Miranda:

Egy nagy darab férfi lépett
be ebbe a szoba és egyben
börtön féleségbe. Fehér
ing volt rajta és azon meg
egy fekete öltöny, szintúgy
fekete bársony nadrággal
és nyakkendővel.
Egy börtönbe ennyire ki
szoktak öltözni?
Ha a sötétben jól láttam,
akkor egy ilyen mikrofon
féle volt a füllébe. Nem
tudom hogy, hogy hívják,
de általában a biztonság
őröknek szokott olyanjuk
lenni.

Oké, teljesen összezavarodtam.
Csak álmodok?
Megdörzsöltem a szemem,
de nem. Úgy látszik, nem álmodok.
Amint jobban szemügyre
vett engem, gondolom látta és
hallotta is, ahogy a pókot
próbálom mindenféle
átkokkal szorni, hátha
eltűnik. Egy nagyot sóhajtott
és közbelépett.
Vagyis rálépett a pókra.
– Most indulj kifelé – szólalt
meg spanyolul. Ojaj. Kaparjuk
is össze azt a kis spanyol
tudásom, amit még általánosban szereztem.
– Oké – álltam fel, és ekkor
láttam, hogy lehorzsoltam
a könyököm. Szuper.

Mikor kiléptem az ajtón, a
magas alak megragadta a
kezem, és elkezdett maga után
húzni. Meg akartam kérdezni,
hogy hova visz, miért vagyok
itt és hogy hol vagyok, de
nem tettem. Nem tudtam spanyolul megfogalmazni
a kérdéseket.
Felvezetett egy szobába. Pici
szoba volt, de otthonos.
Egy franciaágy, egy
szekrény, és volt még a szoba közepén, a plafonon egy kamera.
Igen, egy kamera. Ennyi. Nem
volt ablaka. Életemben nem
láttam még olyan szobát, ahol
nincs ablak.
Belökött a magas gyerek, és
rámzárta az ajtót. Neki
is legyen szép napja.

Leültem az ágyra, és fél perc
múlva arra riadtam fel,
hogy nyílik az ajtó. Az
ágyon voltam elterülve.
Lehet hogy nem csak fél perc
telt el.... Kicsit elbobiskoltam.
Egy magas, karcsú nő lépett
be rajta. Nem tudtam megállapítani hogy hány
éves. A kissé ráncos arc, de
a fiatalos frizurája és
teste teljesen összezavart.
Mióta itt vagyok teljesen
össze vagyok zavarva.
Harminc és ötven között
lehetett. Talán.
– Szervusz. Hoztam ruhát.
20 perc múlva légy kész.
Találkozol a főnökkel – szólalt
meg angolul.
– A kivel? – Néztem rá,
miközben a kezembe vettem
a  ruhadarabokat. Fekete farmer és egy, vagy  hatszor nagyobb, fekete póló volt.
– A főnökkel – ismételte meg.
Jól hallottam akkor. Meg
akartam kérdezni, hogy
milyen főnök, de mikor
felé fordultam, már nem
volt ott. Köddé vált.

Felvettem a farmert, és sokat tanakodtam, hogy mit kezdjek ezzel a bazinagy pólóval.
Végül felvettem. Volt nálam
két hajgumi. Szétszakítottam
őket, az egyiket pontosan
a mellem alá kötöttem masnira,
a másikat a hasam közepén.
Próbáltam ezt a pólót
valahogy széppé tenni.
Szerintem kitettem magamért.

Elégedetten néztem végig
magamon, mikor nyílt
az ajtó, és az a pasas lépett be,
aki felhozott ide.

~~~~~

Kicsit kevésnek érzem, de attól még szerintem szépen halad a történetem. :))
Köszi, ha végigolvastad. <3