- Gyere velem. Majd nálam mindent elmondasz! - fogta meg a kezemet és elindult velem a háza felé...

Féltem, hogy mi lesz, de nem volt rossz előérzetem valamilyen oknál fogva és ez megrémített.

Mikor odaértünk a házához kinyitotta az ajtót, betessékelt majd megkért arra, hogy üljek le a kanapéra, ami a nappaliban helyezkedett el az ablakkal szemben, ahonnan a beszűrődő fényt függönyök halványították el.

- Szükséged van egy kis időre, amíg megnyílsz nekem, hogy mi történt, igazam van, Jimin? - nem szólalam meg, csak bólintottam. - Kérsz vizet, vagy valamit inni? - tette fel az újabb kérdést.
- Egy pohár vizet kérek. - miközben Ő a csaphoz sétált azon gondolkodtam, mi lehet most Jungkookkal? Régen volt utoljára egyedül. Annyira összeszoktunk már, most mit csinálhat, egymagában? A szívemben egy mardosó érzést érzek, ami nem könnyíti meg a helyzetet egy picikét sem.
- Tessék, igyál lassan. - adta a kezembe a poharat.

Lassan kortyolgatni kezdtem a vizet és csak a földet bámultam, folyamatosan. Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe, amit először észre sem vettem, csak akkor, amikor Taehyung felém nyújtott egy zsebkendőt.
- Köszönöm. - mondtam illedelmesen. - Figyelj.. baj lenne, ha itt maradnék ma estére? - kérdeztem meg zavartan és nyugtalanul. Nem igazán szerettem volna feltenni neki ezt a kérdést sohasem, hiszen sosem bíztam benne annyira, hogy egy házban maradjak vele, ami nem Jungkooké és csak mi ketten vagyunk benne, de most mégis ezt teszem és félek, mégha ki sem mutatom. Jungkookkal szeretnék lenni..

- Holnap visszamegyek a szüleimhez, így tényleg csak a ma estéről lenne szó.
- Persze, maradj csak. - válaszolta nyugodt hangon. - Mivel kezd esteledni, szólj, ha éhes leszel vagy éppen mennél fürdeni, rendelhetünk valamit és adhatok neked ruhákat, ha szükséged van rájuk. - bólintottam és mégha a szavak nem is hagyták el a számat, magamban megköszöntem neki azt, amit mondott. - Az igazat megvallva.. egy kicsikét kezdek éhes lenni.. - mondtam halkan.
- Oh, rendben! Akkor rendelünk valamit, én viszont azután elmegyek fürdeni. - bólintottam. - Amikor megérkezik az étel, a pulton hagyom majd a pénzt, megtennéd, hogy kifizeted?
- Persze! - válaszoltam azonnal.

Miután kijött a szobájából a laptopjával együtt leült mellém, majd keresni kezdtünk egy házhoz rendelő oldalon valami finom kaját. Taehyung ötlete a pizza volt, ami jó ötletnek tűnt, így rendeltünk kettő pizzát, azután Ő elment a fürdőbe.

A kanapén ültem csendben, viszont nem bírtam tovább, túlságosan nyugodt volt minden körülöttem, ezért odasétáltam az ablakhoz és szemeimmel Jungkook házát kezdtem el keresni.
A villanyok, nem égnek. Csend van az utcán is, mintha mindenki annyira nyugodt lenne. Talán a fejükben kavargó gondolatok lennének hangosak? Oh, felkapcsolta a villanyt, tehát még ébren van!
Jobban odahajoltam az ablakhoz, hátha látok valamit. Jungkook kinyitotta az ajtót, maga után becsukta azt, majd leült a lépcsőjére. Valami melegnek tűnő ital volt a kezében. Ezt sokszor csinálta, ha feszült volt; kiment levegőzni, miközben valami meleg italt ivott, hogy a fejében tomboló gondolatokat a szél, amikor az arcához ér, elterelje. Persze sosem hagytam egyedül, amikor realizáltam, hogy nincs bent a házban, mindig kétségbeesetten keresni kezdtem Őt.
Mosolyogni kezdtem az emlékre, annyira szép volt az az időszak! Majd azután mindig a nyakába ugrottam és ittam az italából, ami legtöbb esetben kakaó vagy valamilyen tea volt, esetleg kávé.

Csak néztem,  ahogyan csendesen ült és maga elé bámult, vagy nézte az előtte elsétáló embereket. Jobb lesz így, tudom. Hogy miért voltam ennyire elhatározott, azt viszont mégsem tudtam. Olyan nyugodtnak tűnt, talán emiatt gondoltam ezt.

Hirtelen csengettek, ami megijesztett, de gyorsan a pulthoz szaladtam a pénzét és kinyitottam az ajtót, viszont nem gondolkodtam, Jungkook bármikor idenézhet és ha tudja, hogy itt vagyok, össze fog törni mégjobban.
- Várjon legyen szíves! - futottam gyorsan vissza egy pulcsiért, ami az egyik széken lapult, majd sietségemben a kapucnit a fejemre húztam. - Elnézést, csak nagyon hideg van. - kuncogtam kínosan, majd átvettem a kettő dobozt a futártól.

