*JIMIN*

Lágy csókok borították be arcomat. Álmosan kinyitottam szemeimet, de a látványért megérte.
- Jó reggelt! - mosolygott rám gyermeki, ártatlan mosolyával az a fiú, akit mindenkinél jobban szeretek. A tudat, hogy így érzek egyszerre tesz boldoggá és ingerültté. Én, Park Jimin, aki még sosem volt szerelmes, lehetne boldog egy olyan fiúval, mint Jeon Jeongguk? Azt mondják a szerelem fájdalmas és szerencsésnek kell lenned ahhoz, hogy örökké tartson. Vajon mi közéjük tartozunk? Mi van, ha csak az egyikünk érzi azt gátlások nélkül, hogy együtt tudna élni a másikkal egy életen át? Erősebb az a gondolat, mint amelyik gátlásokkal van tele?
- Lassan indulok. - suttogta mély, halk hangján a fülembe a szavakat. Közelebb húztam magamhoz és úgy öleltem őt, mintha utoljára látnám. Vajon ő ugyan úgy érez irántam mint én iránta? Csak remélni tudom. Várok addig, míg ő szívből bevallja nekem, hogy örökké velem akar maradni, mert én így érzek, és azt akarom, hogy a kapcsolatunk soha ne érjen véget.
- Már most hiányzol. - súgtam fülébe. Arcomról valami lehullott.
- Édesem, hamar visszajövök, ígérem. Ne sírj, ezzel csak összetörsz minket. - törölte le a vízcseppet az arcomról. Még sosem éreztem ilyet. Ha színleli is, akkor sem éreztem még ehhez hasonlót. Velem sosem törődtek, mindig csak a lealacsonyító megjegyzéseket kaptam mindenkitől.

Összeérintette homlokunkat, majd egy nagyot sóhajtott. Eltávolodott, azután még utoljára végigsimított arcomon hüvelykujjával, azután egy puszit nyomott számra és felállt mellőlem.

Néztem, ahogy a kijárat felé sétál, és elhagyja a közös búvóhelyünket. Halkan becsukta az ajtót, hallottam, ahogy léptei a bejáratunk felé irányul. Kiugrottam az ágyból majd kicsapva az ajtót utána rohantam.

Magam felé fordítottam és felnyújtózkodtam ajkaihoz.
- Azt hittem, már utánam sem jössz. - mosolyodott el majd vad csókcsatába kezdtünk. Közben szorosan ölelt magához.

A csók végére lassított tempóján, gyengén, finoman járt nyelve a számban. Puha keze simogatni kezdte hátamat, majd véget vetve ajkaink jatékának közel húzott magához, ezáltal egész testével átölelve engem.
- Nagyon szeretlek Jimin. - mondta nyúgtató hangján.
- Én is szeretlek, Apuci.
- Hé.. - simogatta meg hajamat. - Most csak Jungkook. - ölelt magához mégszorosabban. Szívdobogását hallottam meg fülem közelében, ami egy kis idő után eggyé vált az enyémmel. Némán öleltük egymást pár percig, majd elengedett és kisétált az ajtón.

Nélküle már nincs értelme az életemnek, rájöttem. Besétaltam a szobámba, majd szétterülve az ágyon merengtem magam elé, a semmibe.

Így telt el több óra hossza. Vártam, hogy felhívjon, hogy végre láthassam.

A konyhába indultam és összedobtam egy kis nassolni valót. Eldöntöttem, hogy filmet fogok nézni. Az leköt, és más ötletem úgy sem volt. Mielőtt a filmet elindítottam volna, elmentem fürdeni.

Körülbelül negyed órája majszolgatom a popcornomat, mikor felvillant a telefonom.

"Szia édesem.
Megérkeztem, de olyan üres itt minden. Hiányzol. Kérlek vedd fel!"

Mire elolvastam az üzenetet, jött is a hívás Jungkooktól.

