Másnap boldogan ébredtem fel. Elvégeztem reggeli rutinomat és mentem egyet sétálni.
Útközben össze futottam Shorával és ma nem ráztam le, mert jó kedvében vagyok. Útközben valamiért a szokásosnál csendesebb volt.
-Moond Ariana te mit érzel Yakushi után?
-Hát...öhh...tudod...
-Szóval igen. Csak az az átkozott Uchiha meg ne tudja...
-Bocsi de ezt már tudtam. Jössz 5 dangóval kölyök.
-5? Ne már! Ennél még egy rámen is olcsóbb!
-Bocsi kölyök, a dangot szeretem.
-Itachi most mit csináltál?
-Csak fogadtam a kölyökkel és igazam lett megint. Most irány a dangos, mert éhes vagyok.
-Viszlát később Ariana.
Én most sokkos állapotban vagyok nagyon mérges. Ezek komolyan kihasználták a jó hangulatom és fogadtak?! Ezt vissza kapjátok de kamatustúl [ezt direkt így írtam].
.
.
.
.
.randi

Kabuto a randi után egyre vissza húzódóbb lett. Ha találkozunk akkor is csak néha köszön vissza, de a legtöbb esetben hamar olajra lép. Most valamit elrontottam a randival kapcsolatban? Mondtam valami rosszat, vagy tettem valamit? Az is lehet hogy nem szeret és csak tetteti? Nem akkor nem hívott volna el randízni az is biztos. De akkor mi lehet a baja? Nem tudom, de ez így nem jó, én nem akarok vele haragban lenni.

Kiderült hogy minden Danzou hibálya és ezt meg is mondtam Kabutonak mikor össze futottunk véletlen. Erre ő azt mondja hogy muszáj neki!

-Hogy érted azt hogy muszály kémkedned?! Te nem egy báb vagy, akit felhasználhatnak bármi és bárki ellen!
-Aranyos vagy Ariana-chan hogy segíteni akarsz, de ezzel a cselekedetemmel az árvaház is pénzhez fog jutni.
-Majd segítek én is, de nem kell ezt egyedül végig csinálnod! Én itt vagyok! Nem emlékszel, tettünk egy ígéretet!
Író sz.:
Ariana-chan és Kabuto-kun a játszótéren fogócskáztak a többi gyerekkel az árvaházból. Miután mindenki kifáradt, ledöltek a fűbe pihenni. A kislány elment virágot szedni és elkezdett egy virág koszorút fonni belőle. Miután kész lett velük -igen velük mert többet is csinált -oda ment Nonou-nővérhez és Kabutohoz. A nő megsimogatta a kislány fejét és lehajtotta a fejét hogy a gyerkőc felérje. A kisfiú csak ült a füvön és nézte ahogy minden lezajlik körülötte egy szó nélkül. Mikor meglátta hogy felé közelednek kicsit elpirult mert már így is tetszett neki az aranyos kislányka.
-Kabuto! Nézd mit csináltam neked!
-Szia Ariana! De ügyes vagy.
-Hehe köszi.
A fiú fejére tette a virág koronát majd mellé ült, és a fejét a fiú vállára hajtotta.
-Megtanítasz hogyan kell ilyet csinálni?- mutatott a fején lévő koszorúra, mire a kislánynak a tekintete elkezdett csillogni.
-Ühüm! Örömmel.
Pár kínkeserves órának tűnő perc után az első prototípus kész is lett.
-Ez nem volt könnyű.
-Ugyan elég ügyes voltál pedig.
-De csak hála a remek tanítómnak! Nélküled nem ment volna az is biztos.
Erre mind a két fiatalból kitört a nevetés. Ariana nagy nehézségek után erőt vett magán és befejezte a nevetést.
-Ezért vagyunk itt egymásnak, nem? Ha valamelyikünknek valami nem menne egyedül vagy nehezen sikerül neki megoldani a dolgát ott lesz a másik ember aki segít neki, jó?
-Ez egy ígéret?
-Igen az te kis butus. És ez örökre és mindenhova bele fog tartózni.

Vissza a jelenbe és Ariana szemszögéhez:
-Nem emlékszel rá?
-Emlékszem rá de ez csak arra vonatkozott ami nem megy. Hidd el ezt megtudom egyedül is oldani.
-Nem! Ismerlek téged már annyira hogy csak segíteni akarsz másokon de még te se bírkozol meg ezzel. Kérlek hadd segítsek rajtad mint barát, vagy mint barátnő.
Erre a kijelentésemre Kabuto és én is elvörösödtünk. Jó ha már ki mondtam akkor nem tudom vissza vonni.
–Jó tudni hogy szeretsz mert én is szeretlek téged de muszáj nem akarlak elveszíteni titeket. Szeretlek titeket és majd ha végeztem vissza jövök. Jó?- tett az arcára egy megerőltető mosolyt de látszott rajta hogy nemsokára elsírja magát, velem együtt. Pontosabban én már sírtam csak nem mutattam ki.
Hirtelen füst keletkezett és Kabuto eltünt nyom nélkül.

One weeks latet/egy héttel később:

Nonou nővér én meg pár ember akiket nem ismerek az éjszaka közepén Danzouhoz kiszabadítani Kabutot és a többi embert aki ilyen okkal van nála.
A semmiből egy csomó ANBU-s jelent meg és kezdett el harcolni velünk.
Sokan elestek mind két oldalon ezt lehetett látni a hulla tömegeken is.
Épp harcoltam az egyik taggal mikor hallottam Nonou sikolyát. Az egyik tag most szúrt belé egy kardot. Nem tudom az adrenalin miatt vagy a harag miatt de a chakra kardom és rátámadtam a célszemélyemre. Nem látta hogy közeledem felé így lecsaptam rá és a szívébe szúrtam a kardommal. Lehullott róla a maszkja és akkor láttam meg hogy Kabuto volt az aki megölte Nonout és az akit én öltem meg. A harcnak ott volt vége számomra mert sírva öleltem át halott szerelmem testét. Egyszer csak maga Danzou jelent meg mögöttem.
–Szegény kicsi lány most hagyhatnálak úgy mint Uchiha Itachi-t de te nem fogod azt megélni.
Ő a töröttnek tűnő kezével egy nagyot suhintott és át szúrta a tüdőmet.

Folytatása következik

Miért nem tudom egy kicsit szüneteltetni ezt a könyvet? Ja megvan mert éjjel nappal nyaggatnak a részekkel. Nem baj ha egy ember olvassná az is siker legalább van kinek írnom. A résszel kapcsolatban meg miért öltem meg őket? Mert ha Kabutonak megkell halnia (Ari kérésére), akkor mindenkit megölök. Ez egy KabutoxOc Story (magyarul KOS lol😂) és nem folytatom Kabuto nélkül. A Kihívások és egyebek könyvemnél lehet még kérni mert ötlet van csak mindig máshoz, so aki akar az még egy max három részes kis történetet is kaphat.

Itt Krilimo volt mára na szasztok!