Miután kifizettem a pizzákat távozott is, én viszont gyorsan bezártam az ajtót. Leültem vissza a helyemre és elkezdtem enni.

- Jó étvágyat! - mondta egy kis idővel később Taehyung, miközben én csak ettem és ettem egymás után a szeleteket. - Ne egyél ilyen gyorsan, meg fog fájdulni a pocakod! - oldalra néztem, miközben bólogattam, Ő éppen vizes haját törölgette, testét viszont csakis egy törölköző fedte.
- Nem öltözöl fel? - kérdeztem, mintha lehetne beleszólásom ebbe az egészbe. Ő csak mosolygott és leült mellém.
- Már nagyon éhes vagyok! - fogta meg hasát, majd egy szelet pizzáért nyúlt. Nagyon szemtelen, ezt azonnal ki tudom szűrni a cselekedeteiből.

Hang nélkül ettünk egymás mellett, legbelül éreztem, hogy most kellene megnyílnom neki, de valamiért nem akartam így nem is tettem meg ezt a lépést.
- Jimin, semmi baj nem lesz, ne aggódj és stresszelj, kérlek. Holnap elmegyünk a szüleidhez, próbálj meg inkább pihenni, rendben? - bólintottam. Úgy éreztem, mintha a gondolataim a fejem felett megjelentek volna, képtelen voltam elhinni, hogy ennyi minden amit gondoltam azt kihatott rám, ahogyan viselkedtem, ahogyan az arcmimikám változott, ennyit elárulnék magamról csak úgy?

- Ha nem haragszol, én most elmegyek fürdeni, azután lepihenek.
- Persze, ez rendben van, menj csak, én addig megágyazok!
Felálltam majd egyenesen a fürdőbe sétáltam.

A gondolataim ismét nem hagytak magamra, de talán félnék is egyedül maradni teljesen, bennük bízom, mégha sokszor nem is szeretném, hogy néha velem legyenek, hogy nem hagynak majd egyedül. Csak folyt és folyt a víz a testemre, miközben egy sötét lila tusfürdővel tisztítgattam magamat. Elzártam a vizet, hátratúrtam a hajamat és a törölközőt kerestem, ami persze sehol sem volt, hiszen figyelmetlenségemben nem kértem ruhát és törölközőt sem Taehyungtól.

- Taehyung! - kiabáltam a nevét, de nem igazán jelent meg az ajtóban. - Taehyung!! - kiabáltam ismét, de semmi sem történt.
Lassan kiszálltam a fürdőkádból, miközben a zuhanyzó függönyt magam elé tartottam. Óvatosan a lábamat figyelve léptem le a fürdőszoba szőnyegre, mikor is meghallottam a hangját a semmiből;
- Igen? - nyitott be mosolyogva a fürdőbe, én viszont nagyon megijedtem és meg is csúsztam, emiatt hallottam, hogy egy kicsikét eltéptem a függönyt.
- Baszki.. - csak ennyi hagyta el a számat, de a fiú csak nevetett előttem.
- Hoztam törölközőt és egy pizsama szettet. - jegyezte meg, majd letette mellém egy kis székre.
- Köszönöm és ne haragudj, majd kifizetem! - mondtam azonnal.
- Dehogyis, semmi baj, ez.. ez meg szokott esni másokkal is eléggé gyakran! - kezdett el nevetni, mire én is mosolyogni kezdtem, tudtam, hogy ezt nem gondolta komolyan.

Miután egyedül hagyott gyorsan felöltöztem és kimentem hozzá.

- Gyere, megmutatom, hogy hol alszol majd.
Követtem be a szobájába, ahol az agyára mutatott.
- Neem, nekem jó lesz a kanapé is! - nem vehettem el az ágyát.
- Nyugodj meg, ez egy eléggé nagy ágy, hozzád sem fogok érni, miközben itt alszok majd! - tudatta velem, mire ledöbbentem, itt akar aludni Ő is?
- Ez így biztosan jó lesz? Csak egy éjszakáról van szó és én a kanapén is jól -
- Ha nem szeretnéd, hogy itt aludjak, mondd azt, Jimin. - válaszolta.
- Nem! Jó lesz így.. - mondtam bizonytalanul.

- Mielőtt elmennél aludni, igyál, nem sokat ittál, mióta itt vagy. - nyújtott a kezembe egy poharat.
- Köszönöm. - lassan kortyolgatni kezdtem a vizet, miközben leültem az ágyra. Telefonomat magam mellé helyeztem a kis éjjeliszekrényre, amikor viszont elfogyott a víz a pohárból, lefeküdtem a helyemre.
- Jó éjszakát! - mondta. Eléggé elfáradtam már, emiatt nem is bírtam volna tovább fentmaradni.
- Jó éjszakát! - suttogtam. "Jó éjszakát neked is, Jungkook.".