- Szia! - köszönt bele mosolyogva, amit kivettem a hangokból.
- Szia!
- Most, hogy így estefelé vagyunk, mivel foglaltad el magad?
- Épp egy filmet nézek.
- Érdekes?
- Nem annyira. - hallottam, ahogy elmosolyodik.
- Én nem tudok másra gondolni, csak rád. Ha nem bánod, most egy ideig le szeretnélek foglalni.
- Ezt hogy érted? - néztem magam elé érdeklődve és tudatlanul.
- Hiányzom neked?
- Igen. - válaszoltam.
- Hiányoznak az ajkaim? Hiányoznak az érintéseim?
- I-igen.. nagyon.
- Akkor most szeretném éreztetni veled, de nem a megszokott módon. - nem értettem mire akar kilyukadni. - Édesem, hallottál már a telefon szexről? - a vér is megfagyott bennem, ahogy kiejtette azt a két szót.
- N-nem.. - dadogtam zavartságomban.
- És szeretnéd kipróbálni?
- Nem tudom..
- Ne ijedj meg kérlek az ötlettől. A miénk másabb lenne egy picit. Mivel mi még nem jutottunk el a szexig, ezért olyannak képzelnénk el, mintha kivernénk egymásnak, vagy leszopnánk egymást. - várt egy picit míg felfogtam, majd feltette a kérdést. - Benne vagy?
Nagy levegőt vettem és válaszoltam.
- Azt hiszem, igen.
- Élvezni fogod, ígérem. Nem okozok csalódást.

- Helyezkedj el kényelmesen és tedd azt amit mondok. Ha csalni próbálsz, észre fogom venni, és megbüntetlek, ha hazaérek. Értetted? - bólogattam hevesen, mintha látná, hogy mit csinálok.
- Igen, apucih. - mondtam nyögve a végét, hogy beindítsam. Ismét elmosolyodott, majd megszólalt,
- Ha így folytatod, muszáj lesz gyengédnek lennem veled. Ami az első alkalomnál el van nézve, de utána durvulunk. - osztotta meg velem terveit a jövőre nézve. - Vedd el az arcod mellől a telefont, és kapcsold be a kamerát, utána döntsd neki valaminek az asztalon függőlegesen, hogy lássak mindent belőled.

Így is tettem. Mikor bekapcsoltam a kamerát elfogott a vágy.  Jungkook az ágyon ült, a falnak dőlve. Ő is pizsamában volt. Lehelyeztem a telefont a poharam elé, és onnan figyeltem őt.
- Ügyes vagy eddig! - mondta a bíztató szavakat, hogy megkönnyebbüljek és ne legyek annyira feszült.
- Tudod, mindig mivel kezdjük? - nézett mélyen szemeimbe.
- Csókokkal?
- Igen. Hunyd le a szemed és dőlj hátra a kanapén. - várt míg megtettem, majd folytatta. - képzeld el, hogy ott vagyok melletted és gyengén közel hajolok hozzád és megcsókollak.

*JUNGKOOK*

Ajkai résre nyitódtak, olyan jól nézett ki. Egy kis idő után párnái mozogni kezdtek, de csak nagyon halványan. Nekem ez is épp elég volt, hogy beinduljak. Ádámcsutkája a nagy nyelések közepette gyakran megingott, ami csak kiszolgáltatottabbá tette a gazdáját.

Benyálaztam ajkaimat, majd apró csókokat nyomtam kézfejemre, ezzel kiadva olyan hangot, mintha csókolnám.

Ahogy meghallotta az ismerős zajt, kinyitotta szemeit és értetlenkedve nézett rám.
- Ne állj le! - utasítottam, majd folytattam a kezem ostromolását, közel a kamerához, hogy minél hangosabban hallja.

