A tegnap este folyamán még sikerült számos fontos befektetőt és szponzort felhívnom, hogy tisztában legyenek a változásokkal a banda menedzserét illetően.

Ezen kívül három itteni koncertet szerveztem le, egy utcait, egy rádiósat és egy arénába is sikeresen lesz még a jövő héten egy nagyszabású koncertjük a srácoknak. Próbáltam a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni magamból a munkát illetően. Szeretném megmutatni, hogy igaz az egyetemi gyakorlatokon kívül nem sok tapasztalattal rendelkezek, de igenis megtudom tenni azt, amit egy menedzsertől elvárnak.

Most éppen egy reggeli műsortól hívtak fel, hogy szeretnének a srácokkal egy interjút készíteni, méghozzá 2 hét múlva. Ami nekünk ugyebár egyáltalán nem jó, hiszen mi akkor már régen Európában leszünk.

-Hölgyem, kérem értse meg, hogy 2 hét múlva a banda Európában lesz. Hosszú időre. Utána Ázsia, Afrika, majd Ausztráliában lesz fellépésük. Nagyon sajnálom, de ha visszajövünk stúdiózni, mindenképpen jelentkezni fogok önnél. Rendben?-magyaráztam el a diszpécser nőnek is úgy vagy hatodszorra.

-Maga meg értse meg, hogy vagy most vagy soha napján kis kedden fog élő adásban a mi műsorukban szerepelni a maga kis tini bandácskája.-szemeim hatalmasra nyíltak, mikor meghallottam, milyen hangnemre váltott.

-Hölgyem. Kérem fogja vissza magát. Ez a terv már hetek óta érvényességben áll, ami annyit jelent, hogy ezen csak a legeslegvégső és legrosszabb esetben lehet változást végrehajtani. Szóval szépen kérem Önt, hogy szíveskedjék máskor az élő műsorukkal engem felkeresni.-masszíroztam orrnyergemet, közben pedig a felém tornyosuló összeráncolt homlokú Lukera meredtem. Mit akar ez tőlem?

-Ki az?-hajolt egészen közel arcomhoz, hogy ne kelljen hangosan beszélnie.

-Senki.-tátogtam fejemet rázva.

-Tudja mit? Milyen menedzser maga?! Aki nem képes változtatni egy teljesen másik menedzser által összeállított terven? Kész szerencsétlenség. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy meddig fog pont a Capitol Records egy ilyent alkalmazni.-hangjából csak úgy csöpögött a gúny, bennem pedig minden egyes rossz és lekicsinylő mondata után egy-egy tüskét hagyott.-És nehogy azt higgye, hogy azok után, hogy elutasította a felkérésünket valaha is keresni fogjuk magát és a nyávogó dalos pacsirtáit. Nem. Eszünk ágában sincs. És...-Luke kikerekedett szemekkel pislogott párat engem kémlelve aztán kikapta a kezemből az ÉN telefonomat.

-Khm. Szép jó napot a hölgynek. Szabad megkérdeznem mi a problémája új menedzserünkkel?-mivel ha ülve maradtam volna, fogalmam sem lenne mit beszél most neki a nő, ezért fogtam magam és Luke vállaiba kapaszkodva álltam lábujjhegyre és hallgatóztam. Pont mint ő az imént. Csak most fordított helyzetben.

-Kivel beszélek?-sóhajtott fel meglepődve.

-Luke Hemmings. Személyesen. Valami probléma akadt?

-Igen. Szívélyesen hívtuk meg Önt és a banda többi tagját, a 2 hét múlva megrendezésre kerülő élő showba, de Ms.Scott ezt elutasította.-nyávogta eget rengetően magas hangon.

-Valóban?-húzta fura mosolyra ajkait Luke. Tekintetében láttam megcsillanni azt a bizonyos pajkos csillogást és azt is láttam arcán, ahogy eltervezi hogyan csesz most ki velem. Esküszöm megéreztem mi lesz a következő lépése.

-Igen. Arra hivatkozott, hogy maguk akkor már Európában lesznek, a turnéjuk miatt...

-2 hét múlva?-nyalta meg mosolyogva alsó ajkát.

-Pontosan.-válaszolt a nő azonnal. Időközben hatalmas ütést mértem Lucas hátára, aki ennek következtében szabad kezével felsőtestéhez szorított. Meglepődve kaptam felé fejemet, mit követően arcunkat csupán pár centiméter választotta el egymástól. Szemei fogva tartották enyéimet, így hát volt időm közelebbről is megvizsgálni őket. Jég kék. Inkább tenger. Mindegy. Csodálatos kék szemei vannak amihez persze hozzájárul dús szőke haja.-Khm. Mr.Hemmings?

-Igen. Szóval. Uhh. 2 hét múlva..igen akkor pont nem leszünk itt. Akkor Európában leszünk. Elnézést. Most pedig visszaadom Ms.Scottot.-nyomta kezembe a telefonomat, majd sietve eltessékelt maga elől és kirontott a dolgozóból. Ez mi volt?

-Remélem elég világosak voltunk mind a ketten asszonyom. A viszont hallásra.-nyomtam ki a telefon.

A gépem előtt könyökeimmel az asztalon támaszkodva harapdáltam ajkamat és azon tanakodtam, hogy mégis mi a fene volt ez az előbb. Miért viselkedett velem úgy ahogy? Egyáltalán miért jött be a dolgozóba?!

Ó, Luke.. Mi a fene van veled?