•Örülök, hogy sikeresen odaértetek. Nem lett volna szívem elbocsátani. Te vagy az egyetlen menedzser aki kibírja azt a négy..tehát őket.
•Persze, értem. De most mennék, keressük a helyünket. Szia Ryan.
És kinyomtam. Ez a pasas egy hatalmas nagy kétszínű játékos. Azt hiszem ideje lenne beadnom a jelentkezéseimet más kiadókhoz..
-Merre jársz?-hozott vissza a valóságba Luke, mikor már meg volt az asztalunk, de én még mindig egy helyben álltam és gondolkodtam.
-Ja, őő. Semerre, itt vagyok-erőltettem mosolyt fejemre aztán leültem "párom" mellé.
Most, hogy belegondolok..tényleg fel kellene mondanom. Utálom, mikor valaki egy vagy több emberben csak a pénzt látja. És Ryan ezt teszi. Nem csak a srácokban látja a sok nullás számokat, hanem most már bennem is. Amint vége a turnénak be is adom a felmondásomat. A kérdés már csak az, hogy hogyan adom én ezt elő a többieknek...

-Jó estét Sydney! Köszöntünk mindenkit szerettel, itt a Sydney-i operaházban, ahol ma megannyi díjat fogunk kiosztani! Viszont mielőtt bele kezdenénk, köszönetet mondanék a rendezőknek, a rendezők hazájának, a...-hogyne, mondd végig Sydney egész lakosságát.
Hülye liba.
-Mi van veled? Idegesnek tűnsz-hajolt hozzám Cal.
-Nincs semmi, csak ez akkora kétszínűség..az a csaj azt sem tudja, hogy kik azok az emberek, vagy hogy mi közük ehhez az egészhez-ittam bele koktélomba.
-Ugye?? Na végre valaki! 3 éve ezt magyarázom már nekik-hajolt előre nagy vehemenciával Bryana miközben mosolyogva magyarázott a dologról. Aztán Mia is bemelegedett és a színpadon beszélő nőszemélyt szidta, hogy miért nem tud gyorsabban beszélni, ő unatkozik, Olivia a kinézetét kifogásolta, mondván ország világ előtt kiállni egy olyan ruhában amiből konkrétan mindent látni, szégyen a nők számára. Én viszont elővettem a rezgő telefonomat, és megakadt a levegő a torkomon. Apa. Fenébe. Az igazat megvallva, nagyon régóta nem beszéltem velük és az igazat megvallva nem is most akartam ezen változtatni.
-Hé-löktem meg Luke kezét, aki éppen Mikey-val beszélgetett arról, hogy vajon ki nyeri meg a mai meccset. Pasik.
-Hm?
-Ki kell mennem. Most. Kiengedsz?-fogtam meg táskámat, telefonomat továbbra is fogtam.
-Ha nem gond ki is megyek veled-gondolkodott pár másodpercig, mire én csak bólintottam és már mentünk is ki. Mindenki furcsán nézett ránk, de engem jelen esetben ez érdekelt a legkevésbé. Mikor kiléptünk a szabad levegőbe azonnal tárcsáztam apát.
•Szia kincsem, hogy vagy? Megzavartalak valamiben?
Tudtam, hogy tudja a srácokkal vagyok a díjátadón. Tuti hogy direkt csinálja ezt.
•Valójában igen. Éppen egy díjátadó kellős közepéről rohantam ki, mert hívtál. Szóval?
•Lucas is kiment veled, nem igaz? Együtt is érkeztetek a rendezvényre..ugye nincs köztetek semmi?
•Apa! Erre most nagyon nincs időm! Bent kellene lennem nekem is és Luke-nak is azon az átkozott átadón, de nem vagyunk ott bent mert neked most kapcsoltak be a védelmező ösztöneid. Most leteszlek és ha vége ennek az egésznek felhívlak és beszélünk. Rendben? Szia apa.
Idegesen nyomtam ki a telefont eltettem a táskámba és nyűgösen Luke-ra néztem. Idegesített, hogy csak azért hívott fel, hogy megkérdezze van-e köztünk valami Luke-val. Csak azért. Képes volt kihozni a rendezvényről csak azért mert neki nem tetszik a tudat, hogy azzal a sráccal lógok, aki miatt anno kocsi elé ugrottam.
