| Michael Clifford szemszöge |

-Te állat!-ugrott fel mellőlem Mia az előtte levő poharát megfogva, majd megkerült engem és egyenes Luke-ra borította a pohár tartalmát. Azt hiszem pezsgő volt benne.-Menj fel és kérj bocsánatot!
-Mégis minek? És különben is, nyugodj már meg! Komolyan gondoltam. Az egészet-rántott vállat barátom. Néha olyan csökönyös tud lenni.
-Komolyan gondoltad? Te soha semmit nem gondolsz komolyan!
-Mia. Komolyan mondom, hogy akadjál már le rólam, mert rohadtul semmi közöd az életemhez, ahhoz meg aztán pláne semmi közöd, hogy kinek mit mondok!-állt fel ő is, majd szorosan barátnőm elé állt. Jobban mondva felé tornyosult.
-Haver. Elég lesz-néztem fel rá komoran. Vette az adást, mert hátrébb is lépett. Mia nem mondott semmit, csak vetett felém egy hálás pillantást, mire biccentettem egyet. Imádom, hogy így kiáll a legjobb barátnőjéért. És ezt tisztelem is benne. Hihetetlen személyisége van, ehhez kétség sem fér. És a barátnőm. Máig is hihetetlen, de valóban így van. Az én csodálatos barátnőm. Aki szeret engem. És én is őt.
-A legjobb barátnőmről van szó te barom, még jó, hogy van közöm hozzá! Most pedig fogod magad és felmész hozzá, hogy elnézést kérj, különben nem állok jót magam...
-Khm-érkezett a hirtelen hang, az üveg ajtó irányából. Mindenki odakapta a fejét, majd aztán Liz ugrott fel elsőként.
-Szívem erre semmi szükség-kezdte halvány mosollyal arcán. Liz amúgy úgymond mindannyiunk anyja. Persze ez ugyanúgy igaz az én, Cal és Ash anyjára. Mindegyikőjük úgy bánt velünk mintha a fiaik lennénk.
-Tényleg ne menj már el-szólalt meg Olivia is nagyra tágult szemekkel.
-Liz, Rob, nagyon szépen köszönök mindent, ígérem ha beszéltem anyuékkal, meglátogatunk titeket-vett egy mély levegőt. Vörösek voltak a szemei és feldagadtak. Sírt. Sőt, szerintem ha tehetné most is sírna.-Srácok a záró koncerten találkozunk, és a következő két napban keresek nektek egy ideális menedzsert. Ígérem. Lányok ti kérlek vigyázzatok rájuk, hogy semmi bajuk ne essen a koncertig-mosolyodott el halványan. Aztán a családjainkra nézett.-Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket, Mali, ha bármikor bármire lenne szükséged szólj és elintézem. Harry vigyázz a nővéredre, egy igazi kincses láda. Jack te keress magadnak valakit, mert felháborító, hogy pont neked nincs senkid. És Ben csodálatos apa vagy, vigyázz a családodra. Georgia, Anna és Karen, köszönöm a megannyi szeretetet és a sok receptet is-húzta széles mosolyra ajkait. Aztán már indult is volna, de ekkor visszafordult. Szemei megteltek könnyekkel, és úgy lépdelt oda Luke-hoz.-Luke..neked köszönöm, hogy segítettél visszahozni az emlékeimet. Ezért mindig is hálás leszek. De azt hadd mondjam el, hogy te vagy a legmakacsabb, legönzőbb, legegoistább legjobb kinézetű és talán legjobb hangú hólyag ebben az univerzumban-erőltetett ki magából egy gyér kacajt. Megszakadt a szívem, hogy így kellett látnom azt az életvidám, mindig mosolygós lányt aki a legjobb barátom.-Tudod..ma a díjátadón. Az a csók. Az nekem igen is jelentett valamit. Lehet hülyeség volt ezt most elmondanom, de úgy éreztem, tudnod kell, ha már jó eséllyel nem látjuk egymást többet-vonta meg vállát, mindenkit megölelt majd megint Luke elé állt.-Egy élmény volt Hemmings-jelentette ki, aztán pofon vágta. Erősen. Mert hogy csattant. Nagyot.
Luke kitágult szemekkel kapott a fájó ponthoz, de mielőtt mondhatott volna bármit is, egy dudaszó félbe szakította.-Sziasztok-nézett vissza utoljára és kiment a taxihoz...

