Miranda:

Hirtelen annyit éreztem, hogy a takaróval együtt felemelkedek.
Alexander erősen tartva vitt vissza a szobába.
- Mi lenne, ha holnap folytatnánk a hisztidet? - mondta gúnyosan és ledobott az ágyra. Mint valami krumplis zsákot. Ch.
- Elszökök megint - csúszott ki a számon.
Hirtelen Alexander abbahagyta a takaró megigazítását és egyenesen a szemembe nézett.
- Tudod, hogy miért nem mondom el a mafiás ügyeimet? Mert visszaélnél vele, mint ezzel is. Elmondtam, hogy mennyire rosszul esett, erre te meg ilyeneket mondogatsz. Tanulság, ne mondj semmit Mirandának, mert visszaél vele - mondta gúnyosan és megint lefeküdt háttal.
Ezt tényleg nem kellett volna.
Hogy mekkora egy idióta vagyok.

Szerintem sokkal rosszabbul éreztem magam, mint Alex, mert kicsúszott egy-két könny a szememből.
Nem szerettem akkor magam. Nem szabadott volna ilyet mondanom. Most csak azt értem el, hogy utál.
És ezer meg egy hasonló, rossz gondolat jutott az eszembe, amik mardosták a szívem.
Végül valahogy csak sikerült elaludnom. (....)

Ilyen szarul még szeritem soha nem aludtam.
Mikor felkeltem, Alex nem volt mellettem. Nem is számítottam másra.
- Szia, Lincoln. Nem tudod, hogy Alex hol van? Sehol nem találom
- sétáltam le a lépcsőn, amin Lincoln pont felfelé jött.
- Szia, Miranda. Alexander elment Brazíliába. Azt hittem, hogy szólt - mondta és a végére mintha elszomorodott volna.
- Nem. Nem mondta - húztam el a szám, és visszafordultam a lépcsőn.

Felszaladtam a szobánkba, aztán elővettem a telefonom, amint tárcsáztam Alexet.
Talán a negyedik csörgésre felvette.
- Mondjad - szólt bele, mire lehunytam a szemem.
Nem leszek ideges. Nem leszek ideges.
- Mégis hol a fenébe vagy?
- kérdeztem idegesen. Ennyit erről.
- Ja, eljöttem Brazíliába.
Úgy mondta, mintha csak azt mondaná, hogy vettem egy kiló kenyeret.
- És miért nem szóltál, hogy elmész? - kérdeztem.
Mostmár nem voltam ideges, inkább szomorú.
- Ha nem hisztiztél volna, akkor el tudtam volna neked mondani.
- Ne fogd rám, Alexander!
- Nem fogom rád. Ez az igazság. Na, de mennem kell.
- Rendben - sóhajtottam. - Mikor jössz haza?
Kérdésemre nem jött válasz,
így megnéztem, hogy vonalba van-e még. Vonalba volt.
- Alex? Itt vagy? - emeltem újra a készüléket a fülemhez.
- A fenébe is, holnapra ott leszek
- mondta és kinyomta a telefont.
Okéé. Ez fura volt.

Mindenki kívánjon boldog névnapot, az én borító mesteremnek, Lorettának!💕✨