-Gyere ide-lépett hozzám Luke, és szorosan magához ölelt. Hajamat simogatta miközben puszit nyomott fejem búbjára.
-Ne haragudj, hogy ki kellett jönnöd miattam-húzódtam el tőle, hogy szemébe tudjak nézni.
-Én akartam kijönni veled és ki is jöttem-mosolygott le rám, aztán ujjait enyémekre kulcsolta és úgy mentünk be az operaházba, majd sietve leültünk a helyünkre. A többiek kíváncsian néztek ránk, de egyikőnk sem mondott semmit, így ők sem erőltették a témát. Aztán Calum nézelődött kicsit, és döbbenten megbökte karomat. Kérdőn ránéztem, mire ő az asztal alá mutatott. Követtem mozdulatát és akkor feltűnt, hogy Luke és én még mindig ugyanúgy kéz a kézben ücsörögtünk mint mikor bejöttünk. Hogy nem tűnt ez fel eddig?!
Feltűnés mentesen kezdtem gyengíteni a fogáson, míg végül teljesen elengedtem Luke kezét. Nem szólt semmit, nem nézett rám, semmi reakciót nem mutatott.
-És akkor köszöntsük hatalmas tapssal a világ egyik legjobb fiú bandáját! A... One Direction-t!!-üvöltötte bele a mikrofonba a lány, mire nekem kitágultak szemeim. Az nem lehet!
-Mi van veled?-nézett rám fura fejem miatt Mia.
-Hogyhogy mi? Az a One Direction! Aaa nem hiszem el, hogy végre látom őket élőben úr isteeeen. És váá ez a Best Song Ever. Úr isten. Elájulooook. ÁÁÁ!-kapkodtam levegő után. Na ja. Ennyit arról, hogy én nem vagyok olyan mint egy tinédzser. Haha. A többiek egyszerre röhögtek fel fangörcsöm láttán.
-Mi lesz vele, ha megtudja, hogy hozzánk fognak ülni?-gondolkodott hangosan Ash, mire akaratomon kívül is elordítottam magam. Pont mikor haláli csend uralkodott az egész épületben.
-ÚR ISTEEEEEEEN-Luke ordításom következtében megugrott mellettem, de mielőtt bármelyik kamera az irányomba fordulhatott volna, Calum kezét számra tapasztotta és fejemet az asztalra hajtotta. Tetteinek következtében vállaim rázkódni kezdtek, és komolyan nehezemre esett nem elröhögni magam. Hallottam ahogy Mia és a lányok is nevetni kezdenek, míg a fiúk a fejüket fogva azt kérdezték megnyugodtam-e vagy szeretném így végig ülni a számot. Persze hogy "megnyugodtam". Akkor viszont senki és semmi nem tartott vissza, mikor megláttam az öt kedvencemet kilépni a színpadra énekelni. Akkor tényleg végem lett. Luke-on átmászva kaptam a csillogó szemű Mia kezéért és húztam magammal egészen a sztároknak kordonokkal lekerített színpadi részhez. Közelebb voltunk a színpadhoz mint mindenki más, így nagyobb lehetőségünk volt arra, hogy észrevegyenek minket.
- Maybe it's the way she walks WOW
Straight into my heart and get it WOW

Harry hangja akkora hang lavinát indított el idebent, hogy félő volt kiszakad a dobhártyám. Teljesen átadtam magam a zenének, és minden egyes szót torkom szakadtából ordítottam az öt sráccal együtt. Aztán egyszer Harry valamilyen okból kifolyólag a mi oldalunkra tévedett, majd megakadt rajtunk a tekintete. Miát már ismerte így egy mosoly kíséretében integetett neki, én viszont új voltam szemeinek ezért ráncolt szemöldökkel hajolt le.
-TE KI VAGY?-ráncolta szemöldökét.
-RACHEL SCOTT, A SRÁCOK MENEDZSERE-biccentettem irányukba.
-ÖRÜLÖK A TALÁLKOZÁSNAK. KÉSŐBB BESZÉLÜNK MÉG-kacsintott, aztán ugrált is vissza a többiekhez. Az én arcom meg konkrétan lángra kapott. Mia felvont szemöldökökkel nézett rám, aztán mikor vége lett a zenének vissza mentünk a srácokhoz.
