Mikor felkeltem, mosolyogni kezdtem. Chim ajkai közel voltak az enyéimhez, szinte majdnem össze is értek, csak pár centiméter választotta el egymástól őket.

Valami olyasmi rémlik az estéből, hogy már majdnem elaludtam, amikor Jimin az arcomhoz ért és éreztem, ugyanis nem szerettem volna lebukni, hogy fent vagyok, ezért lehunyva tartottam szemeimet, hogy egyre közelebb hajol hozzám. Valószínűleg az arcomat figyelhette a halvány fényben, ami az ablakon szűrődött be a Hold miatt, hiszen nem mozdult egy ideig, csak mozdulatlanul létezett, egyhelyben.
Egy kis idő elteltével viszont lassan, sehová sem sietve az ajkait az én párnáimnak nyomta. Nehezen bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el, hiszen annyira aranyos volt és a mozdulatokból, amiket utána tett olyan volt, mintha még sosem csókolózott volna.
Valószínűleg szüksége lett volna rám, mint vezetőre, hiszen lehet, egyedül nem tudja használni az ajkait, viszont nem engedhettem meg magamnak azt, hogy ott helyben leteperjem Őt, az este kellős közepén, hiszen még álmos is volt és nem szerettem volna sokkal jobban lefárasztani szegénykét, tehát visszafogtam magamat. Nehezen, de megtettem.

Miközben az arcát néztem mosolyogni kezdtem. Végülis örülök annak, hogy nem tettem este semmit sem, mert lehet azt hitte volna, hogy csakis a szükségleteim kielégítésére tettem minden aranyos dolgot a délután folyamán, hogy azután ismét közel kerüljön hozzám én viszont csak kihasználjam, mint valami babát.. hirtelen eszembe jutott a múlt ismét, amiért a mai napig bűntudatom van.
Szerelmem, annyira sajnálom.. - mondtam magamban, majd lehajtottam a fejemet. Rossz tulajdonság és nagyon nem tetszik, hogy az emberekbe bele van kódolva az, hogy a múltjukat nehéz legyen elengedniük, vagy csak éppen elfelejteniük. Nehezebbé teszi az életüket és amikor boldogak, eszünkbe juttatja a rossz emlékeket, amiket átéltek valami miatt, valaki által, így el is illan a jó kedvük.
Jól tudom, lehet belőle tanulni és talpra állni, de hogyan tudnám elfelejteni mindazt, ami történt, ha a személy még mindig az életem része és vágyik is arra, amitől én rosszul érzem magamat? Hiába szeretek én a domináns fél lenni, Jimin nagyon nehezen tud rávenni arra, hogy olyan legyek, mint akkor..
Tényleg sajnáltam. Igazából bármennyire is nem szeretnék durva lenni vele, félek, hogy egyszer ismét elborul az agyam és fájdalmat okozok neki, nem fogok tudni leállni és nem csak lelki, hanem fizikai sérüléseket is szenved majd miattam..

A szülei miért nem keresik Őt? Miért kellett aznap egy akkora baromnak lennem, hogy elraboljam Őt és most rettegjek a következményektől? Tudom, hogy hiányzik neki a családja, mert néha felhozza ezt a témát, de hogyan tudnék odaállni elé és azt mondani neki; "Aznap amikor legelőször találkoztunk, igazából elraboltalak téged, mert jól néztél ki és szükségem volt rád...„? Ezt elbasztam, de a lehető legjobban..

Egy kis idő után visszatereltem magamat a valóságba és úgy döntöttem, hogy felkeltem Őt, halkan.
- Jiminie.. ~ - suttogtam nevét, miközben lassan az arcához értem. Annyira puha és selymes volt a bőre. Mivel erőtlenül buksija vissza szeretett volna esni az eredeti pozíciójába, a másik kezemet is bevetettem, így már két oldalról tartottam azt a kis törékeny testrészt. Ajkai kicsit szét voltak nyílva egymástól, amíg arca fel volt duzzadva. Olyan volt, mint egy kiscica, egy pufi kiscica.

Arcomról nem hervadt le a mosoly egy percig sem, viszont tovább próbálkoztam.
- Szerelmem, ideje felkelni! - suttogtam halkan, de Ő csak mozgatni kezdte az ajkait. Valószínűleg kiszáradtak, ugyanis a folyamathoz hozzá tartozott az is, hogy megnyalta nyelvével a dús, puha és finom párnáit, amiket láthatóan nem igazán tudott nedvessé tenni.
Tudtam, hogy még cseppet sincsen ébren, viszont muszáj volt felkelnünk, ugyanis Taehyung írt az éjszaka folyamán, miszerint ma egy dupla randira szeretne menni velünk, mivel talált egy fiút, akivel randira menne mert szimpatikus számára, viszont nem szeretne egyedül, kettesben lenni vele.
A mozit találta ki helyszínnek, viszont meg szeretném kérdezni erről az egészről Chimet is, hiszen közösen döntünk mindenről, ha neki nincs kedve elmenni és inkább itthon maradna, akkor nem megyünk sehová sem. Igazából rajta múlik minden.

