Egy kis idő után elhajoltam tőle, mire Ő engedett az ölelésből.
- Egy pillanat és jövök. - suttogtam, majd kezemet lassan végigvezettem nyaka mögül előre, amit azután a combomra helyeztem.

Miután bólintott felálltam, és a lépcső felé közeledtem, annyira megszokottá vált ez a mozdulat és ez a helyzet.. Sóhajtottam halkan, majd a konyha felé vettem az irányt.

Egy magasabban elhelyezkedő szekrény felé nyúltam, majd kivettem belőle az elsősegély dobozt nagy nehezen, ugyanis a magasságom miatt nem szoktam ide felnyúlni, általában Jungkookot kérem meg, hogy vegyen le nekem valamit, ha szükségem van rá. A legutolsó alkalommal, amikor felmásztam a pultra csakúgy, mint most, Jungkook a derekamnál fogva megfogott és halkan a fülembe suttogta azt, hogy "vigyázz, drágám", azután megcsókolt. Nagyon aranyos volt akkor. Ez pár hete történt. Az emlékre mosolyogni kezdtem. Mindig annyira óvatosan és finoman ért hozzám, mintha törékeny lennék idővel viszont én is elkezdtem vigyázni magamra, miatta.

Sóhajtottam egyet és leszálltam a pultról óvatosan, nehogy bajom essen.  Kook mindig figyelt rám, nagyon megváltozott az idők elteltével, azóta, mióta először találkoztunk. Azon a napon nagyon perverz volt, de valamiért tetszett és valami megfogott benne, ezért is maradtam itt. A szüleim úgy sem keresnek és kerestek volna.. talán, jobb is így.

Megráztam a fejemet ezzel arra ösztönözve magamat, hogy visszatérjek a valóságba. Gyorsan leszaladtam Yoongihoz és boldogan néztem a szemeibe, mosolyogva. A lábai ki voltak nyújtva, a kezei viszont a mellkasa előtt fonódtak össze.

Letettem a matrac mellé a dobozt, majd Yoongi combjaira ültem, mire Ő megszeppenve nézett rám.
- Ne haragudj, de nekem így kényelmesebb. Baj, ha itt ülök? - néztem rá boci szemekkel, mire megrázta a fejét. - Nem fáj, nem nyomlak? - kérdeztem halkan, miközben feszengeni kezdtem, pedig még nem is válaszolt. Hirtelen megfogta a vállaimat, mire félve ránéztem.
- Csak ne mozogj, kérlek. - hallatszott, ahogyan nagyot nyelt.
- Fáj? - vált szomorúvá az arckifejezésem, mire körbenéztem gyorsan, hogy hol is nyomhatom Őt.
- Nem csak.. tudod.. - próbált rávezetni a dolgokra, mire megértettem mindent.
- Oh, igaz is. - fogtam tarkómra zavartan. - Ne haragudj. - kuncogtam halkan, mire Ő is nevetni kezdett.

