Az idő múlásának üteme, mintha teljesen megbolondult volna, őrült módjára járta kerge, bolondos táncát.
Abban a pillanatban ugyanis egészen úgy hatott, mintha egyszerre száguldott volna verhetetlen versenyló módjára s vánszorgott volna súlyos ólom lábakon.

Neya legalábbis így érezte magát Mrs. Webber karjai között. Az ölelés egyszerre hatott számára úgy, mintha már hosszú órák óta tartaná a  karjai között a neki még mindig oly fontos asszonyt, akinek mind a  mai napig rengeteggel tartozott. Bár ezt a számlát valószínűleg sose törlesztheti teljes mértékben!  Ugyanakkor azt az érzetet sem tudta elhanyagolni, amely szüntelen azt súgta neki, hogy ez az egész csupán rövid pillanatok óta tart és nemsokára végleg vége szakad.
Ebben a kettősség érzetben talán az is közrejátszhatott, hogy igencsak hosszú idő  után most látta először. Legalábbis úgy, hogy egyikük sem zokogott megállítatlanul, nem vádolták egymást semmivel sem és nem is ordibáltak éppen a másikkal. Valamint úgy, hogy nem volt közöttük még börtönrács sem.

- Legalábbis még nem!- futott végig a gondolat Neya tudatában.- Hát igen fő a pozitívitás !

Az erős, magabiztos nő, aki fiatalabbik szemében már két hosszú évtized óta egy, az anyáéhoz legközelebb álló szerepet töltött be - bár ezt semmi pénzért sem vallotta volna be még neki sem- egyszerre sugárzott magából védelmet, szeretetet valamint számtalan kisebb-nagyobb szemrehányást is.

Végül, mint minden másnak az életben, ennek is vége szakadt. Mrs. Webber elengedte ugyan Neya-át, de karjaival továbbra is szorosan fogta az övéit, miközben jó alaposan végig mérte egészen a feje búbjától a lábujja hegyéig. Eme folyamat közepette pedig egyre csak rosszallóan hümmögött. Majd egy szó nélkül bevezette az irodájába, ahol azonnal magukra is csukta az ajtót. Neya pedig egyből gyanította, hogy most jön majd a jó alapos szidás ideje. Így hát a legkisebb mértékben sem lepődött meg, amikor az osztályvezető ügynök - , aki mindig is nyers őszinteségéről volt híres, vagyis inkább hírhedt- azután, hogy mind a ketten letelepedtek az ajtó melletti kis kék színű kanapéra egyből összegezte is a gondolatait:

- Fogytál az elmúlt öt év során Neya! Nem is keveset, nagyon nem! Mond csak, ugye nem valami új fajta fogyókúrát üzöl?!
Illetve ahogy látom sírtál is nemrégiben, ami csakis azt jelentheti, hogy egyenesen azokkal a jómadarakkal való újabb találkozód után jöttél ide!
Nem örülök túlságosan annak, hogy visszajöttél miattuk! Nem kellett volna! Sőt egyenesen ugrálnék örömömben, ha többé sohasem lenne közöd ahhoz a bolond, érzéketlen bagázshoz! Anno is teljesen tönkre tettek! Nem szeretném, ha a történelem megismételné önmagát!

Neya ajkain lágy mosoly táncolt, ahogy elképzelte a mindig oly kecses és higgadt ügynököt tapsikolva ugrabugrálni. A lelki szemei előtt megjelent kép igazán festői volt, azonban akár egy szépséges pillangó, hamar tova is libbent.
A fiatalabb nő így újra realizálta, hogy pontosan hol is van. Ennek köszönhetően pedig az arcáról olyan gyorsan hervadt le a mosolya, mint ahogy a színpompás szivárvány lesz semmissé pillanatok alatt, ha már nem süt a Nap, hanem csupán az eső szakad megállíthatatlanul.

- Te sose hívtál fel, hogy erre bírj. - jelentette ki roppant csendesen, s a még akár fojtott sóhajnak is beillő szavak, tompán gördültek le az ajkairól, miközben egyszerre voltak tény közlőek illetve számon kérőek is.

