— Sziasztok! Figyelmeztetni szeretnélek titeket, hogy ha nem szeretitek az erőszakot és az 'olyan' témát, akkor ne olvassátok el a történetet.

Aki viszont itt maradt, annak jó olvasást kívánok. Megígérem, hogy izgalmas lesz a történet, mert a fejemben egy nagyon jó sztori állt össze :x  —

_______________________________________

*JIMIN*

Sötét van már. Mikor tehetem, másnap hajnalban megyek haza. Nem szeretek otthon lenni. A szüleim nem fogadják el azt, aki vagyok. Mikor megtudták, hogy a saját nememhez vonzódom, közölték velem, hogy költözzek el. Úgy mennék, de pénzem alig van, nem elég arra, hogy egy szobát béreljek, a szüleim viszont nem adnak kölcsön, pedig visszafizetném nekik. Így megengedték, hogy ameddig nem találok valamilyen lakást magamnak, otthon lakhassak, náluk. A zene az egyetlen dolog, ami ilyenkor helyre tud rázni és menedéket, biztonságot nyújt számomra.

Nagyon álmos voltam és gyenge. Gondoltam leülök valahova, de valami mindig azt súgta, ne tegyem. Már csak pár utca volt hátra a lakásig, hamar meglesz.

*JUNGKOOK*

Az utcában alig van világítás, mégis elég ahhoz, hogy észre vegyem, nem egyedül vagyok itt. Egy fiatal fiú sétál a járdán lehajtott fejjel, nem messze tőlem. A padon ülve figyeltem minden lépését. Az egyik sarokhoz ért, ahol arcát jobban megvilágította a lámpa. Az ajkai... olyan.. dúsak és formásak.
- Oh, basszameg. - mormogtam mikor megláttam mit művelt velem. Ezt most muszáj lesz helyrehoznia.

Lassan, felálltam a padról, majd megvártam, hogy elhaladjon előttem. Észrevétlenül lépkedtem utána. A füle be van dugva. Megkönnyíti a dolgomat.

Elővettem a zsebemből a rongyot, amit mindig magamnál tartok ilyen esetek miatt. Leöntöttem az altató hatással elátott folyadékkal, majd közelebb mentem. Hátulról bal kezemmel lefogtam mellkasánál, így megakadályozva a kapálózást, amit oly hevesen csinált. Térdeim az ő térdhajlatához csattantak, mire a földre rogyott.
- Hamarosan ugyan ebben a pozícióban leszel édesem. - mosolyodtam el. Kurvára kiéheztem rá. Szájára és orrára szorítottam az anyagot. Éreztem, ahogy tehetetlenné válik, megremeg, majd elernyed a földön. Felkaptam és elindultam a lakásomhoz.

Az áldozatom az ágyon fekszik, kikötözve. Még ruhában. Bár fel tudna készülni a kicsi lelke arra, ami nemsokára fog történni vele. Leültem az ágy bal sarkával szemben elhelyezkedő székre, onnan figyeltem tovább őt.

Éreztem, ahogy nadrágom kezd feszülni rajtam.
- Jól van édesem, te akartad. - mondtam, mintha hallaná amiket motyogok. Közelebb mentem, majd lekötöztem az ágy támlájától. Hátamat neki döntöttem a falnak, azután egy párnát helyeztem a tarkóm mögé. A fiú, tehetetlenül feküdt mellettem. Még alszik, de már nem bírom tovább. Kiverhetném magamnak, de ha itt van, miért ne használjam őt? Lejjebb toltam a nadrágomat, hajába markoltam, és egész hosszamat a szájába nyomtam.

Nem annyira bulis, hisz most nem tud fuldokolni és nyögdécselni, de a látványa akkor is felizgat. Buksija fel le mozog férfiasságomon.
- Ah édesem.. - tört ki belőlem.

Pár perc múlva elélveztem benne. A fehér nedv a szájából folyt ki, annyira felizgatott ezzel. Megnyaltam ajkait, majd kisétáltam a szobából egyenesen a fürdőbe.

Egy kis idő után meghallottam hogy mocorog. Ajkaim mosolyra húzódtak. Besétáltam a helyre, ahol pihent majd az ajtónak dőltem.

- Mit keresek itt? - emelkedett alkarjára. Milyen gyönyörű hangja van. Akarom, hogy alattam nyögjön.
- Összeestél az utcán, nem tudtam hol laksz, így haza hoztalak magamhoz. - töröltem meg a hajamat a kezemben lapuló anyaggal. Olyan őszintén néz rám azokkal a csodás szemeivel. Kell nekem.

Szájához nyúlt, valószínű megérezte a nedvemet.
- Mi ez? - emelte maga elé az ujját. Ezek szerint még nem szopott. Jó tudni, hogy még szűz. A gondolat, hogy nekem fogja adni magát nemsokára csak boldogabbá tesz. El kell érnem nála, hogy belém szeressen és magától adja oda az ártatlanságát. Utána már ő is benne lesz a megerőszakolásban, tudom.

Leültem mellé, majd megfogtam kicsi kezét. Ujját a szájába helyeztem, hogy megízlelje az ízt újra, ami csak miatta tört ki belőlem.
- Nem ismerős? - kérdeztem.
Szemei kikerekedtek tettemen, majd egy kis habozás után megrázta a fejét. Teljesen feltüzelt a látványa, ahogy a saját ujja benne van a szájában.
Kihúztam az említett testrészt, majd belenyomtam az én számba. Nyaltam, szívogattam kicsi ujját. Arca kivörösödött, teljesen zavarba ejtettem. Ádámcsutkája megingott, egy óriásit nyelt. Felizgathattam, hiszen mellkasa fel-le mozgott előttem gyors tempóban.
- Nem tudom mi lehet. - húztam ki ujját a számból.