-Na mi van csajszi? Kitomboltad magad?-kuncogott Olivia mire hatalmas mosollyal bólogattam. Egy húzásra lehúztam a poharam tartalmát, majd intettem a pincérnek, hogy kérek még egy kört.

-És a 2016-os év, legjobb kinézetű bandájának járó díjat megkapja..Óh, várjunk csak-döbbent le Nina Dobrev mikor kinyitotta a borítékot. Összevont szemöldökkel nézett Ian-re aki mondott valamit, majd elsietett a Backstage-be.-Elnézést, de történt egy minimális félreértés, már is közöljük a nyerteseket.
-Többesszám? Az hogy lehet?-vontam fel szemöldökömet. Jut eszembe. A 1D srácok immáron köreinkben üldögéltek és együtt vártuk az eredményeket. Míg ők 6, mi 5 díjjal gazdagodtunk így kijelenthetem, hogy a srácokat még sosem láttam ilyen boldognak. Persze ez az 1D srácokra is igaz.
-Itt is vagyok, elnézésüket kérjük a várakozás miatt-vigyorgott Ian immáron két díjjal a kezében.-Szóval a két győztes banda nem más, mint a....
-A ONE DIRECTION ÉS A FIVE SECONDS OF SUMMER!-kiabálták bele közösen a mikrofonba, mire a mi asztalunk felrobbant. De szó szerint. Calum és Michael elsírták magukat, míg Ashton Bry ajkaira tapadt. Luke ordítva pattant fel a székről, lenézett rám, elkapta kezemet, felhúzott és..Basszameg. Megcsókolt. És én nem ellenkeztem! Kezeit derekamra csúsztatta és annyira közel húzott magához, hogy egy papírt sem lehetett volna betenni közénk. Először a rajtam végigsöprő döbbenet miatt vissza sem csókoltam, de ajkaim hamar önálló életre keltek, így vad táncot jártak Luke-éval. Éreztem ahogy az egész épületben megfagy a levegő, a taps mégsem maradt abba. Minden egyes szempár lyukat égetett testembe. Azt is tudtam, hogy Luke és a fiúk családja őrjöng a TV előtt, hisz végre megtört a jég. Viszont azt is tudtam, hogy apa és anya is őrjöng a TV előtt, hisz megtörtént az, aminek szerintük soha nem kellett volna megtörténni.
Rövid időn belül aztán elszakadtunk egymástól, mert menniük kellett, hogy átvegyék a díjakat. Rák vörös fejjel ültem le a lányok közé, akik most már nem csak hárman hanem az 1D lányokkal együtt heten bámultak rám döbbenten.
-Nem akarok beszélni róla-temettem arcomat kezeimbe.
-Én akkor is örülök-szólalt meg elsőként mosolyogva Perrie, én pedig csak égő fejjel, visszamosolyogtam.
Nem hiszem el, hogy az előbb Luke kicseszett Hemmingssel csókolóztam konkrétan az egész(!) világ előtt. Áá.
-Gratulálunk nektek srácok. És Luke. Azta. Ennyi érzelmet nem látni mindennap egy díjátadón, mint amennyi köztetek volt az előbb-mosolygott Ian, miközben rám is vetett egy pillantást.
-Ideje volt már-szólt közbe Cal, mire elhatároztam, megverem. De attól még szeretem.
-Pláne amennyit hallottunk már Rachel-ről..nehezen hittem el, hogy pont Luke vár ennyit egy ilyen lánnyal-nevetett fel Harry, mire megrökönyödve kaptam fel fejemet.
-Ti ismertek engem?!-néztem a lányokra.
-Mi nem, csak azt tudtuk, hogy a menedzserük vagy. A srácok ismertek már egy ideje-vonta meg vállát Eleanor. Ahha. Értem.
-Sok sikert a továbbiakban, mindannyitoknak. Még egyszer gratulálunk!-ölelték meg egymást mindannyian, majd a fiúk asztalunk irányába indultak. Utána volt még pár díj, de azok már csak a női előadókat érintették. Feszülten üldögéltem Luke mellett. Ő persze nyugodtan kezelte a helyzetet, miszerint megcsókolt, és ugyanolyan kedvesen folytatott társalgást a többiekkel. Mia felvont szemöldökkel rázta meg fejét, mintegy "most ezzel mi van?" kérdés gyanánt. Váll rántva jeleztem, hogy fogalmam sincs..

