- Mi a franc folyik itt?
Valaki kitett egy matricát erre a rohadt ajtóra, hogy kopogj be ide jó barát ? Talán azt hiszik, hogy sütit árulok ?
Vagy terjeng egy pletyka, hogy átjáró ház lenne itt ?
Ismeri még valaki a magánszféra fogalmát? Mert, ha nem akkor szívesen lebetűzöm neki most már !
Talán akkor végre mindenki leszáll rólam !
Ugyanis tudtommal ez nem valami vendégszálló!
De, ha véletlen tévednék ,akkor javítson ki valaki! - mérgelődött hangosan Liam,majd egy erélyes mozdulattal kinyitotta az ajtót- Mi a jó büdös kur...

Azonban amint a villámokat szóró tekintete megállapodott az előtte álló személyen, azonnal, úgy, ahogy volt, tátott szájjal szoborrá dermedt.
A már-már lávaként fortyogó haragtól és idegességtől szikrázó, máskor oly lágy, barátságos csokoládébarna szemei a döbbenettől hatalmasra kerekedtek.
Pedig nem is a görög mitológiából hírhedt gorgó szörnyalakkal találta szemben magát.
Bár abban a pillanatban ő talán azt se bánta volna túlságosan, ha mégis a rémséges Medusa állna ott vagy egyszerűen csupán megnyílt volna alatta a föld, hogy a lehető leghamarabb egészben elnyelje.
Az ajtóban ugyanis nem más állt, mint a hosszas búslakodásának, illetve mérgelődésének a fő tárgya.

- Szia Neya! Igazán kellemes meglepetés! Milyen volt a tegnap éjszakád?
Hogy vagy ma? Minden okés? Honnan tudtad, hogy itt lakom?- kezdett bele a hadarásba Liam, az előzőnél sokkalta kedvesebb hangnemben. - Jaj, gyere csak beljebb!

A fiatal nő tekintette komoly és távolságtartó volt. Csendben állt vele szemben, nem mozdult semerre. A ködként terjengő feszültséget már egy zsebkéssel is vágni lehetett volna.

Majd Liam legnagyobb meglepetésére Neya egyszercsak egy szó nélkül besétált mellette a házba.
A férfi egy ideig értetlenül és rettegve meredt az ajtóra, félve attól, hogy mit is jelenthet a nő felbukanása itt.
Azonban egy kis idő elteltével realizálta, hogy a nő már az ő házában mászkál, így gyorsan becsukta az ajtót és követte a váratlan látogatóját a nappali irányába.

- Sziasztok srácok!
Láttom még mindig képesek vagytok Liamet teljesen kiborítani, illetve olyan szinten felidegelni, hogy szinte agyvérzést kap! - üdvözölte a jelenlévőket Neya, miközben a szája szélén egy kis mosoly bujkált.

Zayn teljesen megbabonázva követte a nő minden mozdulatát. Hiszen ő csupán most látta öt év után először a nőt.
Louis pedig próbált minél higgadtabbnak hatni, annak ellenére, hogy a szíve őrült módjára vert a mellkasában.

- Hola Neya!
Tudod a jó dolgok sose változnak!-felelte pimaszul Louis, azonban a hangja a szokásosnál sokkalta félénkebben csenget.

- Hűha, ma hozzám is szólsz?
Úgy látom teljesen új szelek fújnak errefelé!
Lehet tegnap is itt kellett volna találkoznunk! Mintha valami varázsszer lenne itt a levegőben, aminek hatására az emberek ki tudják nyitni a szájukat abból a célból, hogy hangokat képezzenek, amelyekkel pedig képessé vállnak a másokkal való kommunikációra! - felelte szarkasztikus hangnemben, tetetett megdöbbenéssel az újonnan érkezett vendég.

- Azért már bocsánat Neya, de olyan hirtelen jelentél meg, hogy nem bírtam felfogni még azt se, hogy tényleg te állsz előttem és nemcsak egy kísértő délibáb!

- Tomlison, hidd el, én magam is rájöttem, hogy nem lett közölve veletek, hogy én leszek az, aki idejön! Ennek az okát pedig teljes mértékben rejtély övezi még a számomra is!
Pontosan ezért csesztem le jó alaposan azt, aki úgy gondolta, hogy ezzel segít majd a helyzetemen!

