- Baj van Jimin? - kérdezte halkan, de én nem tudtam megszólalni...

- Jimin, baj van? - kérdezett rá ismét egy erősebb hangnemben, mire megráztam a fejemet és arrébb húzódtam egy picit karjaiban. Szemeibe néztem félve, tudtam, hogy furcsállja ezt az egész helyzetet.
- Csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Rosszul érzem magamat. - mondtam eléggé halkan, majd elindultam a szobánk felé.
- Várj Jimin! - kiáltott utánam a másik személy. Hátra fordultam remegve és a szemeibe néztem. Láthatóan Jungkook is kíváncsi volt mit szeretne közölni velem.
- Nem szeretnéd, ha veled mennék? - Jungkook hirtelen felhúzta a szemöldökét én viszont csak dermedtem bámultam magam elé, azután Kookra néztem.
- Hé, azt mondta egyedül szeretne lenni, nem hallottad? - mondta mérgesen, miközben összeráncolta a homlokát.
- Ha esetleg éhes vagy szólj, viszek neked ételt. - folytatta a barátja, majd eleresztett egy lágy mosolyt. Mégis mi ez az egész?

Jungkook

- Ha esetleg éhes vagy szólj, viszek neked ételt. - mondta után elmosolyodott.
- Mi a faszt csinálsz? - ordítottam rá ökölbe szorított kézzel.
Nem értem mi ez az egész. Tény, hogy nem szokott így viselkedni Jimin, de ez nem ad okot arra, hogy így viselkedjen ez a paraszt.
- Hagyd Őt békén! - néztem szigorúan szemeibe, majd Chim felé fordultam. - Szólj, ha kell valami, kérlek. - még mindig forrt bennem a düh, de nem hagyhattam, hogy Jimin éljen a lehetőséggel, amit ez a barom ajánlott fel neki.
- Elég..! - szólalt meg halkan szerelmem, miközben ökölbe szorította a mancsait. - Elég lesz, elleszek egyedül is. - hunyta le szemeit, majd amikor a bent tartott levegőjét kifújta, megfordult és besétált a szobánkba.

Ügyes vagy Jungkook, nagyon ügyes. - jegyeztem meg magamban.
- Elmondanád, hogy mi volt ez? - fordultam Taehyung felé.
- Nem maradhat éhes.
- Nem maradhat éhes, de Te senkije sem vagy. Én vagyok a barátja nem Te, ezért én fogok vele foglalkozni és nem Te! - emeltem fel a hangomat a végére.
- Jeongguk.. - mondta ki a nevemet egy kedvesebb hangszínen.
- Elég, menj el! - parancsoltam rá, azután a szemeibe néztem. Jimint nem fogja elvenni tőlem, Őt nem..

- Gguk, ne csináld már.. - jött közelebb. - Ismersz engem. - fogta meg a vállamat.
- Ismerlek, éppen ezért mondom azt, amit. Menj el, most! - néztem szemeibe és megvártam, hogy elengedjen.
Lassan megfordult, elköszönt tőlem és elhagyta a házat.

- A picsába! - kiáltottam fel és az asztalba ütöttem az öklömet. Lehunytam a szemeimet és lassan próbáltam lélegezni, ezzel rendezve a légzésemet. Nem kellett volna hagynom, hogy ma idejöjjön.

Jimin

Hallottam, ahogyan veszekednek. Féltem, nagyon féltem. Hiába szerettem volna a gondolataimat elfelejteni és elhitetni magammal, hogy Jungkook jó ember, nem tudtam. A fiú is megmondta, akinek a nevét sem tudom még, Jungkook bántja Őt. Tudom, hogy ma még le kell mennem hozzá. Beszélnem kell vele. Lehet, csak félreértett mindent. Nem lehet igaz az, amit mondott. Nem lehet az..

Lehajtottam a fejemet és sírni kezdtem. Igaz az, hogy amikor minden jóra fordul, a fájdalom valamilyen formában be fog köszönni az életedbe.