Oldalra fordultam, majd kinyitottam a ládikát. Kivettem egy vattát, amit bevizeztem. Visszafordulva Yoongs felé arcára helyeztem a bal mancsomat, a másikkal viszont óvatosan kezdtem el törölgetni a sebét.
- Este, bealudtam, pedig nem szerettem volna.. - suttogtam. - Yoongi, miért nem tudok jobban odafigyelni a dolgokra..? - kérdeztem halkan, miközben megállt a kezem a mozgásban, majd lehajtottam a fejemet.
- Jimin, figyelj.. ez nem a Te hiábád. Tudod, a helyzetünk a tiéd, az övé és az enyém most nem könnyű. Nem tehetsz arról, hogy álmos voltál és elaludtál, rendben? - fogta meg az államat, mire szemeibe néztem. - Nem tehetsz erről. Ha Te ébren is lettél volna, ki tudta volna előre megmondani azt, hogy ez fog történni. Beszéltél már ma vele? - kérdezte, majd nyeltem egy nagyot és válaszoltam.
- Igen.. beszéltünk már. - válaszoltam szomorúan, miközben a gondolataim egy képet idéztek fel bennem, Jungkook szemeit, miután elhajoltam tőle.
- Haragudott rád? Észrevette azt, hogy itt voltál lent? - tette fel sorban a kérdéseket.
- Nem mutatta ki azt, hogy haragszik, de tudom, hogy fájt neki mindaz, amit tettem. Miután realizáltam azt, hogy nem szabadna lent lennem a szobánk ajtajánál találkoztam vele. Éppen Ő is ki szeretett volna jönni az ajtón. Valószínűleg nem tudta, hogy hol voltam, viszont láthatólag nem is érdekelte Őt.
- Jimin, ilyeneket ne mondj kérlek. Szeret téged, igaz? - kérdezett rá egy eléggé fontos dologra.
- Azt hiszem, igen.. - suttogtam bizonytalanul.
- Jimin, lehet csak nem szeretett volna veszekedni veled. Ha szóvá tette volna azt, hogy hol jártál lehet, hogy veszekedtetek volna és a dolgok rosszabbra fordultak volna. Így neked sem kellett hazudnod, hiszen valószínűleg nem válaszoltad volna azt neki, hogy "a pincében voltam, egy fiúval". - mondta ki a fájó igazságot.
- Igazad van.. - hajtottam le a buksimat, majd a fertőtlenítő folyadékot egy másik pamacsra folyattam. - Tudod Yoongi, legbelül nagyon remélem, hogy nincs igazad. - sóhajtottam szomorúan majd szipogni kezdtem.
- Tudod Jimin, ezt én is remélem legbelül.. - suttogta, majd megfogta a bal kezemet, ami még mindig az arcán pihent.
Megráztam a fejemet és egy picikét boldogabb arccal néztem a szemeibe.
- Mi a legnagyobb álmod? - kérdeztem mosolyogva. Nem szabad mindig a negatív dolgokról beszélnem vele. Egyszer minden megoldódik, tudom. Yoongi ki fog szabadulni innen és boldog lesz és én is az leszek, ahogyan Jungkook is.
- Nem is tudom, Jiminie. Szerintem nekem nincsen álmom. - mondta, majd elhúzta a száját, ami után egy mosolyt próbált festeni az arcára.
- Sosem voltak álmaid? - kérdeztem vissza érdeklődve.
- De, egyszer volt.. Tudod, amikor megismertem Hoseokot, aki egyben a legelső szerelmem is volt arra vágytam, hogy majd összeköltözhessek vele. Ez meg is történt, idővel. Viszont azután hiába voltam boldog miatta, a munka miatt alkoholba folytottam a könnyeimet és a fájdalmaimat. Egyre rosszabb lett az állapotom, mire kórházba kerültem. Emlékszem Hoseok szemeire, annyira mérges volt rám, hiszen mindig kérlelt, hogy álljak le, de én nem tudtam megtenni. Viszont a szemeiben aggódást és féltést is felfedeztem. Azt hittem, miután elhagytam a kórházat, hogy minden rendben van és lesz, de ez nem így történt. Egyszer, amikor éppen este mentem hazafelé a munkából, majdnem elütöttem egy kisgyereket. Akkoriban a látásom már nem volt a helyén, a sok alkohol miatt. Nagyon megromlott a szervezetem. A kisgyereket még időben elhúzta az útról egy férfi, ezért nem esett baja, viszont én ütköztem egy kocsival. Eléggé erős sérüléseket szereztünk mindketten.. - hajtotta le a fejét, mire én egy kicsi ideig befejeztem a seb kezelését. - Kérdezheted azt, hogy miért történt ez az egész? Gyorsan mentem? Nem láttam azt, hogy egy autó volt előttem, vagy éppen egy kisgyerek? Tudod Jiminie, egyáltalán nem haladtam gyorsan.. viszont amikor majdnem elütöttem egy embert, teljesen elveszítettem az önkontrollomat, pánikolni kezdtem és nem tudtam, hogy mit tegyek. A kisgyerek.. majdnem meghalt, miattam.. - kezdett el szipogni, mire simogatni kezdtem az arcát. Rossz így látni Őt. Tudom, hogy jó ember és ezt mind bánja a mai napig. Próbáltam nem megszólalni, mert tudtam, hogy még nem érkeztünk el a történet  végéhez. - Hoseok nagyon mérges lett rám az eset miatt is, amit meg is értek..
- Honnan tudta meg azt, hogy ez történt? - kérdeztem nagyon halkan, már könnyektől küzködve.
- A férfi, akivel ütköztünk a testvére volt.. - miután kimondta ezt az egy mondatot, tudtam, hogy belül teljesen összetört, megint. Sírni kezdett és az arcát a kezeibe temette. Sajnáltam Őt. Azt hittem, hogy ha felteszek egy másabb hangvételű kérdést, nem fog a negatív dolgokra koncentrálni, de tudtam, hogy ezt ma el kellett mondania nekem.
- Azon leszek, hogy többet ne kelljen szenvedned, rendben? - fogtam meg kezeit, amiket még mindig nem húzott el az arcától. Sóhajtottam egyet, majd átöleltem Őt. Vártam egy kis ideig, hogy rendesen hozzá tudjak érni a testéhez, majd habozás nélkül Ő is átölelt engem, közel húzva magához.

