-Kedvesem! Úr isten, kész nő lettél!-arcomból, testemből, mindenhonnan kifutott a vér. Liz, Luke anyja ismer engem?! Oké, hogy beszéltünk telefonon -mondjuk már akkor is fura volt, ahogy úgy beszélt velem, mintha ezer éve ismert volna-, de látni még sohasem láthatott...
-ANYA!-kiáltotta el magát Luke rémülten.
Az egész társaság megfagyott, a levegőt vágni lehetett volna. Élesen beszívtam a levegőt, aztán nagy nehezen kinyitottam számat.
-Mégis mi folyik itt?-kapkodtam levegő után.
-Semmi!-vágta rá Luke, és valószínűleg a két bátyja.
-Ne hazudj Hemmings! Eleget hazudtál már! MI A FENE FOLYIK ITT?!-ajkaim remegtek, miközben felemeltem hangomat.
-Nyugodj meg. Menjünk el hozzájuk, ott mindent megbeszélünk. Csak nyugodj le-tette kezét felkaromra Olivia.
-Jó. Menjünk.

✨✨

| LUKE HEMMINGS SZEMSZÖGE |
-Anya ezt miért kellett?!-csaptam be magam mögött az ajtót. Még szerencse, hogy több kocsival jöttek értünk és Rachelnek esze ágában sem volt velem egy autóban utazni.
-Üdvözöltem egy régi nagyon kedves ismerősömet fiam!-fordult hátra az anyósülésben anya.-Mégis miért nem ismert fel egyáltalán? Mi a fene folyik itt Lucas?!
-Azért nem ismert meg mert amnéziás a rohadt életbe is! Miattam! Miattam van amneziája! Érted? Miattam!-csaptam kezemet az autó ajtajának.
-Ne ütögesd Christ-simogatta meg a műszerfalat Ben.
-Te meg miért nem mondtad el, hogy mi van? Neked mondtam el basszameg! Direkt mondtam, hogy tisztázd itthon a helyzetet, erre te mit csinálsz? Paraszt módon kurvára semmit nem csináltál, csak valószínűleg elkúrtál mindent!-ökölbe szorítottam kézfejemet.
-Ne beszélj így a bátyáddal Luke!-csattant fel anya is.-Mi az, hogy miattad van amnéziája?
-Mikor elköltöztünk, nagyon elhanyagoltam, aminek az lett a vége, hogy kocsi elé ugrott. Az apja azt mondta, hogy ha visszajönnek a velem kapcsolatos emlékei, elintézi, hogy felmondjon a kiadónál. Miattam. Nem akarom elveszíteni. Mégegyszer nem menne-motyogtam mondandóm végét.
-Hogy mi?! Mi az hogy elhanyagoltad? Fiam, te normális vagy?-döbbent le anyu.
-Ha tudnád, hogy most mit csinál vele-szólalt meg most az először Mia is. Mert neki persze velünk kellett jönnie. Nem mehetett volna Jackékkel. Áá nincs az az isten.
-Hogyan? Miért, mit csinálsz vele?-kerekedtek ki anya szemei. Immáron sokadszorra.
-Semmit!-intéztem szavaimat egyszerre anyának és Miának.
-Óh Luke kérlek. Mióta hozzánk került, csak kicsinálja. Szavakkal, tettekkel, egyszerűen csak bántja, sosem jó amit csinal, stb. Luke egy igazi paraszt Rachellel szemben-közölte nyíltan és szárazon Mia anyával.
-Micsodaa?-kiáltotta el magát anya, mire Ben keze egy kicsit megrándult a kormányon.-Az útra figyelj, Benjamin!
-Hogyne, mellettetek csak azt lehet-rázta fejét bátyám.
-Miért bántod? Pont őt fiam! Miért? Mi az az ok, ami miatt a legjobb barátodat bántod?-pislogott rám anya gyanakvóan.
-Nincs ok-fordítottam fejemet az ablak irányába.
-Hazudsz, Lucas nekem ne hazudj! Az anyád vagyok az ég áldjon meg! És azért, mert az utóbbi 5-6 évben aligha találkoztunk az első tízen akárhány évedhez képest, attól még ismerlek! Jobban mint bárki más!-emelte fel hangját, de mivel eléggé makacs természetű vagyok, továbbra sem válaszoltam neki.
-Mikor hozzánk került. Másnap. Lukeal elmentünk a szüleihez. Akik felvilágosították Lukeot, hogy Rachel bizony annyira tönkre ment miután ti elköltöztetek, hogy nem bírta sokáig Luke hiányát, így nemes egyszerűséggel kocsi elé ugrott. Meg nem halt, mint azt mindenki láthatja, de olyan erős ütés érte a fejét, hogy amnéziája lett. Így kábé az élete első 14 évét mintha kitörölték volna, nem emlékszik rá.
-A lényeget fiam, a lényeget-sürgette anya, immáron könnyes szemekkel.
-Az apja meg megfenyegette, hogy ha Rachel emlékei visszajönnek, rábeszéli, hogy mondjon fel, mint menedzser itt nálunk. De erre ez a tökfej, rávágta, hogy megígéri nekik, hogy biztosan nem jönnek vissza az emlékei majd. De pár már visszajött. Szóval a nagy Ígéret hajó süllyedni készül-rántott vállat a végén.
-FIAM TE ANNYIRA NEM VAGY NORMÁLIS, HOGY NYUGODT SZÍVVEL KÉRDEZEM MEG: HOL A FIAM ÉS MIT TETTÉL VELE?-csapott ő is a műszerfalra, mire Ben arca normál színből átment fehérbe.
-Ne bántsd Christ!-sipította.
-Ben az autód jelenleg nagyon nem érdekel!-csattant fel anya.
-Hagyjuk ezt, jó. Ez volt akkor a legjobb döntésem, hogy biztosan magam mellett tudhassam. Ennyi. Ez van. Elbasztam, tudom. De magam mellett akartam tudni. Az ösztöneim ezt diktálták-vonogattam vállamat.
-Jól van édesem. Majd most tiszta vizet öntesz a pohárba-mosolygott rám biztatóan, mire fej rázva döntöttem homlokomat az ablaknak.
Bár minden ilyen könnyű lenne...

| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |
Elképzelésem sincs mégis mi volt ez az előbb. Én történetesen Bobbal, Ashtonnel és Bryanaval ülök Jack kocsijában, Olivia és Calum pedig a srácok apjával mennek. Egész végig azon kattogok, mégis mi a fene volt ez a reptéren.
-Hé, jól vagy?-kérdezte meg Ash, átnyúlva barátnője felett, megsimítva kezemet.
-Ühüm-hümmögtem, még mindig a tájat bámulva. Sosem voltam Ausztráliában, de kifejezetten tetszik.
-Hamarosan mindent meg tudsz majd kislány. Nyugi-nézett rám a visszapillantó tükörben Jack. Luke kiköpött mása, vagy fordítva, mindegy, a lényeg, hogy mind a három Hemmings ugyanúgy néz ki. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek
-Ühüm-hümmögtem továbbra is.
Aztán homlokomat az ablaknak döntöttem. Lehunytam a szemeimet. És átadtam magam az álomnak, ami ismét magába szippantott.
Úgy éreztem magam, mint azok az amnéziás emberek a filmekben. Egyszerre kezdtek felém jönni a képsorok, az arcok, a hangok. Megzavarodtam. Aztán egyszercsak minden lelassult. Míg végül egy képsort láttam csak..
-Nem értem miért veszekedsz most velem. Csak azt mondtam, hogy ne menj el arra a hülye bálra Wilsonnal!-túrt hajába egy szőke hajú srác. Megint az a szőke hajú srác. Elegem van belőle.
-Mégis miért? Mond el! Miért ne menjek Wilsonnal a bálba? Miért?-döntöttem hátamat a falnak.
-Mert ÉN akartalak elhívni, csak az a szemét előttem hívott el! Azt akarom, hogy velem legyél ott a bálon Rachel. Szeretnék én a kísérőd lenni. Kérlek. Ne menj el vele. Gyere el velem-fogta meg kezeimet.
-De megígértem neki-nyögtem fel keservesen.
-Hidd el, nem fog egy sarokban sírni-röhögte el magát aztán puszit nyomott homlokomra.
Aztán jött egy újabb amit már láttam.
-Kincsem, keverd ki a csoki szószt kérlek.
-Rendben. Liz, mennyi csoki kell?-néztem rá a nőre, kinek arca egytől egyig passzolt ahhoz a nőéhez, aki....
-Liz! Óh te jó ég! Emlékszem rá! Basszus. Ő az a nő a szomszédból! Mármint a gyerekkoromból-hasított belém a felismerés.
-Mi?-rökönyödött meg Jack.
-Jött vissza már pár emlékem, de még mindig nem az összes. És most, megint volt kettő abból az egyiket már láttam és abban szerepelt Liz, ami azt jelenti, hogy..
-Hogy?-kérdezte Bry.
-Hogy..hogy ti a szomszédban laktatok?!-döbbentem le, mikor tudatosult bennem a tény, hogy a Hemmings család bizony az én szomszédaim voltak.
-Nálunk megbeszéljük-szegezte tekintetét az útra Jack. Hát ennek lőttek.

✨✨
| RÉSZLETEK A KÖVETKEZŐ RÉSZBŐL |

-Te voltál az a srác akivel elmentem a bálba, Wilson helyett?-pislogtam fel rá kíváncsian.
-Én voltam.
-És te voltál az is, aki miatt kocsi elé ugrottam?
-Én voltam.
-Te voltál a legjobb barátom a szomszédból?
-Én voltam.

-Gyűlöllek!
-Ne tedd ezt, kérlek..

-Hé..nyugi-ült le mellém a partra, kezében egy forró csokival és takaróval.
-Miért bántott annyiszor? És úgy ahogy? Ahelyett, hogy tisztáztuk volna a helyzetet, Mikey. Egyszer úgyis fény derült volna rá. Mindenre. De miért nem mondta el?
-Mert túlságosan szeret téged..
-Dehogy szeret..
-De igen.
-Nem.

dzsudzsi_es_anna ❤️❤️❤️❤️