Miranda:

– Azért, mert egyszer mondtam el, hogy mi történt, és rettegtél tőlem. Aztán elmenekültél és teljesen megutáltál. Egy hajszálon múlt, hogy meghalj ott, ahova elszöktél. Egy hajszálon, Miranda. Érted? Egy hajszálon!
El se tudod képzelni, hogy mennyire féltettelek akkor és most is. Nem bírnám újra végigcsinálni!! – A hangja a végére elhalkult, én meg lefagytam. A szavait emésztettem, miközben leültem az ágyra.

A padlót nézve éreztem, ahogy megtelik a szemem könnyel.
– Mekkora egy barom vagyok
– sírtam el magam.
Gondolkozás nélkül Alexander felé sétáltam, aki azóta ott állt egy helyben, és megöleltem.
Nem érdekelt, hogy tiszta vér mindene, és hogy én is az leszek, csak az ölelését akartam.
– Nagyon sajnálom – zokogtam, miközben magához ölelt.
– Semmi baj, de ne sírj. Kérlek
– hallottam meg édes hangját.
Hagytam az érzelmeknek, amiket már öt hete magamba tartok, hogy a felszínre törjenek.
A vállát markolászva mondogattam, hogy sajnálom meg hogy szeretem. Alexander meg nem tudott velem mit tenni, csak csitítgatott. Biztos, hogy nagyon szörnyen nézhettem ki és viselkedhettem.

Végül valahogy csak sikerült lenyugtatnia és leült velem együtt az ágyra.
– Annyira sajnálom – mondtam màr vagy századszorra.
– Miranda – nevette el halkan magát. – Nézz rám.
Óvstosan felemeltem a fejem és mosolygó szemeivel találtam szembe magam.
– Nem haragszok. Szeretlek
– mondta, mire boldogan a nyakába ugrottam és eldöltünk az ágyon.
– Én is szeretlek – szipogtam.
– Csak ne sírj, oké? – tűrt egy
hajtincset a fülem mögé.
– Oké – bólintottam és leszálltam róla, hogy elmehessen fürdeni.
– Hé, mit csinálsz? – szólalt meg kicsit felháborosva.
– Leszálltam rólad, hogy el tudj menni fürdeni. Vagyis már nekem is el kell mennem
– néztem az alkaromra, ami véres volt.
– És hol marad a csókom?
– A fürdőbe kapsz, csak menjünk már – álltam fel az ágyról.
Felcsillant a szeme és rögtön elindult a fürdő felé.
Szemforgatva követtem őt.
Férfi.

– Gyors leveszem
a ruhám mielőtt elmegy az önbizalmam – mondtam és levettem a pólóm.
Alex elkapta hirtelen a kezem és magához húzott.
– Bárhogy is nézel ki, tudd, hogy szeretlek. Rendben? – nézett mélyen a szemembe.
– Rendben – bólintottam és levettem a nadrágom.

Láttam, ahogy csillogó szemeivel végigkövette a mozdulataimat.
– Tudod. A többit nem tudom levenni. Szerintem segítened kellene – néztem fel rá.
Több se kellett neki. Szinte letépte a melltartóm és elnyílt szájakkal nézett domborúlataimra.
– Úgy csinálsz, mintha soha nem láttál volna női mellet
– nevettem fel halkan.
Egy másodpercre felvezette a tekintetét a szememre, aztán vissza a mellemre.
– Ilyen izgatókat még sosem
– mondta, miközben a kezét elkezdte levezetni a hasamon.
Éreztem, ahogy a levegőt elkezdtem szaporábban venni.
A kezét végighúzta a bugyim peremén és egy mozdulattal lehúzta rólam, én meg gyorsan kiléptem belőle.

Mire felegyenesedtem, Alex már minden nélkül állt előttem.
Jó gyors volt.
– Zuhanykabin vagy fürdőkád?
– kérdezte. Vajon melyikben lehet jobb?
–  Zuhanykabin.