- Van kedved most fürdeni, velem? - kérdeztem mosolyogva, miközben reménykedve vártam a válaszát.

- Nem is tudom, Jungkook.. - húzta el a száját. Csalódottá vált azt arcom. Mit ronthattam el aznap?
- Jimin, kérlek figyelj rám egy kicsikét.. - megnyaltam ajkaimat a kiszáradás miatt, majd leültem mellé. - Mi történt azon a napon, amiért már nem olyan a kapcsolatunk, mint azelőtt? - tettem fel szomorúan a kérdést, majd a kis kezei felé nyúltam, ami a combjai között pihent. Lassan, félve csúsztattam a bőrén végig a tenyeremet egyre közelebb az ujjaihoz, viszont ekkor Ő ökölbe szorította a mancsait. Azon a ponton voltam, hogy tudtam, akár el is tudnám sírni magamat ott helyben, előtte, viszont erősnek kell és kellett maradnom, bár sokszor jobb, ha kimutatjuk az érzéseinket, hiszen azzal az emberek tudtára tudjuk adni azt, hogy nem annyira könnyű nekünk sem, mint amennyire mutatjuk és mint amennyire Ők hiszik azt, de én ezt sosem tudtam megtenni.
- Jimin.. kérlek, hadd érjek hozzád. - mondtam halkan, beletörődve a helyzetbe, viszont a hangomban mégis érezhető volt a remény is.
- Jungkook.. én.. - láttam rajta, hogy nehezére esik kimondania a szavakat.
Tudtam, ha megszólalok lehet, hogy nem fogja folytatni a mondatot, ezért inkább csendben néztem az arcát oldalról, néha viszont az ajkaira pillantottam. Oly régen értem hozzájuk, Jimin..

Sóhajtottam egyet és tovább vártam, a csendben.
- Jungkook.. én nem szeretnék csalódni senkiben sem.. - hullott le egy könnycsepp a kézfejemre, amiért bocsánatot is kért, majd apró ujjaival letörölte a cseppet a bőrömről, azután viszont megfogta a két kicsike kezével az enyémet. Tekintete szomorú volt, viszont nem tudtam elmenni az mellett, hogy megfogta a kezemet. Örültem, viszont aggódtam is érte. Belekeveredett volna valamibe, ezért mondja ezeket? Látszik rajta, hogy fél, de mitől, vagy kitől? Bántotta esetleg Őt valaki?

- Jimin, miért mondod ezt? Aggódom érted. - tekintete még mindig a kezemen és az azt körülölelő mancsain volt. Vártam egy kicsikét, viszont nem igazán szeretett volna válaszolni. Meg kell értenem azt, hogy egy kapcsolatban is vannak olyan dolgok, amiket nem osztunk meg a másikkal, viszont én tényleg féltem Őt. Nagyon féltem Jimint..
- Jimin.. én jóvá szeretnék tenni mindent.. - hajtottam le a fejemet. Annyira meg szerettem volna ölelni Őt. Azt a picike, puha és meleg testet..
- Jungkook.. - szólalt meg, viszont nem szerettem volna azt, hogy ellent mondjon nekem, most nem.
- Jimin, nem veszíthetlek el téged! - vágtam közbe. - Fontos vagy számomra! Ha Te már nem lennél az életemben, nem tudnék vigyázni rád és nem tudnálak félteni. Nem tudnék valakihez este hozzábújni, ha arra vágyom és arra van szükségem, vagy éppen valakit a karjaim közt tudni, ha Ő arra vágyik és arra van szüksége. Jimin, én szeretlek, kérlek, ezt értsd meg éppen ezért nem szeretnélek elveszíteni téged!.. - hiába próbáltam erős maradni, könnyezni kezdtem, amiért a fejemet oldalra is fordítottam. Nem szerettem volna, hogy lássa azt, ahogyan sírok. Ki tudja, hogy a helyzetre pozitív, vagy ellenkezőleg, inkább negatív hatást gyakorolna?

