-Megjöttünk-járt be a garázsba-ami mellesleg hatalmas volt- Jack.
-Nem akarok bemenni. Nem mehetnék el valamilyen szállodába? Engem nem zavarna-préseltem magamat az ülésbe.
Naja. Eddig tartott a kíváncsiságom. Ki tudja..lehet olyan dolgokat tudnék meg, amik még jobban tönkre tennének mindent.
-Na ne csináld. Minél többet tudsz, annál jobb. Hidd el nekem-nyitotta ki az ajtót Bry és lökött ki azon.
-De ha felbasz, meg fogom ütni-emeltem fel kezeimet védekezés képpen.
Lizék háza nagy volt és egyben csodálatos. Ami feltűnt, hogy volt hasonlóság e között a ház és a Los Angelesi házuk között, ami történetesen a mi szomszédságunkban van. Csak annyi a különbség, hogy ez Ausztráliában van..
-Dehogy ütöd-húzott magához Jack nevetve, mire csak elpirulva lépdeltem mellette.

Mire a mi ötösünk sikeresen a ház falain belül találta magát, csapatunk többi tagja már régen a kanapén terpeszkedett és minden bizonnyal ránk vártak. Jack irtó kedvesen félre állt az útból, hogy mindenki láthasson, majd kezét hátamra simítva tolt be gyengéden a nappaliba. Luke szemei körülbelül olyan sziklákat dobáltak bátyja fejére, mint amilyeneket általában Shawn szokott kapni, mikor velünk van.
-Mi van?-adott hangot gondolatának Jack, öccsét bámulva.
-Semmi-rántott vállat hanyagul.
-Helyes, ezt már szeretem-mosolygott rá a legidősebb Hemmings cinikus mosollyal.
-Ti is kértek valamit enni, esetleg inni? Hosszú út van mögöttetek-sétált el mellettünk, egyenesen be a konyhába Liz.
-Én egy kávét elfogadok-szólt Ash kedvesen.
-Én is-jelentkezett még a kávé opcióra úgy mindenki. Rajtam kívül.
-Rachel te nem kérsz semmit?-szólt oda Robert kedvesen.
-Nem, köszönöm-utasítottam vissza az ajánlatot.
Ezután senki nem beszélt. Hallani lehetett a helyiségben levő összes személy légzését, a gondolatok csak úgy zúgtak a fejekben. A kávé éppen lefőtt, mikor nyílt az ajtó és egy nő lépett be azon, egy gyerekkel a kezében. Körül se nézett, csak levette a felesleges ruhadarabokat és a kisgyereket is levetkőztette, hogy ne érezze magát kényelmetlenül a benti időben.
-Ki jött?-szólt ki Liz a konyhából.
-Samantha. Jöttünk látogatni a rokonokat-kiáltott vissza a lány, majd megakadt a tekintete rajtunk. Hatalmasakat pislogva meredt Benre, aki rövides időn belül odasétált hozzá.
-Szia kicsim. És itt van apuci pici szeme fénye! Hiányoztál tökmag-köszöntötte csókkal barátnőjét és vette át tőle a kislányt. Kislányukat.-Sam, ő itt Rachel, a srácok menedzsere és Bob a buszsofőr-mutatott be minket röviden.
-Samantha Hemmings, örvendek a találkozásnak-jött oda hozzánk, hogy kezet foghassunk. Viszonoztam gesztusát, ahogy azt Bob is tette.
Rövidesen Liz is újra közöttünk volt, majd miután kiosztotta a kávékat, helyet foglalt ölében az unokáját tartva. Ahelyett, hogy valaki, mondjuk egy bizonyos Lucas Robert Hemmings elmagyarázta volna azt, hogy miről nem tudok még, senki nem szólt egy szót sem. Még Mia sem. Senki.
-Én örülök annak, hogy hosszú idő után újra együtt a nagycsalád, amihez nekem meg Bobnak, már bocs, semmi közünk, de megoldható lenne, hogy valaki, mondjuk Lucas elmagyarázná nekem, hogy mi a fene folyik itt? Miért ismer engem mindenki, de én nem? Jó felfogtam, hogy igenis van veletek közös múltom, de nem értem. Miért nem szóltál?!-fontam karba kezeimet magam előtt.