Halk zokogásomat egy méghalkabb kopogás zavarta meg, és egy halk hang;
- Jimin, bemehetek? - Jungkook volt az. - Aggódok érted. Minden rendben van? - hangjában tényleg hallatszódott az aggodalom és a féltés.
Képtelen voltam megszólalni. Gyorsan felültem és megtöröltem a szemeimet.
- Bemegyek.. - ejtette ki halkan azt az egy szót. Lassan, lenyomta a kilincset és bejött az ajtón. A fejemet gyorsan lehajtottam. Hallottam és egy picit láttam is, hogy közeledik felém. Leült az ágyra és csak bámult maga elé.

Nehéz neki is, látszik és érezteti is ezt velem. Lassan beszívta a levegőt, azután kifújta és felém fordult.
- Nem vagy éhes? - kérdezte halkan. Csak a felhúzott térdeimen pihenő kezeimet figyeltem, válaszra nem is méltatva Őt.

Perifériás látásomból láttam, ahogyan elhúzza az ajkait, bólint egyet és visszafordul az eredeti helyzetébe.

Körülbelül öt perce lehetünk így, viszont Ő nem adja fel a próbálkozást. Keze már a lábaim előtt hevert. Nem mer hozzám érni. Ha meg is tenné, mit reagálnék? Vágyom arra, hogy megérintsen, hogy átöleljen és hogy előtte sírhassak de a gondolat, hogy a pincében egy fiú van, akit Ő kedvére megerőszakol, ezt az egész vágyat egy perc alatt elhesegeti. Esetleg ellökném a kezét? Valószínűleg csak tűrném az egészet és hagynám, hogy legbelül a lelkem üvöltsön és sírjon.
Lehunytam a szemeimet és csak vártam. Vártam, amíg megszólalt ismét.
- Szeretnél egyedül maradni? - tette fel a kérdést szomorú hangon. Bólintottam egy aprót, mire válaszolt.
- Rendben. Ha jobban leszel, kérlek gyere ki a szobából. A nappaliban leszek. - húzta el közelemből a kezét lassan, majd a combjára helyezte. Lassan felállt, és az ajtóhoz indult.

A filmekben általában ilyenkor jön az a rész, amikor a szomorú fél a másik személy keze után nyúl, de én nem merem megtenni. Szeretném, de nem merem.

Csak néztem, ahogyan lenyomja a kilincset, kijjebb tárja az ajtót és kimegy rajta. Miután becsukta az említett tárgyat és egyedül hagyott magammal, a gondolataimmal mégjobban egyedül és magányosan éreztem magamat.

Jungkook

Ha tudnám, hogy mit tettem, órákon keresztül csak a bocsánatáért epekednék, de így nagyon nehéz. Már este van és még mindig nem jött ki a szobából. Zavarni nem szeretném Őt. Félek, hogy nem vágyik a társaságomra, ezért inkább nem teszek semmit sem, csak várok, türelmesen. Lehet ezzel segítek neki.

Pár perccel később meghallottam ahogyan kinyitódik az ajtó. Tekintetemet azonnal az irány felé vezéreltem.

Jimin lassú léptekkel, ujjait összefonva a combjai előtt közeledett felém lehajtott fejjel. Mikor elért az úticéljához megszólalt halkan, miközben felemelte a fejét;
- Gyere velem tusolni kérlek, azután menjünk pihenni. - angyali hangja és szemei elvarázsoltak. Még a sötétségben is ragyognak és nagy hatással vannak rám.
- Jimin.. - kezdtem bele mondandómba hasonló hangszínen, mint Ő, de megállított;
- Csak gyere, kérlek.. - nyúlt kezemért. Megfogtam apró mancsát és elindultam vele. Ez az egész furcsa és indokolatlan de kíváncsi leszek, mi fog történni ebből az egészből. Rossz előérzetem van..

Miközben tusoltunk nem igazán nézett a szemembe. Nem csókolt úgy, mint ahogyan szokott és hozzám sem ért. Néha mosolygott, de tudtam, hogy az nem az igazi mosolya. Valamire készül és ez megrémiszt. Ügyes, így tudom, hogy bármire képes.