Jimin

- Jimin, én szeretlek, kérlek, ezt értsd meg és nem szeretnélek elveszíteni téged!.. - hallottam hangjában azt, hogy megtört. Megsajnáltam Őt.. mióta a kapcsolatunk szorosabbá alakult minden este hozzábújva aludtam el, mert féltem. Sokszor voltak rémálmaim, Ő viszont mindig ott volt mellettem és megvígasztalt, ha arra volt szükségem.
Lehajtottam a fejemet és lehunytam a szemeimet.
Jimin, most mégis mit kellene tenned, ha félsz tőle, viszont szereted Őt? - tettem fel magamban a kérdést, ami már egy ideje megválaszolatlan volt..
- Jungkook.. ne haragudj rám kérlek.. - szorítottam rá kezére lágyan. - Megölelhetlek? - tettem fel halkan, szipogva a kérdést, miközben ránéztem könnyes szemekkel.
Fejét felém fordította, akkor láttam meg a könnycseppeket az Ő szemében is.
- Jimin.. kérlek, ölelj magadhoz. - mondta ki a szavakat Ő is halkan, majd felálltam és az ölébe ültem.

Van egy ölelési forma, amit nagyon szeretek, én csak úgy hívom, hogy a "gyermeki ölelés", általában, ha így ölelek meg valakit, Ő megnyugszik tőle és több érzést át tudunk adni tudat alatt egymásnak. Jungkook mindig is szerette, ha valaki így öleli meg Őt, csak sosem volt benne része mindaddig, ameddig nem találkozott velem. Az érzést ismerte annak ellenére, hogy még sosem érezte.
Sóhajtottam egyet, majd a kezeimet a dereka mögött összefontam, fejemet viszont a vállára hajtottam. A szívverése.. sokkal gyorsabb lett. Tehát tényleg hiányoztam neki.. Te is hiányoztál nekem, Jungkook..

Egy kis idő múlva karjait a hátam mögé helyezte és szorosan magához ölelt.

Jungkook

Amikor teste hozzám ért tudtam, hogy nem veszítettem el Őt, még nem és nem is fogom!
Hiányoztál, szerelmem..
Nem mertem kimondani ezeket a szavakat, féltem. Nem tudtam, hogy mitől vagy kitől, de féltem.
- Köszönöm, Jimin. - sottogtam és sokkal közelebb húztam magamhoz.

Egy kis idő után félre hajolt tőlem, azonnal a tekintetét kerestem.
- Szeretnék veled fürdeni.. - ejtette ki lassan és halkan a szavakat. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, nem tudtam elhinni azt, hogy beleegyezett.
- Komolyan gondolod, szerelmem?
- Igen. - suttogta, majd kis kezét az arcomhoz emelte. - Ne sírj kérlek, nem szeretem, ha szomorú vagy.. - ezzel a mondattal egyidőben lassan, puha, húsos és lágy ujjával letörölte az arcomról a könnycseppet, ami árván barangolt a bőrömön, egyedül.
Mosolyogva bólintottam. Nagyon boldog voltam, azt hiszem, hogy minden kezd a helyére állni, ismét.

Miután beértünk a fürdőbe én visszaszaladtam a konyha asztalhoz és kivettem a szatyorból az ajándékot. Lesöprögettem óvatosan az oldalait és a tetejét a doboznak, mintha ezalatt a kis idő alatt annyit porosodhatott volna. Vettem egy mély levegőt, majd elindultam a fürdő felé.