-Talán mert nem akartam, hogy közünk legyen egymáshoz!-emelte rám jég kék szemeit.
-Francért hazudsz már öcskös-szólt közbe Ben. Érdeklődve pislogtam Lukera aki belátta, hogy ideje beszélésre alkalmas száját használni és választ adni.
-Jó. Mikor Mikey meg én eltűntünk. Akkor nem horgászni voltunk. Hanem a szüleidhez mentünk. Ugyanis szerettem volna tőlük megtudni, hogy mi van veled, hogy miért nem tudod ki vagyok. Apád közölte velem, hogy ha eszedbe jutnak az emlékek, rá fog venni, hogy felmondj és vissza menj hozzájuk. Én meg ezt nem akartam, ezért bántottalak.-sütötte le szemeit.
-És?-ültem le a kanapéra nagy szemekkel.
-Mi és?-kérdezett vissza megrökönyödve.
-Hogy hogy mi és? Mi volt régen? Anyáék sosem beszéltek rólatok..-motyogtam a mellettem ülő Calum karját szorongatva.
-Mi lett volna?-röhögött fel kényelmetlenül.-Legjobb barátok voltunk. Sokáig. Aztán mi elköltöztünk ide. Ti meg maradtatok ott és én nem..
-Elhanyagoltál..én pedig kocsi elé vetettem magam. Nem?-gyűltek könnyek szemembe, mikor tudatosult bennem, hogy miatta volt mindaz amit átéltem. Miatta lett amnéziám. Miatta nem tudtam járni a baleset után másfél éven keresztül. Miatta történt minden.
-Honnan..?-futott ki a vér beszélgető partnerem arcából.
-Jött vissza pár emlékem azóta hogy veletek dolgozok..-fújtam ki hosszan a benntartott levegőt.
A következő pár percben megint nem hangzott el egyetlen szó sem. De nem is akartam. A mellkasom szúrt, rázott a hideg, közben mégis vert a víz. Ajkaim meg-megremegtek.
-Rach, én..-mielőtt bármit is mondhatott volna, mindenféle bevezetés nélkül nyitódott a bejárati ajtó, és jött be rajta..
-Shawn?!-szaladtak fel szemöldökeim barátom láttán.
-Már csak Luke valamelyik csontváza hiányzik..-hüledezett Ash.
-Te te te te. Családi perpatvar van. Amihez neked semmi közöd barátom. És azt se szeretnénk ha ezt még jobban elcsesznéd fiam. Szóval sicc, kifelé, na, menj már Kanada-toloncolta Mikey a nála kábé 14 cm-el magasabb Shawnt.
-Hogy jöttél be ide egyáltalán?-kérdezte Calum.
-Nyitva volt a kapu, meg az ajtó is és nem gondoltam, hogy csengetnem kellene, mert akkor a kapun se engedtek be-vonogatta vállát. Aztán megakadt a tekintete rajtam.-Mi történt szerelmem?-guggolt le hozzám.
-Hah-rázta fejét Luke, mire édesanyja, aki mióta kihozta a kávét egy szót sem szólt, elhallgattató tekintettel nézett rá.
-Shawn Mendes vagyok, Rachel barátja-mutatkozott be hadarva a számára még ismeretlen személyeknek.-Mi a baj?
-Csak most tudtam meg, hogy ő a gyerekkori legjobb barátom volt..-dünnyögtem magam elé kevésbé lelkesen.
-Mi? És erre csak most jöttél rá?-ráncolta szemöldökeit barátom.
-Aha. Az amnézia nem nagyon adott más lehetőséget-csattantam fel, aztán megint Lukera néztem.
-Szeretnék biztosra menni abban, hogy tényleg te vagy az a valaki akit régen annyira szerettem-néztem rá miközben folyamatosan ajkamat rágcsáltam.-Te voltál az a srác akivel elmentem a bálba, Wilson helyett?-pislogtam fel rá kíváncsian.