Elzárta a csapot, majd a kezébe vett kettő törölközőt. Odaadta nekem a nagyobbikat, ami igazából az enyém volt. Ha Ő ezzel törölközne, az alacsonysága miatt lehet le is érne a csempére az anyag. Elmosolyodtam, miközben néztem Őt.
Elkezdtünk felöltözni, majd azután egyenesen a mosógépbe dobtuk a használt ruhadarabokat.

Jimin

Szeretem Őt, de most nagyon félek Tőle. Pár hónapja még fiúkat erőszakolt meg csakis azért, hogy engem ne kelljen bántania. Elvileg már befejezte, de lehet, hogy az egyik áldozata, aki most is valószínűleg lent sír, mást mondott ma nekem.

Miután beértünk a szobába leültem az ágy szélére. Levettem a mamuszomat és befeküdtem az ágyba. Jungkook is valószínűleg ugyanezt a példát követte. Cseppet sem voltam annyira nyugodt, mint amilyennek tűntem.
Éreztem, ahogyan néz engem, mégsem ér hozzám. Sóhajtottam egyet, majd megszólaltam halkan;
- Ölelj át, kérlek.
Pár másodperccel később már hallottam, ahogyan mocorog az ágyban és közelebb bújik hozzám. Nem kérdez semmit sem, csak azt teszi, amit mondok. Valamit sejt. Muszáj azt éreznie, hogy nincs semmi baj. Ameddig ki nem derítem az igazat, muszáj kontrollálnom magamat, ahogyan az érzéseimet is.

Jungkook már halkan szuszog mellettem. Karjai engem ölelnek körbe, viszont most muszáj lesz elengedniük engem. A fiú lent szerintem azóta is csak sír. Itt a legjobb alkalom, hogy lemenjek hozzá.

Lassan kikászálódtam Kook tartásából és halkan az ajtóhoz lépkedtem.
Miután kiértem, továbbra is csendben voltam. A hűtő felé vettem az irányt. Úgy döntöttem, hogy viszek neki ételt és én is enni fogok vele, hogy ha nem is nagyon vagy teljesen, de egy picit felszabadultnak érezze magát és megnyíljon nekem. A kezembe vettem kettő poharat és egy üveg vizet. Eléggé nehéz volt minden egyszerre, ezért az élelmiszereket egy kis tálcára pakoltam.

Miközben sétáltam az ajtó felé a fogasra pillantottam. Biztosan fázik lent.

Megfogtam az egyik kabátomat és magamhoz szorítottam a könyökömmel. Hogy Jungkook ne vegye észre, amikor meglátogatja Őt azt fogom mondani neki, hogy tegye a matraca alá a kabátot, amikor nem használja. Bízom benne, hogy meg fog nyílni nekem, legalábbis egy kicsit, ameddig lent vagyok.

Lassan kinyitottam az ajtót, majd a telefonommal világítani kezdtem.
- Szia, én vagyok az, Jimin. - suttogtam, miközben próbáltam lesétálni a lépcsőn.

Lassan odasétáltam hozzá, leguggoltam elé és letettem a tálcát.
- Hoztam ételt. - mosolyogtam, bár nem láthatta. Letettem a telefont is a tálca mellé, majd rá néztem. Leültem a matracra és folytattam.
- Hoztam kabátot is. - nyújtottam felé a ruhadarabot. - Kérlek ezt vedd fel. - suttogtam. Egy nagyon halvány mosolyt véltem felfedezni az arcán. Nem szólt semmit sem, de láthatólag őrült nekem, ami kifejezetten boldoggá tett.

