- Na, édes drága Csillagom kérsz még ? Kell egy kis repeta, mi?
Látom rajtad, hogy már nagyon hiányzott ez neked!
Jó érzés, ahogy az öklöm nyomot hagy a testeden, ugye ?
Látni rajtad, hogy mennyire tetszik ez neked !
Ezért nem nyitottad ki eddig sem a szádat, mi ?
Ezt élvezed, te bolond liba !
Eddig nem is sejtettem,hogy ilyen igényeid is vannak, de akkor innentől majd ezeket is alaposan kielégítem !
Gondolom a kis barátnőidnek is nagyon tetszik a mi kis előadásunk!
Bár mintha egy kicsit túl meleg lenne itt lent, nem gondolod, te kis lotyó?
Milyen rossz is lenne, ha megizzadnál Virágszálam ! Még a végén megbetegedsz itt nekem!- mondta negédesen a férfi, a maszkjában található hangtorzító berendezés végett természetellenes hangnemben, miközben abbahagyta az asztalra kötözött nő kegyetlen ütlegelését.

Ezt követően elhallgatott, így a helyiségre
már - már fojtogató csend telepedett, amely a hölgyek eddigi tapasztalatai szerint nem sok jót jelentett az ő számukra.
Baljós megérzésükben sajnos ezúttal sem kellett csalódniuk.

A maszkos férfi a zöld nadrágja szárába törölte a vértől foltos kezeit,majd elővett egy zsebkést, aminek csupán a látványa elegendő volt ahhoz, hogy a helyiségben lévő összes nő felsikoltson.
Azonban a férfi a hangokkal mit sem törődve, a kése segítségével, jól megfontolt mozdulatokkal hasította fel a lány nadrágját, majd folyamatosan távolította is el az így kapott darabokat. Minden egyes felfedett bőrfelületet alaposan végig is simított az ujjaival.
Ezt követően pedig a fiatal nőt a könnyektől, vértől, izadságtól és hányadéktól lucskos pulóverétől is megszabadította.
Így a hiába vergődő lányon mindössze a fehérneműje és a pólója maradt, ez az összeállítás pedig nem sokat bízott a képzeletre.

Miután újra elrakta a kést, a férfi egyik mohó keze végig simított a lány testén, egyes helyeken hosszabban elidőzve, mint másokon.
Eközben a másik kezével saját magát kezdte el kényeztetni a nadrágján keresztül.
Különösen azt élvezve, ahogy a lány félelmében minden egyes érintésétől kocsonyaként remegett.
Idővel úgy érezte, hogy ennyi nem elegendő kontaktus az ő számára, így a vergődve pityergő nő bugyijának korcához vezette az egyik kezét.
A másik kezével pedig lehúzta a nadrágja cipzárját is, már éppen az alsónadrágját is lejjebb csúsztatta volna, amikor hangos zajok ütötték meg a fülét.

A három másik nő fojtott nyöszörgése volt az, ami magára vonta a férfi figyelmét. Ennek a hangzavarnak hála elfordult végre a fémasztalon fekvő, meggyötört testű, darabokra szaggatott lelkű lánytól .
Beteges tekintettel mérte végig a többi rabját, majd újra az asztalon lévőre emelte a tekintetét, amelyben elmondhatatlanul sötét vágyakozás csillogott.

- A kis barátnőidnek is bejön ez az egész, úgy érzem te szajha!
Talán adnunk kellene nekik is alkalmat szerepelni ?
Te pedig a falnál élvezhetnéd a műsort!
Ők se maradjanak már ki, nem igaz!
Az úgy nem lenne túl illedelmes !
Vagy akár sinálhatnánk egy ötös menetet is, hogy senki se érezze úgy, hogy elfelejtkeztem róla!
Esetleg még Mike is beszállhatna ,meg akkor már a haverjai is! - mondta a férfi miközben többször is végig simított a kérges kezeivel a kikötözött nő folyamatosan rázkodó testén.

Ekkor elkövette azt a hibát, hogy a lány arcát érintve annak ajkait is körberajzolta a mutatóujjával. Az asztalon fekvő ugyanis kapva a lehetőségen azonnal erőteljesen beleharapott abba. A férfi egyből elrántotta a kezét, majd a másikkal egy erőteljes pofont kevert le a lánynak.
Kioldotta a rubinvörös, zafírkék és smaragdzöld színű foltokkal tarkított koordinálatlanul remegő alak köteleit,majd pedig egy szó nélkül le is lökte a helyiség közepén álló fémasztalról. Ezt követően pedig a hajánál fogva rángatta ki a helyiségből a megtört nőt.