Jungkook

Eléggé aggódtam Jimin miatt, hiszen nem is üzent nekem, bár azt hiszem azt kell mondanom, hogy megértem.

Miközben az ágyamban feküdtem, a telefonom névjegyei között nézelődtem. Egyszer még muszáj látnom Őt, mégha minden rosszabbra is fordul, nem bírom ki, hogy ne lássam azokat a gyönyörű szemeit és mosolyát.

Megnyitottam a chat ablakunkat. Az utolsó üzenetet két nappal ezelőtt váltottunk, amikor is Jimin azt írta;
"Vigyázz magadra, nagyon szeretlek! ❤️" - éppen hazafelé tartottam a boltból reggel, amikor nem talált otthon és kétségbeesetten, hozzá hűen maradva keresett mindenhol, majd rám írt. Mosolyogni kezdtem. Mégis ki gondolta volna, hogy két nap múlva már nem ugyanaz lesz minden?

Tudom mit gondolhat most, mióta elhagyta a házat; "nem fog keresni és ez lesz a legjobb, én is ezt fogom tenni", de én ezt az egészet nem tudom lezárni csak így, szükségem van rá, mégha el is rontottam az egészet. Sosem tett még egyetlen egy ember sem olyan boldoggá, mint Ő, úgy szeretett, hogy nem kért cserébe semmit sem, nem engedhetem el Őt, szeretném szeretni azt a kis picike testét és ölelgetni Őt. A gondolatom és a vágyam annyira erős volt, hogy azon kaptam magamat, hogy éppen neki írok.

"Szia, Jimin!

Minden rendben van veled? Eljött az este és nem jeleztél semmit sem, viszont aggódom érted, jó helyen vagy? Ne légy makacs kérlek és ha nem tudsz hova menni, gyere vissza, legalább még egy estére. Lehet, hogy látni sem szeretnél most, hiszen haragszol rám és ezt jogosan teszed, de nem szeretném, hogy bajod essen. Ha látod ezt az üzenetet, kérlek válaszolj, szeretném tudni, hogy mi van veled!

Jó éjszakát."

Tudtam, hogy most nem lenne a legjobb, ha magamat sértegetném különböző szavakkal, hiszen ez nem old meg semmit sem, de nagyon reméltem, hogy mégha egy szörnyeteg is voltam a kapcsolatunk legelején, nem hagy figyelmen kívül és válaszolni fog nekem. Türelmesnek kell lennem, mert lehet, hogy az üzenetemet csak másnap fogja látni reggel, vagy éppen este, így muszáj lesz lefoglalnom a gondolataimat, hogy addig se gondoljak rá, legalább egy órán keresztül ne.

Ittam egy keveset, miközben megnyitottam a profilképét, nem is csodálkozom, hogy szerelmes lettem belé, gyönyörű a mosolya.
- Hah - sóhajtottam egyet, majd letettem a készüléket és lefeküdtem aludni.
Igazából attól függetlenül, hogy hagytam neki, hogy elhagyjon most és gondolkodni tudjon, nem adtam fel, még mindig szükségem van rá, mert nem szeretnék rajta kívül senki mást sem. Lassan a gondolataim is lecsillapodtak, így el tudtam aludni, szépen, lassan. Csak remélni tudtam, hogy minden rendben van vele és jó helyen van.

Taehyung

Jimin már szuszogva alszik itt mellettem. Igazából most egy ideig biztosan nem is fog felkelni.
Rájöttem arra, hogy Jungkook miért szereti Őt és miért Őt választotta helyettem, de ezzel akkor sem tudok megbékélni.

Lassan közelebb húzódtam az alvó fiúhoz majd a csipőjétől indulva lassan végigvezettem kezemet a felsőtestén, ahol megálltam és a hátára fordítottam Őt. A füléhez hajoltam, majd belesúgtam a következőt;
- Utálom, hogy szeret téged. - lassan kezemet nemessége felé kezdtem el vezetni, amire rá is szorítottam, mire hevesebben szuszogott, de nem tudott felébredni. - Nem fogom hagyni, hogy megszerezd Őt, ugye tudod, Jiminie ~? - ráharaptam nyakára, majd kulcscsontjára, ha nagyon akarnám, most is magamévá tehetném, de abban nincs semmi élvezet, ha az áldozat nincs az eszméleténél, nem igaz, Jeon Jeongguk?...

_______________________________________
Sziasztok!

Hu.. meg sem mondom már, hogy milyen régen hoztam nektek a legutóbbi részt, sajnálom, hogy ennyi ideig várnotok kellett, viszont ahogyan már korábban is említettem, tartalmas részeket szeretnék írni nektek, emiatt időre van szükségem, így a részek sem fognak olyan gyakran érkezni, de igyekszem gyártani a részeket nektek!

Nagyon szépen köszönöm, ha ezt megértitek és elolvastátok ezt a részt is, legyen szép napotok! <3