Megint ugyan ott ébredtem mint mikor először meghaltam.
-No lám rég találkoztunk már Ariana.
Mosolygott rám az apám.
-Apu...- lepték el könnyek a szemem- úgy hiányoztál.
-Te is nekünk. Tudod anyáddal egész végig figyelünk téged.
-E-egész végig?- mosolyogtam kicsit kínosan.
-Igen. Megkell mondjam fiúk terén erősen anyádra ütöttél.- nevetgélt rajta mosolyogva
Én csak felvettem a paradicsomokat megszégyenítő piros ha nem vörös arcomat.
-Na most meddig szeretnél vissza menni?
-Ilyen hamar elküldesz?- nevettem kicsit megsértődötten.
-Te is tudod hogy nem maradhatsz itt sokáig.
-Igen tudom de egy kicsivel akartam csak többet itt maradni. De mennem kell. Egyszer még találkozunk. Ja még valami igaz hogy nem te hanem az egyik Kazekage az igazi apám és nem te?
-Hmm hát jó ezt el kellett volna mondanunk előbb de tudod...én tényleg nem az igazi apád vagyok és nem a Kazekage mert...hahh na jó ezt le kell rövídítenem mert hosszú még így is. Addig megállítjuk a vissza menésed.
Na szóval akkor az Akatsuki tudott az igazi apádról és annak képességeiről is. Azt is tudták hogy lesz egy gyereke aki az erejét örökli majd. Ez a gyermek te voltál. Apád Ototsuki [így írjàk ugye?] Hiroshi egy olyan klán leszármazottja akik különös erők birtokában vannak. Azért hogy megóvjón a Kazekage segítségét kérte. Mindenki máshogy tudja az igazságot de ebből csak az az eredeti amit most mondok. Mikor a Kazekage meghalt akkor találtak mellette egy akkor veled egyidős kisgyermeket holtan. Az Akatsuki úgy tudja hogy megölt téged "apád" azért hogy ne kaparintson meg magának.
-És most hol van a kislány? Hova temették?
-Természetesen a homokrejteki temetőbe a Kazekage közelébe.
-És te mit mondasz most hova menjek vissza?
-Hát csak egy ötletem van most. Szerintem menj vissza oda amikor még randizgattál és állítsd meg hogy ANBU-s legyen a kölyök.
-De idiótának fog nézni hogyha azzal állítok oda hogy: "Figyu, Kabuto-kun, ezt nehez lenne megmagyarázni, de en a jövőből jövök, es megölöd majd az anyád, en meg téged, szóval tartsd magad távol Danzoutol" egy ilyen szöveggel tuti dilisnek tart majd.
-Mi lenne ha mindent elmésélnél neki?
-Hoogyneee...meg a franciákat! Akkor kijavítom az előző elméletem: "Figyu, Kabuto-kun, ezt nehéz lenne megmagyarázni, de en a jövőből jövök, es megölöd majd az anyád, én meg téged, szóval tartsd magad távol Danzoutol!"
-És ha szerelmet vallannál neki közben?
-Egyre rosszabbak jönnek..."Figyu Kabuto-kun, a jövőből jöttem, szeretlek, de majd megölöd az anyád, és szívesen lennék a barátnőd hogy veled legyek, de meg foglak ölni, szóval tartsd magad távol Danzoutol!"
Na melyik tetszik?
-Mindegyik rémes.
-Mi lenne ha eltitkolnám előle?
-Előbb vagy utóbb igyis-úgyis megkell tudnia nem?
-Igen igazad van de én most egy boldog életet akarok leélni anélkül hogy bármelyik szerettem is meghalna.
-Hát kicsim az nehéz lesz, mert ez még a hábórú kora, szívem.
-Mégha nem is vagy az igazi apám akkor is annak tekintelek mert te neveltél fel engem és gondoskodtál rólam.
-Ez nálam is így van. Bármi is legyen és bárki is legyek számodra a lányom ként tekintek rád bármi is legyen.
-Ideje már mennem, igaz?
-Sok szerencsét kincsem a boldog élethez. Ja és anyád üzeni Kushinának hogy tartson neked edzést. Meg azt is hogy őt be avathatod mert ő majd megérti.
-De miattuk haltatok meg...
-Szabad akaratunkból csináltuk azért hogy biztonságban légy a faluval együtt.
-De-
-Nincs de Ariana! Te voltál a mindenünk megakartunk védeni titeket.
