Miranda:

- Érzem, hogy nincs valami rendben veled már napok óta
- néztem újra vele szembe.
- Minden rendben van.
- Nem, Alex. Te is tudod, hogy
ez nem igaz. Ha igaz lenne,
akkor nem lenne ilyen elveszett és fájdalmas minden mozdulatod. Az ölelésed, a csókod, a nézésed. Nekem elmondhatod - simítottam
meg a felkarját.
-Nem, Miranda. Te ezt nem
értheted - húzta el a kezét.
Meglepődve néztem fel rá.
- Hát akkor magyarázd el
- tártam szét a karom.
- A te érdekedben nem mondom el - nézett egyenesen bele a
szemembe. Megborzongtam.
Ez nem a kedves nézése volt.
- Te mindent mindig az én
érdekembe csinálod, mégis ide
vagyok bezárva 0/24-ben. Nem mehetek Franciaországba,
nem mehetek ide meg amoda,
éjszaka meg ránk tőrnek.
Elfáradtam Alex.
- Nem állsz készen, hogy halld.
- Ezek után már bármit
kibírok.

- Nem azért vagy itt, mert a
tesódat keresem - mondta ki pár perc hallgagás után,
mire bennem megállt az ütő.
Pár másodpercre le is fagytam.
- Nem él már a tesóm? - suttogtam.
- Él ő. A legnagyobb rendben van, ami a te károdra megy, ugyanis meg akart öletni - mondta, mire éreztem, hogy kezd nehezedni a mellkasom.
- Megöletni? - kérdeztem elhaló hangon, mire bólintott. - Kivel?
- azt hiszem, hogy ez volt életem legrosszabb kérdése, amit valaha feltettem. Tudtam, hogy fájni fog a válasz, de hogy ennyire.
- Velem - mondta a szemembe nézve.
- Mi? - tátogtam. - Nem lehet - kezdtem el rázni a fejem, és kezdett elmosódni a látásom a könnyeim miatt. - Nem. Nem lehet. Nem. Nem. Nem
- kiabáltam.
Éreztem, ahogy a szívem darabokra törik. Ő meg csak állt ott és nézett engem. Egyenesen engem. Tekintete nem árult el semmit.
- Meg fogsz ölni - suttogtam magamnak. - Nem akarok meghalni - sírtam el magam. Így is könnyes volt teljesen az arcom, de most tört ki belőlem igazán a zokogás. A konyhapultnak támaszkodva rotytam össze.
- Nem lehet - mondogattam.
- Ez nem a valóság - ráztam a fejem. Nem történhet ilyen.
- Miranda! Nem foglak megölni!
- hallottam meg hangját, mire még jobban elkezdtem sírni.
- Gyere - kezdett el felhúzni a
földről.
- Ne érj hozzám - kiabáltam rá,
de a hangom a mondatom végén elcsuklott.
- Haza akarok menni. Anyát akarom - suttogtam magam elé.
Nem akarok itt lenni.
Félek. Már nem is tudom, hogy kibe bízhatok. Ja, de! Senkiben.

Mikor valaki azt mondta, hogy piszkos hely a maffia, akkor nem értettem. Már értem.

~~~~~

Nagyon fájdalmas volt ezt leírni. Remélem sikerült átadni ezt.