‼️Fontos dolog az alján‼️
Jó olvasást, N.🤍

Miranda:

- Nem érdemellek meg - mondta Alex, mikor visszamentünk az ágyba.
- Hé, ne mond ezt.
- De. Amiket tettem veled. Csoda, hogy még mindig itt vagy
- sóhajtotta.
- Itt leszek mindig - bújtam
hozzá és lehunytam a szemem.
- Jó éjt, Alex.
- Jó éjt, tündérkém.

Reggel valami iszonyú nagy
zajra kelltem. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy egy telefon csörög.
Az enyém volt.
A kezembe vettem a készüléket és leolvastam a rajta álló nevet.
Alex volt az.
Hirtelen oldalra kaptam a fejem; tényleg nem volt ott mellettem.
Hát, nem tudtam mit tenni, így felvettem a telefont.
- Igen? - szóltam bele, miközben az arcom a párnámba temettem.
- Jó napot! Tamara Thomas vagyok. Alexander magántanára. Reggel itt járt nálam Alexander és itt hagyta a telefonját. Maga volt az egyetlen a hívólistában, így gondoltam felhívom magát - mondta egy kedves női hang. Áh, szóval ő Tamara.
- Köszönöm, hogy hívott. Ha találkozok vele, mindenképp szólok neki és valamikor elmegy a telefonért.
- Rendben. Viszont hallásra
- mondta és máris letette.
Oldalra dobtam a telefonom és vártam pár másodpercet, mire felfogtam hogy melyik bolygón vagyok, aztán felálltam az ágyról.
Indul az Alex megkereső akció!

A fürdőbe nem volt, lementem a konyhába, de ott se volt.
Végül benyitottam a dolgozó szobájába és ott volt.
De nem egyedül. Egy idős pasassal beszélgetett.
- Oh, bocsánat. Akkor később visszajövök - motyogtam.
Már majdnem becsuktam az ajtót, mikor Alex utánnam szólt.
- Miranda! Nem láttad véletlen a telefonom? - kérdezte.
Félig visszaléptem az szobába és felnéztem az idegenre. Mosolygott. Nagyon kedvesen.
- Pont ezért jöttem. Tamara hívott, hogy nála hagytad - mondtam.
- Ja, oké - bólintott. - Mostmár mehetsz - mondta.
Ha nem lett volna ott az a pasas, akkor valószínűleg kérdőre vontam volna, hogy mi az, hogy mehetek? Nem a csicskája vagyok.

De ami késik nem múlik, ugyanis kb. két óra múlva betalált a szobába, ahol én is tartozkodtam.
- Mi az, hogy mehetek?
- tettem félre a telefonom és felé fordultam. - Nem vagyok a csicskád.
- Csak azért mondtam így, hogy ne gondoljon másra. Nagyon csúnyán kihasználnának, ha megtudnák, hogy a szerelmem vagy - mondta és lefeküdt mellém.
Igaza volt.
- Meddig nem lehet még nyilvánosan a barátnőd? - dőltem rá a mellkasára
- Igérem, hogy nem kell sokáig még titkolni. Csak el kell egy-két dolgot még intéznem - simogatta a hajam.
- De ugye abban nem esik bajod?
- Ha minden jól megy, akkor nem. De nem. Nem fog - puszilt bele a hajamba. - Hmm. De jó illatú a hajad. Miért ilyen jó?
- motyogta bele a hajamba, miközben még szorosabban szorított magához.
Nagyokat nevettem, ugyanis nagyon csikizett a kis pusziaival.
Szeretem ezt az embert. Mondtam már?

Sziasztook!
Elsősorban az ötlettelen íróknak szeretnék szólni, hogy kitettem egy olyan könyvet, ahol az én ötleteim vannak, hogy az által TI tudjatok írni egy könyvet, ha nincs ötleteket.

Nézzétek meg és remélem, hogy tudok segíteni. Puszi,N🤍