Alexander:

Négy hét telt el. Négy.
Mást sem csinálok, mint Mirandát keresem nappal és éjjel egyaránt.
Talán feltűnt mindenkinek, hogy szét vagyok csúszva, ugyanis ma egy nem várt családtag lépett be az irodámba.

- Nagypapa? - néztem rá. El sem hittem, hogy kit látok.
- Szerbusz Alexander. Hallottam, hogy el vagy kenődve - nyomta fejjebb a szemüvegét az orrán.
- Had meséljek el neked valamit
- ült le velem szembe.
- Nem lehetne később? Épp dolgom van - mutattam az előttem lévő laptopra.
- Nem tart sokáig, és hátha tudok segíteni - legyintett.
Meglazítottam a nyakkendőm, és egy aprót bólintottam. (....)

- Tehát azt mondod, hogy várjam meg, azt amég Miranda nem jelentkezik magától, ugyanis a Mama is magától jelentkezett, miután összevesztetek azon, hogy ki vigye ki a szemetet?
- próbáltam visszatartani a dühömet, hisz szegény csak segíteni szeretne.
- Szerintem nem érted, Papa. Miranda azért szökött el, mert eleve meg kellett volna ölnöm, ő meg gondolom félt. Vagy nem tudom - túrtam bele idegesen a hajamba.
- Értem. És hányszor beszéltél vele az érzelmeiről? - kérdezte, mire elkezdtem gondolkozni. Hányszor is? - Na, ez a gond
- bólintott mindentudóan.
- Oké, de mostmár egyáltalán nem tudok vele beszélni, nemhogy az érzelmeiről.
- Akkor beszélj olyannal, aki tudott az érzelmeiről - dőlt hátra a széken.
- Igazad van. Hogy te mekkora egy zseni vagy - pattantam fel a székről, és elindultam az ajtó felé, hogy megkeressem Dolorest.
Mielőtt kiléptem volna az irodámból, Adam futott be.
- Főnök - lihegte. - Miranda bajban van. (....)

- Jaj jaj. Vedd már fel - sétált fel-alá a szobába Dolores.
Idegesen beletúrtam a hajamba.
- Ha valami baja lesz neki, az a te lelkeden szárad - néztem rá.
- Minek engedted oda egyáltalán?
- Nem bírta már itt. Teljesen összetörted - kiáltott rám, mire rácsaptam a mellettem lévő asztalra. A fenébe is már.
- Tudja egyáltalán pontosan, hogy hol van?
- Nem. De csak ott nem tudtad volna megtalálni - vonta meg a vállát, mire újra rányomott a hívásgombra.
- Elég volt! Odamegyek.
- Oda? Meg fogsz halni.
- Nem érdekel, amég Miranda veszélybe van - ráztam meg a fejem. - Megígértem neki, hogy megvédem. Itt az idő végre nem csak hazugsággal védenem
- mondtam és elindultam kifele a konyhából. Aztán hirtelen visszafordultam. - Készítsd elő a kocsim pár emberemmel - mondtam Doloresnek, mire bólintott.
Ezt már szeretem.
Kezdem érezni, hogy sínen vagyunk.

Szerintetek is sínen vannak? Puszi, N.🤍