-Ha ez igaz akkor mellettem maradtatok volna és nem lett volna annyi fájdalom az életemben.
Mostmár sírtam a dühtől, fájdalomtól a csalódástól és minden egyeben ami most jött ki. Az a férfi aki apám helyett apám volt oda jött hozzám és megölelt.
-Nem mondom azt hogy minden rendben lesz mert akkor hazudnék, mert te is és én is tudjuk hogy sajnos az élet kegyetlen. De most nyugodj meg és kezdj el egy szép jövőt csinálni magadnak amit sohase bánsz majd meg.
-Jó. Ja és üzenem anyunak hogy ne gondoljon már így előre a házasságra és a gyerekekre mert még fiatal vagyok hozzá.
-Megmondom neki ne aggódj. Na de most menj mert már így is túl sokat voltál itt a kelleténél. Vigyázz magadra, és ne csinálj túl nagy hülyeséget megint!
-Naaa ez fájt apu. Ne aggódj tudod milyen vagyok, de ígérem hogy jobban fogok magamra vigyázni és a többiekre is.
-Tudom, mert én neveltelek fel. Na most sipirc új életet kezdeni.
Hallgattam rá és vissza mentem a randi befejezésekori időre.
-Nagyon jól éreztem magam ma veled.
-Én meg annak hogy elfogadtad a vacsora meghívást. Tudod én...ömm... Már mennünk kellene haza.- próbált elmenni de megragadtam a karjánál fogva és magamhoz húztam egy csókra.
-Én is szeretletlek.
-Hát...öhh...é-én is téged...
-Tudom. Akkor megyünk haza?
-Vá-várj! Ha-haza kisérhetlek?
-Ühüm!
Az út resze csendben telt és fogtuk egymás kezét. Ekkor esett le nekem valami. Akkor mi most járunk?!
-Öhh... Kabuto-kun akkor...mi...most...
-Oh tényleg ezt el is felejtettem.- csapott a fejére hirtelen majd velem szembe fordult.
-Ariana-chan! Megtisztelnél engem azzal hogy a barátnőm legyél?
-Ez egy kicsit úgy hangzott mint egy lánykérés.- kuncogtam el a végét, mire Kabuto csak pirosabb lett.
-P-pedig m-még n-nem az...
-Még?- tettem rá a lapáttal még egy adagot mire már a fejéből valami gőz jött ki.
-I-igen...
-Nyugi csak egy picit ugrattalak az még messze van. Persze hogy leszek a barátnőd.
Ezen csak elmosolyodott és most ő csókolt meg engem.
Az idilli pillanatot Naruto zavarta meg azzal hogy leesett egy fáról. Utánna érkezett le Kushina-san meg Nonou nővér is.
-Oh sziasztok gyerekek. Hogy vagytok?
-Köshönjük jól de maguk mit kerestek a fán?- vontam őket egy kicsit kérdőre már úgy hogy majdnem nekik rontottam, csak Kabuto fogta meg a kezem és nem akartam hogy elengedje.
-Hát...öhh...mi...Nonou drága nem mondod el nekik mit csináltunk a fán?
-I-izé...csak Narutonak tanítottunk egy új technikát mikor le esett.
-De nem úgy volt hogy kémkedni fogunk utá- hmmppf
-Úgy látszik nagyon beütötte a fejét most én haza viszem és leápolom Nonou segítesz nekem?
-Természetesen.
Ezzel el is húzták a csíkot nagyon gyorsan.
-Kémkedtek...- kezdtem bele mire Kabuto folytatta.
-Utánunk...?
Mind a ketten vörös fejjel álltunk ott megsemmisülve aznap.
-A-akkor én már haza találok innen...
-A-akkor én is megyek haza...
-Jóéjt Kabuto-kun.
-Szép álmokat Ariana-chan.

Na hali igen megint itt vagyok...na de ha az embert kicsit megfenyítík akkor tud írni 😅... Na szóval mint látjátok elérkeztünk a 3.életéig Ari-channak. Szokásomhoz híven mindig csavarok egy jó nagyot a történeten hogy az átessen a ló túloldalára, de aki olvas engem meg figyel az tudja hogy ilyen vagyok és elfogadja azt ahogy írok.
Na itt Krilimo volt Sayōnara mina-san!

Ui: Aki észre vette hogy már nem "Álarc" a könyv címe az azért van mert ehhez a címhez más ötletem is van és ez nem is illett annyira a könyvhöz. Az új neve pedig "Időn s téren át"