Miután az ajtó becsukódott mögöttük, a helyiségben maradtak már nem láthatták a történteket, azonban jól halották a lány minden egyes sikolyát, minden elcsattant ütést.
Még a falak is beleremegtek a helyiségben maradt nők holtakat is felriasztó sikolyaiba. Amelyeket még a szájukban lévő kendők ellenére is kristálytisztán hallhatóan áthatott a fájdalom, a tehetetlenség, illetve a mély kétségbeesés.
Egészen pontosan tudták, hogy mi történik a barátnőjükkel, túlságosan is! Hiszen nem ez volt az első alkalom.
Valamint azzal is teljes mértékben tisztában voltak, hogy a lány miért haragította még jobban magára azt a kegyetlen vadállatot, ráadásul szánt szándékkal.
Ez pedig még mélyebb kétségbeesésbe taszította őket.

Ez akkor tetőzött, amikor a helyiség ajtaja újra kivágodott és a férfi belökte a megtört testet, akinek a pólója immár csupán csafatokban lógott.
A lány az ajtótól lehető legmesszebb kuporodott össze a térdit felhúzva, hátát a falnak vetve és érthetetlenül motyogva ringatni kezdte saját magát.

A férfi ezen a látványon csak felnevetett, majd elhagyta a helyiséget.
A nők hallották, ahogy elfordul a kulcs a zárban és tudták, hogy most egy ideig csak a kamerák figyelik meg őket.
A barátnőjükért aggódó társaság elgyötörten figyelte, ahogy a nő a sarokban kuporogva megmerevedik, majd mintha minden energia elhagyta volna a testét hirtelen elterült a földön. Hiába kiáltoztak, zajongtak, a lány nem reagált.
Sőt még az se tudták biztosra megmondani abból a távolságból,hogy vesz- e egyáltalán levegőt.
A sérült test ugyanis csupán csak haloványan emelkedett, de nem voltak benne teljesen biztosak, hogy ez nem csak képzelik.

A falnál ülők szemeit már réges régen elárasztotta a könnyek heves hada, mintha éppen most támadt volna kedvük humán szökőkutat létrehozni.
Az átéltek hatására szinte biztosak voltak abban, hogy megállt a szívük, legalább percekre kihagyott az üteméből.
Mind a hárman próbáltak közelebb kúszni a fiatal nőhöz. Ez azonban tragikus módon minden egyes alkalommal lehetetlen küldetésnek bizonyult, mivel a láncok kivétel nélkül, mindig visszarántották őket .
Amikor a fém ennek a hatására többször is hangosan megcsörrent, azonnal az ajtó felé kapták a megtépázott orcáikat, szerencsére azonban senki se tért vissza.

Egy idő után végül feladták a küzdelmet s csak ültek . Csendesen figyelték, ahogy a barátnőjük lassanként kezd újra magához térni s roppant megfontolt mozdulatokkal megint ülő helyzetbe küzdi fel magát. Ajkain ugyan mosoly játszott, azonban szemeit ez nem érte el. Azok csupán megtörtségről, illetve kimerültségről árulkodtak. A többiek tudták jól, hogy a nő már legalább három napja csak pár órát alszik. Azóta, hogy egyszer arra kelltek, hogy a maszkos férfi a helyiségben állva bámulja őket.

Egy kis idővel később viszont ezt a nyugodtabb légkört megtörte a kulcszörgés, majd hirtelen kivágodott az ajtó is.
A valóság sötétje így újra betolakodott a keserves, pillanatnyi oázisba.
A Főnök - ahogy a társai nevezték a mindig is egész arcát elfedő fekete maszkot viselő férfit - egy pisztollyal a kezében sétált be a helyiségbe. A fegyvert azonnal a falnál lévő nőkre szegezte, viszont a kegyetlen tekintete újra és újra a nem is oly rég még játékszerként használt nőn állapodott meg.

-Kérem ne tegy...e! Könyörgöm ne! Hagyja...őket, ... ne ...őket ...bántsa !- kiáltott fel akadozva, a sok köhögés és sikítozás végett immár rekedtes hangján a fiatal nő.