- Jimin, kérlek fordíts nekem hátat és hunyd le a szemeidet. - egy pillanat alatt tette, amit kértem. A felsőjét már levette, valószínűleg fázhat, hiszen elvoltam egy ideig.
Megálltam egy picikét és letettem a dobozt a közeli szekrényre. Levettem a pólómat, majd visszavettem magamhoz az ajándékot, azután egyenesen a háta mögé álltam, széttártam a karjaimat, majd magamhoz öleltem apró, meleg testét.
- Jungkook.. mire készülsz? Nincs rajtad póló.. - szólalt meg zavartan, mire én csak elmosolyodtam.
- Drágám, nem fázhatsz meg, ameddig kibontod az ajándékodat. Lehet annyira örülni fogsz neki, hogy a végén ugrálni kezdesz, ami a szokásod és elesel vagy elcsúszol, ezért is jó, ha itt maradok és foglak, nehogy bajod essen. - mondtam ki büszkén a szavakat, tudtam, hogy mindez eléggé nyomós okot adott arra, hogy ne engedhessem el Őt.
- Igazad van.. de nem csak emiatt csinálod, igaz? - valószínűleg felhúzta gyanakodva az egyik szemöldökét, ugyanis a száját is átformálta. Kuncogni kezdtem.
- Olyan aranyos és okos vagy, Chim. - pusziltam arcára, mire ajkai között azonnal egy kis rés alakult és pirosabbá vált az arca. Tényleg nagyon aranyosan reagál mindenre.
- Készen állsz, Jimin? - kérdeztem, de Ő ekkor megfogta az alkarjaimat.
- Nem.. - válaszolta bizonytalanul.
- Baj van? - mancsait kezdtem el nézegetni aggódva.
- Nincs, csak az előbb megpusziltál és most az adrenalin szintem megnőtt egy kicsikét..
- Ez nem baj Chim, ez rendben van. Nekem is megnő, ha hozzám érsz vagy megcsókolsz. - pusziltam rá nyakára, viszont ekkor megfordult és a mellkasomba ütött lágyan.
- Ne csináld! Fürdeni fogunk! Ne csináld ezt, a fürdőszoba nem.. arra van.. - szemei még mindig csukva voltak, nem tudtam sajnos komolyan venni Őt, túlságosan is aranyos volt ehhez.
- Rendben Jimin, viszont ne felejtsd el.. - közelebb hajoltam a füléhez, majd a következőt súgtam bele mély, lassú hangon; - itt is csináltuk már..
- JEON JEONGGUK!!!! - kiáltott fel. - AZ ISTENÉRT!! MONDTAM, HOGY NE CSI..—

Jimin

- Rendben Jimin, viszont ne felejtsd el.. - egy kis szünet után megszólalt, egyenes a fülem mellett, így a hangja még izgatóbbá vált.. - itt is csináltuk már.. - hallottam meg azt a tipikus lejtést a hangjában, amivel mindig is elérte nálam azt, hogy ne maradjak annyira aranyos, más szóval, akarjam Őt.
- JEON JEONGGUK!!!! - fakadtam ki. - AZ ISTENÉRT!! MONDTAM, HOGY NE CSI..— - a mondatot nem tudtam befejezni, ugyanis ajkai megakadályozták azt, hogy egy szót is ki tudjak ejteni a számon. Szemeimet azonnal kinyitottam, nem ért meglepetés, Jungkook lehunyt szemeit pillantottam meg magam előtt. Miközben egy kicsit sokkos állapotban voltam, Ő az egyik kezét az arcomhoz emelte. Annyira lágy volt, mind az ajkai és az érintései egyaránt.
Elhajolt tőlem, majd mosolyogni kezdett.
- Szemtelen vagy, remélem tudod.. - vált egy kicsit durcisabbá az arckifejezésem, még a kezeimet is összefontam a mellkasom előtt.
- Te viszont aranyos. - simogatta meg hajamat lágyan. Hiányzott már, nagyon. Az érintése, a hangja, de legfőképpen Ő maga.
Egyre lágyabbá vált a tekintetem, majd mosolygni kezdtem.
- Hadd nézzem meg, hogy mi az ajándékom. - mondtam aranyos hangon. - kérlek szépen Jungkookie.. ~ - pislogtam nagyokat, mire nevetve a kezembe nyomta a dobozt.

Kinyitottam gyorsan, majd tátott szájjal figyeltem a karton tartalmát.
- Ezt mégis honnan..?! - meglepődöttségemnek hangot is adtam. - Te jó ég Jungkook, ez nagyon szép! - nyúltam a fürdő bomba felé, mikor megláttam, hogy csillog. - Milyen gyönyörű.. - símítottam végig a felületén.
- Csak mint Te, Jimin. - fogta meg Kook hirtelen a kezemet, mire vörösödni kezdtem.
- Köszönöm! - miután kimondtam ezt az egy szót közelebb léptem hozzá gyorsan, majd magamhoz öleltem Őt. - Nagyon tetszik, köszönöm szépen! - mosolyogtam, amit szerintem Ő is érzett a mellkasán.

