Megigazítottam a hajamat, majd kimentem, és még egyszer utoljára ránéztem az asztalra, amit szépen megterítettem. Még ki is centiztem, hogy ne lehessen semmibe se beleszólni a terítést illetően, mivel nem tudtam, milyen nőt várok ide. Apát ismerve rendes lesz, és kedves, de nem tudom, mit várja tőle, ha nem lesz neki tetsző az első benyomás.

- Jól nézek ki? Nem bűzlök? Nem kócos a hajam? Honnan van ez a ruha? - robbant be apám a fürdőből a nappaliba, és bombázott le a kérdéseivel. Látszik rajta, hogy nagyon izgul, még egy izzadtságcsepp is lefojt a homlokáról, pedig ő egyáltalán nem az a típus.

- Ne aggódj, sármos vénember lett belőled, és el fogod ma varázsolni azt a nőt. - tudtam, hogy ez el fogja terelni annyira a figyelmét, hogy megfeledkezzen az idegességéről. Csóválni kezdte a fejét, és egy frappáns beszóláson gondolkodva csípőre vágta a kezét, azonban nem volt ideje visszaszólni, mivel csengettek. Tudtuk ki az, mégis mind a ketten összerezdültünk.

Apa, mint egy idióta, biccentgetni kezdett a fejével, hogy menjek az ajtó felé, én meg mérges tekintettel mögé léptem, és taszigálni kezdtem Nehogy már nekem kelljen kinyitnom az ajtót a barátnőjének! Elvégre ez az ő.. ,,háza".

- Szia! - köszönt neki, kissé talán hangosan. Csókot váltottak, és ellépve az ajtóból beengedte a nőt. Vékony testét egy visszafogott, ámde mégis kényelmesnek tűnő ruha takarta, haja lófarokba volt felkötve, egy fehér gumival, táskája a vállán lógott, abba kapaszkodott. Arca kedves volt, így első ránézésre, mosolya pedig őszinte. Odamentem hozzá, és kezet nyújtottam neki, miközben bemutatkoztam.

- Nahát, Rin. Már nagyon sok jó dolgot hallottam rólad. - nézett apám felé, aki zavarában megdörzsölte a tarkóját.

- Nos igen, én is. Örülök, hogy végre megismerhetlek. - mivel apa nem igazán vette észre magát, ezért én elálltam a nő elől, mintha csak mögötte lenne valami dolgom, és elkezdtem mutogatni a kabátjára, miközben az öregre bámultam. Szerencsére gyorsan felfogta, és levette barátnőjéről a kardigánt, amit rögtön fel is akasztott a helyére, de még itt sem hagytam neki, hogy szusszanjon egyet, mivel a hölgy már el is indult a megterített asztal felé.

- Gyorsan, húzd ki neki a széket, és kérdezd meg, hogy kér e valamit inni! - utasítottam neki, persze a fülébe suttogva, nehogy meghallja a vendégünk. Apát még sosem láttam úgy szaladni, mint ahogy most tette. Mögé érve igyekezett lassan, és természetesen viselkedni, még akkor is, mikor nyelve összeakadt attól a mondattól, hogy ,,hozhatok valamit inni?", és valami olyan jött ki a torkán, amit szerintem csak a nő értett. Mi is volt a neve? HyeRa?

Kivettem a sütőbe hagyott ételt, hogy még meleg legyen, mikor nekilátunk, és az asztalra tettem. Innentől már apa átvette a vezetést, és felemelve párja elől a tányért, mert neki egy nagyobb szelet húst, egy kis krumplival.

Végül is egész jól alakult az este további része. Nem csalódtam HyeRa-ban, tényleg egy kedves természet, legalábbis aszerint, amit most mutatott magából. Igyekeztem csendben lenni, és csak akkor megszólalni, ha kérdezősködött felőlem. Természetesen nem hagyhatta, hogy csak ott üljek velük, mivel láttam rajta, hogy meg akar ismerni, de szerencsére apa is észrevette rajtam a szokásos dolgokat, és a segítségemre sietve próbálta elvonni a nő figyelmét.

Nem szeretem az idegeneket, mégis jól el tudok velük beszélgetni még akkor is, ha épp nincs kedvem, vagy nem szimpatikusak. Apa ezt már kiskoromban észrevette rajtam, és ilyenkor megértően rám hagyja.

Amíg ő lekísérte a taxiig, én pakolni, és mosogatni kezdtem, hogy ne legyen annyi dolga. Biztos fáradt már, én pedig még elememben vagyok, ezért is akartam még ezek után felmosni, és letörölni az asztalt. Mikor bejött, rögtön mögém lépett, és kezével átkarolva egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Nekem van a legjobb kislányom.

- Kislány, aki egyetemre jár. - helyesbítettem.

- Azt mondta, nagyon szimpatikus vagy neki, és örülne, ha többet találkoznátok. Akár kettesben is, egy csajos délutánt megejtve.

- Majd még gondolkodom rajta. - ingattam meg fejem, és zártam el a vizet. - Remélem sokáig együtt maradtok. De apa, most őszintén, egy kis etikettet azért tanulhatnál. - dorgáltam meg, amit ő csendesen bólogatva fogadott. - Most pedig menj, zuhanyozz le. Még letörlöm az asztalt, aztán én is megyek aludni.