-Én voltam.
-És te voltál az is, aki miatt kocsi elé ugrottam?
-Én voltam.
-Te voltál a legjobb barátom a szomszédból?
-Én voltam-nem vártam tovább, fogtam magam és kicaplattam a házból. Shawn rögtön felugrott, hogy ő is jön, mire csak ráförmedtem.
-Te is menj a fenébe. 3 hete nem hallottam a hangodat, sőt azt se tudtam mi van veled, mert rohadtul nem írtál egy hülye sort se magadról, csak a koncertekről meg, hogy milyen jó a menedzsered hogy ide meg oda is beszervez. Jó! Örülök! De akkor most se jó pofizz!-szemeim eddig csak könnyesek voltak, mostanra azok a cseppek arcomat mosták.
-Rachel..-nézett rám letaglózva.
-Ne. Csak ne-hátráltam, míg végül elértem az ajtóhoz, azután pedig csak futottam amíg lábaim bírták.
Meg sem álltam, míg nem éreztem, hogy lábaim süllyedni kezdenek minden egyes lépésnél.

Homok. A sós levegő csípte orromat, a nap pedig éppen lemenőben volt. Körülbelül 4 órája járom a várost, a telefonomon van vagy 100 nem fogadott hívás. Persze Shawn és Luke se vette volna a fáradtságot, hogy érdeklődjenek felőlem.
-Hát itt vagy! Lerohadt a lábam mire eszembe jutott hogy Ausztrália olyan szerencsés, hogy tele van partokkal hogy az hihetetlen, de az hogy van belőlük vagy ezer nem nagyon tetszett elhiheted-érkezett meg hozzám Mikey kezében egy takaróval meg egy kulaccsal.
-Te ezekkel futkoztál utánam?-töröltem le félig arcomra száradt könnyeimet.
-Igazából nem hoztam volna őket, de az én drága kiscsibém, Mia kedvesen felajánlotta, hogy ezeket hozzam el, mert lehet késő lesz mire hazaérünk-vonogatta vállát miközben leült mellém. A takarót hátamra dobta, a kulacsot meg kezembe nyomta.
-Mi van benne?-ráztam meg a még meleg flaskát.
-Nem tudom, valami meleg-rántott vállat, én meg nevetve ittam bele az italba. Forró csoki. Imádom.-Figyelj, mi nem akartunk neked azzal ártani, hogy nem mondjuk el mit tudunk..csak azt sem akartuk, hogy tényleg fel mondj-préselte ki magából a létező összes levegőt.
-Tudom..de. Nem is az a baj, hogy eltitkolta. Hanem az, hogy akkor mégis miért bántott?! Ezt nem bírom megemészteni. Miért bántott annyiszor?-néztem rá fájdalmas arckifejezéssel.
-Mert túlságosan szeret és félt-hagyta, hogy fejemet vállára ejtsem.
-Dehogy szeret..
-De!
-Mondom, hogy nem!
-Én meg mondom, hogy igen! Több millió éve ismerem a tökfejet, tudom, milyen mikor szerelmes. És ő ilyen-nézett rám mosolyogva.
-Mit mosolyogsz? Ne mosolyogj már! Én ha szeretek valakit, akkor azt próbálom a legkisebb apróságokban is kifejezni!-érveltem saját igazam mellett.-Különben is. Ha annyira hű de nagyon szeretne, miért nem hívott, hogy hol vagyok?
-Mert a pasid beverte a képét-húzta kaján mosolyra arcát.
-Mi van veled Mikey, betéptél?! Ne mosolyogj már ennyire könyörgöm! Mi történt utána? Összeverekedtek??
-Aha. De nem Luke ment neki.
-Hát akkor?
-Mia. Azt mondta "a pasim legjobb barátját és a legjobb barátnőm jövendőbelijét vered. Ezért kiheréllek remélem tudod Mendes!" nekiment és olyan jobbost húzott be neki, hogy annak eleredt az orra vére-mesélte boldogan, barátnője tettét.
-Wow..-hüledeztem folyamatosan.-Vissza kéne menni, nem?