Vissza dőlt, majd visszarázódott az előbbi helyzetébe.
- Ne szakítsd meg a folyamatot, mert utána nehéz lesz elérni ugyan azt az állapotot. - nyelt egyet, majd kiadtam az újabb parancsot.
- Vesd be a kezeidet. Tudod hogy szoktam csinálni. Először az ujjaim hegyeivel majd az egész kezemmel simogatlak. - a képernyőn tisztán láttam, hogy végtagjait is belevonta a játékba. Simogatta magát, ahogy én szoktam, közben én még mindig a hangokat imitáltam ajkaimmal.
- Vezesd a kezeidet a pólód aljára. - suttogtam a szavakat ő viszont véghez vitte azokat. - Ügyes vagy édesem. Húzd le magadról az anyagot úgy, hogy mind két kezed lágyan csiklandozza az oldaladat. - ezzel elindítottam a vetkőzés folyamatát. Még igazából semmit nem csináltunk, de hallottam, ahogy zihálja a levegőt. Büszke vagyok rá, nem mindenki tudja elsajátítani azt az érzést, hogy nem ő csinálja magának a dolgokat, hanem más.

A póló egyre feljebb került, végül teljesen eltávolította, ezzel megmutatva gyönyörű felsőtestét.

Míg vetkőzött, gyorsan lekaptam magamról a textilt én is.
- Simogasd magad édesem, majd mikor már többre vágysz, körözz a mellbimbóid körül. - néztem vággyal telve őt. - De nem nyúlhatsz lejjebb! - ekkor megállt egy pillanatra. Mivel tudta, hogy nem örülnék neki, ha ismét felkelne és ezzel megzavarná a játékunkat, csak egy nagyot nyelt, ezzel elfogadva az utasítást.

Nagyon gyors tempóban simogatta magát, ezért kénytelen voltam szóvá tenni neki.
- Jimin, én nem ilyen durván simogatlak. Lassíts! - egyből fogadta hangomat és szót fogadott. Egy kis idő után áttért a mellbimbóira, mikor leállítottam.
- Úgy látom szárazak az ujjaid. Kérlek emeld a szádhoz őket és bő nyállal dolgozz rajtuk. - rögtön betette négy ujját a meleg, nedves üregébe, majd szopni kezdte. Mikor már láttam, hogy teljesen beáztatta nedvével, én is számhoz emeltem hosszú ujjaimat. Az egyémek is csurom nedvesek voltak, ezért kiadtam a következő parancsot.
- Most, hogy már elég csúszósak, játssz velük a mellbimbódnál. - az említett helyre vezette ujjait, majd körkörös mozdulatokkal ingerelte magát, ami rám is kihatott. Én is megfogadtam utasításomat, majd dolgozni kezdtem bimbóimon. Mindvégig szememet az agyékan tartottam. Kezd dudorodni és sűrűbben nyalja meg ajkait. Teljesen beindult.
- Ügyes vagy szerelmem. - mosolyodtam el büszkén. - Lágyan vezesd a kezedet lefelé úgy, hogy minden alkalommal súrolják nedves ujjaid a bőrödet, a másik kezeddel viszont játssz még fent egy kicsit.

*JIMIN*

- Ügyes vagy szerelmem. Lágyan vezesd kezeidet lefelé úgy, hogy minden alkalommal súrolják nedves ujjaid a bőrödet, a másik kezeddel viszont játssz még fent egy kicsit. - mondta a szavakat. Bár mindent hallottam, de egy szónál leragadtam, "Szerelmem" - ha így érez irántam, akkor ez örökké tarthat.

Levezettem bal kezemet tagomra, jobbal fent kényeztettem magamat, ahogy mondta. Észre sem vettem, hogy magán is végzi a kéréseket, míg meg nem hallottam egy apró sóhajt szajából.

- Körkörös mozdulatokkal kényeztesd magadat drágám! - adta ki a következő parancsot azzal együtt a következő becenevet.

Már teljes erőmet fel kellett használnom ahhoz, hogy ne vegyem elő Chimmiet.

*JUNGKOOK*

Szegénykém szenved. Sajnos még muszáj kínoznom őt egy darabig, hogy élvezetesebb legyen a vége. Mikor már láttam rajta, hogy lassan beleőrül a hiányba megelégeltem magam, és kiadtam a következő utasítást.
- Lassan húzd le magadról a zavaró tényezőt. - este nem szokott boxert hordani, ha pizsama nadrágban van, ahogy én sem. Ilyenkor imádok a legjobban összebújni vele, vagy hozzábújni, szerintem érthető, hogy miért.

