Miranda:

Reggel Alex mellett ébredtem. Mosolyogva köszöntöttük egymást, és kicsit...khm....elidéztünk azon hogy szeretjük egymást.

- Négyre legyél kész. Öltözz melegen - mondta Alex és egy gyors csókot nyomott a számra,
aztán elhagyta a szobát.
Egész nap azon agyaltam, hogy mit fogunk négykor csinálni.
Végül végre eljött a négy és boldogan baktattam le a lépcsőn.
Fekete, kényelmes farmert, fekete és fehér csíkos pulcsit, egy vékony, ezüst színű sálat és egy fekete pakancsot vettem fel.
Nem voltam biztos benne, hogy ez elég meleg-e, így hoztam magammal még egy pulcsit meg egy zoknit, ugyanis nagyon
fázos a lábam.

Alex a kocsijának nekidőlve várt rám, miközben egy szál cigaretta lógott ki a szájából. Fekete melegítő nadrágot, sötét kék pulcsit és lakk cipőt viselt.
Elég jól nézett ki, mit ne mondjak.
Boldogan öleltem át a nyakát és engedtem, hogy magához húzzon.
- Kibaszottul gyönyörű vagy
- suttogta a fülembe, miközben a keze a gerincem mentém liftezett.
Akaratlanul elvörösödtem és a lesütöttem a szemem.
- Köszönöm - mosolyodtam el, és majd szétcsattantam a boldogságtól. - Elmondod végre, hogy hova megyünk?
- kérdeztem, mikor beült
mellém a kocsiba. Érdeklődve figyeltem őt, miközben a rádiót kapcsolgatta.
- Meglepetés - hajolt felém, mire én is automatikusan közeledtem felé. De aztán hirtelen eszembe
jutott valami.
- Addig nem kapsz csókot, amég nem mondod el, hogy hova megyünk - döltem hátra
az ülésen, mire szórakozottan nézett rám.
- Rendben. Én kibírom. Kiváncsi vagyok te meddig fogod bírni
- mondta mosolyogva és beindította az autót. (....)

Egy piros lámpánál álltunk, mikor Alex a kezét a váltóról a combomra vezette.
Erősen megmarkolta a combom, mire a kelletténél erősebben szívtam be a levegőt, ő meg rátaposott a gázra.
Így játszunk, mi?
A kezem én is a combjára vezettem és "véletlen" hozzáértem férfiasságához. Égő szemekkel nézett rám egy pillanatra.
- Ha nem akarod, hogy lehúzodjak ide oldalra, akkor elveszed onnan a kezed
- morogta, és mintha a hangja mélyebb lett volna.
- Igen? - kérdeztem huncut
mosollyal és egész kezemmel
rámarkoltam.
Nem is tudom, hogy honnan
jött ez a önbizalmam, de tetszett.
- Ne csináld ezt, Miranda. A
te érdekedbe mondom
- parancsoló volt a hangja,
de én csak nem hallgattam
rá. - Miért csinálod ezt, és
miért nem tudsz viselkedni?
- sóhajtotta. Inkább màr
nyögte.
- Egész végig sodródtam az
árral, most én akarok árt
kavarni, ha ennek így van értelme - nevettem fel mondatom végére, de attól
még komolyan gondoltam.

~~~~~

Ejnye Miranda, ejnye