Lassan és odafigyelve ráültem a derekára, viszont a kezeimet nem vettem el a helyükről.
Egy kis ideig kémleltem az arcát, majd közelebb hajoltam hozzá. Nyomtam egy lassú és finom csókot az ajkaira, majd vártam.
Mivel nem történt semmi sem, újra megismételtem a folyamatot, viszont mostmár előtte benedvesítettem számat, ahogyan az övét is.
Éreztem, ahogyan a nyelvét kijjebb bújtatja a párnái között keletkezett kicsike kis résen, viszont én csak egy puszit nyomtam érzékszervére.
Lassan ismét nekiálltam csókolni Őt.

Finom voltam vele és óvatos, ugyanis nem szerettem volna, hogy baja essen miközben majd Ő is viszonozza a mozdulatokat, esetleg félre nyeljen vagy köhögni kezdjen a heves levegővételek miatt. Sokszor mohó tud lenni, nem is kicsit, de ez nagyon tetszik.
- Drágám.. - nyomtam egy puszit az orrára, - ideje felkelni! - suttogtam, de Ő nem igazán szeretett volna még most sem felébredni, pedig szellemileg már ébren volt. - Azt szeretnéd inkább, hogy maradjunk így és kényeztetselek a csókjaimmal, igaz? - tettem fel a kérdést mosolyogva, majd vártam.
- Igen. - bólintott egy aprót, megnyalta ismét száját, majd átkarolta a nyakamat, mindenzt csukott szemmel hajtotta végre.
- Jimin, nem tehetjük ezt egésznap! - válaszoltam.
- Kookie.. ~ nem is egész napra gondoltam. Kérlek csókolj meg! - tárta szét ajkait, majd rám kacsintott.
- Pimasz vagy, nagyon. - nyomtam egy puszit szájára, majd elhajoltam tőle.
- Ah.. tudom, ne is mondd. Viszont úgyis elérem azt, amit szeretnék, Szerelmem. - mondta kéjesen, miközben elmosolyodott, majd hirtelen ellökött maga mellől és a derekamra ült.
- ...és még telhetetlen is. - mosolyodtam el büszkén és pimaszul, viszont leragadtam egy szónál; "Szerelmem". Soha senki nem illetett ezzel a szóval, csak azzal, hogy "bébi" vagy azzal, hogy "baba", azoknál viszont a falhoz tudtam volna baszni az illetőt. Nem véletlenül nem voltam sohasem kapcsolatban az én részemről senkivel sem mindeddig. Jimin annyira más, nála tényleg érzem azt, hogy érdeklem Őt és valós érzelmei vannak felém, komolyan gondol velem mindent és nem azt tartja szem előtt, hogy mennyire vagyok menő egy társaságban, ahogyan a többi személy tette azt a múltamban.

Gondolataimból időközben viszont kizökkentett Jimin bársonyos hangja;
- Sosem voltál még bottom, Szívem? - adta az újabb becenevet mosolyogva, viszont a kérdés hallatán egy kicsikét összerezzentem.
- Erről.. erről inkább nem szeretnék beszélni, ne haragudj.. - halkultam el, majd elnéztem mellette, és egy pontot kezdtem el kémlelni a falon.
- Ne haragudj Jungkook.. nem tudtam, hogy.. sajnálom.. - húzta végig kezeit hasamon egészen a combjaiig, majd mikor célba értek mancsai, elszégyellte magát. Rávezényeltem a tekintetemet és csak csendben néztem Őt.

Bűntudata lett, láttam a szemeiben. Tudtam, hogy meg kell nyugtatnom Őt, ezért felkönyököltem és megszólaltam;
- Jimin, nem tettél semmi rosszat, ne légy mérges magadra kérlek, rendben? Nem beszéltem neked sosem sokat a múltamról és ez nem véletlenül történt.. van egy személy, akit gyerekkorom óta ismerek, ezért úgy ahogy ismer pár részletet abból, hogy min mentem keresztül kicsinek. Ő nem mindig reagált úgy a dolgokra, ahogyan vártam és.. - nem tudtam folytatni a mondatot, ezért megráztam a fejemet és hagytam, hogy a lényegre térjek; - a lényeg, hogy nem kötnek jó emlékek ahhoz a szóhoz. - mondandóm végén lehajtotta a fejét, majd halkan bocsánatot kért. Megsajnáltam Őt, tényleg nem tehet arról, hogy ezt váltotta ki belőlem az a kérdés.

Közelebb hajoltam hozzá és megfogtam az állát, majd feljebb emeltem arcát, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek.
- Viszont nem haragszom, és ezt teljesen őszintén mondom! - mosolyodtam el, azt követően egy puszit nyomtam ajkaira. Ő csak bólintott, lehunyta a szemeit és megfogta a kezemet, végül hozzám bújt. Tudom, hogy kényelmes neki a közelemben és biztonságban érzi magát mellettem, aminek nagyon örülök.