Furcsán nézett rám.
- Akkor köszönöm, hogy nem hagytál az utcán. Én most megyek.. - állt fel mellőlem.
- Aludhatsz itt. - vettetem fel a lehetőséget. - Gondolom egyedül laksz.
Pár perc múlva megszólalt.
- A.. a szüleimmel lakom. - pásztázta a földet zavartságában, mintha baj lenne, hogy nem egyedül él.
- Jól megvagy velük?
- Nem igazán.
- Akkor maradj itt.
- De ha itt maradok, többet nem mehetek haza.

*JIMIN*

- De ha itt maradok, többet nem mehetek haza. - vágtam rá hirtelen. Egyszer az egyik barátomnál aludtam, és anyám közölte velem másnap, hogy ha még egy ilyen lesz, míg náluk lakom, többet ne menjek haza. Azt hitték lefeküdtem a fiúval, pedig csak ő volt az egyetlen személy, akire támaszkodni tudtam akkoriban.
- Akkor költözz ide. - mondta, mintha mindennapos dolog lenne, amit kiejtett ajkain. Szemeim kikerekedtek, nem tudtam mit reagáljak. - Neked is jobb lenne. - mosolyodott el.
- De hisz nem is ismerlek. - fakadt ki belőlem.
- Ez mostanság már elfogadott. Máskülönben hogy ismerhetnénk meg egymást? - nézett rám értetlen tekintettel, mintha csak ez az egy módszer lenne alkalmas erre a feladatra. - Ja, te randira gondolsz? - húzta félmosolyra ajkait.

Hirtelen elvörösödtem. Meg kell hagyni, eléggé helyes fiú.
- Felőlem randizhatunk, de ahhoz meg kell tudnom a nevedet. - nyújtotta felém eres kezét. Miből gondolja, hogy meleg vagyok és randiznék vele?
- Park Jimin.
- Jeon Jeongguk. - ráztunk kezet.

- Menj fürdeni! A cuccaidért meg majd küldök valakit. Nem szeretném, hogy a szüleid vitatkozzanak veled. - mintha tudná mi a helyzet otthon.

*JUNGKOOK*

- Menj fürdeni! A cuccaidért meg majd küldök valakit. Nem szeretném, hogy a szüleid vitatkozzanak veled. - bár még csak ma találkoztam vele, de valami nagyon vonz hozzá, és ezt nem csak a kinézete okozza. Tudom mit érez. Mikor a szüleimnek elmondtam, hogy nekem soha nem lesz barátnőm, kidobtak otthonról. Nem sajnáltak, azt mondták egy olyan, aki nem rendes életet akar élni a jövőben, az nem ember.
- Minden rendben van? - kérdezte aggódó hangon Jimin. Bólintottam, majd a szekrényhez indultam.
- Tessék. Szerintem nagyok lesznek rád, de majd holnap elmegyünk vásárolni. - nyomtam a kezébe egy bő pólót és egy boxert. Az utóbbi ruhadarabot nem akarta elfogadni. - Kimostam.
- De..
- Akkor alszol meztelen. - húztam vissza kezemet, közben arca vörösre változott, majd gyorsan kikapta a kezemből az anyagot és a fürdőbe szaladt. - Ígyis-úgyis az leszel édesem. - nyaltam meg alsó ajkamat.

Hallottam, ahogy megnyitja a vizet. Egy kis idő múlva halkan, kinyitottam az ajtót és neki támaszkodtam a falnak. Kilépett csurom vizesen a kádból, majd hirtelen eltakarta magát. Tincseiről apró vízcseppek hullottak le felsőtestére, ami nagyon szépen ki volt dolgozba. Büszke voltam arra, amit láttam. Ő az enyém lesz, nemsokára.
- Mit csinálsz itt? - tényleg szűz, amúgy nem fakadna ki ennyire. Közelebb léptem hozzá, majd karjait elvettem a takaró üzemmódjaikból.
- Csodálatos vagy. - nyaltam meg számat. - Gondoltam, hozok törölközőt, - hoztam fel egy hamis érvet - de ahogy látom, használatba vetted az enyémet. - nagyon zavarba jött a kis édes. Most úgy elvenném azt, amit még senki nem kaparintott meg. De valamiért mindig visszavonulok, pedig annyira jól esne, neki is.

Elhúzódtam tőle, láttam arcán, hogy nem erre számított.

- Sajnos csak ez az egy ágy van. - mutattam az említett tárgyra.
Megszeppenve nézett ujjam végére. - Ha nem szeretnéd..
- Rendben. - vágott közbe.
- Biztos? - bólintott, majd felugrott az ágy jobb felére.

Csendben feküdtünk a matracon, háttal egymásnak. Elkezdett dörögni az ég, majd egyre több villám jelent meg az égen. Próbáltam aludni a zajok ellenére, de hirtelen Jimin hozzám nyúlt hideg kezeivel.
- Fázom és félek. - suttogta fülembe, közben szorosan ölelt magához. Megfordultam, majd apró szemeibe néztem. Közelebb hajoltam, egy lágy csókot nyomtam homlokára, eközben ő feljebb emelte a fejét, ajkait résre nyitotta. A puha párnái csókra vágynak. Sóhajtottam egyet, majd átöleltem őt és magunkra húztam a takarót. Ha így folytatódik, hamar megadja magát nekem.

_______________________________________

Remélem tetszett az első rész. Sosem gondoltam volna, hogy írok egy ilyen fanfictiont. Nem tudom mennyire borzalmas, de remélem elviselhető. Legyen nagyon szép napotok! <3