- Khmmm!- hallatott hangos torokköszörülést Liam, mire mindenki felé fordult.- Kérlek ne érts félre a következő kérdésemet,de egészen pontosan mit is keresel itt?

Eme kérdést követően mint, ahogy a napfelkelte pompázatos színeit elnyeli a kora reggel, pontosan úgy tűntek el a látható érzelmek Neyából.
A nő arcát újra a szenvtelenség álarca hajtotta az uralma alá. Tekintete ismét hűvössé, tartózkodóvá vált.

- Egész nap hiába próbáltalak elérni titeket ,így Paul végül megadta ezt a címet. Mivel tegnap nem sikerült túl jól a megbeszélés ,gondoltam biztos,ami biztos inkább személyesen kereslek fel titeket, hogy megbeszéljük a kezeléseket, amelyeket szeretnék minél előbb, akár már ma elkezdeni.

A férfiak erre a kijelentésre döbbenten néztek össze,nem értve ezt a nagy sietséget.

-Hogyhogy pont Liam barátunkkal akartál kezdeni ?- érdeklődött az eddig csendben lévő, harmadik férfi.

- Szia Zayn!
Örülök, hogy te is tervezel ma kommunikálni !
A kérdésedre válaszolva, Paul nemcsak Liam címét árulta el, hanem azt is, hogy szinte teljesen biztos, hogy ti ketten is itt vagytok.
Így pedig a csapat felével már ma tudok egyeztetni.
Szóval a rendelő, amit kibéreltem, gyalog innen körülbelül öt percnyire van, ami egy kellemes kis séta lesz .

A három férfi ijedten nézett egymásra. Az eddigi tapasztalataik a pszichológusok és pszichiáterek kapcsán nem éppen voltak rózsásak, emiatt valahogy nem várták repesve a mostani kezelések kezdetét sem.
Az pedig, hogy Paul mindig tudja, hogy merre járnak meg se lepte őket, hiszen Az Eset után a testőrük még komolyabban vette a munkáját.
Nem mintha valaha is őt hibáztatták volna a történtek miatt! Leszámítva Pault saját magát.

Ezt a nőt azonban ismerték, legalábbis egykor minden titkukat megosztották vele. Ennek hatására tudták jól, hogy benne megbízhatnak. Neya híresen jól végezte a munkáját, pedig bőven akadt kényes ügye.

Amikor még minden rendben volt a csapatukkal, már akkor is többször kérte fel a rendőrség, illetve idővel az FBI helyi irodája is kisebb -nagyobb feladatokra. Ezek az ügyek sokszor annyira megtörték, hogy miután befejezte őket akár órákig zokogott. Viszont mindig csak akkor engedte szabadjára a saját érzelmeit,amikor már lezárták az adott ügyet. Hiszen ezáltal azok nem vonták el a figyelmét a munkája lehető leghatékonyabban végzése alól.

Ezzel is csak azt bizonyította be a barátai számára, hogy a pszichológusok és pszichiáterek sem mind érzéketlenek, az évek során megkövült szívvel, hanem mélyen érző emberi lények, sok -sok empátiával.

- Indulhatunk vagy most éppen nem alkalmas a számotokra?- törte meg a nő hangja a férfiak merengését.

- Nagyon nagy baj lenne, ha kérnénk egy kis haladékot az egész folyamat megkezdése előtt? - kérdezte halkan Zayn.

- Dehogyis! Valószínűleg már az én felbukkanásom is sok mindent felkavart bennetek, amelyeket fel kell még dolgoznotok s át kell még gondolnotok!
Mit szólnátok ahhoz, hogy ha két nap múlva ugyanitt találkoznánk, majd együtt mennénk innen a rendelőhöz?

- Nekem jó.- felelte Liam, mire a másik két férfi is helyeslően bólintott.

- Rendben! Akkor szerdán egy órakor itt?

- Neya, hajnali vagy délután egykor?

- Láttom a humorod még mindig a régi Tomlinson! Ha nagyon szeretnéd, akkor csupán a te kedvedért tarthatjuk a találkozót hajnalok hajnalán is! Rajtam aztán ne múljon!- felelte a nő széttárt karokkal, miközben próbálta elrejteni az egyre csak szélesedő mosolyt az arcán.