- Taehyung ma randizni fog és arra gondolt, hogy mi is elmehetnénk vele. - álltam meg egy kis ideig, ameddig kinyitotta szemeit, feljebb emelte buksiját, elhajolt egy kicsikét tőlem, majd rám figyelt. - Viszont csakis akkor válaszolok neki, ha már megbeszéltem veled ezt az egészet. Mit gondolsz Chim, van kedved kimozdulni ma itthonról? - tettem fel a kérdést neki.
- Nem is tudom Jungkook.. - húzta el a nevemet végül a száját is. - Hova akarna menni? - kérdezte halkan.
- A mozit találta ki helyszínnek. - válaszoltam azonnal.
- Benne vagyok, ha.. - mosolyodott el perverzen miközben megszakította a mondatot, mikor éreztem, ahogyan tekintetem elmélyül az övében.
- Ha..? - kérdeztem vissza, miközben combjától egészen oldalán keresztül a nyakára simítottam. Szinte észre sem vettem, hogy mit teszek, mintha a szemei irányítanának engem, Jimin rabjának éreztem magamat abban a percben.
- Ah.. ez tetszik.. - suttogta a szavakat eléggé halkan, de izgatóan. - Ha.. ha megcsókolsz Kookieh.. ~ - válaszolta eléggé sóhajokkal telve.
- Nagyon hevesen veszed a levegőt, baj van, Édesem? - kérdeztem meg füléhez hajolva mély hangon, miközben kezemmel még mindig melegítettem a területet.
- Csakh.. csókolj meg.. ap.. Jungkoohk.. - egy kis ideig lefagyva néztem a nyakát. Örültem annak, hogy a nevemen szólított és nem a régi becenevemnek nevezett névvel illetett engem.

Gondoltam jobban felizgatom Őt, ha már arra vágyott láthatólag reggel, miután felébredt, ezért feltettem egy újabb kérdést;
- És hol szeretnéd, Szívem ~? - vált még izgatóbbá a hang tónusom.
- Jungkook-ah.. - markolt bele hátamba. - mindenhol... - válaszolta, majd gyorsan levegőért kapkodott.

Teljesen izgatottá vált.
- Tehát mindenhol..? És milyen tempóban tegyem, gyorsan, vagy lassan? Finoman.. - nyaltam nyakára mondatom közben, azután ráleheltem a területre és lassan összeérintettem ajkaimat a bőrével, amire rá is csókoltam, - vagy durván? - haraptam rá a területre.
- Ah.. Jungkook... Olyan jól csinálod.. - harapta be ajkait, mire mosolyogni kezdtem. - Mindenhogyan mindenhol!! - mondta hangosabban, de én elhajoltam tőle.

- Mondtam már, hogy mohó vagy? - néztem szemeibe büszkén, de nem válaszolt.
- Miért teszed ezt velem? - vált durcisabbá a hangja. - Miért állsz le, mikor annyira akarlak téged?! - vont kérdőre jogosan.
- Mindössze azért, mert ha mindenhol körbecsókolnálak egész nap itthon lennénk és nem csinálnánk semmit sem ezen kívül. Tudom, hogy neked tetszene a helyzet, és őszintén bevallva, én is nagyon élvezném, de muszáj válaszolnom Taehyung-nak. Most megelőlegezem az ajánlatban szerepelt dolgokat egy csókkal, viszont ha este hazaérünk befejezem azt, amit elkezdtem, rendben? - bólintottam, hogy hatásosabb legyek.
- Ha betartod a szavadat, akkor rendben. - forgatta szemeit, mire megfogtam arcát és megcsókoltam Őt.
- Tudod, még így is gyönyörű vagy és betartom azt, amit mondtam, ígérem. - mosolyodtam el, mire Ő is ezt tette.

Miközben kiszálltunk az ágyból a telefonomhoz nyúltam és azonnal válaszoltam Taehyung-nak, miszerint megyünk és számíthatnak ma ránk személlyel.

Megreggeliztünk majd elmentünk készülődni, viszont Chim úgy döntött, hogy lefürdik, mert eléggé leizzadt az este folyamán. Nagyon sajnálom Őt, hiszen mostanában tényleg nagyon sokszor vannak rémálmai, a múltjával kapcsolatban vagy olyan dolgokkal kapcsolatosan, amik még nem történtek meg vele és igazából remélem, hogy nem is fog! Szörnyű látni, hogy fél elaludni, hiszen pár órára rá mindig felriad szegénykém, de nem tudom, hogy hogyan tudnék segíteni neki mindebben.
Amikor én is felkelek rá, vagy csak ébren vagyok ilyenkor, mindig magamhoz ölelem Őt, simogatom és tudatom vele, hogy ott vagyok neki és nem lesz semmi baj sem, hiszen vigyázni fogok rá mindig! Ez segít neki megnyugodni és tudom, hogy legbelül nagyon jól esik neki az, hogy valaki ennyire odafigyel rá és törődik vele. Igazából senki másnak soha nem engedném meg azt, hogy hozzáérjen, én szeretném óvni és félteni Őt mindentől és mindenkitől és én leszek mindig is az, aki megvédi Őt attól, amitől kell!

Jimin

Kihasználtam az alkalmat, és mielőtt elmentem volna fürdeni gyorsan levittem Yoonginak egy kis friss ételt és vizet, közben tudattam vele, hogy nem igazán fogunk ma találkozni, hiszen valószínűleg este már nem lesz arra időm, hogy lemenjek hozzá vagy vigyek neki ételt és italt. Minél hamarabb beszélni szeretnék vele. Meg kell kérdeznem tőle, hogy tud-e valamit azokról a kulcsokról, amik ahhoz kellenek, hogy a láncokat le tudjuk szedni róla. Azt szeretném, ha minél hamarabb szabad lenne, mert az nem az és nem is élet, amit ott lent kell átélnie, egyedül, a sötétben, nap mint nap..