Egy könnycsepp hullott le a vállára az arcomról. Nem hagyhatom azt, hogy itt maradjon. Neki nem itt van a helye, Ő nem ezt érdemli..

Mindeközben Jungkooknál;

Mielőtt elhagytam volna a házat, megtöröltem a szemeimet. Hiába nem szerettem volna azt, hogy bárki is rájöjjön arra, hogy sírtam, nem tudtam eltakarni az arcomat, ami teljesen pirossá vált a könnyek miatt.

Felkaptam a kabátomat és úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba. Addig is, a levegőn leszek, ami most nagyon jót fog tenni nekem.

Miközben sétáltam, a gondolataimmal foglalkoztam. Mi lehet a baj? Jimin mégis miért olyan, mintha már nem szeretne engem? Mi történt, hogy már a csókomra sem vágyik, ahogyan az érintéseimre sem?
Lehajtott fejjel sétáltam, mikor meghallottam a hátam mögül a nevemet;
- Jungkook!

Taehyung

Megláttam Jungkookot az utcán sétálni, egyedül. Láthatóan szomorú volt, ami egyáltalán nem tetszett..
- Jungkook! - szóltam utána, mire megfordult, de előtte az arcához nyúlt. Sírt volna?

Miután odaértem hozzá, rákérdeztem;
- Valami történt? Sírtál? - próbáltam a szemeibe nézni, de Ő ezt minél jobban próbálta megakadályozni.
- Nincs baj, Taehyung. - válaszolta, de a hangja megremegett, amikor kiejtette a nevemet.
- Jungkook, ismerlek. Nézz rám! - vált erősebbé a hangom, mire tette, amit mondtam. - Mi a baj?
- Nem szeretnék róla beszélni. - válaszolta szomorúan.
- Akkor magadban hagyod? Mint ahogyan fiatal korodban tetted? Jungkook, ez nem megoldás! Mondd el, hogy mi a baj, kérlek. - halkult el egyre jobban a hangom. Láttam, hogy könnyezni fog, ami rám mindig is hatással volt. Sosem szerettem, ha rosszkedvű vagy szomorú volt. Sok nehézségen ment keresztül, Ő nem ezt érdemli.

Megfogtam Kook kezét, majd a közeli padhoz sétáltam vele. Ezt a gyönyörű kezet is olyan régen foghattam meg..
Sóhajtottam egyet, majd megvártam, hogy leüljön, azután elhelyezkedtem mellette.
- Jiminnel mostanában nem a legjobbak a dolgok.. úgy érzem, mintha kerülne engem, ami iszonyatosan fáj.. - hajtotta le fejét, mire nekem is szomorúvá vált a tekintetem.
- Beszéltél már vele? - kérdeztem szomorkásan, mire megrázta a fejét.
- Próbáltam, de Taehyung, én félek.. - szorította össze kezeit, mire teljesen megsajnáltam. - Félek, hogy elveszítem Őt..
- Ha így viselkedik veled, mégis miért törődsz vele? Egy kapcsolatban, ha valaki nem tudja megbeszélni a másik féllel a problémáit vagy a fájdalmait, akkor nem éri meg vele foglalkoznia, ezt Te is nagyon jól tudod, Jungkook. - éreztem, ahogyan kezdek teljesen elérzékenyülni.
- De én.. szeretem Őt.. annyira tökéletes számomra, hogy félek, ha elveszíteném Jimint soha többet nem találnék egy olyan személyt, mint amilyen Ő volt.. - tehát szereti Őt.. ez az a kifejezés, ami összetör engem, ha Jungkook szájából hallom.
- Figyelj.. mi van, ha már nem szeretne veled lenni? Ha már nem szeretne téged? Ez egy kapcsolatban előfordulhat bármikor, ezt el kell fogadnunk. - nagyon féltékeny voltam. Az a fiú, akit én szeretek, egy másik fiút szeret, az a fiú viszont nem becsüli meg Őt.
- Tudom, hogy szeret engem. - felemelte a fejét, majd megtörölte a szemeit. - Taehyung, Ő szeret engem! - mondta egyre boldogabban, mintha csak magát akarná nyugtatgatni. Én is szeretlek Jungkook, emiatt miért nem vagy olyan boldog? Tettem fel magamban a kérdést, de tudtam, hogy választ sohasem fogok kapni.