A szívverése még mindig megnyugtat, csak úgy, mint régen..

Jungkook

Amikor megláttam a legelső mosolyát az ajándék miatt nagyon boldog lettem. A szemei csillogtak, gyönyörű volt akkor is, mint mindig, és persze aranyos. Nem gondoltam volna, hogy meg fog ölelni az ajándék miatt, de megtörtént és sokkal boldogabb vagyok, mint amilyennek képzeltem, hogy leszek, ha odaadom neki az ajándékot.

Az ölelés közben megéreztem azt, ahogyan arcvonásai megváltoznak, lehunyja a szemét és mosolyogni kezd.

Átöleltem én is picike testét, ekkor viszont kettő kifejezés jutott az eszembe; "védelem és nyugalom". Úgy éreztem, hogy ebben az ölelésben több érzelem is meglapul, mintha ismét elnyertem volna a bizalmát, amit egykor elveszítettem, hiszen megváltozott a hozzáállása felém.

Lassan elhajolt tőlem, majd a fürdőkád felé fordult és leguggolt;
- Gyere ide Te is, kérlek. - mondta halkan, miközben visszafordult fejével felém. Tettem, amit kért majd letérdeltem mellé.

Megláttam azt a gyermeki mosolyt és csillogó szemeket az arcán, amiket a vattacukros esetnél láttam meg először, utoljára viszont akkor, amikor a fényeket néztük közösen, este.

Mosolyogni kezdtem őszintén, mindig is szerettem Őt nézni. Annyira gyönyörű és aranyos.. nagyon, aranyos..
- Szeretlek, Jimin. - néztem végig szemébe, amit sajnos nem láttam, hiszen Ő a vizet figyelte, de miután kimondtam ezt a mondatot, felém fordította buksiját, ezáltal tekintetünk is találkozott egymással.

Kezeit feljebb emelte, hogy nehogy az ajándéka elkezdjen eggyé válni a vízzel, majd mélyen, félve a szemeimbe nézett és megszólalt;
- Tényleg így gondolod, Jungkook? - pillantott le mellkasomra, majd zavartan vissza rám. Miért vált számára nehézzé tartani velem a szemkontaktust?
- Igen, Jiminie, mindig is így gondoltam.
- A kapcsolatunk elején is?
- Jimin.. - húztam el a számat.. az elején nem éreztem iránta semmit sem. Hazudnom kellene neki, hogy kevésbé fájjon számára a válasz? Nem, azt nem tehetem..

Sóhajtottam egyet, majd visszanéztem gyönyörű szemeibe;
- Jimin, figyelj kérlek.. a kapcsolatunk elején nem tudtam, hogy ilyen komoly lesz minden kettőnk között. - közöltem vele az igazat, viszont elhallgatott egy kis ideig.
- Értem, sőt, ez rendben van! - mosolygott miután megszólalt, majd a mosollyal az arcán visszafordult a víz felé, a mosolya viszont azonnal lehervadt az arcáról.
Szerelmem, mégis miért érzem azt, hogy megbántottalak..?

Jimin

- Szeretlek, Jimin. - szólalt meg a csendben, mire felé fordítottam a fejemet, emiatt szemeink egymásba botlottak. Gyönyörűek, mint a gazdájuk.

Kezeimet feljebb húztam és szorosabban fogtam a fürdő bombát, nehogy beleessen a vízbe. Félve egy kicsikét, de mélyen belenéztem a szemeibe, csak remélni tudtam, hogy Ő ezt nem látja rajtam..
- Tényleg így gondolod, Jungkook? - kérdeztem rá egy számomra bizonytalan válasszal rendelkező kérdésre, éppen emiatt, nem tudtam végig tartani vele a szemkontaktust.
- Igen, Jiminie, mindig is így gondoltam. - válaszolta, ami egy kicsikét megnyugtatott.
- A kapcsolatunk elején is? - tettem fel egy újabb kérdést, miközben letérdeltem én is, ugyanis a lábaim már zsibbadni kezdtek.
- Jimin.. - húzta el a száját. Féltem a választól, de azt szerettem volna, hogy őszinte legyen velem. Az igazság fájni tud egy darabig, de a hazugság mindig is fog, ezt megtanultam már.