Mikor végeztem a fürdéssel, megláttam, hogy Koo közeledik felém tárt karokkal és át is öleltük egymást azonnal. Örülök annak, hogy ismét közel kerültünk egymáshoz. Tényleg, már rettenetesen hiányzott, mindene, minden, ami hozzá köthető és ami Ő.

- Olyan jóképű vagy, Jimin! - kezdett bele a flörtölésbe, amit sosem tudnék megunni.
- Igen? Na és mi vagyok még, nyuszim? - igazgattam az ingjének a gallérját, majd perverz mosolyt festettem az arcomra.
- Egy nagyon kicsi, de helyes férfi. - mosolyodott el Ő is, ami bántóan hatott rám.
- Jeongguk!! - néztem rá mérgesen, majd a mellkasába ütöttem lágyan.
- És aranyos is vagy! - húzta szélesebbre azt a perverz mosolyt a száján, majd a kanapéra döntött.
- Te viszont beindultál, ahogyan látom. - kuncogtam halkan.
- Nagyon jók a meglátásaid, Jiminie.. - nevem szájából annyira vadul hangzott, viszont annál jobban tetszett.
- És most mégis mit akarsz csinálni? A kanapé nem annyira kényelmes.. - néztem a szobánk felé, majd biccentettem egyet.
- Jiminie.. - nyalta meg ismét ajkait. - olyan szexi vagy! - puszilt a nyakamra nem törődve azzal, hogy a szobára céloztam. - Nagyon jól áll neked ez az ing. - folytatta tovább.
- Jungkookh.. - kezdtem el nyöszörögni egy kis idő múlva. Jól esett minden, amit tett, de most én akartam vezetni!

Fordítottam a helyzetünkön, ekkor már a derekán foglaltam helyet.
- Tudod Jungkook.. - hajoltam egyre közelebb felé, miközben ingje alá nyúltam és lassan elkezdtem felfelé simítani felsőtestén. - ..nem szeretem, amikor szó nélkül hagyod azt, amit szeretnék és nem veszed figyelembe. - mikor már a szemem elé tárult a mellkasa közelebb hajoltam és lassan megnyaltam a mellbimbóját majd az azt körülölelő területet is. - Ezt nem teszed sokszor, de mikor így viselkedsz annyira.. rossz vagy! - túrtam bele a hajamba, majd megnyalva ajkaimat ráharaptam az érzékszervére.

- Jihmin-ah... - mondta ki fájdalmasan, de kéjesen a nevemet.
- Jungkookie.. - kezdtem el bevetni a nyelvemet is, amivel lassan körkörös mozdulatokat írtam le az érzékeny szerve körül - ..nem csak Te tudsz vad és domináns lenni..! - löktem egyet a csípőmön, mire sóhajtozni kezdett egyre sűrűbben.
- Chhim.. - szólalt meg hevesen.
- Jungkook, én nem tudok estig várni. - közöltem vele a tényt, miközben lassú és lány lehelletet engedtem mellkasára emellett puszikat is hagytam az egyes területeken.

A másik oldalán volt a következő célpont. Az egyik szabad kezemmel lesimítottam tagjához és ott is elkezdtem ingerelni Őt.
- Tetszik, Jungkook? - mosolyodtam el miközben arcára pillantottam, de szemeit lehunyva tartva élvezte a kényeztetést, ajkait viszont egyfolytában nedvesen próbálta tartani.
Valószínűleg Ő is ezt látja, ha én vagyok, akivel foglalkozunk.
- Igehn... - mondta ki a következő választ, amivel a tudtomra adta, igenis jó vagyok és jól csinálok mindent.

Lassan benyálaztam a másik szervét is, majd közelebb hajoltam, hogy bevegyem a számba, viszont ekkor hirtelen a semmiből megszólalt a csengő, én viszont a hirtelen hang hatására véletlenül ráharaptam Jungkook mellbimbójára.

- Baszki.. - ez az egy szó hagyta el a számat, ameddig Ő felkiáltott.
- Jungkook! - szóltam rá halkan, miközben befogtam a száját.
- Sajnálom, nem direkt volt! - mentegetőztem egyből aggódó tekintettel halkan, viszont Ő csak könnyezni kezdett, miközben a sértett területhez nyúlt.
- Ugye nem haraptad le? - kérdezte halkan félve, de én nem tudtam megállni a nevetést és szemtelenül az arcába nevettem.
- Nem, még megvan! - nevettem tovább, majd egy puszit nyomtam ajkaira. - Ne haragudj kérlek Szerelmem, túl jól ment minden, furcsa is volt számomra! - nevettem tovább halkan, majd lenéztem és láttam, hogy eléggé piros lett a sértett terület.
- Annyira sajnálom.. - kezdtem el simogatni a szervét, mikor megfogta a kezemet és megállított.
- Nincs baj, előfordul. - bólintott, de én nem tudtam annyira semmibe venni azt, amit az előbb tettem, ezért lágyan megpusziltam a keletkezett kárt.