Ezen szavak hallatára Zayn gyorsan kupán vágta Louist és figyelmeztető tekintett vetett az idősebbre, hogy alaposan válogassa meg a szavait.
Minderre válaszul Louis csak nagy gyakorlottan a szemeit forgatta.

- Igazán nagylelkű ugyan eme felajánlás, viszont nem élnék vele! A szerda délután egy óra tökéletesen megfelel majd! Köszönjük szépen!

- Remek! Most, hogy ezt ilyen gyorsan meg is beszéltük, én mára végeztem is itt! Nagyon hálás vagyok mindenki aktív közreműködéséért! Most pedig távoznék is, hacsak nincs valami kérdésetek!

Miután senki sem szólalt meg, Neya megindult a bejárati ajtó felé és egy intést követően ki is libbent rajta.

- Ez egészen rendben ment, nem? Ez egy jó előjel! Talán mégis menni fog ez!- mondta Liam halkan.

- Aha, nagyon remélem, hogy igazad van haver! - mormolta Louis is.

- Legyen így! Csak legyen végig így! - motyogta Zayn is.

A nap hátralévő részében inkább nem beszéltek már az esetről, hanem neki álltak FIFA- val elütni az időt.

-🖤-

Az ezt követő két nap úgy szállt el, mintha csupán csak egy röpke pillanat lett volna.
A három férfi rettegve figyelte az idő érthetetlenül gyors múlását.
Bezzeg máskor a percek is óráknak hatnak!
Hiába próbálták magukban rendezni az érzéseiket, a lelkük ugyanúgy háborgott.
Rettegtek megnyílni Neya előtt, de nem azért, mert attól tartottak volna, hogy a nő ezt majd kihasználja. Egyáltalán nem ez volt az oka a félelmüknek!
Hanem az, hogy a nő majd csupán sérült, megtört emberi lényeket lát majd bennük. Aztán csupán ezért, a saját lelkibékéjét feláldozva, marad itt mellettük.

Így hát szerdán mind a három férfi szeme korán kipattant. Nem mintha az este annyit aludtak volna! Leginkább csak forgulódtak, hiszen túl sok minden kavargott a fejükben.

Azonban nem volt ezzel másképpen Neya sem, aki szintén korán ébredt meg, még önmagához képest is. A kávéja felett mosolyogva gondolt vissza az esti telefonbeszélgetésére a gyerekekkel. Már most rendkívül hiányoztak neki azok a kis pokolfajzatok! Olyannyira, hogy azon is elmerengett, hogy mivel úgyis nyári szünet van, esetleg megkérhetné Scottot, hogy egy időre jöjjenek ide a gyerekekkel.
Akkor megmutathatná nekik, hogy hol is nőtt fel, illetve abban az esetben, ha minden jól alakul köztük, a srácoknak is bemutathatná őket.
De ez még nagyon a jövő zenéje volt!

Neya egész nap azokat az aktákat olvasgatta, amiket Scott küldött át neki. Eléggé meglepte, hogy mindegyik igencsak szűkszavúan fogalmaz. A fiatal pszichiáternő erősen elgondolkodott, hogy vajon mi is folyik itt. Nem tudott ugyan pontos indokot megfogalmazni, hogy mi is aggasztotta, de a megérzései azt súgták, hogy sokkal több van a háttérben, mint azt ő sejti.
S a megérzései nagyon ritkán hagyták cserben!

-🖤-

Pontosan öt perccel egy előtt kopogtatott a lakás ajtaján a nő. Amely ezt követően hamar ki is tárult és a bennt tartózkodó mind a három férfi erőltetett mosollyal az arcán üdvözölte.
Majd gyorsan magukhoz vették a kabátjukat, illetve a mobiljukat, majd a folyosón állva várták, hogy Liam bezárja az ajtót.

Ezt követően egy roppant kínos, soha végett nem érőnek ható séta következett, ami valójában csupán öt percet vett igénybe.
Nem, Zayn egyáltalán nem mérte az időt az óráján!
Ugyan, ilyesmi még véletlenül sem jutott volna az eszébe !

Az épület, amely előtt végül megálltak, egy tipikus pszichológus - pszichiáter rendelő benyomását keltette már kívülről is.
A zöld kerítés mögött háromszintes fehér épület állt, barna cserepes tetővel koronázva.
A kapun és az épület falán is az alábbi felirat virított cirádás betűkkel :
Ashby Pszichológiai - Pszichiátriai Rendelő - és Kutatóintézet.
Valahogy ez az információ nem igazán nyugtatta meg az amúgy is már pattanásig feszült idegeiket.