Sóhajtott egyet, majd visszapillantott rám;
- Jimin, figyelj kérlek.. a kapcsolatunk elején nem tudtam, hogy ilyen komoly lesz minden kettőnk között. - valamiért a szavak miatt és a hangsúly miatt, ahogyan kiejtette ajkain a szavakat a fájdalom érzete nyilalt a szívembe.

Mielőtt találkoztam vele mindenki csak kihasznált. Gyengének és egy senkinek neveztek, a hátam mögött a barátaim is. Bántalmaztak az iskolában, de ez senkit sem érdekelt, a szüleimet sem, viszont meg is értettem, hiszen Ők is ezt tették velem.. csak erről senki sem tudott. Miután gimnáziumba kerültem a bántalmazások sokszorozódtak és sokkal erősebbé váltak. Mindig azon gondolkodtam; "Mit ronthattam és mit ronthatok el mindig?". Bárhová megyek, az emberek kihasználnak, viszont miért teszik ezt? Miért jó bántani más lelkét? Ha most azt mondaná Jungkook nekem, hogy kihasznált a kapcsolatunk elején teljesen összetörnék. Miatta összetörnék, mert Őt szeretem. Jó hozzám és viszont szeret, éppen ezért fájna, ha kiderülne, hogy Ő is úgy tekintett rám valaha, mint mindenki más, akivel eddig találkoztam.
- Értem, sőt, ez rendben van! - mosolyogtam rá, majd visszafordultam a víz felé. Lehet igazuk volt és gyenge vagyok. Ha nem lennék az, most nem könnyezne a szemem amiatt, amit mondott nekem. Ő nem tehet erről, hiszen.. csak őszinte volt velem.

- Egy pillanat és jövök. Szomjas vagyok, kérlek addig fogd meg ezt, ameddig elmegyek inni. - nyomtam a kezébe a nekem szánt ajándékot, majd felálltam és ott hagytam Őt, egyedül.

Kiérve azonnal a csaphoz siettem és feltöltöttem egy poharat. Ha most a könnyeim szaporodnának és sírni kezdenék, az meglátszódna az arcomon, ezért muszáj innom egy kis vizet, hogy a könnyeim eltűnjenek. Varázslatnak hangozhat, de ez mindig is segített nekem, ha nem voltam nagyon összetörve, ugyanis akkor nem állította meg a könnyeimet semmi sem.

Yoongi. - jutott eszembe a név. Egy ideje már nem mentem le hozzá, muszáj lenne levinnem neki legalább egy kis vizet. Gyorsan megfogtam az egyik kancsónkat és megtöltöttem vízzel.

Az ajtajához siettem, majd leszaladtam halkan a lépcsőn. Miközben közeledtem felé megláttam, hogy Ő éppen pihen. Leguggoltam mellé, majd halkan egy picikét távolabb elhelyeztem tőle a vízzel teli tárgyat.

Annyira aranyosan alszik. Ameddig pihen, nagyon remélem, hogy nem lesz egy újabb rohama. Nehéz lehet neki, nagyon nehéz..
Közelebb hajoltam hozzá, majd megsimogattam a haját, azután végigvezetettem kezemet az állkapocs csontján, végül ajkain megálltak ujjaim, mintha célba értek volna.

Hirtelen Koo arcát és száját láttam meg magam előtt. Megnyaltam ajkaimat, sóhajtottam egyet majd elnyúltam Yoongi szájától. Hiányoznak Jungkook ajkai.. nagyon hiányoznak..