Muszáj sietnünk, mert nem tudom, hogy mennyi ideig fog aludni Kook. Elvette az anyagot és magára húzta.
- Nagyon jól áll. - mosolyogtam őszintén. - Ha esetleg nincs szükséged rá, bújtatsd el a matracod alá. Nem szeretném, ha lebuknánk és ezért te erősebb bántalmazásban részesülnél.. - hajtottam le a fejemet.
- Köszönöm. - szólalt meg nálam is halkabban. Te nem fázol? - nyúlt kezeimhez. Az övéi hidegek voltak, nagyon hidegek. Sóhajtottam egyet lehunyt szemekkel, majd felemeltem fejemet és a kezére helyeztem az enyémet.
- Nem fázok. - bólintottam, ekkor elvette a kezeit és bezipcározta a kabátot. - Szeretnék most veled enni, ha nem bánod. - rendezgettem közben az ételeket a tálcán. - F..fel szeretnék tenni neked pár kérdést. - néztem szemeibe félve. Valószínűleg nem egy olyan társaságra vágyik, amilyet én nyújtok most neki.
- Nyugodtan kérdezz. - mosolygott.
- Rendben.. Addig kérlek kezdj el enni. - mondatom közben a poharakba öntöttem némi vizet.
- Hogy hívnak? - kezdtem el én is enni vele.
- Min Yoonginak.
- Szép neved van, illik hozzád. - jegyeztem meg egy lágy mosoly keretein belül. Muszáj mosolyognom, hogy Őt is arra bírhassam.
- Mi a kedvenc ételed?
- Jimin.. - szólalt meg halkan. - ..ha jól emlékszem ez a neved, kérlek ne csináld ezt.. - hajtotta le a fejét.
- Tessék? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Ne csinálj kérlek úgy, mintha egy normális emberrel beszélgetnél. Egy pincében élek már hosszú idők óta és valószínűleg nem az lenne a legelső dolog a nevemen kívül ami érdekel téged, hogy mi a kedvenc ételem.. - mondta szomorkásan, mire én csak lehajtottam a fejemet.

Pár perc néma csend után megszólalt;
- Ne haragudj, valószínűleg azért vagy itt, hogy segíts nekem, de tudod.. nekem ez az egész dolog nagyon új és nehéz. Ma találkoztunk először, mégis kedves vagy és cseppet sem lenéző. Ez nekem tényleg nagyon új.. - állt meg mindenben, amit éppen csinált. Csak nézett maga elé magányosan.
- Figyelj Yoongi, segíteni szeretnék neked. Azt szeretném, ha szabad lennél, viszont hogy megbízz bennem, muszáj lesz a bizalmadba férkőznöm. - közelebb hajoltam hozzá, majd a kabátom zsebébe nyúltam.

Yoongi

- Figyelj Yoongi, segíteni szeretnék neked. Azt szeretném, ha szabad lennél, viszont hogy megbízz bennem, muszáj lesz a bizalmadba férkőznöm. - közelebb hajolt hozzám. A szívem hirtelen kezdett el egy gyorsabb tempóban dobogni, ami hangot is adott magának. Fejemet oldalra fordítottam, miközben megpróbáltam halkan nyelni egyet. Valamit keres a kabátjának a zsebeiben. Őszintén, ha nem nyúlt volna a zsebbe, azt hittem volna, hogy fizikailag is próbál a bizalmamba férkőzni. Vagy.. csak valamit mélyebb hangnemben szeretett volna a fülembe súgni.

Amikor elhajolt tőlem úgy éreztem, hogy az arcom vörösben pompázik. Ezt nagyon régen éreztem utoljára. Akkor, amikor a régi párommal, Hoseokkal együtt voltunk. Sajnos sokat ittam, így egy idő után azt mondta, hogy járjunk inkább külön utakon. Megértem Őt, hiszen senki sem szeretne maga mellé egy alkoholba menekült személyt, de az érzéseim még mindig táplálódnak felé. Valószínűleg már talált egy jobb férfit maga mellé aminek örülnöm kellene sőt, örülök is neki, de legbelül még mindig nem tudom elengedni Őt.