- Csak tudnám, hogy mi a csudáért ilyen átkozottul ismerős az Ashby név! - ötlött fel a férfiak gondolataiban.

A nő a kaputelefonhoz hajolt, miközben a táskájából elővette az igazolványát és gyakorlott mozdulattal felmutatta az amellett található kiskamerába.

-Dr.Hiddleston vagyok, megérkeztem a mai pácienseimmel együtt .

Ezt követően megdöbbenten látták, hogy az egyik térfigyelő kamera feléjük fordult, majd ezt követően nem sokkal a kapu kinyílt, ők pedig beléphettek rajta a zöld füves, elszórtan fehér padokkal rendelkező kis udvarba.
Egyértelmű volt a számukra, hogy ez valami komolyabb hely lehet, ennyit még nekik is sikerült leszűrni a túlzónak ható biztonsági intézkedésekből .

Az épület modern belseje is csak tovább igazolta ezt a gyanújukat.
A szinte már-már természetellenes tisztaságot sugárzó fehér bútorok domináltak az előhelyiségben, amelyeket a néhol felbukkanó levendula színű kiegészítők dobtak fel. Ilyen volt többek többek között a számtalan lila párna is,
a - mily meglepő- hófehér kanapékon.

A pultnál ülő, fiatal barna hajú nő lágyan mosolygott rájuk, míg a mellette pompázó, ízlésesen megmetszett levendula bokrok illata betöltötte a teret.
Amikor közelebb értek már a névtábláját is el tudták olvasni. Penny állt a fehér táblácskán, természetesen levendula színnel írva.

Kezdett úgy tűnni a számukra mintha ezen a helyen minden is a fehér és eme árvacsalánféle körül forogna. Enyhe megszállottság érzetét keltve. Bár az is lehet, hogy a levendula nyugtató hatású illata végett volt ez a növény ennyire gyakori mind az udvaron, mind az intézmény falain belül.

-Jó napot Dr.Hiddleston!
A már szokásos 228-as rendelő frissen és üdén várja Önöket! Parancsoljon, itt is van a kulcs!
Illetve szeretném megkérni, hogy amikor végeztek, majd zárja vissza az ajtót és hozza ide vissza a kulcsot. - mondta lágy hangján miközben átnyújtott egy kifinomult, antik hatású kulcsot.

Louis - saját legnagyobb döbbentére - úgy érezte, hogy mérhetetlen nyugalom árasztja el, már csupán attól, hogy a nő hangját hallgatta.
Valami éteri békét sugárzott ez a teremtés önmagából, amely még az ő rettenetesen túl feszült, felborzolt idegeit is azonnal elsimitotta.

-Köszönöm Penny, természetesen vissza is fogom majd hozni ! Akkor a nem is oly távoli viszontlátásra!- intett Neya mosolyogva a recepciós nőnek .

A három férfi libasorban követte a nőt a kovácsoltvas korlátos lépcsőn fel a második emeletre, ahol hamar meg is találták a 228-as ajtót.

Mikor Neya felnyomta a villanykapcsolót, az üveg csillár meleg fénye egy ízlésesen berendezett szobát világított meg.
Az ajtó melletti fa ruhafogas hamarosan már a kabátok súlya alatt roskadozott.
Az ajtóval szembeni falat pedig hatalmas ablakok foglalták el.
A helyiség bútorzata minimális volt, azonban modern és kényelmesnek ható, valamint enyhén nyugalmat is sugárzott.

Neya hamarosan már a fekete bőr fotelben foglalt helyett ölében egy füzettel, illetve kezében egy tollal, amelyeket a táskájából varázsolt elő az imént .
Zayn, Louis és Liam a vele szemben található kanapén találtak ülőhelyet
A kettő ülőalkalmatosság között pedig helyett kapott még egy kovácsoltvas lábú üveglapos dohányzóasztal is, amelyen természetesen fellelhető volt egy kancsó víz és négy pohár.

A pszichiáternő az elmúlt két nap során erősen eltöprengett azon, hogy mégis csak, hogyan kezelje a három férfit, illetve, hogy hogyan vezesse le ezt az egész kezelést.
Végül úgy döntött, hogy a szokásos módszereit fogja alkalmazni.
Abból végülis semmi baj sem lehet!