Felkelt, majd a szemeimbe nézett.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Jóvá szeretnék tenni mindent, amit valaha is elrontottam! Köszönöm Taehyung, hogy meghallgattál, sokat segített. Látod? Már mosolygok is! - jelent meg ismét az az aranyos mosolya az arcán, amit olyan régen láttam utoljára. Boldognak kellene lennem, de nem tudok az lenni. Ő mást szeret, és az a személy nem én vagyok.
- Menj csak nyugodtan! - intettem neki, majd miután egyedül maradtam, a könnyeim utat törtek maguknak. Fontos nekem és szeretem Őt, de el kellene fogadnom azt, hogy Ő mást szeret? Erre sosem voltam és sohasem leszek képes..

Jungkook

Miután megvettem minden feleslegesnek tartott kacatot a közeli parkolóhoz sétáltam. Megvártam egy személyt, aki egy eléggé szép ajándékkal közeledett felém.

Jimin mindig is szerette a fürdő bombákat. Pár hete megláttam, ahogyan a gépemen nézeget párat és az egyiken megakadt a tekintete, ahogyan nekem is. Egy rózsaszín és piros színű szívecske formán, ami egy kicsikét csillogott is. Nagyon szereti, ha valami csillog vagy fénylik, ezért gondoltam, hogy meglepem Őt eggyel.

Mikor a rendelést szerettem volna leadni azt mondogatta egyfolytában az agyam magamnak; "Jungkook, lehet, hogy ez az utolsó esélyed, hogy visszaszerezd Őt" emiatt minden áron be szerettem volna szerezni egyet és jól csinálni mindent. Muszáj sokkal romantikusabbnak lennem, mert nem veszíthetem el Őt.

Éreztem, ahogyan a gondolatra egy könnycsepp szeretne megmutatkozni a szemem környékén, de gyorsan megtöröltem a szememet, ugyanis a személy már közeledett felém.

Kifizettem az árut és elköszöntem tőle. Sokkal egyszerűbb volt így, mint elmenni érte egy kicsit messzebbre.

Tudom, hogy Jimin szeret engem. Nem bántottam meg Őt és nem is tettem semmi olyat, amiért haragudhatna rám.

Miután sietve hazaértem, levettem a kabátomat és a kanapén pihenő Chimhez sétáltam mosolyogva.
- Szia, szerelmem. - köszöntem halkan, miután lejjebb halkította a tévét.
- Szia, Jungkook.
- Van egy meglepetésem számodra. - ajkait egy "o" alakká formálta, majd csillogó szemeivel az enyéimbe nézett.
- Van kedved most fürdeni, velem? - kérdeztem mosolyogva, miközben reménykedve vártam a válaszát.

---------------------------------------------------------
Sziasztok!

Nagyon remélem, hogy tetszett nektek a rész! Sajnálom, hogy múlt héten nem hoztam semmit sem, de nem volt nagyon ihletem sem kedvem írni, viszont már ez is megvan! 😄 Le szeretném írni azt nektek, hogy nem tudom, hogy mikor fognak jönni a részek, ugyanis több szempontból is nem tudok sokszor írni, ezt ha nem haragszotok, nem szeretném részletezni. Nagyon remélem, hogy ez nem lett egy rossz rész, mert szerintem annak ellenére, hogy nem volt nagyon ihletem, jóra sikerült. >_<
Oh! És azt még el szeretném mondani, hogy Jungkook része onnantól folytatódott, ahonnan az ezelőtti részben abbahagytam. Ezt le szerettem volna írni, mert lehet, hogy valaki belekavarodott közben.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok! Legyen csodálatos napotok! <3