Miranda:

Mondanám azt, hogy már épp aludtam, mikor Alex bejött a szobába, de ez nem így volt.
Nem bírtam aludni. Nagyon bénán romantikusan fog hangzani, de Alex nélkül nem tudtam aludni.
Akinek van, vagy volt pasija, az biztos megérti a helyzetem.

- Felkeltettelek? - kérdezte.
- Nem - ráztam a fejem és arrébb csúsztam az ágyon, hogy le tudjon feküdni mellém.
- Miért mentél el?
- Mert volt egy kis dolgom
- suttogta, és elkezdte simogatni a fejem. Megnyugtató volt.
- És miért nem szóltál?
- Mert mérges voltam rád.
- Most is az vagy? - néztem fel rá.
Félig elmosolyodott, majd megrázta a fejét.
- Nem.
- Akkor feküdj mellém - kértem. Vagyis inkább már majdnem könyörögtem.
Újra megrázta a fejét és bebújt mellém az ágyba.
Hideg volt mindene, így vacogva bújtam oda hozzá, de a világon semmi másért nem cseréltem volna el. A szívem ezerrel kalapált és nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról. Odahajolt hozzám és máris ostromolni kezdte a szám.

- Aludni kellene - motyogta, miközben egy pillanatra elvált a számtól.
- Tudom - motyogtam.
- Aludjunk kérlek.
Hirtelen elhúzódtam tőle, és lefeküdtem mellé.
- Rendben.
- Ne haragudj, Miranda. Igérem, holnap folytatjuk - simogatta az arcom.
- Nem haragszok. Megértem. Biztos nehéz napod volt - néztem fel szép szemeibe.
- Köszönöm - csókolt homlokon és háttal fordult nekem.
Éreztem az alkoholt rajta. (....)

- Jó reggelt, Lincoln - sétáltam be a nappaliba, ahol Lincoln a kanapén ülve tvzett.
- Jó reggelt, Miranda. Alexander lent van az edzőterembe
- mondta, miközben a tvről le se vette a tekintetét.
Valami vígjáték ment rajta.
- Tudom. Veled szeretnék beszélni.
Kijelentésemre rögtön rám kapta a tekintetét.
- Hol volt tegnap Alex?
- Brazíliában. Mondtam már.
- És azon belül úgy hol?
- Miért érdekel? - húzta össze a szemöldökét.
- Mert. Halljam, hol volt?
- Sehol.
- Igen? - emeltem fel a hangom.
- Akkor miért jött haza részegen?
Erről biztos tudsz valamit.
Lesütötte a szemét. Persze, hogy tudja, hogy miről van szó.
- Nem Brazíliában volt, ugye?
- suttogtam.
- Ha elmondom kirug és ráadásul még meg is öl - suttogta Lincoln.
- Igazad van - bólogattam.
- Amint boldogan érzem magam és elfelejtem, hogy a maffia egy piszkos hely, eszembe juttatják, mert ilyenekkel ütnek pofán
- mondtam és egyszerűen sarkon fordultam.
Ideje Alexszel is beszélgetni egy kicsit.