Ugye?

- Kérlek öt mondatban mutatkozzatok be! - szólalt meg hirtelen Neya, megtörve a beállt csendet.

A kanapé népe meredten nézett egymásra. Nem tudtak mit kezdeni ezzel a tragikomikus helyzettel, amelybe keveredtek.
Végül az anno a vezér címkével ellátott Louis kezdte meg a beszédet.

- Louis William Tomlinson vagyok, de a legtöbben Louisnak szólítanak, a közeli barátaim pedig Lounak vagy néha Loulounak.
Énekesként "dolgozom", egy csak pasikból bandának vagyok az egyötöde. Egy nő egyszer azt mondta nekem, hogy a gyerekes stílusommal és a sokszor szinte arcomra fagyott mosolyommal próbálom a meggyötört lelkemet rejtegetni, megóvni a további szakadások elszenvedésétől.
A családomért és a barátaimért bármit megtennék!
Ja és rühellem az avokádót, viszont a foci mindig jöhet !- fejezte be egy kacsintással a mondandóját, majd egy nagyot sóhajtott annak tudatában, hogy végre túl van rajta.

- Én Zayn vagyok, Zayn Javadd Malik. Szintén énekesként tevékenykedek a már említett bandában.
A családom és a barátaim nekem is fontosak. Nem tudok úszni. A Harry Potter a kedvenc könyvsorozatom.- sorolta tárgyilagosan az adatokat, annak érdekében, hogy minél előbb letudja a dolgot.

- Liam James Payne vagyok. Ugyanabban a bandában vagyok én is, mily meglepő, de szintén énekes.
A kedvenc állatom a teknős. A családomért és a barátaimért én is szinte bármire képes lennék.

-Remek! Akkor most, hogy ezen túl vagyunk evezzünk egy kicsit komolyabb vizekre!
Esetleg valaki beavatna annak a magyarázatába, hogy az elmúlt három évben miért történt legalább két havonta pszichológus vagy pszichiáter váltás a kezelésük során ? - érdeklődött halkan Neya.

- Megunták,hogy nem igen nyilunk meg, sőt sokszor meg sem szólalunk az ülések alatt. Már,ha egyáltalán megjelentünk rajtuk... - felelte fojtott hangon Louis, de az arcán pimasz mosoly pompázott.

- Hamar eltűnt a kihívás varázsa, a végére pedig már az se érdekelte őket, hogy hírességeket kezelhetnének.- tette hozzá szemforgatva Liam is .

- Aztán Paul minden egyes alkalommal keresett egy újabb jelöltet és az egész körforgás kezdődhetett is újra az elejéről.- fejezte be a fejét rázva Zayn .

- De mégis mi értelme volt pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérnetek, ha nem működtetek együtt?- érdeklődött a fotelben előredőlve a nő.

A kezdeti színlelt távolságtartás lehámlott róla, a helyére az őszinte érdeklődés lépett.
Érezte ugyanis, hogy emögött komoly történet húzódhat, amely később majd nagymértékben megnehezítheti a munkáját.

Mintha az eddig habos torta lett volna!

Liam felhorkantott majd haragos hangon kezdett bele a válaszba:

- Öt hosszú és gyötredelmes évvel ezelőtt mi találtunk rá két számunkra nagyon fontos ember megkínzott holttestére egy erdei tisztáson, miután valaki egy másik számunkra kedves személy telefonján odahivott minket.
Finoman szólva is összetörtünk ennek hatására. - kezdett bele hadarva a férfi.-
Aztán még egy nekünk kedves ember ott hagyott minket a francba a temetések után nem sokkal. Ráadásul utána még csak arra se méltatott minket,hogy életjelet adjon magáról! Ja, amúgy ő egy pszichiáternő volt.
Így kérlek légy oly kedves és nézd el nekünk, hogy alapvetően voltak problémáink a bizalom tárgykörében minden egyes pszichológusal és pszichiáterrel kapcsolatban! - folytatta gúnytól csöpögő hangon- Ezt a csodálatos helyzetet pedig az élet meg a sors még mindig képes volt tovább rontani!
Ugyanis képzelje el kedves doktornő az első kijelölt kezelőorvosunk annyira hasonlított külsőleg erre a nőre, hogy nem bírtuk elviselni, minden egyes kezelése zokogva mentünk be. Így őt hamarosan le is váltottunk.
Mellesleg utólag az is kiderült róla, hogy egy csaló volt, semmilyen szükséges végzettséggel.
Egy elvakult rajongó, aki kapva-kapott az alkalmon, hogy kiderítse miért is nem turnéztunk akkor már lassan egy teljes éve.
Csak nem igazán jött neki össze a dolog, mert szinte egy szót sem bírtunk kinyögni a jelenlétében.