Felült, megsimogatta az arcomat, majd megcsókolt, azután viszont megigazította a ruháját és az ajtóhoz sietett.

Jungkook

Gyorsan kinyitottam az ajtót és köszöntem Taehyungnak.
- Mi volt az az ordítás Jungkook? Szerintem még a szomszédok is hallották! - szólalt meg egyből majd nevetni kezdett és beljebb is jött közben a házba.
- Csak véletlenül kiöntöttem a banános tejemet.. - füllentettem. - Az volt az utolsó doboz itthon, viszont lelöktem a földre és mivel ki volt bontva kiömlött én viszont megcsúsztam a nedves papíron és ráharaptam a nyelvemre.. - hebegtem-habogtam össze vissza, viszont szerintem hiteles volt a hazugságom.
Igazából a harapásos rész meg is történt, csak egy másik formában, más által..

- Vigyázz jobban! - nevetett, majd körül nézett.
- Már eltakarítottuk! - válaszoltam azonnal angyali szemekkel, mire bólintott.
Ezt megúsztuk.
- Hol van a kiszemelted? - kérdeztem meg, ugyanis csak egyedül állt az ajtónk előtt.
- Előttem van. - húzta egy elég piszkos mosolyra ajkait. Nem értettem a helyzetet, hiszen egyedül én álltam előtte.
- Khm, khm!! - jött közelebb Jimin és megfogta a kezemet. - Szívem, melyik cipőmet vegyem fel? - nézett rám boci szemekkel, de én csak közelebb húztam magamhoz apró testét.
- Szerintem húzd fel a feketét! Abban nagyon csinos vagy és most illik is a ruhádhoz! - válaszoltam mosolyogva.
- Rendben van, Szerelmem! - mosolyodott el, majd lábujjhegyre emelkedett és nyomott egy puszit a számra.
Jimin féltékeny. - jegyeztem meg magamban szinte azonnal.
Ahhoz képest jól kezeli a helyzetet, de nagyon feltűnő, amit csinál. Tudnia kellene, hogy csakis az övé vagyok és senki miatt nem tudnék lemondani róla.
- Te is vedd fel az ugyanilyen cipődet, Jungkookie, kérlek ~ - eléggé aranyos hangon szólalt meg, így bólintottam és le is hajoltam a surranóért.

Taehyung

Annyira nyálasan viselkedtek.. Jungkook nem szokott ilyen lenni és sosem volt ilyen, de ez a fiú nagyon elrontja Őt..
- Egyébként kint van a kocsiban. Rátok vár, tehát siessetek! - mondtam elhaló hangon, majd ott hagytam Őket.
Sosem fogom megérteni, mi az, ami ebben a fiúban megvan és emiatt Ő kell Jungkooknak..

Jungkook

Miután Taehyung kiment a házból Chimre néztem és közelebb hajoltam hozzá, majd a falhoz nyomtam Őt.
- Féltékeny vagy, Kicsim? - néztem mélyen szemeibe.
- Jungkook, őszintén, Te nem az lennél a helyemben? Igen, az vagyok! - fakadt ki magából. - Őt már régebb óta ismered és nem tudok sokmindent a múltadról, mi van akkor, ha együtt voltatok és esetleg még mindig akar téged? Vagy ha éppen szerelmes beléd és azon van, hogy magába bolondítsa az én Jungkookiemat?! Látszik a szemén, hogy akar téged! - nézett rám durcás arccal. Teljesen megértettem Őt, hiszen tényleg nem tud sokat rólam.
- Jimin, figyelj ide kérlek. Tudom, hogy nem mesélek sokat magamról, aminek megvan az oka.. viszont idővel meg fogok nyílni neked, ígérem! Őszinte leszek veled és elmondom, hogy Taehyung régebben szerelmes volt belém. Próbált hozzám közeledni, de én mindig megkértem Őt arra, hogy ne tegye ezt. Nem voltam belé szerelmes sohasem, kötődtem hozzá mindig is, hiszen nem volt senkim, akibe kapaszkodni tudtam volna gyerekként akkoriban, de fontos is volt nekem. A szüleim.. eldobtak maguktól Jimin! - láttam, hogy kezd könnyezni, de nem tudtam megállni. Ki akartam mondani mindent, amik megtöltötték a gondolataimat. - Ő volt ott nekem egyedül, érted? Ezért elnéztem neki azt, hogy érez irántam valamit.. vagyis.. inkább nem vettem róla tudomást.. - lehajtottam a fejemet, hiszen ezt neki sohasem mondtam el. - Sosem szerettem Őt Jimin! Éreztem iránta valamit, ezt bevallom, de az sohasem szerelem volt! Én nem tudnám Őt szeretni, Szerelmem! - beszéltem sokkal hangosabban, viszont nem szerettem volna, hogy féljen tőlem, ezért visszafogtam magamat. - Valószínűleg csak kötődtem hozzá mert mindig mellettem volt, ha arra volt szükségem.. az elején úgy tudtam rá tekinteni, mint a bátyámra, hiszen mindig is egyke voltam így senkire nem számíthattam.. Jimin, nem számít a múlt, vagy az, hogy kivel milyen viszonyom volt, téged szeretlek, csakis téged, és ez nem tudna változni hiába állna elém a világ által kiválasztott legszebb férfi, nem érdekelne Chim, érted?! Engem nem érdekel más, Jimin, csakis Te! - hajtottam le a fejemet végül szomorúan.

