-Nincs itt semmi látnivaló! – mordult fel talán kicsit agresszívebb módon, mint azt tervezte.

A farkasok meglepetten rezzentek össze a fiú szokatlan gorombaságától, s sietve szétszéledtek a réten, kinek merre akadt dolga. Elvégre egy alfa szavának nem nagyon volt ajánlatos ellent mondani, még ha szoros barátságban is voltak vele.

Mira és Erza aggódva pillantottak össze, szavak nélkül is megértetve magukat a másikkal. Natsu nagyon furcsa volt, semmi kétség, azonban egyikük sem gondolta volna, hogy pont egy kisfarkas közelsége lesz ilyen hatással rá.

Természetesen Mira is rájött, kiről is van szó, s a kölyök omega léte már nem sokáig maradhatott titok a falka előtt sem. Előbb-utóbb kitalálták volna az illatából, s ha mégsem, akkor Natsu viselkedése félreérthetetlenné tette volna a dolgot.

-Magyarázatot várok, Erza – szólalt meg az említett, a vörös bétára sandítva.

Zöld szemei most kicsivel nyugodtabban csillogtak, hiszen Mirajane előtte kötötte be a kis omega nyakán levedző harapásnyomot és a karmolásokat végtagjain. Továbbra is rettentően haragudott az elkövetőkre, s meg akarta tudni, kik is voltak ők pontosan.

-Négyen voltak az északi határnál, mindegyikük béta – kezdett bele Erza halkan – Valószínűleg Őt üldözték, bár nem lehettek túl okosak, hiszen hagyták átfutni a határon és ráadásul utána is jöttek.

Az alfa reakciója nem volt könnyen kiszámítható, így a bétának kényesen kellett ügyelnie minden egyes szavára, amit csak kiejtett az ajkain.

-Az egyikőjük ott pusztult, aki megharapta a kicsit, de a másik hármat kénytelen voltam elengedni – nyelt egyet félve Erza, s időt sem hagyva a közbeszólásra,  folytatta a történetet – Nem hagyhattam magára ilyen állapotban, bár akkor még magánál vo...-

-És mondott valamit? – vágott közbe Natsu idegesen.

Mindent tudni akart a lányról, minden egyes jelentéktelen információért ölni lett volna képes. A négy betolakodó most szinte nem is számított, csak az omega. Csakis az omega.

-Megkérdeztem a nevét, viszont már nem tudott rá válaszolni – sandított Erza ellágyult tekintettel az alvó kisfarkas felé.

Nehezére esett bevallani, de valahol meg tudta érteni Natsu viselkedését, hiszen a kölyök egyszerűen mesébe illő volt, s az illata is meglehetősen kellemesnek hatott. De ő béta volt, s el sem tudta képzelni, mit érezhetett ebből egy alfa. Mindezt százszoros, sőt talán ezerszeres erősségben.

-Talán ennyi még fontos lehet... – kapott észbe a merengésből hirtelen, szemeit a fiúra vezetve – Azt mondták, az alfájuk még hallani fog erről.

A cseresznye színű farkas tekintete dühösen lángolt fel, s tűhegyes fogait erőszakosan préselte egymáshoz. Zöld íriszei szinte vakítóan csillogtak a hajnali fénysugarak alatt, ahogy fejét az ég felé emelte.

Már csak a gondolat is haraggal töltötte el, hogy egy másik hím szemet vetett az omegára, hát még a tény, miszerint az ő parancsa szerint ölték meg majdnem. Olyan mély, zsigeri gyűlölet járta végig testét, amibe még saját maga is beleremegett.

-Ha valaha valaki újból kezet mer emelni rá közülük... – morogta vészjóslóan a felhők irányába – Esküszöm, hogy én magam fogok végezni az alfájukkal!

Hideg szellő söpört végig a réten, messzire repítve a fiatal fiú hangját, egészen a fák lombjai fölé, míg csak szavai el nem érték a vörösben úszó eget.

A két bétán kellemetlen borzongás futott végig, s a mai napon sokadszorra is aggódva néztek össze. Natsu gyakran fenyegetőzött durva dolgokkal, de ez most teljesen más volt. Ezeket a kimondott szavakat komolyan is gondolta. A lehető legkomolyabban.

Ha pedig egy alfa valamit a fejébe vett, onnantól kezdve nem volt visszaút. Lehetett szó akár falkatagok életéről vagy területszerzésről, a vezér többé sosem hátrálhatott ki a saját szavai alól.

🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾

A következő részben mostmár tényleg találkozni fognak és Lu-chan is felébred végre😂

Remélem szebbé tudtam tenni a napotokat ezzel a folytatással!❤
Ezt csillaggal tudjátok jelezni, és kommentben írjátok le bővebben is az érzéseiteket vele kapcsolatban😉

Shiro~chan