Immáron az átmeneti szobánkban ülök az ágyon, a fejét az ölembe hajtó Miával együtt. Hosszú haját simogatva hagyom, hogy szidja Luke-ot a végsőkig. A legjobb haveromról és a csajomról van szó, ilyenkor jobban járok pártatlanul.
-De nem? Legszívesebben letépném a tökeit, amiket aztán lenyomnék a torkán. Hülye pöcs. Tudod, volt egy olyan időszak a gála előtt, amikor konkrétan bírtam mert teljesen megváltozott annak érdekében, hogy Rach-nek jó legyen. Erre most mi van? Luke kibaszott Hemmings egy rohadt nagy köcsög!-dühöngött folyamatosan. Gondoltam rá, hogy csupán elalszok, és akkor talán végre rám is figyel, de félő volt, hogy akkor az én golyóim is máshol kötnének ki. Így hát fogtam magam és kimásztam feje alól, aztán kezeimmel feje mellett támaszkodva néztem rá hatalmas vigyorral a képemen.-Mikey, mit művelsz? Éppen krízis helyzet van!
-Mia. A krízis tud várni egy gyönyörű órácskát amíg te meg én..
-Ki ne mondd!-tágultak ki szemei.
-Szóval amíg te meg én elrepítjük egymást, a...
-Michael Hormontúltengéses Gordon Clifford! Elég!-nevette el magát végre.
-A gyönyör világába. Mert a krízis marad ott ahol van, de kicsi Clifford már nehezen tűrtőzteti magát odalent-kacsintottam rá, mire feje egyik pillanatról a másikra lett vörös akár a rózsa. Reakciója halk kuncogásra késztetett, majd érzelmes csókot nyomtam ajkaira. Lábaimmal közre fogtam combjait, egyik kezemet pedig állkapcsától húztam le egész pólója aljáig. Ugyanezt az utat megtettem ajkaimmal is, mire egy jóleső nyögés hagyta el száját. Persze az én fantáziám ettől a hangtól máris előrébb ugrott a kelleténél, ez pedig felgyorsította a folyamatot. Mia hiper gyorsasággal tépte szét rajtam az ingemet, míg én a lehető leggyorsabban húztam át fején a pólóját. A vörös melltartó egyszerűen káprázatos látványt nyújtott rajta, és gyanítom az alsóneműje is ilyen színben pompázik.
-Mikey, szeretlek meg minden, de mi lenne ha gyorsabban csinálnád a dolgokat? Esküszöm akkor jobban szeretnélek-nézett rám bosszúsan mire kezeim már le is rántották róla a rövid nadrágját. A vörös csipke még élénkebb fantáziákat hozott a fejembe, így aztán mindketten hamar megszabadultunk a maradék zavaró textiltől is.
-Szeretlek-néztem mélyen szemébe mikor elérkeztünk arra a pontra.
-Mindennél jobban-mosolygott rám kábultan.

| Luke Hemmings szemszöge |

-Haver, ez így nem járja-rázta a fejét Calum a szobám kellős közepén ülve.
-Calum. Elmondom nyolcszázadszorra is. Tisztán és érthetően, hogy azért csókoltam meg délután Rachelt, mert rohadtul beleestem!-tártam szét karjaimat. Megint. Calum vagy másfél órája hajtogatja ugyanazt a mondatot, míg én ugyanazt a választ adom neki.
-Akkor mégis mi a jó büdös francért beszéltél vele úgy este? Hm?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Azért, mert..
-Hé!-nyílt az ajtó és Ashton dugta be a fejét.-Óh bocs, megzavartam valamit?
-Nem, éppen másfél órája próbálom kiszedni belőle, hogy miért viselkedik úgy mint egy hisztis liba-dünnyögte Cal.
-Hát, mert szerelmes-vont vállat Ash halovány mosollyal.
-Te ezt honnan veszed?-döbbentem le teljesen.
-Ugyan már haver. A számok, amiket mostanában írsz, konkrétan csöpögnek a nyáltól. Én csináltam ezt, mikor Bry bejött a képbe-vonta meg vállát amolyan "mindent tudok, kár tagadni" stílusban.
-Tényleg! A számok! Baszki, hogy erre miért nem gondoltam!-röhögte el magát Calum.
-Na jó, szakadjatok le rólam-legyintettem.
-Mit akartál amúgy mondani mikor bejöttél?
-Ja, gyertek velem. Ezt hallani kell-mosolygott mindent sejtetően.
Együtt indultunk el a folyosón ahol aztán Ash megállt az egyik ajtó előtt. Méghozzá Mikey és Mia szobája előtt. Összevont szemöldökkel adtam a többiek tudtára, hogy semmi elképzelésem nincs mit keresünk itt.-Várj és figyelj.
-Aaa Mikey baszki basszus basszameg aaaahhh-nem voltak hangosak, de mivel nem hangszigetelt a ház, ezért elég rendesen lehetett hallani a dolgokat.
-Igen, igen, mindjárt. Miaaaaaaaaa-nyögött fel Mikey haverunk majd mint egy végszó mindketten egyszerre nyögtek fel.
-Mi vagyunk a világ legköcsögebb barátai-röhögött Calum a lépcsőn lefele menet.
-Kétség sem fér hozzá-helyeselt Ash is.
Én meg elmerültem a gondolataimban. Amik egy bizonyos Rachel körül forogtak...

dzsudzsi_es_anna ❤️💏