Hallottam, ahogyan szipogni kezd majd megszólalt;
- Ne haragudj kérlek, Jungkook.. - törölte meg az arcát. - Nem voltam még soha senkinek sem ennyire fontos. Tudod, amikor iskolás voltam sokan bántottak, mert meleg vagyok és tudtak róla. Fogdostak a fiúk, mégha nem is szerettem volna. Majdnem egyszer meg is erőszakoltak azok a személyek, akiket a barátaimnak hittem és neveztem, amikor náluk voltam és nagyon magam alatt éreztem magamat.. - idézett fel egy eléggé bántó és rossz emléket nekem és saját magának is.
- Felém is közelített már úgy egy személy, amikor fiatal voltam, ahogyan nem szerettem volna.. - közöltem vele szomorúan, hiszen teljesen át tudtam érezni a fájdalmát. Eltámaszkodtam a faltól és magamhoz húztam.
- Ne haragudj rám, Jimin.. - remegett meg a hangom és még szorosabban magamhoz öleltem. Annyira sajnáltam Őt, hiszen annyira ártatlan, mégis.. így viselkedtek vele és ami a legrosszabb, hogy én is ezt tettem vele pár hónappal ezelőtt..
- Nem.. ez az én hibám.. túlgondolok mindent és nagyon gyorsan hirtelen féltékeny leszek.. Sajnálom, Kookie.. - szorított magához közel kicsi mancsaival.
Tudom, hogy nehéz neki elhinnie azt, hogy valakinek igenis fontos tud lenni, de muszáj vele tudatnom azt, hogy nem tud érdekelni más rajta kívül! Nekem csakis rá van szükségem senki másra!

Kinyitottam az ajtót, mihelyst összeszedtük magunkat, majd odamentünk a fiúkhoz és az autó mellett megálltunk.
- Jungkook, Te ülj előre! - vezényelt Taehyung, én viszont azonnal Jiminre néztem.
Szomorúbbá vált a tekintete, de tudtam, hogy azon van, hogy elfogadjon mindent, ami történni fog a mai nap folyamán is. Sokszor feljön köztünk témának a féltékenység, amin még igazából mind a ketten dolgozunk nap mint nap.
- A fiú, Ő üljön előre, mi csak vendégek vagyunk, Tae! - szóltam neki miközben jeleztem, hogy az a fiú hátul ül, akivel ma randizni fog, viszont Ő nem annyira engedett az akaratából.
- Nyugodtan menj, Kook! - szorította meg lágyan a kezemet Jimin, majd éppen elengedni készülte azt, mikor is én nem hagytam, hogy ez megtörténhessen és visszahúztam magamhoz.
- Nem, Taehyung, én Jimin mellett akarok ülni! - vált eléggé erőteljessé a hangom.
Lehet nevetséges volt ez az egész, de nem akartam hagyni azt, hogy más döntsön helyettem.
Tudom, hogy fájna Chimnek, ha nem mellette ülnék, mégha nem is önszántából akarja ezt érezni, csak ilyen a személyisége, emellett én is a Szerelmem mellett szeretnék ülni!
- Koo.. nem baj, tényleg! - suttogta halkan, feszülten és rémülten Jimin.
- Jeongguk, azt mondtam, hogy elől fogsz ülni! Ülj oda, Te viszont.. - szegezte Jiminre gyilkos tekintetét eléggé szigorúan - ..ülj a háta mögé, és menjünk! - mondta nagyon mérgesen, de nem szerettem volna engedni neki, hogy ezt tegye. Valamiért nem szerettem volna, így csak annyit válaszoltam eléggé erőteljesen, hogy;
- Nem!

Taehyung rámnézett iszonyúan mérges tekintettel, majd közelebb lépett hozzám.
- Jeongguk.. - kezdett bele eléggé közel az arcomhoz a mondandójába, miközben az öltönyömet igazgatta. - ..nem értem, hogy most mégis miért vagy ennyire ellenszenves velem. - féltem tőle, amikor azon a bizonyos hangnemben beszélt hozzám. A lejtés, ahogyan kiejtette a szavakat ijesztő volt és olyan, mint a filmekben a gyilkosoknak. - Ez csak egy hely, ahova ülni fogsz, ne csinálj belőle ekkora felhajtást! - mosolygott tovább. - Hazaérsz és kényeztetheted tovább Őt, de most el kell indulnunk, így fogadd el, hogy Jimin a hátad mögött fog ülni, Te viszont mellettem elöl, megértetted? - nyakkendőmet kezdte el igazgatni, amikor hirtelen eléggé meghúzta azt, ezáltal erősebben a nyakamhoz ért az anyag, ami szorítani kezdte a testrészemet.
Féltem tőle, de nem szabadott nagy felhajtást csinálnom. Azt érzem, hogy nem kellene vele mennünk, de nem mertem ott hagyni Őt és a fiút, aki csak némán ült a kocsiban. Taehyung mindig is erősebb volt nálam, így amit akart, azt sokszor el is érte..