- Remek háziasszony leszel. - simogatta meg gyengéden a fejemet, de most nem heccelésből, mivel a hajamat nem kócolta vele össze. - De azt most leszögezem, hogy a pasinak, mielőtt elfogadnám, túl kell élnie húsz lövést. Szóval tanítsd meg cikkcakkban futni.

- Apa! - csaptam vállon, és taszítottam el a fürdő felé, a hangosan nevető férfit. Nem hiszem el, hogy még mindig ezen lovagol! Értem én, hogy jól esne neki, ha találnék valakit, de akkor sem kellene ezzel basztatnia!

Reggel valamiért kipihenten keltem fel, ezért feleslegesnek éreztem visszamenni pár órát, hogy többet aludhassak. Még az egyetemen is kirobbanó volt az energiám, egészen addig, amíg be nem jött a tanár, és el nem kezdett minket untatni, a fizika rejtelmeivel. Az egyetlen jó dolog ebben, hogy itt van Cho, és Taehyung is, így nem vagyok egyedül. Bár nem sokat beszélek hozzájuk, szerencsére nekik mindig van közös téma, amivel elüthetik az időt, én pedig fülelhetek, mert az jobban érdekel, mint a tananyag.

- Na jó.. Elalszom. - dőltem hátra abban a pillanatban, ahogy kilépett a tanár a teremből. Nem akartam akkor mondani, mikor még bent van, mert ha ő is kipécéz magának, akkor lesz nemulass az első évemben. - Kell egy banán. - jelentettem ki, majd hátra nyúltam a táskámba, és keresni kezdtem a pénztárcámat. Ha jól láttam, a büfében árulnak gyümölcsöt is.

- Hát, ha gondolod. - válaszolt Taehyung, egy perverz mosollyal az arcán, amitől Cho fülig pirult, nekem azonban kissé felment a pumpám.

- Szerintem pont neked nem kéne elmagyaráznom hogy mire gondoltam!

- Nyugi Rinie. - kezdett becézni, ami váratlanul ért. - Csak szopatlak.

- Taehyung! Hagyd abba! - álltam fel, és kerültem ki, hogy kijuthassak innen. Nem tudom, az ilyeneket hogyan kellene rendesen lereagálni, mivel van, hogy nem jut eszembe semmi, amit visszaszólhatnék. Ilyenkor leblokkol az agyam, és nem marad más, csak a kislányos viselkedésem, amin nem tudom túltenni magam.

Beálltam a hosszú sorba, és amíg percenként araszolgattunk előre, én felpipiskedve próbáltam megnézni, hogy van e még valami ehető. Ha a gyümölcs elfogyott, akkor veszek egy szelet csokit, vagy ne adj isten ha lenne szőlőcukrot, mert így tényleg nem fogom kibírni a napot. Dupla bioszon még úgy ahogy felébrednék, de a matek.. Az lenne a végső csapás.

- Mit veszünk? - állt mellém, egy ismerős hangú személy. Megforgattam a szemem, és felnéztem rá, ő azonban azt a látszatot keltette, hogy nem is vett észre.

- A sor vége ott van. - mutattam hátra, mire felnevetett.

- Tudom, de te itt. - nézett le rám.

- Miért jöttél utánam? - kérdeztem, de ő vállat rántott, és kifújta a tüdejébe szívott levegőjét.

- Emlékeztetni, hogy szerdán jön Dr. YoungRa. - épp szóltam volna neki, hogy egy ilyenről igazán nem tudok elfeledkezni, de mintha csak megérezte volna, hogy be akarok szólni, folytatta. - A tanár épp az előbb kapott el. Azt mondta, előfordulhat, hogy csak mi leszünk az előadáson, így átmegyünk egy kisebb terembe. Oh, és azt mondta, hogy ötkor fog kezdődni.

- Mi? Csak ketten? - hüledeztem. Egy ilyen egyetemen nem hiszem el, hogy kihagynák ezt a különleges lehetőséget. Mégis milyen emberek járnak ide?!

- Tudod, a lustaság nagy úr. Ha mondjuk órák helyett lenne, lehet, hogy még az az Amber lány is eljönne.

- Nahát, téged is megtalált? - vontam kérdőre, de mivel én jöttem a sorban következőnek, ezért kértem egy twixet. Amint kézbe kaptam kinyitottam, és elindultunk vissza a terem felé.

- Nem, még nem, de nagyon igyekezett. Ráadásul néha hallok egy-egy mondat foszlányt abból, amiről pletykálkodnak szóval.. - ingatta meg fejét, miközben látszott rajta, hogy elrázta a hideg. - Örülök, hogy a ti sorotokba ültem.

- Nos, Taehyung. - álltam meg mellette, mivel már majdnem az ajtóban voltunk. - Én nem jelentenék ki ilyet úgy, hogy még nem ismersz minket. - utaltam Cho-ra és magamra, majd felemeltem a másik szelet csokit, és a kezébe nyomva otthagytam őt a folyosón.