Mrs. Webber lágy mosolyt küldött a másik nő felé s barátságosan megszorította a kezeit, mielőtt belekezdett a maga kis beszédébe:

- Mert nem engedhettem, hogy miattunk gyere vissza! Azt sose tettem volna veled!
Nem álltatlak azzal a rettenetesen nagy hazugsággal, hogy nem tudom, hogy pontosan hol is voltál az elmúlt évek alatt, illetve, hogy hol mennyi időt töltöttél! Mert hidd el, ha akarnám, akkor fel tudnám sorolni az összes lakhelyedet és napra pontosan azt is, hogy meddig voltál ott!
Azonban nem voltalak hajlandó haza rángatni úgy, hogy tudtam jól, hogy még messze nem állsz erre a kínszenvedésre készen!
Először a saját legsötétebb démonjaiddal kellett szembenézned, csak utána kérhettelek volna arra, hogy a miénket is segíts elejteni!
Pedig hidd el nekem, hogy nem kevés alkalommal alig választott el valami is attól, hogy ezt mégis végrehajtsam! A kezem már a számod felett időzött nem is egyszer!
Viszont tudtam, hogy neked még nem lenne jó az az időpont! Azért pedig nem volt szívem téged ide visszakéretni, mivel nekünk szükségünk lett volna rád! Azt akartuk, hogy pihend ki magadat, de jó alaposan!

A fiatalabb nő szája újra finom mosolyra húzódott a vallomástól, azonban amikor dorgáló fény költözött Mrs. Webber szemeibe, tudta jól, hogy most jön még csak igazán a feketeleves. Nem is kellett csalódnia ezúttal sem. Úgy látszik, hogy a nő stílusa az elmúlt öt év során ugyanolyan maradt, sőt talán egy kicsivel még parancsolgatóbb is lett, már ha ez egyáltalán lehetséges.

- Mielőtt azt mernéd mondani, hogy így is tettél, hogy valóban csupán színtiszta pihenéssel töltötted azt az időt, inkább hagyd csukva a szád, ha tanácsolhatom! Mivel nagyon jól tudom, hogy ez nem így volt!
Hallottam hírét ám annak is a hírét Kis Boszorkány, hogy amerre te csak jártál hirtelen a sötétség nagyrésze menekülőre fogta!

Neya elpirult, ahogy eszébe jutott az a számtalan kisebb - nagyobb ügy, amelyben Scottnak segítkezett. Hát valóban nem sokat pihent kint ... Na jó, kit is akar ő ámítani? Amióta betöltötte a hatodik életévét, nem igen maradt el nyugton egyhuzamban túl sokáig. Ez pedig leginkább azt eredményezte, hogy szinte minden sportot és szakkört kipróbált tinédzser évei alatt.

Talán ezért is tudott ilyen könnyen azonosulni tinikora egyik kedvenc sorozatából a szarkasztikus és szorongó, mégis rettenetesen okos illetve zseniális nyomozó, Stiles Stilinskivel. Hiszen mint a fiatal fiú, ő maga is bőven küzdött a hová tartozás kérdésével, ahogy azzal is, hogy egy olyan környezetben álljon helyet, ahová ő nem teljesen való.
Bár ahogy most így belegondolt, a hősies emberen kívül a megtört, mindenért is önmagát hibáztató vérfarkasra, Derek Hale-re is jócskán hajazott. Leginkább talán a roppant bájos kommunikációs stílusukkal, amit mindketten leginkább akkor alkalmaztak, ha valaki
akarva- akaratlanul felidegesítette őket.
Egy jellemvonás pedig mind a hármukban közös volt, ami talán még jobban megmagyarázta, hogy miért is éppen őket kedvelte a legjobban a sorozatból, azt, hogy miért leginkább velük tudott azonosulni. Ez pedig nem volt más, mint, hogy mind a hárman képesek lettek volna bármit, még akár önmagukat is feláldozni a szeretteikért.

- Ismersz már eléggé ahhoz, hogy tud azt, hogy én nem vagyok az a típusú nő, aki képes órák hosszat csupán üldögélni ! Sokkalta szívesebben foglalom el magam a napom minden egyes másodpercében valami hasznossal!
Amúgy sem azért jöttem, hogy számon kérj! Azt szeretném tudni, hogy...