- Engedd már el Őt, Te paraszt! - lökte el előlem Jimin a férfit, majd lazított a kendőmön. - Jungkook, kérlek ülj előre, látod, hogy mennyire erőszakos! - suttogta fülembe, miközben megfogta kezeimet. - Nem lesz semmi baj, ígérem! - ezután adott egy puszit arcomra, majd ajkaimra és beült az anyós ülés mögé, miközben Taehyungra eléggé mérges pillantásokat vetett.
Tettem, amit kért, majd előre ültem.

Nagyon hálás voltam neki, hogy le tudott nyugtatni. Amikor Taehyung így viselkedik, nagyon tartok tőle és leblokkolok, ez régen is így volt mindig..

A férfi is beszállt az autóba, majd elindította a gázt.

Körülbelül fél óra múlva a helyszínre is értünk. Taehyung kifizette a jegyeket, majd mindenki elfoglalta a helyét. Jimin mellettem ült, mellette viszont Taehyung és a fiú foglalt helyet, akinek még a nevét sem tudtuk Chimmel.

A film igazából eléggé vicces volt, mégis Jimin sokkal jobban érdekelt engem. Sokszor simogattam a kezét, vagy egy puszit nyomtam az arcára, de Taehyung megkért, hogy ne tegyem ezt, az indoka viszont csak annyi volt, hogy kellemetlenül érzi magát, hiszen Ő semmit nem kezdeményezett a fiúnál a film közben. Részben ezt meg is értettem, így egyhelyben ültem végig.

A film végénél járhattunk, amikor Chim bejelentette, hogy mosdóba kell mennie, viszont mivel egyedül Taehyung érezte még rajta kívül azt, hogy neki is célba kell vennie azt a helyet, ketten mentek el, de előtte elmondtam Jiminnek párszor, hogy ne aggódjon, mert semmi baj nem lesz.

Jimin

Féltem amiatt, hogy Taehyung és én ketten megyünk ugyanarra a helyre, de muszáj voltam hinni Jungkookie-nak.

- Jimin! - szólt utánam a fiú, miután éppen az egyik fülkéhez sétáltam.
Megfordultam és gyanakodva, mégis semmit sem sejtve a szemeibe néztem.
- Tessék! - válaszoltam egyből.
- Nem szeretnél adni pár tippet, hogy mit tegyek, hogy a fiúnak felkeltsem az érdeklődését? - kérdezte eléggé barátságosan, miközben mellém állt a falhoz közel. - Nem tudom, hogy mit tehetnék és most nem hall minket, ezért kihasználom a helyzetet, hiszen ha előtte kérdeznék rá erre tőletek, eléggé kellemetlen lenne az egész helyzet! - válaszolta őszintén elhúzott szájjal.
- Nem is tudom.. esetleg kérdezd meg Őt alapvető dolgokról; mit szeret és mit nem, miért, vagy a film végén kérdezd meg tőle, hogy hogyan tetszett neki az egész! Érdeklődj felőle, hogy azután meg tudjon nyílni neked! - ejtettem ki mosolyogva eléggé bátran a szavakat a mondatom végére.
- Tehát az a lényeg, hogy elnyerjem a bizalmát, igaz? - kérdezett vissza.
- Igazából igen, de légy türelmes vele szemben! Nem nyílhat meg neked egyből! - tudattam vele az alapvető dolgokat, amit sokszor nem tartunk szem előtt és türelmetlenek vagyunk azzal kapcsolatban.
- Igazad van, ha bízik bennem, megnyílik nekem, megismerem Őt és a múltjáról is mesélni fog nekem, igazam van, Jimin? - kérdezte boldogan, mire büszkén bólintottam. Örültem annak, hogy látszólag segíteni tudok neki.

Mielőtt megfordultam volna ismét megszólított;
- Mondd csak Jimin, Ti mióta vagytok együtt Jungkookkal? - mivel örültem annak, hogy Koo és én együtt vagyunk, mindig örültem az ehhez hasonló kérdéseknek és, ha a kapcsolatunkról beszélhettem valakinek.
- Öt hónapja! - mutattam ujjaimmal is az említett számot mosolyogva.
- Na és Te már el tudtad érni nála azt, hogy megnyíljon neked, vagy titkolózik előtted még mindig? - kérdezte eléggé komoly hangon. A mosoly hirtelen lehervadt az arcomról. Hogy kérdezhet ilyet? Vagy csak én gondolom túl az egészet és én vagyok túl érzékeny, ezért tartom tolakodónak ezt a kérdést?