Megfordultam, viszont ekkor Yoongi megfogta a kezemet.
- Jimin.. - szólalt meg halkan, mire a vér is megfagyott bennem.
- Te jó ég, ébren vagy..? - megijedtem, nagyon, ami hangomon is hallatszott.
- Jimin.. - sóhajtott egyet, ezzel mégjobban megijesztve engem. - Ne tedd ezeket kérlek.. - sottogta halkan, szomorúan. - Ha ilyeneket teszel beléd fogok szeretni és vonzódni fogok hozzád, viszont Te is tudod, hogy ez nem tenne jót a helyzetnek, amiben most vagyunk. - mondta ki az igazságot. Elszégyelltem magamat.. Anélkül, hogy észrevenném azt, amit teszek ki tudok váltani az emberekből valamit, ami hozzám köti őket. Jobban oda kellene figyelnem arra, hogy mit csinálok.
- Ne haragudj Yoongi.. annyira buta vagyok.. - hajtottam le a fejemet.
- Jimin, nem vagy buta, csak nem hagyhatom azt, hogy megcsald Őt.. - mondta beletörődve.

Yoongi

Amikor hozzáért puha ujjaival az ajkaimhoz felébredtem. Meglepődtem azon, hogy hozzám ért ahogyan azon is, hogy megnyalta az ajkait, de tudtam, ha nem teszek és reagálok semmit sem, azzal a jövőre nézve elronthatok valamit. Ő Jungkookhoz tartozik és hozzá is fog. Szeretem Jimint, ezt tudom, éppen ezért fogom az Ő érdekeit előtérbe helyezni az enyémeim helyett.

- Egy nagyon rossz ember vagyok.. - hajtotta le a fejét.
- Jimin, nem vagy egy rossz ember. Ezekről nem nagyon tehetsz, tudod, néha teszünk olyan dolgokat, amiket meggondolatlanul csinálunk, emberek vagyunk és néha hibázunk. Ne haragudj magadra emiatt, rendben? - próbáltam szemeibe nézni kisebb-nagyobb sikerrel. Tudtam, hogy a szavaim ellenére is haragszik magára. Sajnáltam Őt. - Menj fel hozzá, már biztosan vár téged. - suttogtam.
- Hm? - nézett rám szomorúan.
- Félmeztelen vagy, valószínűleg aludni készültél, vagy éppen fürdeni, meglátásaim szerint mindezt ma este vele fogod csinálni, igaz? - mosolyogtam rá.
- Igen.. - válaszolta szomorkásan.
- Jimin, ne légy szomorú, kérlek szépen. Ha szomorú vagy, az nekem is fáj. Tudod.. tudom, hogy nagyon szeret téged, ezért most menj fel hozzá és élvezd ki, hogy vele vagy, rendben? - csak remélni tudtam, hogy minden úgy van, ahogyan mondtam. Úgymond, most vakon beszéltem neki, ugyanis nem ismerem eléggé Jungkookot ahhoz, hogy tudjam, őszintén mit érez Jimin iránt. Viszont nagyon remélem, hogy szereti, mert neki, ennek a kis picike fiúnak a törődésre, odafigyelésre és szeretetre mindennél jobban szüksége van.

Egy kis idő után bólintott, majd elköszönt tőlem és felment lassan a lépcsőn. Hiába fáj most a szívem amiatt, hogy nem tettem semmit sem tudtam, hogy az a legjobb számára, ha az érzéseimet elnyomom, magamban. Ha nem tud róluk nagy eséllyel nem fog összezavarodni Ő sem az érzései miatt.

Jungkook

- Jimin! - lepődtem meg, amikor belépett a fürdőszobába. - Már hiányoltalak. - húztam közelebb magamhoz kezénél fogva, mire a combomra ült. - Szeretlek, ugye tudod? - pusziltam arcára, viszont éreztem azt, hogy van valami baj.
- Tudom, Jungkook..
- Történt valami, szerelmem? - hajoltam félre tőle, hogy szemeibe nézhessek.
- Nincs semmi baj. - mosolyodott el lágyan. - Beleteszem a vízbe a bombát. - jelentette ki, majd tette is azt, amit mondott. Elengedtem lassan Őt, majd hagytam, hogy csodálkozzon a színekben.

Valami történt, de láthatóan nem szeretné, hogy tudjak róla. Féltem Őt és aggódom érte. Mégis most mit kellene tennem? Nem szeretném, hogy baja essen.

- Kezdek álmos lenni, Kookie.. - mondta halkan, miközben a fürdőkád szélén pihenő kezére hajtotta a fejét.
- Akkor gyorsan megfürdünk és megyünk pihenni, rendben, drágám? - simogattam buksiját, mire lehunyta a szemeit.

