*JUNGKOOK*

Felkeltem a mellettem alvó fiú mellől, majd a szekrényhez indultam halk léptekkel. Kinyitottam és ruhák után kutattam, ami elegáns de mégsem tűnnék ki a tömegből vele. Nem szabad, hogy Jimin észre vegyen.

Mikor megtaláltam a kiválasztott darabokat leültem az ágy szélére halkan, lassan, majd elkezdtem öltözni. Nem tudtam vissza pillantani a fiúra, aki megdobogtatja a szívemet. Legszívesebben adtam volna egy csókot arcára, de nem lehet. Nem vagyok képes rá. Én..

Gondolataim közepette nyöszörgést hallottam felőle, ezért nem folytattam tovább az öltözködést. Mikor ismét hallottam szuszogását felálltam, majd felvettem a kabátomat.

Megindultam az ajtó felé, mikor a karomat elkapva megállított.

- Ho..hova mész? - dörzsölgette szemeit álmosan.
- Aludj vissza. - suttogtam, közben húztam volna ki lágyan karomat a kezéből, de nem engedte.
- Ne menj! - utasított halkan.
- Jimin, mennem kell.
- Hova?
- Jimin, kérlek engedj el! - néztem szomorú szemeibe.
- Nem szeretnélek.
- Jimin ne kelljen mégegyszer mondanom. Ereszd el a kezem! - emeltem fel hangomat. Nagy szemekkel nézett rám, megijedt. Jungkook, nem csavarhatja el a fejedet, csak menj ki azon az ajtón, utána már könnyebb lesz. - szólaltak meg gondolataim.

Lassan, elgyengült keze és az ágyra hullt. Fájóan nézett szemeimbe, de nem engedhettem el magam.
- Majd jövök! - sétáltam ki az ajtón, ezzel otthagyva őt, egyedül.

Pár óra elteltével haza értem. Nagyon utáltam magamat, amiért látnom kellett azokat a szomorú szemeket. Nem ez lenne a feladatom, nem lehetek az a személy, aki miatt magányos lesz.

- Jimin megjöttem. - szólaltam meg, mikor beléptem a házba. - Jimin! - szólítottam, miközbeb letettem a kulcsot az asztalra. - Jimin!!! - kiabáltam de válasz nem érkezett.

Ugye nem?.. Felszaladtam a szobánkba de nem volt ott.
- Jimin, hol vagy?? - minden ajtót becsaptam, de semelyik mögött sem találtam.

Mobilomért nyúltam és bepötyögtem a készülékbe a számát.
" A hívott szám nem.. " - nyomtam ki idegességemben a telefont.

Hova a faszba tűnhetett? Nincs hová mennie, a szülei viszont.. Nem mehetett vissza abba a pokolba. Márpedig nincs senkije akinél lehetne. Próbáltam feleveníteni az emlékeimet, de nem jutott eszembe, hogy hol lakott.

- A picsába. - morogtam, majd kiszaladtam az épületből.

Gyors léptekkel kezdtem el keresni az elveszett fiút. Mikor elértem ahhoz a parkhoz, ahol először megláttam, mosoly ült arcomra. Jimin ott ült azon a padon, ahonnan én figyeltem őt aznap.

- Jimin az istenért! - szaladtam oda hozzá.
- Miért nem szóltál, hogy elmész? - tettem fel a kérdést de válasz nem érkezett. Kezéért nyúltam, mikor elhúzódott és arrébb ült a padon.
- Mit csinálsz? - még mindig nem szólalt meg. - Jimin mi a fasz bajod van? Szólalj már meg! - csak ült és meredt maga elé. Kezei a comjai közt pihentek. - Na jó, ebből elegem van. - kaptam el karját, majd felemeltem. Ő teljes erejét felhasználta, hogy a padon maradjon, de nem volt elég ahhoz, hogy az egyik erősebb rantásnál ne kerüljön mellém.

Ráncigáltam magam útán. Nem szólalt meg, de folyamatosan marta és ütögette karomat reménykedve, hátha elengedem.

Mikor haza értünk, becsaptam az ajtónkat és a szobánk felé kezdtem el rángatni.