-Menjünk-bólintott.

-Hé, várj egy pillanatot-kapta el kezemet mikor odaértünk a Hemmings házhoz.
-Hm?
-Ugye nem fogsz emiatt elmenni?-szemei csak úgy cikáztak arcomon.
-Még csak most jöttem. Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen-öleltem meg szorosan és fülébe súgtam-Köszönök mindent Mikey. Nálad jobb barátot keresve sem találna az ember-szorítottam ölelésemen.
-Ne köszönd. Na. Menj be és tegyél rendet a bikák között-röhögte el magát miközben betoloncolt az ajtón.

-ELÉG LEGYEN! Az én hazámban nem fogjátok halálra verni egymást!-kiáltotta el magát dühösen Liz, mikor Ash és Ben Shawnt, Calum és Jack pedig Lukeot fogták le.
-Hova tűnt a kislány?-motyogtam oda Mikeynak, hogy lehetőleg senkinek ne tűnjön fel jelenlétünk.
-Elaludt, fent van az innen legmesszebbre eső szobában. Nyugodtan kiabálhatsz. Teszteltük a szobát, tényleg nem hallani ott ebből semmit-veregette meg vállamat.
Bob Roberttal együtt két bár széken üldögélt és figyelmesen figyelték a történéseket.
A lányok minden, beleértve Ben feleségét is, szörnyülködve bámulták a két barmot.
És akkor ott volt Liz, aki nagyon közel állt ahhoz, hogy saját kezűleg rendezze el a két fiút.
Mikey minden bevezetés nélkül lökött rajtam egyet, miközben a takaró lecsúszott vállaimról.
-Szerintetek ez megoldás? Hm? Hogy erővel akarjátok elnyerni azt amit? Akkora szátok van basszus! De arra egyik vadbarom se gondolt, hogy esetleg el kellene rendezni valamit! Nincs igazam? Luke, nem lett volna jobb beszélni? Vagy időt hagyni? Hogy ha lenyeltem ezt az egész régi élet cuccot, könnyebben tudjunk beszélni? Nem? Látom. És te? Csak úgy beállítasz ide, minden bevezetés nélkül. 3 kibaszott hete egy rohadt sort nem írtál arról, hogy VELED mi van, csak a karrieredről. Elegem van belőled Shawn! Azt is tudom, hogy időközben Hailey vissza talált hozzád..nincs igazam?-gyűltek könnyek szemeimbe.
-Rachel, én..
-Ne. Ezt már hallottam. Menj a fenébe. De engem felejts el..-sírtam el magamat.
-Nem. Figyelj. Igen, Hailey eljött hozzám. Na és? Semmi nem történt, mert szeretlek! Én..
-Add ide a telefonodat!-szóltam közbe élesen.
-Mi?
-Csak add ide-tartottam oda tenyeremet. A házban levő összes személy kíváncsian figyelte minden rezzenésemet. Értelmetlen fejjel ejtette markomba a készüléket. Ha tényleg nincs semmi titkolni valója, még mindig a kapcsolatunk kezdetének dátuma a zároló kódja. Mert hogy együtt állítottuk be, hogy ha más nem is, de mi tudjuk egymás kódját.
2012.02.16
"A jelszó hibás, kérem próbálkozzon újra."
-Legalább ne hazudnál a képembe..-motyogtam gúnyosan miközben kezébe nyomtam a hülye kütyüjét.
-Figyelj meg tudom magyarázni!-kapott kezeim után.-Mi le..
-Be ne fejezd!-kapkodtam levegő után egyre gyorsabban.
-Ne haragudj rám. Kérlek! Én, én nem akartam, csak..
-Hajtott a vágy-nyögtem ki, minden erőmet összeszedve, hogy ne sírjam el magamat.
-Tűnj el-szólt közbe Liz, Shawn és közém állva.
-Nem megyek, ezt muszáj megbeszélnem vele!-fonta karba kezeit. Ahelyett, hogy mondjuk Bob és Robert is beszálltak volna segíteni, hoztak maguknak még egy-egy doboz sört. Hozzájuk pedig társult még Cal, Ash és Mikey. Luke pedig mellettünk kamillázott.
