Miranda:

Fáradtan ültem bele Alex ölébe
és a fejem szó nélkül a
vállára hajtottam. Ő elkezdte
a hátam cirogatni, amit imádok,
mert lenyugtat.
- Mi a baj, tündérkém? - Nagyot
dobbant a szívem. Nem is
tudom, hogy mikor hívott
így utoljára, de már nagyon
hiányzott ez a megnevezés.
- Semmi - vontam meg a
vállam. Most mi az? Mit
kellett volna mondanom?
Hogy egész végig te jártál a
fejembe, meg a közös jövőnk,
és már nem sokáig bírom ezt
a nyomást? Chh, na persze.
- Mégis valami nyomja a kis
szíved - adott egy puszit a
fejemre. Sóhajtottam egyet.
Igaza van.
- Csak szeretném végre megtalálni a tesóm - motyogtam
a vállába.
- Ennyira szabadulni akarsz
tőlem? - nevetett fel, de éreztem,
hogy komolyan gondolja,
ugyanis szorosabban magához ölelt.
- Mi, dehogy? Csak minél
hamarabb meg akarom
találni őt és túlesni
ezen az egészen. Aztán pihenni
egy nagyot. Kit tudja, lehet
egyszer eljutok Franciaországba
- nevettem fel halkan.
- Franciaország? - Kérdezte.
- Ühüm.
- Miért pont Franciaország?
- Nem tudom. Egyszerűen
csak oda szeretnék menni.
Valamiért oda húz a szívem
- mondtam és a nyakára
adtam egy kis puszit.
- Igérd meg, hogy ha innen
elmész, nem fogsz Franciaországba utazni - hangja
hirtelen megkeményedett.
Ohoh, ismerem ezt a hangot.
Akkor van ilyan hangja, ha
vagy valami veszélyesről, vagy
egy általa nem tetsző dologról
beszél.
- Öhm, miért? - hajoltam el a
nyakától, és szembe néztem
vele.
- Csak igérd meg nekem, jó?
- tűrt egy tincset a fülem
mögé.
- Oké - furcsáltam, de jobbnak
láttam, hogyha nem kérdezek
semmit. (....)

- Gyere már lefeküdni
- biccentett Alex a lépcső
felé.
A földön ülve néztem fel rá,
miközben az ölemben lévő
kiscica harapdálta az ujjam.
Egy fekete macinaciba volt,
póló nélkül, a haja meg össze-vissza állt a feje tetején. Álmosan nézett rám, és a testtartásából láttam, hogy nyűgös és teljesen kivan.
- Nyugodtan menj aludni,
én is nemsokára megyek
- mosolyogtam rá. Nagyon
aranyosan nézett ki. Mint egy
nagy, fáradt kisfiú.
- Nem. Én veled akarok
- toporzékolt. Nagyon meglepődtem. Soha nem láttam
még toporzékolni. Akarom
mondani, egy hisztis kisfiú.
Mosolyogva tettem ki az
ölemből a cicát és sétáltam mellé.
- Mehetünk - mosolyodtam
újra el. Megfogtam a kezét és
felmentünk a szobájába. Vagyis lassan már nevezhetem úgy
is, hogy a szobánkba.

Rögtön bevágodott az ágyba,
én meg gyorsan megfésülködtem, és befeküdtem mellé.
Még le se tettem az ágyra a
fenekem, de már magához
húzott és a fejét a nyakhajlatomba fúrta bele.
Nem telt el pár perc, de ő
már egyenletesen szuszogott,
azaz elaludt.
Még egy kicsit simogattam a
haját, mikor lépteket hallottam.
Ilyenkor nem járkálhatnak
erre felé senki, azt tudom, említette valamikor.
Megszólalt a fejembe a vészhang,
és ilyedten néztem a szuszogó
férfit.
- Alex! Szerintem van itt
valaki - suttogtam neki
ilyedten, de nem reagált.

~~~~~

Mi történik itt?
Remélem senki nem serül meg....

~~~~~

Kitettem egy új írást, a neve: SzJG Instagram
Ha valakit erdekel nézze meg, nagyon megköszönném ❤️☺️☺️