Miranda:

Borzalmas északám volt.
Reggel szinte zombiként
botorkáltam le a testőröm
mellett a konyhába cicust
etetni (az én feladatom).
Egész nap nem láttam Alexandert. Szóval, tökre
szomorú voltam. Aztán
eszembe jutott, hogy ő
mondta, hogy keressem majd
meg.
Fogmosás közben átgondoltam
a dolgokat, és rögtön közöltem
a testőrömnek, hogy szeretnék
Alexanderrel beszélni.
Talán öt perce ülhettem az
ágyamon, mikor belépett
ő. Fekete testre feszülő
pólót (woooow) és melegítő
nadrágot viselt.
– Szia – suttogtam. Szinte
csak tátogtam, de értette,
ugyanis biccentett.
– Figyelj – kezdtem bele.
– Végiggondoltam az egészet
– mondtam, és ezután csak
úgy ömlöttek belőlem a
szavak. Volt hogy beszéd
közben felnevettem (általában
kínomban) vagy bekönnyezett
a szemem (a fájdalom miatt).
Szóbakerült minden. Ő, én,
Tamara, ő, és még egy kis
Tamara, na meg ő.
Mikor befejeztem a
diplomatikus beszédem,
az arcát fürkéztem, de
nem láttam rajta semmi érzelmet.
– So – köszörülte meg a
torkát. – Azt gondolod, hogy
Tamara a szeretőm?
– Igen – sütöttem le a szemem.
Nagyon rossz volt számomra
hallani. Kétség kívül beleszerettem az elrablomba,
a maffiózóba. Jaj nekem.
– Ki mondta ezt neked?
– húzta fel az egyik
szemöldökét.
– Az mindegy. Csak tudom.
– Nem akartam belemártani
ebbe a testőröm.
– Tamara nem a szeretőm.
– A hangjába kedvességet
véltem felfedezni.
– Hanem? – Néztem a szemébe,
ami engem nézett.
– A magyar tanárom – fogta
meg hirtelen a két kezem.
– Azért fogadtam magamhoz,
hogy bővítsem a tudásom,
hogy jobb ember legyek
számodra – suttogta.
– Istenem – suttogtam, miközben felálltam az ágyról.
– Mit látsz bennem, Miranda?
– tárta szét a karját.
– Egy maffiavezért – mondtam
ki az első dolgot, ami eszembe
jutott. Vagyis a másodikat. A
"szerelmemet" csak nem
mondhattam neki.
– Értem – hátrált egy lépést, én
meg csak álltam tehetetlenül.
– Te csak egy maffiavezért látsz
bennem, ugye? – kérdezte, és közben láttam, ahogy megfeszül az álla. Ez nem jó, ugye?
– Már rég nem – mondtam
mélyen a szemébe nézve.
Gondolom nem ilyen válaszra
számított, ugyanis meglepődve
nézett vissza rám.
– Akkor meg mit?
– Valami szerethető férfit
– motyogtam. El sem hiszem hogy kimondtam!!
Alexander hirtelen elmosolyodott, mellém lépett,
és a karomnál fogva magához
húzott.
Mélyen a szemembe nézett és
hirtelen megcsókolt. (🦋🦋)
A rég nem érzett érzés visszatért.
A csókba belemosolyogtam,
és kezemet a nyaka köré
fontam. Szorosan magamhoz
szorítottam, hogy ha akarna,
se tudjom elmenni.
– Tehát szerethető férfi?
– lihegett a duzzadt ajkaival
a számra.
– Ja. Majd egyszer bemutatlak
neki – mondtam egy huncut
mosollyal és közelebb hajoltam
hozzá. Többet akartam.
– Mit szeretnél? – Nézett le
ajkaimra.
– Csókot – még közelebb hajoltam, de elfordította a
fejét.
– Mennyit? – Szórakozott.
– Ne játszál már – visítottam.
– Mennyit?
– Sokat – mondtam egy sóhaj
kiséretében, mire végre
ajkamra tapadt.

Mikor el akart huzzodni, én
nem engedtem és megharaptam
az ajkát, mire a fenekembe
markolt. Szerintem tetszett
neki.
– Ha még egyszer ilyet csinálsz,
akkor két másoperc után a nevemet fogod sikoltozni
– suttogta, miközben óvatosan ledöntött az ágyamra.
Éreztem hogy vágyik rám,
de én még nem vagyok kész.
– Alex! – suttogtam, miközben
a nyakamat csokólgatta meg
harapdálta. – Ne, kérlek.
– Ja igen – szállt le rólam.
– Majd ha tizennyolc leszel.
Úgy izgalmasabb.