- Hogy találtunk-e bármit. És ezt úgy kérdezed meg tőlem, hogy teljes mértékben tisztában vagy azzal, hogy ez bizony még egy jelenleg is folyó nyomozás, ami ráadásul teljes mértékben sajtózárlatos is! Ami, ha esetleg valami rejtélyes okból elfelejtelkeztél volna róla, azt jelenti, hogy piszkosul nem beszélhetek róla!

- Már nem vagyok gyanúsítót ! Bizonyítottam már öt hosszú évvel ezelőtt is, hogy semmi közöm nem volt a halálukhoz!- felelte a fiatalabb nő a fogai között szűrve, miközben az orcáin már utat talált magának néhány kósza, megzabolázhatatlan könnycsepp.

Ezt azt egészet már nem bírta idegekkel, így hát hirtelen felpattant a kanapéról és elkezdett az aprócska irodában  fel s alá sétálgatni. Minden egyes léptéből csak úgy áradt a feszültség.

- Ennyit arról, hogy most nem lesz sírás és veszekedés!- merengett magában Neya.- Mondjuk legalább nem egy börtönben folyik ez a beszélgetés! Vagyis jelenleg még biztosan nem! Esetleg szeretnél odaküldetni?

Mrs. Webber is felállt már időközben, szemeiből pedig fájdalom és rettegés sugárzott, miközben beállt egyenesen az egész eddig az irodában ingázó fiatalabb nő útjába.

- Ezzel én is teljes mértékben tisztában vagyok! - mondta, majd kézen fogva újra visszahúzta a kanapéhoz a másikat.- Ha ugyanis még mindig téged is esetleges elkövetőnek tartanánk, akkor sose hagyhattad volna el ezt az országot!
Anno tisztáztuk, hogy mi történt! Figyelj csak ide...

Neya azonban fejben már rég messze járt. Ez a fojtott beszélgetés ugyanis eszébe idézett pár olyan dolgot, amelyeket legszívesebben örök időkre az emlékeztette legsötétebb bugyraiba zárt volna. Például többek között azt a bizonyos délutánt is, amikor az addig boldog és kiegyensúlyozott élete a feje tetejére állt. Azt a délutánon, amit a rémálmai végtelen sorában szinte minden egyes este újra átélt. Ezáltal is feltépve a behegedni amúgy sem képes sebeket, amelyek minden egyes nap emlékezték arra, hogy a szíve jelentős darabkájának a helyén már csak egy komor, minden fényt elnyelő űr tátong. Valamint arra is, hogy ennek az egésznek bizony teljes mértékben ő az oka.

-🖤-

A nyomozás immár másfél hónapja teljes mértékben titokban zajlott. Senkit sem értesítettek róla, még a hölgyek további ismerőseit sem. Az irodában is viszonylagos hallgatás folyt az ügynökök körében az Eset kapcsán, ahogy maguk között nevezték ezt a tragikus történést. Az ugyanis, hogy egészen az egyik védett házukig vezettek a nyomok, komoly problémákat vetett fel, amelyek akár  mélyebben vagy pedig  sokkalta magasabban is gyökerezhetnek,mint, ahogy azt a pillanatnyi állás mutatta.

Két teljes hét telt el, mire az érintettek engedélyt kaptak arra, hogy a lányok többi közeli családtagjával, ismerősével is megosszák a történteket. Azonban egy kikötés ehhez az engedményhez is tartozott : a tájékoztatás szigorúan csak és kizárólag személyesen zajlhatott le. Illetve csupán azt a tényt oszhatták meg, hogy a két nő elhunyt, azonban a valós körülményekről nem tehettek semmilyen említést sem.

Újabb két hétnek kellett eltelnie, mire arra is engedélyt kaptak, hogy ugyanezt telefonon keresztül is végrehajtsák.
Így eshetett meg az, hogy a fiatal nő csupán az Esetet követően három héttel értesült a tragikus történtekről. Ugyanis addig nem tudta senki sem elérni, a történtek hatására pedig az FBI természetesen azonnal nyomozni kezdett utána. Viszont hamarosan felfedezték, hogy a lány valóban nem a környéken tartózkodik, sőt a konferencia szervezői később azt is megerősítették, hogy a programjaikon személyesen megjelent. Mivel az Esetet nem fedhették fel, így végül a lányt sem sikerült a telefonhoz kérniük, hiszen valamilyen oknál fogva az ott tevékenykedők felé elvárás volt a napközbeni telefon használat szüneteltetése.
Két nappal később azonban az egyik férfi a baráti körből végre-valahára elérte a lányt.