A fürdőkádban nem igazán mozgott, a mellkasomra hajtotta a fejét és csak élvezte a meleget maga körül. Néha, amikor fázni kezdett, felült, és magára locsolt egy kicsit a vízből, amennyi a markába fért. Lehet, hogy rosszul időzítettem az ajándékkal.

Miután kiszálltunk a vízből lassan felöltözött én viszont addig megágyaztam magunknak. Ma valószínűleg mellettem fog aludni, aminek nagyon örülök. Hiányzott már az, hogy este mellettem feküdjön és halkan szuszogjon.

- Itt is vagyok. - fogta meg lágyan a kezemet kijelentése után. Mosolyogni kezdtem, jól esett az, amit tett.

Befeküdt lassan, fáradtan az ágyba, majd az oldalára fordult, engem várt. Mellé feküdtem és a szemeit kezdtem el figyelni. Annyira gyönyörűek.
- Jimin.. - kezemet az arcára helyeztem finoman - annyira gyönyörű vagy. - nyeltem egyet, majd folytattam tovább. - Nem szeretnélek elveszíteni. Tudod.. tudom, hogy van valami baj egy ideje, amit nem szeretnél velem megosztani, de kérlek bízz meg bennem. Nem szeretnélek elveszíteni azért, mert azt hiszed, hogy nem vagy fontos számomra. Jimin, én nagyon szeretlek téged. - simogattam hüvelyk ujjammal végig pofiján, mikor ráfogott a kezemre.
- Jungkook.. - suttogta, miközben szomorúan nézett a szemeimbe. - Tudnál csakis engem szeretni az életed végéig? Tudnál, csakis hozzám érni, engem akarni és engem boldoggá tenni az életed végéig? Tudom, hirtelen jött a kérdés és ez nagy súlyt tehet rád, de azt szeretném, hogy őszintén válaszolj nekem.. - mondta kicsikét félve az utolsó pár szót.
- Szerelmem, hát persze, hogy tudnálak csakis téged szeretni, akarni, hozzád érni és boldoggá tenni téged minden egyes nap az életem végéig. Szeretlek Jimin, sokkal jobban, mint ahogyan gondolod. Sosem tudnék félrelépni, Jimin. - néztem aggódva szemeibe. - Nekem csakis Te kellesz. - éreztem azt, ahogyan lehullik egy könnycsepp az arcomról.
- Én is ugyanezt gondolom Jungkook. Szeretlek. - kezdte simogatni az arcomat, majd közelebb bújt hozzám és az ajkaimon hagyott egy puha, lágy és lassú csókot.
- Annyira hiányoztál édesem.
- Te is hiányoztál nekem, Jungkookie.. - törölte meg szemeit, majd mosolyogni kezdett. Úgy éreztem, hogy helyre jött minden. Jimin magától kimondta azt újra, hogy szeret engem.

Sokkal közelebb húztam magamhoz és hagytam, hogy elnyomja Őt az álom a karjaimban, azután egy puszit nyomtam a buksijára. Tudom, hogy minden olyan lesz köztünk, mint régen, érzem, és bízom a megérzéseimben.

---------------------------------------------------------
Sziasztok! <3

Nem tudom, hogy ki ragadt meg annál a pontnál, amikor Koo és Chim megölelték egymást, viszont semelyikük sem mondta ki az érzéseiket, gondolataikat (először). Mennyire valóság szerű az egész, nem igaz? Nem tudom, hogy Ti mit tettetek volna a helyükben, de én ugyan azt tettem volna szerintem, mint amit Ők tettek.
Nagyon remélem, hogy tetszett nektek a rész, ugyanis számomra egy kicsikét össze-visszának tűnik, bár lehet csak azért, mert több napon keresztül írtam az egyes részleteket a részhez. 😅 Nem olyan régen meglett az 1k vote ezen a könyvemen, amit nagyon szépen köszönök nektek!! Hihetetlenül jól esett, amikor megláttam, hogy ennyire tetszik néhány személynek az, amit csinálok. Tényleg, nagyon szépen köszönöm!! <33

Legyen csodálatos napotok és vigyázzatok magatokra! <3