ezért lassan felemeltem fejemet. Luke mosolygós szemei, rázkódó vállai tekintettek vissza rám. Legalább valaki jól szórakozik..
-Ray, te tényleg úgy gondolsz rám mint egy csajozógépre, aki csak a szexre hajt?-vonta fel szemöldökét. Számat elhúzva, pirulva bólintottam. Na jó, ez kezd egészen nagyon ciki lenni.
-Hát..igen.
-Figyelj. Az a múltam. És különben is, sosem csak a szexre mentem. Azt akartam, hogy találjak egy lányt, akit a tenyeremen hordozhatok, akinek ha meg van a havi, hozhassak betétet a boltból, vagy ha beteg mellette legyek és teát készítsek neki, csokival halmozzam el, arról nem beszélve, hogy virágot vigyek neki. Meg akarom védeni mindenféle veszélytől és..-alig hittem az érzékszerveimnek. Legalábbis a szemeimnek és a füleimnek. Az nem létezik, hogy Luke Hemmings álljon most előttem és ilyeneket mondjon. Az nem ő lenne. Gyomrom görcsölni kezdett, ahogy kezével végig simított kezemen, érintése nyomán bizseregni kezdett a bőröm.-Nem érdekel meddig kell várnom rád. Eddig is vártam, igaz kicsit másképp mint kellett volna, de mindvégig rád vártam. Mióta elköltöztünk, arra vártam, hogy egy nap majd megint mellettem alszol az ágyban, hogy egy este megint bemásszak az ablakodon, hogy apád ne kapjon rajta, hogy melletted alszom-nevette el magát, és az emlék édes simogatására én is elnevettem magam. Jézus, azok az éjjelek..-Gyere el velem Sydney-be, hogy anyám lenyugodjon és menjünk el valahova kettesben. Elviszlek randizni. Csak bízz bennem és gyere velem-szemeiben vágyat, igazságot és..szerelmet láttam csillogni. Hülye lettem volna tovább áltatni magam..
Mélyen néztem szemébe, majd közelebb hajoltam hozzá.
-Elmegyek veled-mondtam szájára, majd hátamat megint a falnak tolta és forró csókban forrtunk össze. Megint...

•
•
•
dzsudzsi_es_anna 🎉💏