Majd ezt követően fuldokló hangokat hallatva próbált meg felállni, aminek következtében a még be nem hegedt sebei szétnyíltak és vér kezdett csordogálni az oldalán.
Az elszenvedett ütéseknek hála pedig már nem bírt a lábain maradni, így négykézláb mászott át a többiekhez.
A hatalmas fájdalmai ellenére vad elszántsággal küzdötte magát védelmező pozícióban. Összezúzott testével megpróbálta a lehető legnagyobb mértékben takarni a szeretteit a velük szemben álló, messze nem csak mesebeli szörnyeteg elől .

Abban már teljes mértékben biztos volt, hogy az ő számára innen már nincs menekvés, nem rejteget számára már kiutat a sors. S bár nem sokára úgyis végeznek vele, viszont a többieket még talán megmentheti.
Így az utolsó erejét is lantba vetve vette fel az emberi pajzs szerepét a pisztollyal hadonászó férfi, illetve a megláncolt barátnői között a roppant tágas pince helyiségben.

A másik három nő ezt látva még az eddigieknél is jobban próbált kiszabadulni, ronggyal bekötött szájukból fojtott tiltakozás hallatszott.
A kék és zöld minden egyes árnyalatában pompázó arcukon patakokban ömlöttek a könnyek. Keserű epe öntötte el nyelőcsövüket, ahogy az idegesség egyre csak nőtt bennük, szinte már - már azzal fenyegetve, hogy szétfeszíti az egész belsőjüket .
Egyszerre rettegtek attól, hogy mi lesz,ha a barátnőjük sikerrel jár, illetve attól is, hogy mi történik, akkor ha a nő terve nem válik be.

Ráadásul még ők se tudták egymást vigasztalni, mivel szánt szándékkal egymástól legalább öt méternyire voltak elhelyezve.
Így hát a hideg, dohos falnak dőlve hol tehetetlenül egymásra, hol pedig az őket elszántan védelmező barátnőjükre, testvérükre meredtek .

Azonban minden kérlelés hiábavalónak bizonyult, a fegyver elsült s az emberi pajzs ösztönösen a mellkasához kapott.
Viszont miután az adrenalin szintje megcsappant, észlelte, hogy nem kellettkezett rajta újabb seb. Sehol sem.

A férfi eltévesztette volna a lövést ?
Csak figyelmeztetni akarta volna ?
Esetleg így tervezte rábírni az együttműködésre?
Arra, hogy végre válaszoljon a kérdéseire ?

A fiatal nő elveszetten meredt a kegyelem minden apró szikráját nélkülöző rideg szemekbe.
A férfi arcán terjeszkedő sok szenvedést ígérő mosolyától a hideg rázta a nőt.
Ekkor pedig fojtott sikolyok rázták meg a fagyott csendet .
A nő a hang felé fordult, majd hirtelen minden elsötétült.

-🖤-

Zayn döbbenten meredt a barátjára, miközben azon merengett, hogy vajon mikor is állt ennyire a feje tetejére az életük.
Bár, ha teljesen őszinte akart lenni nagyon is jól tudta, hogy mikor kezdett bele a sorsuk mélyrepülésbe .
Azonban jelenleg jobbnak látta, ha a gondolatai nem kalandoznak el arra felé .

- Szóval, hadd összegezzem a hallotakat!
A Paul által felkeresett pszichiáter vagy micsoda, aki azt ígérte neki, hogy a legjobb szakembert küldi majd ide, valamilyen csoda vagy katasztrófa - jelenleg még nem tudom eldönteni, hogy melyik szó illene jobban erre a helyzetre - folytán nem mást bízott meg arra, hogy többek között téged is kezeljen, mint Neyát.
Aki nem más, mint a te exed és a mi volt barátnőnk. Az a Neya, akire pár évvel ezelőtt kígyót- békát kiáltottunk. Az a Neya, aki most valószínűleg, megjegyezném teljesen jogosan, gyűlöl minket, mégis idejött segíteni .
És természetesen neked mélyen tisztelt Mr. Payne már az első italok kihozása előtt össze kellett veszned vele! Nem is kicsit! Mert te, ha egyszer végre ráveszed magadat arra, hogy valamit csinálj,akkor azt teljes erőbedobással teszed!
Nem, mintha évek óta nem utána sírnál minden egyes nap! Áhhh,dehogyis!
Ilyen a rohadt életbe se fordulhat elő! - a férfi hirtelen mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát, majd így folytatta-
Ha pedig ez így nem lett volna elég, ti ezt még mindig képesek voltatok tetézni!
Az anno általunk elűzött csajt, aki most újra visszatért közénk, ti már az első nap felhúztátok!