Az ágyra dobtam, majd az ajtót ismét becsaptam, de már nagyobb erővel. Láthatóan félt tőlem.
- Gyere ide! - mutattam magam elé a földre. Csak ült az ágyon és reszketett. - AZT MONDTAM, HOGY GYERE IDE!!! - kiabáltam rá idegesen. Nem moccant. - Oké Park Jimin, most lett elegem belőled. - karjánál fogva kirángattam az ágyból és a földre löktem. Hallottam, ahogy teste koppant a földön, de nemtörődve vele leültem az ágyra. - Négykézlábra! - utasítottam de csak feküdt a földön. - AZT MONDTAM NÉGYKÉZLÁBRA!! - csaptam a szekrényre, majd remegve négykézlábra helyezkedett. Felhúztam combjaimra, így a hasa ott pihent a lábamon, kezei és lábai két oldalt.

Nadrágjához nyúltam, mikor karomra fogott, ezzel próbálva megállítani engem. Ellöktem kezét, de ő ismét próbálkozott, ekkor egy pofont vágtam le neki, amitől kivéreztek ajkai és láthatóan, az arca is fel fog duzzadni később. Visszahelyezte kezét a földre és halkan elkezdett sírni.

Lehúztam nadrágjával együtt boxerjét, majd egy óriási ütést mértem fenekére. Előre billent, majd ujjaival erősen belemarkolt a szőnyegbe. Jött a következő ütés, ami már erősebb volt és piros nyomot hagyott azon a gyönyörű testtájon. Sírása hangosabb lett.
- Többet nem mehetsz el itthonról, megértetted? - adtam a következő ütést. Nem válaszolt, így sokkal erősebben büntettem.
- Ha kell, addig ütlek, amíg meg nem szólalsz. - álltam le egy pillanatra, hogy levegőhöz jusson, majd folytattam. - Mostantól megtiltom, hogy elhagyd a házat, megértetted? - büntettem, de sírásán kívül semmit sem hallottam. - AZT KÉRDEZTEM, HOGY MEGÉRTETTED?? - adtam egy még erősebb ütést, amitől láttam, ahogy gyorsabban potyognak könnyei a földre.
- Ig..en.. - szipogta.
- MONDOM MEGÉRTETTED? - ütöttem mégerősebben.
- Igen Apuci! - kiáltotta, majd hangos sírásba kezdett. Csaptam rá egy utolsót, majd ellöktem, ezzel a földre került. Összegörnyedve feküdt és remegett a padlón. Felálltam, majd a fürdő felé indultam.

*JIMIN*

Mindenem fájt. Összekuporodva próbáltam meg egyhíteni a fájdalmat, de mintha csak rásegítettem volna vele, jobban kezdett szúrni mindenem. A sírásom betelítette az üres, néma szobát. Hogy tehette ezt, hogy lehetett erre képes? Én.. én azt hittem, hogy érez irántam valamit. Valamit, de nem ezt. Számhoz nyúltam, mikor éreztem, hogy a vér, még mindig folyik ki belőle. Bal szememet alig bírtam kinyitni, teljesen felduzzadt az ütéstől. Tudom, ha most megtette, máskor is megfogja. Utálom magamat ezért, de még mindig kötődök valamiért hozzá. Nem tudom mi történhetett vele, pedig eddig azt hittem, hogy szeret. Annyira naív vagyok.

Teljesen elgyengültem, végül, már csak arra emlékszem, hogy sírva ájultam el.

*JUNGKOOK*

Mikor benyitottam a szobánkba megpillantottam, hogy Jimin még mindig a padlón fekszik. Kezeivel a hasát fonja össze, kézfején vércsíkok helyezkednek el. Oda törölte az ajkaiból kifolyó vért. Arca fel volt duzzadva és zöld, kék és piros foltok borítják. Utálom magamat, hogy ezt tettem vele. Annyira felidegesített, mikor nem találtam itthon utána pedig, hogy nem szólalt meg. Leguggoltam, majd karjaimba vettem óvatosan, és az ágyra helyeztem. Betakartam kihült testét, amit a padló okozott. Ha jobban belegondolok, akkor én..

Csak néztem arcát, ami miattam lett tele sebbel és vérrel. Egy könnycsepp gördült le arcomról, majd óvatosan arca felé nyúltam.
- Kérlek.. ne.. ne haragudj.. - suttogtam, majd tenyereimet az arcomba temettem.