- Szia Ni! Hogy vagy?- kérdezte lágyan a fiatal nő.

Egy ideig nem hallatszott semmilyen zaj sem a telefon másik végén lévő személy lélegzetvételein kívül. Majd hirtelen hangos robaj morajlott végig a vonalon, mintha valaki összetört volna egy üvegből készült tárgyat vagy esetleg egy poharat vágott volna valamihez, talán egy falhoz.

- Te senkiházi rohadék! Te rohadt szajha! A temetésekre azért haza tolod majd azt a rusnya képedet? Vagy azokra se méltóztatsz megjelenni? Tudhattuk volna, hogy mi sokkal jobban törődünk veled, mint, ahogy ez fordítva igaz ! A picsába , Harry mindvégig jól mondta, hogy te csak kihasználsz minket! Nem érdemled te meg azt, hogy Zayn ilyenkor mindig egyből megvédett! Ahogy azt se, hogy az életünk részese legyél! Louis-t is csak lehúztad! Már egészen a kezdetek óta csak ehhez értesz! Liamet meg biztos végig csaltad mindenkivel is te hülye, undorító tyúk !

Neya kikerekedett szemekkel pattant fel az addigi ülőhelyéről, s a szeméből könnyek hada hullott alá megállíthatatlanul. Egyrészt a lelki, másrészt a fizikai fájdalom végett.

- Mi...ről beszélsz Ni? Mi tört...ént? Miért mon..dasz most ilye...neket nekem? Miért gyül...lölsz ennyire? - kérdezte remegő hangon, ennek ellenére maga se tudta, hogy tisztában akar-e lenni a válaszokkal.

- Ne merészelj még egyszer így szólítani! Nincs hozzá semmilyen jogod sem! Többé nem vagy te nekem senkim sem ! Megölted őket! Miattad hallottak mind a ketten! A te hibád minden te kurva! Ha sohase lettél volna az életünk része, akkor ők még most is élnének! Mindenki sokkalta boldogabb lenne, ha te nem cseszted volna el az egész életünket! Te rohadt ribanc!

Ezen szavak hallatán Neya úgy érezte, hogy forog vele az egész világ és a szíve is összeszorult, mintha tört döftek volna belé nagy kegyetlenül. A lány úgy gondolta, hogy eljött a világvége és az ő lába alatt éppen most kezdett beszakadni az addig stabil út. Azonban azok, akik eddig mellette álltak mind eltűntek. Senki sem állt egyik oldalt sem, aki elkaphatta volna. Hiszen ki is akarna éppen egy ilyen roncsott megmenteni, mint ő? Senki sem, akinek akad egy icike-picike józan paraszti esze is!

- Kik...ha...ll...tak meg ? Mi...kor?- nyögte ki nagy nehezen.

- NE JÁTSZD ITT NEKEM AZ ÁLDOZATOT TE VIPERA ! MESSZE NEM VAGY TE ILYEN KIS TUDATLAN, BUTA LIBÁCSKA! NAGYON IS TISZTÁBAN VAGY VELE, HOGY KIKRŐL ÉS MIRŐL IS VAN SZÓ!
De, hogy még jobban örülhess magadnak elmondom tisztán és érthetően, hogy egy olyan sík idióta, mint amilyen te is vagy, felfoghassa! Anette és Annabeth nincs többé! Meghaltak! Meggyilkolták őket! És ez tudod kinek a hibája, ugye? MÁR HÁROM HOSSZÚ ÉS KÍNKESZERVES HETE ELVESZTETTÜK ŐKET! MI MÁR HÁROM KURVA HETE SZENVEDÜNK, AMÍG TE AZON A ROHADT KONFERENCIÁN LÓGATOD A LÁBAIDAT, VÁSÁROLGATSZ, MEG MINDEN ÁTKOZOTT ESTE MÁSSAL BULIZOL ÉS BÚJSZ ÁGYBA!
Most remélem boldog vagy te ribanc! Mi már hetek óta úgyis csak sírunk és szenvedünk! Te ez idő alatt meg hallom bulizol! Na szóval húzz a jó büdös picsába! Aztán, ha már ott vagy, nyugodtan feküdj össze még Simonnal meg a haverjaival is, ha eddig nem lettek volna még meg, hiszen körülbelül egy szinten vagytok! Mondjuk te még azoknál a faszoknál is sokkalta rosszabb vagy! Te egy emberi fertő vagy !
A soha viszont nem hallásra!