Tudtam, hogy illetlenség, de hátat fordítottam neki és a mosdóba siettem. Nem szerettem volna válaszolni neki.
- Azt hittem jó párost alkottok! - szólt utánam. - Úgy tűnt, hogy veled bármit megosztana, de ezek szerint ez nem így van! Valószínűleg még a felét sem tudod annak, amit én tudok róla! - hangjában örökös büszkeség csengett. Nagyon ideges lettem és bár az agyam azt súgta, hogy ne foglalkozzak vele, nem tudtam elviselni, hogy így beszél velem és a Jungkookkal való kapcsolatomról.
- Tudod, a mi kapcsolatunk eléggé szoros! Attól függetlenül, hogy nem beszél magáról sokat, fontos vagyok neki és tudom, ha eljön az ideje és türelmes leszek vele szemben is, sokkal több mindent tudni fogok róla, mint Te! - mondtam idegesen, miközben felé közelítettem és a mutató ujjamat végig fenyegetést jelzően tartottam magam előtt. - Tudod, eléggé különbözünk egymástól. Te csakis a régi Jungkook-ot ismered, egy ideje tudtommal már nem is igazán tartjátok a kapcsolatot egymással! Jungkook szeret engem és fontos vagyok neki, ezt fogd fel és hagyj minket békén! - kiabáltam vele, ami sohasem vallt rám. A mutató ujjam már nagyon közel volt a mellkasához, de Ő nem habozva rá fogott és lassan elvezette helyéről azt, de nem engedte el.
- Jimin, sajnálom, ha megbántottalak, nem ez volt a szándékom! - engedte el ujjamat végül. - Tudod, csak féltelek! - nézett szomorúan szemeimbe.
- Mégis miért teszed ezt?! - kérdeztem vissza azonnal cseppet sem nyugodt hangon.
- Jimin, tudod, hogy hogyan találkoztatok a Szerelmeddel? - nézett eléggé fájó tekintettel szemeimbe.
- Persze, hogy tudom! - válaszoltam egyből.
- Ha tudnád az igazságot, már elhagytad volna Őt az első hónap után! - jelentette ki, de én semmit nem értettem belőle. Mi az, hogy "az igazságot"?
- Tessék? Mire szeretnél ezzel célozni?
- Jimin, jobb, ha ezt Ő mondja el neked, de félek, összetörnél, ha megtudnád mi is a valóság! - teljesen összezavart, amit mondott. Még egy dolog, amit Jungkook eltitkolt volna előlem? Mégis miért tenné ezt? Ha ez az egész hazugság lenne, Taehyung mégis miért hazudna nekem?
- Annyira sajnálom, Jimin! - jegyezte meg végül és átölelt. Mozdulni sem bírtam, annyira nem értettem a helyzetet.
Miután elengedett, a mosdó felé vettem az irányt összezavarodva.

Mihelyst végeztem, megmostam a kezeimet és az arcomat, majd elhagytam a helyet.

- Már hiányoztál! - szaladt felém Jungkook. - A filmnek pár perccel, hogy elhagytátok Taehyunggal a helyet, vége lett. - húzta el a száját. - De ha szeretnéd, elmesélem, hogy mi történt vagy megnézhetjük otthon a végét közösen! - jegyezte meg boldogan, de én nem tudtam boldog lenni. Ismét csakis ürességet éreztem.
- Minden rendben van? - kérdezett rá aggódva, de nem válaszoltam.
Egy kis ideig csak álltunk ott, egyhelyben, a csendben, miközben az emberek sorra hagyták el a helyiséget.
- Menjünk haza, kérlek.. - szólaltam meg végül halkan. Megfogta a kezemet és nem várva Taehyungra és a fiúra egy taxit hívott nekünk. Valószínűleg már neki is elege volt a napból. Amilyen jól indult, a lehető legrosszabb módon zárult..

Az út közben nem szóltunk egymáshoz, amiért tudom, hogy Jungkook aggódott.
Miután hazaértünk tisztában volt vele, hogy nem szeretnék mást, csak pihenni. Tényleg vártam azt, hogy ma végre újra egymáshoz érhessünk ismét, de az élet nem igazán hagyja, hogy könnyen menjen minden, köztünk..

Fürdés után befeküdem az ágyba és a gondolataimmal küzdöttem. Lehet amit Taehyung mondott, az csak hazugság, de ha tényleg félt, mégis mitől tenné azt? Mi lehet egy akkora nagy dolog, amit Jungkook nem mondott el nekem és akár el is tudnám hagyni Őt miatta?

Kook lágy érintéseit éreztem meg magamon, amik végül egy ölelésben teljesedtek ki. Közel húzva magához próbált meg elaludni, mellettem.
Hiába is voltam összezavarodva, ha ezt tette, ha átölelt engem, mindig is pozitív hatást gyakorolt rám a cselekedete. Meg tudtam nyugodni a karjai közt bármilyen helyzetben, bármikor.

Kisebb sikerrel, de le tudtam állítani a gondolataimat és elérni azt, hogy álomba merüljek, fáradtan, összezavarodottan, ismét..

_______________________________________
Sziasztok! <3

Most egy hosszabb résszel érkeztem nektek, ami nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!
Azt meg szeretném jegyezni, hogy kérek mindenkit, senki se haragudjon Taehyungra, rendben? Muszáj voltam egy szereplőt ilyenné formálni, hiszen kell az izgalom is a történetbe, viszont amikor elkezdtem írni a könyvet nem gondoltam bele a Jikookerek és a Taekookerek közötti helyzetbe. Le szeretném írni, hogy szeretem a Taekook-ot is, nagyon aranyosak együtt, viszont csak barátként shippelem Őket, de nincs szándékomban azt mutatni Taehyungról, hogy Ő egy rossz ember, így ne is álljatok hozzá negatívan kérlek Titeket! Tudom, sokan nem tennék ezt, de ezt le szerettem volna írni.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a részt! Legyen csodálatos napod! <3