Méretes merevedése rögtön az égnek állt, de még nem markolt rá. Hogy tudja ennyire visszafogni magát és a szavamra várni és hallgatni?
- Nyálazd be újra az ujjaidat, és fond a tagod köré. - nem hezitált, szinte egy pillanat alatt bő nyállal ellátta ujjait, majd szorosan méretére markolt.

Mikor én is elértem ehhez a lépéshez, hátra döntöttem fejemet, és nagyokat sóhajtoztam.
- Kezd el mozgatni a csuklódat, lassan. - néztem minden mozzanatát. Belekezdett, amivel egyidőben az én kezem is elkezdett mozogni. Ugyan abban a tempóban haladt, egyáltalan nem gyorsított. Közben szabad kezünk mellkasunkat kényeztette.
- Gyorsítsh.. - nyögtem ki, közben karját figyeltem. Hangos, hosszú sóhajok hagyták el ajkait. Tetszik amit látok, de nem tetszik, hogy nem érzem.

Kezeink fel le jártak tagunkon, ekkor észrevettem, hogy arca eltorzul és megnyalja ajkait.
- Lahssítshh.. - ziháltam, mire a gyors tempóból engedett és ismét ritmososan járt keze merevedésén. Tudom, hogy nem érti, de az ő érdekében csinálom és adom ki ezeket a parancsokat.
- Most szoríts rá egész méretedre úgy, hogy nagyon nehezen és lassan tudd csak mozgatni ujjaidat rajta. - kérdés nélkül tette amit mondtam, mikor ismét eltorzult arca és ajkai nagyobb résre nyíltak.
- Ahhh.. - szólaltatta meg hangját. Egy kis ideig még hagytam, hogy minden erejét felhasználja, majd változtattam a nyomáson.
- Éhdeshem.. mohst nagyon gyengédhen fogd, és gyorsan kényezteshd magadh. - lihegtem, mire szenvedéssel teli arccal, de tette amit mondtam. Közel volt, ahogy én is.

Mikor már én sem bírtam tovább, megszólaltam.
- Szorítsd amennyireh csak tudod és gyorsíts a tempóhn! - mind a ketten örömmel telve vittük végbe az utasítást.

- Ahh.. köh..zelh vagyokhh... - szólalt meg, amire csak azt válaszoltam;
- Gyorsabbahn!! - ekkor már minden erőnket bevetettük, én ajkait figyeltem.
- Ahpuhcihh ahhhh.. - nyögte hangosan.
- Jihminahhh... - ezzel mind a ketten elélveztünk.

Lihegve mosolyogtunk megkönnyebbülve egymásra.
- Tehtszetth? - kérdeztem zihálásaim közepette.
- Igen, nagyohn... - Jimin közel hajolt a kamerához, majd ajkait és nyakát mutatva belesuttogott a telefonba.
- Köszönöm apucih! - mondata után nyelvével végignyalt dús, vastag ajkain és visszaült helyére. Legközelebb hozom magammal. Én nem bírom ki nélküle többet.

*JIMIN*

Elköszöntünk egymástól, majd elmentem ismét fürdeni.

Szobámba indultam, és elővettem laptopját. Megnyitottam a filmet, mivel már nem volt kedvem kint tovább nézni.

Körülbelül nyolc perce mehet, mikor a jobb alsó sarokban megjelent egy értesítés.

"Hamarosan itt a szülinapod! Reméljük jól fog telni!"

Azt hittem, hogy egy üzenet, így nem akartam megnyitni, de utána megláttam Jungkook laptopjának a logóját. Csak azt találtam értelmes magyarázatnak, hogy amikor megvette a gépet, akkor készített egy fiókot, ahova megadta a születési évét is, így értesítéseket kap a születésnapjához közeledve.

Habozás nélkül rányomtam az ikonra, majd elolvastam, szerepel-e a levélben a dátum.

3 nap - mondtam magamban. Tehát, amikor visszajön, másnap szülinapja lesz. Miért nem szólt?

A legjobb ajándékot adom neki. Fel kell készülnöm rá lelkileg és testileg is, de remélem értékelni fogja.