Jimin egy papírzsebkendővel teli kis tasakot bontott ki, majd arrébb tolta a tálcát. Közelebb ült hozzám, azután oldalra fordult. Felemelte az üveget és leöntötte a zsebkendőt vízzel.
- Megütötted magadat? - kérdezte halkan.
- Hm?
- Véres az arcod, a bal orcádon. - mondata közben felém fordult. - Ha jól látom, egy karcolás. Oh, várj csak.. - hajolt közelebb. - Nem, az egy heg, egy mély heg. - mondta halkan, majd kifacsarta gyorsan a papírt és jobb kezébe vette a zsebkendőt. Megnyalta ajkait és ismét közelebb hajolt hozzám. Bal kezét Az arcom jobb felére helyezte, amíg a másikkal óvatosan törölgette a sebet.
- Aish.. - adtam ki a hangot halkan, mire bocsánatot kért.
Nem kellett volna ezt tennem, viszont én az ajkait figyeltem. Annyira szépek és dúsak voltak. Összeszorítottam a fogaimat és próbáltam elterelni a figyelmemet. Ha már ilyen helyzetben vagyunk.. megvizsgálom a lényét, persze "mindent a szemnek, semmit a kéznek" alapon. A kezei puhának tűnnek és kicsit. Nyaka feszes és izmos. Ajkai.. az ajkai gyönyörűek. Nagyon halkan nyeltem egyet, majd folytattam a szemlélkedést. Vállai kicsik, mégis erősnek látszódnak. Pólója picit elállt a testétől, ezért rálátást nyertem kulcscsontjára is. A gondolataim azt súgták "Csókold meg Őt", de legbelül tudtam, hogy ez egy lehetetlen dolog. Valószínűleg azért lakik itt, mert együtt van.. együtt van Vele.. Csak remélni tudom azt, hogy Jiminnel máshogyan bánik. Lehunytam a szemeimet, kifújtam a tüdőmben tartott levegőt és tovább folytattam, amit elkezdtem. Combjai látszólagosan is feszesek voltak, hiába volt rajtuk anyag, ez kivehető volt tisztán. Haja puha és kócos, lehet nem rég kelt. A szemei nagyon különlegesek, nagyon sok érzelmet rejtenek el, de most mintha a sajnálatot fedezném fel bennük.

Hirtelen egy olyan részre ért, amire felszisszentem és az arcomon pihenő kezére fogtam, pontosabban a csuklójára. Mikor tudatosult bennem az, amit tettem félve megszólaltam;
- Ne haragudj.. - gyorsan elengedtem a végtagját és a földre néztem.
- Hé.. - suttogta. - Inkább Te ne haragudj. - kezemért nyúlt, amit meg is fogott. Az adrenalin szintem teljesen az eget súrolta. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy befejezze azt, amit csinál. Ha én szerelmes leszek belé, annak nem lesz jó vége. Ugyanúgy, mint Hoseok, van rá esély, hogy el fog hagyni engem, akár az alkohol miatt, akár amiatt, aki vagyok.

- Kész. - mondta halkan és félre hajolt mosolyogva.
- Nem maradt sok időnk.. - hajtotta le buksiját. - Megkérhetnélek..
- Arra, hogy meséljek Róla? - fejeztem be a mondatot. Valószínűleg nehéz neki rákérdeznie a dolgokra.
- Igen.. tudod, legbelül remélem, hogy nincs igazad.. - láttam, ahogyan teljesen összeomlik legbelül. Nem állíthatom be Őt rossz embernek, de nem hagyhatom, hogy pontosan emiatt Jimin is azon menjen keresztül, amin én..
- Nem ismerem Őt igazán.. - kezdtem bele a mesélésbe. - Mióta itt vagyok, sokat fogytam.. nem igazán eszek, mert Ő nem igazán hoz nekem ételt. Van, hogy pár hétig nem is látom, ezért mindig úgy válik el tőlem, hogy azt mondja; "Nem tudom mikor jövök le hozzád legközelebb. Oszd be azt, amid van.". Tudhattam volna, hogy a szándékai nem igaziak. Kihasznált, nagyon kihasznált. Amikor találkoztam vele mást hittem. Annyira jó szívűnek tűnt, de csalódtam benne, ahogyan magamban is. A bántásai egyre erősebbek lettek. Sosem mondhatom azt neki, hogy "ez fáj, kérlek ne csináld" vagy azt, hogy "kérlek, engedj el". Beletörődtem abba, hogy valószínűleg itt fogok meghalni.. tudom, eléggé mély gondolatok ezek, de mióta nincs nálam alkohol, nem tudom könnyen kezelni a dolgokat. - megfogtam az egyik láncot, amivel ki voltam láncolva. - Látod ezeket? Ezek azt szimbolizálják, hogy számára egy állat vagyok. Mikor lejön hozzám, nem igazán beszélgetünk. Az első nap, amikor találkoztunk kicsit mesélt a múltjáról, de azóta ahelyett, hogy jobban megnyílt volna nekem, helyette zárkózottabbá vált, mintha megbánt volna mindent. Tudod.. már nem is vagyok biztos abban, hogy az igazat mondta nekem. - mélyen a szemeibe néztem.
- Ne haragudj rá kérlek.. valószínűleg furcsállod, hogy ezt mondom, de van oka arra, hogy miért teszi ezt. Segíteni fogok neked, hogy kiszabadulj innen. Mindennap, ha tudok lejövök hozzád beszélgetni. Én.. én a barátod szeretnék lenni, Yoongi. - nézett rám aggódó szemekkel. "Barát", az a szó, amit kettő féleképpen tudsz értelmezni ha olyan vagy, mint én. Egy fiú, aki a saját neméhez vonzódik.
- Jimin, kérdezhetek valamit? - tettem fel a kérdést bátran, bár legbelül cseppet sem voltam az.
- Persze, nyugodtan. - bólintott.
- Ő.. Ő és Te együtt vagytok, igaz? - arckifejezésem eléggé megváltozott. Féltem a választól, bár tudtam, hogy mi lesz az.