-Srácok..-mentem ki a kertbe a többiekhez, miután sikeresen átöltöztem kényelmes, itthoni cuccba.
-Gyere, pont most lett kész a kaja-intett Ben, oldalán kislányával.
-Köszi-ültem le Cal és Ash közé, Luke-val szembe. Mindenki itt volt. Mikey, Ash, Cal és Luke családja is. A megfelelő időpont.-Srácok. Mondanom kell valamit..-köhintettem egyet, hogy ne tűnjön fojtottnak a hangom.
-Minden rendben?-ivott bele sörjébe Jack.
-Igen. Vagyis nem. Mármint, nem egészen-magyaráztam akadozva, mire már Luke is kíváncsian nézett rám.
-Na, mondjad-lökött meg könyökével Cal mosolyogva. Visszamosolyogtam, de szerintem nem lehetett annyira hiteles a mosoly, mert összevonta szemöldökét.
-Felmondok-mondtam ki a lehető leggyorsabban.
-Izé. Eskü nem értettem mit mondtál-húzta el száját Mikey. Fenébe.
-Felmondok-mondtam egy fokkal lassabban de még mindig hadarva.
-Rach, mondd már lassabban. Lehetetlen ezt megérteni-szólt közbe Mali Koa. Ajj már.
-Jó. Na. Szóval. Az van, hogy..izé. Basszus. Na. Felmondok-mondtam ki lesütött szemekkel. Senki nem szólt semmit, csak emésztették a szót és annak jelentését.
-Hahaha-nevette el magát Calum, őt követően mindenki az asztalnál.
-Jó vicc volt csajszi-mondta szemét törölgetve Ash.
-Hol a kandikamere?-mosolygott Mikey is Luke-val együtt.
-Nincs kandi, nem is volt vicc. Halál komolyan mondtam!-tártam szét a kezemet megütve egy erősebb hangnemet, amire mindig is felfigyeltek. Mint most is. Mindenki arcáról lefagyott a mosoly, nem röhögött senki.
-Mi?-szólalt meg elsőként Michael.
-Miért?-döbbent le Calum.
-Mert nem akarok ennél a cégnél dolgozni. Elküldtem másik cégekhez a jelentkezésemet, ahol el is fogadták azokat, de kikötöttem, hogy csak azután megyek el hozzájuk, ha vége a záró koncerteteknek-mondtam halvány mosollyal.
-Tehát...a mi menedzserünk vagy még, kerek..3 napra???-hüledezett Ash. Szomorúan bólintottam.
-Mikor döntötted el ezt?-szólalt meg Luke, ügyelve arra, hogy véletlenül se nézzen a szemembe.
-Nem régen..-motyogtam.
-Mikor?
-Egy vagy két hónapja-mondtam hangosabban.
-És nekünk miért most szólsz? Hm? Érdekes. Pont miután megcsókoltalak!
-Miért csinálsz úgy, mintha jelentett volna valamit? Hm? Mond Luke, meddig akarsz még tönkretenni? Mert akkor remekül haladsz! Megcsókolsz, az egész világ előtt, aztán meg rám sem nézel! Olyan vagy mint egy terhes nő basszameg! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Elegem van a hülye játékaidból! Különben is. Rohadtul nem forog minden körülötted! Rajtad kívül vannak mások is ezen a rohadt bolygón, akiknek ugyanúgy van élete, vannak érzelmeik! Amikhez neked rohadtul semmi közöd!-álltam fel a padról és hátat fordítva neki szándékoztam volna bemenni a házba.
-Tudod mit? Jó is, hogy elmész. Semmi szükség itt rád. Eleget tettél már ahhoz, hogy megoldjuk a dolgainkat magunknak is! Felesleges megvárnod a záró koncertet. Akar már ma is mehetsz!-kiabálta utánam vörös fejjel.
-Te meg tudod mit? Rohadj meg! Úgy ahogy vagy!

Azt hiszem, ez a legtökéletesebb végszó...

dzsudzsi_es_anna 💕