Végül egy időre elnémult, mert hiába próbált, nem tudott lehiggadni. Mióta élete szerelmét és a nő egyik legjobb barátnőjét is eltemettete azokba az átkozott sírokba, csak egyetlen dolog hajtotta azon kívül, hogy a tettest börtönbe jutassa. Vagy inkább kórházba... Esetleg a hullaházba...
Ez pedig nem volt más, mint, hogy végre valahára illendően bocsánatot kérjen Neyatól.
De ha ezek az idióták nem fejezik sürgősen be ezt a valamit, amibe belekezdtek, akkor erre esélye se lesz!
A rohadt életbe már!
Idióta hülyék!

- Mi a csudáért nem tud elmaradni Louis sem azon a nagy, formás fenekén?
Paul miért nem ütött le egyszerűen titeket?
Megérdemeltétek volna igazán!
Mondjuk őt is meglehetne csapkodni, amiért nem figyelmeztetett titeket előre az egész rohadt helyzetre !
Mégis miből gondolta, hogy jó ötlet ,ha erről nem tudtok előre ?
Néha komolyan elgondolkodom,hogy hogyan lehetséges az, hogy bár már mindannyian ezer éve felnőttetek, mégis ilyen idióták maradtatok!

Liam meredten bámult máskor csendes barátjára. Évekkel ezelőtt, azon a tragikus napon őt is hatalmas csapás érte. Elvesztette a párját, a másik felét. Ráadásul ő végleg, az ő szerelme többé sose térhet vissza.
Ennek ellenére Zayn volt Louis mellett a másik személy a csapatunkból, aki teljesen magától megkezdte a kezelését. Anno, két borzalmas évvel Az Esetet követően sejtelmük sem volt róla, hogy ők pszichológushoz járnak.

Ez csak akkor jutott a tudomásukra, amikor öt hónappal később a javulás első jelei kezdtek el mutatkozni a két srácon. Louis már nem remegett annyira meg, akárhányszor meghallotta a lányok nevét. Zayn pedig nem ébredt meg minden egyes éjjel sikítva a rémálmaiból, amelyekben újra élte a számára oly kedves nők elvesztését.

Ekkor mondták csak el, hogy pszichológushoz járnak, ugyanis egyedül akarták megvívni a saját küzdelmünket. Azóta még inkább büszke a két barátjára.
Talán ezért is fájtak még inkább a szavai, amelyek igazsággal voltak teli.

Hirtelen a bejárati ajtó kivágódott és mintha csak a gondolataiból lépett volna elő, besétált rajta Louis arcán levakarhatatlan mosollyal.
Majd miután becsukta maga mögött a bejárati ajtót, besétált a konyhába és kiemelt három sört a hűtőből. Magához vett egy sörnyitót is és teljesen nyugodtan belépdelt a nappaliba és leült az egyik fotelba. Kinyitotta az enyhén habos alkoholt tartalmazó üvegeket, majd kettőt az immár felesleges nyitóval egyetemben az üveg dohányzóasztalra helyezett, majd mint, aki jól végezte dolgát, kényelmesen hátradőlt a fotelében

-Persze, gyere csak be! Érezd csak magadat otthon Tomlinson! Minek is kopogni?- morogta Liam a fogai között, miközben ő és Zayn is magához vett egy -egy sört.

-Payno drágám, szerintem simán megengedhetem magamnak, mivel majdnem annyi időt töltök ebben a lakásban, mint te. Sőt lehetséges, hogy többet! Példának okáért a legutóbbi nagy bevásárlást is én intéztem!
Szinte minden egyes nap itt vagyok amúgy meg, amikor Harry éppen valahová elutazik, meg sokszor akkor is, ha otthon van !- magyarázta a szokásos louisos hangnemben a kék szemű, majd Zayn felé fordult- Amúgy jó tudni, hogy tetszik neked a hátsóm, de ennek a popónak már van, aki gondját viselje!