-Mit akarsz ezen még beszélni? Nem látod a fától az erdőt? Millió darabokra törted. Majd ha akar, beszél veled erről. Addig pedig hagyd el a házamat!-dörrent fel Liz és szépen kitoloncolta Shawnt a házból.
-Szeretlek és nem fogom hagyni, hogy elveszítselek!-torpant meg az ajtóban és nézett mélyen szemeimbe.
-Fiam, ne idegesíts fel ennél is jobban!-morogta Liz aztán minden szó nélkül becsapta az ajtót Shawn Mendes arca előtt.
Hogy tehette? Egészen eddig bírtam, hogy erősnek mutassam magam. Fenéért kellett ennek az egésznek egyszerre rám zuhannia? Nem lehetett volna a Shailey részt mondjuk jövő hétre hagyni?
Hogy volt képes megcsalni? Sosem bántottam, még csak okot sem adtam rá neki! Soha egy minimális esélyt nem láttam arra, hogy pont miközben távol leszünk, döf majd így hátba. Mégis megtette. Így bízz meg kanadai pasikban. Persze.
Könnyeim egyre csak gyűltek szemeimbe, míg azok végül kilökték magukból a sós cseppeket. A fájdalom egyre csak gyűlt, míg végül annyira nagy lett, hogy zokogva rogytam le a földre. Megcsalt. Az első olyan pasim, akit tényleg szerettem, annak ellenére hogy sokszor több kilométer volt köztünk mint kapcsolat. És ő, csak azért mert nem volt elég a tudjuk milyen kielégítés, összefeküdt egy másik nővel. Történetesen az ex-vel. Megcsalt a rohadt életbe is!
-Aj szívem! Gyere ide!-térdelt le elém Olivia, széttárt karokkal. Rázkódó testtel öleltem át és közel álltam ahhoz hogy elhánnyam magam az idegtől.-Héj, nyugalom. Minden rendben lesz. Most nagyon fáj, tudom, de ne hagyd magad. Ne add meg neki az örömöt, hogy lássa mennyire tönkre tett. Hagyd abba a sírást, Rach, ez te is tudod, hogy csak rosszabbít a helyzeteden.
-Ne..nehem..tuhdom, Olivia, nagyon fáháj-próbáltam értelmesen beszélni, de a folytonos hüppögés egyáltalán nem segített.
-Megölöm. Én most utána megyek, levadászom, mint oroszlán az antilopot aztán darabokra szagattom azt a kibaszott faszt!-nem hallottam mást, csak Mia vad énjének szónoklatát és ahogy Bob csitítgatni kezdte.
-Mia, kérlek. Ez nem segít neki-váltott sofőrünk hangja könyörgőre.
-Neked kellett volna segíteni azzal, hogy begyűröd annak a mocsoknak a képét!-magyarázott hevesen.
-Kicsim, nyugi-mondta Mikey kedvesen.
Sírásom folyamatosan csillapodott, végül pedig teljesen abbamaradt. Olivia szürke pólójának válla átment feketébe könnyeimnek köszönhetően.
-Bocsi, a póló miatt-húztam el számat, miután az utolsó könny cseppet is letöröltem.
-Nem gond-segített fel a padlóról.
-Mia abba hagynád?-szóltam neki reszelős hangon.
-Kurvára nem fogom abbahagyni! Ez a mocsok a világ legnagyobb rohadékja, mindenféle kétség nélkül. És ezt mindenki tudja! Ripityára zúzott basszameg, nehogy már még őt védd, kérlek!-tárta szét karjait hitetlenkedve.
-Nem védem-ellenkeztem azonnal-csak egyáltalán nem akarok rá gondolni, az állandó dumáddal viszont erre lehetőséget sem adsz-magyaráztam viszonylag nyugodt hangnemben.
Senki nem szólt többet. Mindenki - beleértve Lukeot és a sörbarátokat - segített, legalábbis próbált segíteni, hogy ne arra gondoljak amire.

dzsudzsi_es_anna ☄️😝💞