Miranda:

– Figyelj – fogta meg a csuklóm,
mintha csak attól félne, hogy
elszaladnék, pedig egész végig
mellette álltam. – Ha bárhogy
megpróbálsz elszökni, a
szép kis fejedbe egy szép kis
golyót lövök – húzta a kezem
az oldalához, ahol megtappintottam a fegyvert.
Felnéztem rá, és megint
közel volt az arcunk. Zöld
szemei szigorúan nézett rám.
Mind addig elveszve néztem,
ameddig meg nem szólalt újra.
– Értve vagyok? – húzta fel az
egyik szemöldökét.
Bólintottam.
Remélem nem vette észre,
hogy elvesztem a szemeibe.
Egy utolsó pillantást
rám vetett, és elengedett.
Elindult a bejárat felé, én
meg szemet megforgatva
követtem őt.

– Itt lett volna a kulcs –emeltem
fel az említett tárgyat. De
természetesen Alexander Rightnak be kellett rugni
azt a nyüves ajtót. Uhg.
Alexander csak megvonta a
vállát, és kiadta a "parancsot"
hogy az x-et keressem idebent,
ő meg a kertben.

Két óra keresés után sem
találtuk meg az a fránya
x-et. Én kezdtem egyre
nyügösebb lenni, Alexander
meg ideges.
– Haza kellene mennünk
– sóhajtotta. Nekem az minden, csak nem az otthonom.
– Hurrá. Menjünk – mondtam
a hangomban tele gúnnyal.
– Neked mi bajod? – állt
közvetlen elém. A konyhába
beszorított a sarokba.
– Semmi. Menjünk csak. A
szép nő biztos vár már rád
– motyogtam a padlót nézve.
– Az istenért is. Sokkal jobban szeretlek, ha csöndben vagy – sóhajtotta. Nem volt időm meglepődni a kijelentésén, ugyanis az utánna lévő
pillanatban több dolog is történt.
Alexander az államnál fogva felemelte a fejem, és kényszerített, hogy szembe
nézek vele. Felpillantottam,
de nem tudtam belenézni
a szép zöld íriszeibe. Ugyanis
megcsókolt, és automatikusan
lehunytam a szemem.

Talán azért mert rég voltam
ilyen helyzetben, vagy talán
azért, mert jól csókolt, de
mikor el akart húzzodni, én
visszahúztam és a nyaka
köré kulcsoltam a kezem.
– Nagyon nem helyes, az
amit csinálunk – lihegtem
az ajkára. Alig kaptam levegőt.
A fejembe természetesen megszólalt a vészjelző, de annyira erősen tartott, hogy nem tudtam a jelzőre figyelni.
– Tudom. Mielőtt visszahúztál
vola, még le tudtam volna állni.
De most nem hiszem – közölte
rekedt hangon,  és ajkai letévedtek a nyakamra.
Iszonyúan jó érzés volt; a
szemeimet összeszorítottam,
és egy jól eső sóhaj szakadt
fel a számból, amire Alexander
felbátorodva a melleimre
is letévedt.
– Alexanderh – lihegtem, mikor
megszólalt a telefonja. Adott
még egy utolsó puszit a
nyakamra, és felvette.
– Mi? Aha. Oké – tette le.
– Indulunk – mondta. Az
arca teljesen "elkeményedett".
Nyoma se volt annak a
pasinak, aki előbb még
majd' felfalt.
Nem tudtam semmit sem
mondani, mert megfogott és
gyorsan kirángatott a
házból. Gyors beszártam
az ajtót, amit kb egy fél órája
visszatett a helyére, és
tovább húzott a kocsiig.
Ott szinte bevágott az autóba,
bepattant az anyósülésre,
és elinditotta a járművet.
Nem tudom, hogy direkt, vagy
véletlen, de nem használt most
bilincset.

Csendben telt az utunk, de
én azért egy párszor, jó, csomószor lopva ránéztem. Jobb
keze a kormányon volt, a
bal keze meg kilógott a
lehúzott ablakon, és lazán
rágózott. Nagyon menő
látvány volt. Ha szerintem
nem rabolt volna el, és nem
lenne maffiózó, akkor biztos,
hogy már rég a kezei közt
lennék. Vagy így is? Így is...

~~~~~

Uhhh már rég terveztem az első csókot. Gondolkoztam hogy legyen -e ilyen különleges alkalom, végül ezt választottam. Puszi. N.