Rettenetesen fáj a fejem. Ilyen lenne a másnaposság? Hisz nem is ittam annyit, hogy szarul legyek. Ennyire gyenge lennék?

Lassan felültem egy ágyon, majd a fejemhez kaptam a kezem, és igyekeztem sűrűn pislogni, nehogy visszaaludjak. Koránt sem voltam olyan kipihent, mint ahogy én azt vártam. De megnyugtatott a tény, hogy a szobámban vagyok, az viszont nem, hogy az apám itt áll mellettem, keresztbe font karokkal, és kérdő tekintettel.

- Hatásos volt a belépőm? - kérdezte, majd leült elém.

- Honnan tudtad, hogy most fogok felkelni?

- Nem tudtam. - vonta meg vállát. - Már két órája őrizlek, és várom, hogy felébredj. - mindezt csak azért, hogy majd mikor meglátom, eljátszhassa a szigorú, és egyben sértett szülőt. Néha komolyan úgy gondolom, hogy a szerepeink felcserélődtek. - Ha még egyszer az a fiú hoz haza, behívom egy kávéra.

- Te csak ne hívogass senkit sehova. - odamásztam mellé, és letettem talpam a földre, ám a testem jelezte, hogy még nem kéne felállnom. Pedig én most venni fogok egy meleg zuhanyt. - Milyen nap van ma?

- Péntek.

- Mi?! És hány óra?

- Fél tizenkettő. - válaszolta szűkszavúan. Basszus, elkéstem, és már nincs is értelme bemennem az egyetemre. Írok SoRa-nak, hogy a mai gyakorlás technikai okokból elmarad. Nyilván meg fogja érteni. - Csináltam reggelit. - tette idézőjelbe ujjaival, majd intett, hogy ha képes vagyok megmozdulni, kövessem őt a konyhába.

Miután ettünk, ő visszament dolgozni, én pedig zuhany helyett beültem a kádba, és magamra engedtem a forró fizet. Megmostam a hajamat, mert nem bírtam elviselni magamon az alkohol szagát, amit lehet már csak én érzek, mert beleégett az orromba. De megérte. Aznap nem is gondolkodtam Taehyungon. Most is csak azért jutott eszembe, mert megláttam a telefonom kijelzőjén, hogy írt.

-,,Remélem élsz még" - ezt írta reggel fél kilenckor, gondolom miután már biztos volt benne, hogy nem fogok megjelenni az órákon.

-,, Honnan van meg a számom?"

- ,,Cho-tól. Ezek szerint jól vagy. "

-,,Igen, köszönöm, hogy hazahoztál" - megint. Persze ezt nem tehettem oda, mert az lehet már bunkóság lett volna.

Válaszolt valamit, de arra már írtam semmit, inkább szóltam SoRa-nak, hogy ma nem vagyok bent, és nem tudok vele órák után táncolni, azonban úgy tűnik ő is kivette ezt a napot, mert most ébredt fel, az állítása szerint.

A nap további része érdemtelennek mondható volt. Addig sorozatot néztem, amíg be nem aludtam, este pedig olvastam, mivel szombaton nincs semmi dolgom, és nem fog kelleni korán kelnem. Itt a hétvége, össze kell szednem magam, hogy visszatérhessek a normális életembe.

Amiről azt hittem, hogy hétfőn sikerülni fog. Alig vártam a bioszt, a táncot, szociológiát és az anatómiát is. Amit viszont nagyon nem vártam, az a matek, és a latin nyelv, de ezeken is át kell gördülnöm, hogy jöhessenek a jobbak.

- Merre van Cho? - ültem le a helyemre, és fordultam Tae felé.

- Valami pasival. Azt hittem eljössz mellettük, ugyanis a folyosón beszélgetnek. - amint ezt elmondta, elnéztem az ajtó felé, mintha onnan beláthatnám az egész folyosót, de nem vettem észre senkit. Tényleg ott lettek volna, csak ennyire nem figyeltem? Cho nyilván el volt foglalva azzal a fiúval, azért nem szúrta ki, hogy ott megyek el mellette.

Azokon az órákon, ahol a lány nem tudott ott lenni, mert ő másra ment, végig Taehyung mellett ültem. Nem beszéltünk sokat, mind a ketten inkább figyeltünk és jegyzeteltünk a többiekkel ellentétben, de jó volt, hogy nem egyedül vagyok.

A tánc azonban egy katasztrófa volt. Mindenki a saját feje után ment, mintha sose gyakoroltuk volna a koreót, és ez miatt nem értünk egyszer sem a végére, mert mindig újra kellett kezdenünk. SoMin már a fejét fogva ült a padon, és inkább nem is nézett felénk, nehogy még jobban összetörjük az elképzelését. Lehuppantam mellé, és megfogtam a vállát, hogy felismerje, nem egy idegen vagyok. Rögtön felnézett rám, majd hátradőlve sóhajtott egyet.

- Szerintem csak fáradtak. Jó lesz ez.

- Nem, nem lesz. - rázta meg a fejét. - Szét vannak esve. Rajtad kívül csak az a szürke hajú srác, meg a mogorva pasi párja figyel oda arra, hogy mit csinál.

- Taehyung és SoRa. - javítottam ki. Azért örülök, hogy nem csak én nem tudom a nevüket. Mondjuk neki nem is kell megjegyezni, hisz amint ez az egész lement, ők elutaznak máshova. Vártunk még pár percet, amíg a többiek kifújták magukat, majd egy teljesen új dologba kezdtünk bele. SoMin szerint a koncentrációval van a gond, ezért a fennmaradó időben mindenki egyesével be fog mutatni egy rövidke táncot. Nem értettem, mi értelme van ennek, illetve hogyan kapcsolódik az előző galibához, de mivel nekem kellett kezdenem, így nem is gondolkodtam többet rajta.

Le kellett vezetnem a felesleges feszültségemet, ami felgyülemlett bennem, ezért egy olyan számot akartam, amivel ezt véghez is tudom vinni. Ekkor jutott eszembe az Electric kiss, mivel az is szóba jött, hogy táncoljunk arra.

SoMin szerencséjére az utolsó ember pont akkor hagyta abba az előadást, mikor kicsöngettek, így irdatlan tempóban pakolni kezdett, és felém intve kisétált a teremből. Szerencsétlen nem ehhez van szokva, ráadásul most a többiek sem voltak itt, hogy támogassák őt. Kíváncsi vagyok, ha ők is egy csapat, akkor most miért csak a lány volt jelen.

- Na. Induljunk. - érte mellém Taehyung, és karolt is egyben belém, mintha egy pár lennénk.

- Mégis hova?

- Cho-hoz. Gyanúsan csendes és virgonc volt ma, amit nem tudok összerakni, ezért meg akarom kérdezni, hogy minden rendben van e vele.

- És ehhez én miért kellek? Nekem még dolgom van. - néztem SoRa-ra, aki egy fél mosollyal az arcán odatoporgott elém, és megingatta a fejét.

- Ne haragudj, de az apámnak születésnapja van, és most mennem kellene..

- Oh, rendben. Boldogat neki. - intettem, és útjára engedtem a lányt. Felnéztem Tae-ra, aki most is azzal a furcsa mosolyával nézett le rám, továbbra is a karomat szorongatva. Sóhajtottam egyet, és megadva magam elindultam campus felé. Gondolom csak arra kellek neki, hogy megmutassam, melyik szobában lakik a lány, mivel ő nem tudja.