Majd ezzel a végszóval szét is kapcsolt a vonal. Neya egy ideig csak meredt maga elé, remegő kezéből sebesen alá hullott a telefonja. Az eszköz végül nagyot koppanva érkezett a járólapra, mint ahogy a nő egész belsője is aprócska alkotó elemeire bomlott pillanatok alatt. Mikor már annyira reszketett, hogy nem bírt lábon maradni sem, ő maga is követte a telefonja előzőleges sorsát.
Miközben őt újra elnyelte a sötétség még hangos kiáltozásokat hallott, illetve gépek fülsértő sípolását.

...

A hívást követően hat nappal, a temetések előtt két héttel ért haza.
Milyen furcsa is ez a szó : haza, nem igaz?
Ez a fogalom ugyanis azt a helyet jelöli, ahol leginkább biztonságban kellene, hogy érezze magát az ember, ahol igazán elengedheti a bajait s teljes mértékben önmaga lehet. Most, hogy nagyon is tisztában volt azzal a ténnyel, hogy két közeli barátnője is itt hunyt el, ráadásul hatalmas szenvedések között, már egyáltalán nem érezte azt a bizonyos nyugalmat. Sőt, ahogy egyre jobban közeledett felé, úgy nőtt a benne lakozó, már - már kitöréssel fenyegető feszültség is. Hiszen senki sem tudta, hogy Neya aznap visszatér a köreikbe, mivel nem volt mersze egyik férfit sem felhívni Niall monológját követően.
Így hát miután engedélyt kapott az eltávozásra, összepakolta minden szükséges holmiját, majd visszarepült az egykor hőn szeretett városkájába.
A földet érést követően mérlegelni kezdte, hogy vajon hol is lehettek éppen akkor a többiek. Abban teljes mértékben biztos volt, hogy sem Niall, sem Zayn háza nem volt opció, érthető okok végett. Louis és Harry lakásában pedig még mindig ott volt az a sok holmi, amit a lányokkal közösen szanáltak ki két héttel az ő elutazása előtt és az ottani egyik vendégszobában helyeztek el. Így pedig maradt Liam és az ő tulajdon otthona.

Nem sokkal délután egy óra után érkezett meg az épület elé, majd miután kifizette a taxist, lemeredve állt a saját háza előtt. Miután a remegő kezeivel nagy nehezen beletalált a kulccsal a bejárati ajtó kulcslyukába, félve nyitotta ki azt. Azonban a házba belépve minden pontosan ugyanolyan volt, mint mikor elment. Az előszobában semmi sem utalt arra, hogy bárki is tartózkodna ott. Már az is megfordult az eszében, hogy esetleg tévedett és még sem itt találja őket.
Azonban elegendő volt belépnie a nappaliba, ahhoz, hogy realizálja, nagyon is igaza volt. A kihúzható kanapén ugyanis szorosan összesimulva aludta az igazak álmát mind az öt férfi, míg az ezzel szembenlévőn Paul szunyókált. Az egész jelenetet roppant aranyosnak találta volna, ha nem lebegett volna a feje felett a haza térésének valódi oka.

Így inkább beosont a konyhába, annak céljából, hogy valami ehetőt készítsen a többiek számára. Nem igen lepték meg a helyiségben árulkodó állapotok. Azaz az, hogy mindenhol is elviteles ételes dobozok illetve alkoholos  üvegeket tarkították a máskor fényesen csillogó gránitpultokat. Így hát gyorsan ragadott egy szemeteszsákot és minden hulladékot beledobált. Majd egy gyors kézmosást követően a hűtőszekrényben kezdett el kutakodni, amikor is egy, még az álomtól karcos hang, dühtől ércesen megszólalt mögötte:

- Te mégis mi a francot keresel itt?

Ezt a részt ajánlom _levendula_ 💜 számára, aki már a kezdetek óta itt van nekem! Drága, te feltettél pár kérdést az előző résznél, szóval tessék, ez lett belőle!