Lehajtotta a fejét és halkan ejtette ki azt az egy szót, aminek nagy jelentése van;
- Igen.. mi együtt vagyunk. - ajkaim egy vonallá alakultak, mire bólintottam.
- Vigyázz magadra nagyon, kérlek. - fogtam meg puha kezeit. Azt az érzést amit most érzek iránta el kell engednem. Van párja én viszont a barátja vagyok. Nem szabad szerelembe esnem. Milyen rossz, ha az érzéseidet könnyen ki tudod mutatni és gyorsan alakulnak ki, igaz?
- Most menj fel, nem szeretném, ha lebuknál. Köszönöm, a ma estét, igazán boldoggá tettél. - mosolyogtam, amit utoljára hónapokkal ezelőtt tettem meg utoljára. - Ezeket vidd fel nyugodtan, elleszek itt. - mutattam az ételre, mire Ő nemlegesen rázta a fejét.
- Azt szeretném, ha ezt mind megennéd. Tudom, hogy jót fog tenni neked. - mosolygott Ő is lágyan, mire az én mosolyom is őszintévé vált.
- Rendben. - elengedtem a kezét és vártam, hogy felkeljen. A telefonját magához vette és elindult.

Az ajtó felé sétált, viszont a lépcső felénél megállt.
- Szia, légy jó, Yoongi! - fordult vissza, majd apró kezeivel integetni kezdett nekem.
- Szia! - viszonoztam a gesztust, majd amikor ismét a sötétség lett a legjobb barátom, levettem a kabátját. A tálcát a sarokba toltam, majd elfeküdtem a matracon. Magamhoz öleltem a puha anyagot. Az illata olyan volt, mint Jiminé, kellemes és édes. Azt hiszem, ha így folytatom, nem igazán tudok majd rá barátként tekinteni.

Megráztam a fejemet és álomra hunytam a szemeimet. Mostmár várom a holnapot. Várom, hogy újra találkozhassak vele.

Jimin

Egy nagy ürességet éreztem, amikor elhagytam a helyet, ahogyan egyedül hagytam Őt is.

Ha minden igaz, amit mondott, Jungkook hazudik nekem. Most vissza kellene mennem hozzá és a karjai között pihenni, de nem tudom megtenni.

Lefeküdtem a kanapéra és betakaróztam. Legfeljebb azt mondom majd neki holnap, hogy már nem volt erőm visszamenni a szobánkba, amikor éjszaka kimentem a mosdóba.

Yoongi egy csodálatos ember. Nem érdemli meg azt, amit kap. Mostantól Jungkookon is rajta lesz sokkal jobban a szemem. Ha nem hagyom neki, hogy egyedül hagyjon engem, akkor nem tud lemenni hozzá. Ez egy jó ötletnek tűnik, de gyakorlatban is jól kellene, hogy elsűljön..

---------------------------------------------------------
Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész. Lehet, hogy erre még egy ideig lesz példa, de ha tudok, mindenféleképpen nekiállok írni!

Remélem tetszett ez a rész is nektek. ^^ Legyen csodálatos napotok!