- A következő pszichiáter pasas egészen okés volt, eskü kezdtük egészen megkedvelni! Jó volt a humora, ráadásul nem mászott annyira bele a lelki világunkban sem!
Aztán két hónappal később Paul se szó, se beszéd kirúgta.
Először ötletünk sem volt miért tette ezt, hiszen pont, hogy kezdtünk volna őszintén megnyílni neki.
Végül két héttel később végre megtudtuk, hogy miért dobta ki ennyire mérgesen Paul a pszichiátert!
A pasas diliházba akart minket záratni vagy legalábbis rohadt erős nyugtatókkal jól teletömni.
Ezt azzal indokolta, hogy annyira tönkre vagyunk menve, hogy esélytelen minket újra varázsolni. Mi mindig is selejtes árucikkek leszünk most már!
Olyan emberek, akik nem csak saját magukra, hanem az egész társadalomra is hatalmas veszélyt jelentenek!! Mondjuk ebben igaza is volt. - közölte tárgyilagosan Zayn, mire Neya szíve összeszorult a számára egykor oly fontos emberek szenvedése végett.

Liam kényelmetlenül kezdett fészkelődni ezen szavak hallatán, amire válaszul Louis azonnal átkarolta, szinte tudatlanul vonta magához közelebb a barátját.
Azonban Neya figyelmét nem kerülte el eme védelmező mozdulat sem, amely még több kérdést ébresztet a nőben az elmúlt évekkel kapcsolatban.

-Mondjuk az én személyes kedvencem a harmadik volt! Na az a nő aztán igazán feltette az i-re a pontot! - szólalt fel Louis is, mire a másik két srác hevesen bólogatni kezdett.- Két és fél hónapja kezelt minket az a csoda, teljesen normálisnak tűnt ő is, de az előző kettő miatt nem igazán ment könnyen a bizalom kiépítése. Aztán idővel mégis elkezdődött. Már elmondtunk nekünk ezt-azt Az Esetről.
Aztán egyszer, amikor csak nekem volt vele kezelésem, rám mászott. Szó szerint! A fotelből átült az én ölembe és szinte teljesen felhúzta a szoknyáját majd meg akart csókolni.
Mikor én ellenkeztem, finoman jelezve, hogy nekem aztán ő nem kell, közölte, hogy végig rögzítette minden egyes beszélgetésünket .
Majd elmondta, hogy ha nem követem az utasításait, akkor bizony azok a felvételek mennek is a netre vagy egy újsághoz.
Hangfelvétele volt arról , hogy mi történt Velük Neya! S bár nem mondtunk el mindent, de így is bőven eleget tudott. Sokkal töbet, mint kellett volna.
Szerencsémre Paul pontosan ekkor érkezett,hogy összeszedjen, így megmentett attól, hogy nekem kelljen erre reagálni .
A nő azóta börtönben van, valamint kiderült, hogy nincsenek semmilyen videók, csak néhány kép, amelyeket a tárgyalás után a kérésünkre megsemmisítettek.
Na és ezek után szerintem érthető, hogy senkiben sem tudunk rendesen megbizni többé!

Neya idegesen nézett végig a vele szemben ülő férfiakon, akik többé meg se próbálták előle elrejteni a valódi érzéseiket és azt sem, hogy mennyire sérültek.

Azonban ki nem az?
Minden egyes ember szívében akadnak repedések csupán az a kérdés, hogy mit tesz annak érdekében, hogy ne hulljon a darabjaira.

Így hát a nő akkor és ott újult erővel határozta el, hogy ő bizony segíteni fog ezeknek a férfiaknak újra talpra állni, visszatérni a teljes életbe.
Mert lehet, hogy anno összetörték őt, viszont azt megelőzően hosszú éveken át voltak a leghűségesebb támaszai!