A pakisztáni férfi csak a szemeit forgatva reagált Louis monológjára, amit az idősebb egy kacsintással is kísért .

- Nagyon örülök William, hogy sikerült megint megragadnod az egész lényegét! Elmondhatatlanul büszke vagyok rád! -mondta Zayn meredten a barátját bámulva.

-Köszönöm, drága Ja...

Azonban Louis nem tudta befejezni a mondanivalóját, ugyanis Liam kortyolt egy nagyot a söréből, majd megköszörülte a torkát. Ezt követően pedig rögtön bele is kezdett a sajátjába.

- Figyelj Zayn, tudom, hogy ezt is már megint elcsesztem, de úgy rohadtul. Viszont értsd meg, hogy tiszta ideg voltam! Fogalmam sem volt róla, hogy viszontlátom! Így esélyem se volt erre felkészülni!
Aztán mikor bocsánatot akartam tőle kérni, kiderült, hogy már párja vagy pedig férje és gyerekei is vannak!
Bocsáss meg, de ettől valahogy nem igen ment sem a nyugodt és tiszta gondolkodás, sem a megfontoltság!- felelte kiabálva.

- Ember, mégis mi a francot vártál?
Te tényleg azt hitted, hogy Neya majd szépen elmegy innen néhány évre, apáca lesz, aztán visszajön és a karjaidba veti majd magát?
Sőt majd ő fog könyörögni neked, hogy fogad vissza! Meg majd nekünk is hozz ajándékokat, hogy ne haragudjunk rá? - emelte meg a hangját Zayn, miközben már a homlokát maszirozta -
Ne legyél már ennyire idióta könyörögöm!
Azok után, ahogy a temetés után vele beszéltünk , már az is meglep, hogy egyáltalán hajlandó egy kontinensen tartózkodni velünk!
Azt pedig egyáltalán nem tudom felfogni, hogy miért is jött ide nekünk segíteni ! Úgy látszik még mindig megvan az a rossz szokása, hogy olyanokkal is törődik, akik nem érdemlik azt meg!

- Én se tudom felfogni, hogy miért is jött ide vissza Neya, mivel anno a csapat nagy része nagyon csúnyán viselkedett vele! Te meg csak álltál ott, mint valami humán díszlet!
Azon meg őszintén szólva én egyáltalán nem csodálkozok, hogy továbblépett ! Pedig tudod jól, hogy nagyon szeretlek Liam, viszont se te, se mi nem érdemeljük meg őt! Bár abban sem vagyok most már egészen biztos, hogy egyáltalán valaha is méltók voltunk rá!
Úgyhogy nagyon remélem az új pasija jól bánik vele és igazán boldoggá teszi Neyát! - hangoztatta szomorúan Louis is.
- Tudom, hogy kiérdemeltük a szavainkkal és a tetteinkkel azt is, hogy nem tartja velünk a kapcsolatot!
De az azért piszkosul fáj, hogy nem is tudtunk arról, hogy már gyerekei vannak!
Mellette szerettem volna lenni a terhességei alatt, mindig ezt terveztük az évek során!
Viszont sajnos a köztünk lévő kapcsolatot én magam tettem tönkre! Ahogy ti is a sajátjaitokat!

Ezután a kék szemű szünetet tartott és a megtört, fájdalomtól csillogó tekintetét újra a két jóbarátjára emelte, majd egy nagy sóhaj kíséretében így folytatta:

- Viszont itt az ideje, hogy végre újra pasi legyél Payne!
Járj el a kezeléseire! Kérj tőle bocsánatot! Viselkedj vele normálisan!
Akkor talán nem zár ki minket újra az életéből!
És ne feledd azt a tényt, hogy ő többé már nem a miénk !
Ne kezeld úgy, mintha bármi beleszólásunk is lenne abba, hogy mit csinál!

-De nem megy! Tudom, hogy ezt most végleg elcsesztem! Érzem is !
Azonban nem akarom és nem is bírom őt újra elengedni! Még csak most jött vissza, csupán egyszer láttam, de máris könnyebben kapok levegőt!
Nem bírnám ki, ha újra el kellene engednem! Abba én már teljesen beleörülnék!- kiáltott fel Liam és felpattant az ülőhelyéről.

A két barátja csupán sajnálkozó tekintettel meredt rá, már éppen válaszolni terveztek volna, amikor is újonnan kopogtattak az ajtón.