Köszönöm hogy olvastátok ezennel vége is ennek a könyvnek.
Remélem tetszett nektek. Hát nincs mit mondanom úgyhogy pörgessetek lejjebb. Egy kicsit.

...........................

Bevettétek mi? Nem nincs itt még a vége. 😉
Aki bevette nyugodtan írja le. Nem fogom megharapni érte.

Egy fekete helyiségben ébredtem. -Most meghaltam?
-Igen.
-Ki vagy?
-Nahát már a saját anyádat se ismered meg? Jó ez az én hibám is sajnálom.
-Most akkor tényleg meghaltam?
-Még nem teljesen.
-Huh azt hogy?
-Hát hogy is mondjam meg van a jogod vissza menni az időben oda ahová akarsz de a jövőbe nem mehetsz. Ahány évet vissza mész az adott ponttól annyi évet veszítesz az eredeti életetből és előbb utóbb meghalsz ténylegesen és végleg. Érthető voltam?
-Öhh...fogjuk rá...?
-Rendben, akkor most magadra hagylak. Viszlát a következő találkozásig.

Akkor az állomás legyen a küldetés ahol elkapott Orochimaru.

Kinyitottam a szemem és a szobámban ébredtem. Ez csak egy álom volt vagy tényleg megtörtént? Nem ez túl valós volt, bár a vége elég hihetetlen volt. Ha Kabuto tényleg megölt akkor...már nem szeretett vagy soha nem is szeretett? E gondolatok között telt a reggelem míg nem kaptunk egy küldetést.
-Na gyerekek egy D szintű küldetést kaptunk és ma este indulunk. Van kérdés?
-De az egy megfigyelés hogy lehet csak D szintű miközben Orochimaru is a tervben van és csalinak akarnak használni?
-Ezt meg honnan tudod...?
-Mondhatni meg álmodtam de úgyse értené. De így jobb is mert akkor meg tudom változtatni.
-Erre majd még beszélünk de most irány a küldetés.

Már egy ideje mentünk és senki nem szólt senkihez, pedig a sensei nem ezt mondta. Na akkor ha nem szól senki semmit akkor majd én beszélek.
-Meghaltam.
-Hogy?!
-Mi?
-Huh?
Kérdezte Kabuto a sensei és Shora ebben a sorrendben.
-Engem ezen a küldetésen elkapott Orochimaru és megkínzott. Asszem ott voltam nála 2 hétig míg Sasori-sama ki nem segített szökni. Kért tőlem egy szívességet és így haltam meg.- persze a kémkedős és a Kabutos dolgot el nem mondom.
-És akkor hogy kerülsz ide?
-Tudja sensei van egy ilyen képességem hogyha meghalok vissza tudok menni oda ahova akarok.
-Azt hiszem értem. És hol kapott el az kígyó, és mikor?
-A tábornál amúgy akkor maga nem volt itt. Most hogy hogy itt van amúgy?
-Vissza mondtam a küldetésem azért hogy kiderítsek valamit most a reggeli infók alapján. Azt hittem valami más lesz a magyarázatod.
–Hát jó hogy itt van Sensei mert akkor nem kell félnem hogy elrabol a nyomorék szadista ember.
–Mit művelt veled az a kígyó hogy most ennyire átkozod?
–Hát először elrabolt, utána megkínzott próbált kiszedni belőlem egy csomó mindent és ha nem sikerült neki akkor megkínzott. Ja kihagytam hogy elvette az emlékeimet is. Ja asszem ennyi. Ezt még vissza kapja tőlem!
–Állj be a sorba kislány sokan vannak akik a nyomorult életüket Orochimaru-nak köszönhetik hidd el.
Az út további része a tervezéséről szólt.

Megálltunk eddig pihenni pont ott ahol történt az incidens vagyis az én időmben. Shora próbált megint lesmárolni de mielőtt megszólhatott volna a karjánál fogva vágtam a földhöz. Kicsit nyekkent a srác, de kutya baja van már.
–Akkor én most megyek a patakhoz vizet hozni.
A víz tükrében láttam csak azt hogy a hajamban van egykét szőke tincs is. Klassz még szőke is leszek.[ezért ilyen a borítója] Lehet van más ára is az életemen kívül a technikának? 

Nem sokára a hívatlan vendég is méltoztatott előjönni, s mit sem tudva elkezdte az előző monológját. Mivel már tudtam mi a helyzet ezért a csapattal ezt  terveztük. 

- Láttam hogy megakart csókolni a kölyök de te szépen elintézted.

- Lám hát újra találkozunk te perverz kígyó.

- Hogy...?

- Egyszerű, már átéltem ezt és akkor se úsztad meg szárazon és most se fogod ha rajtam múlik. 

Ekkor a bokrokból elő bukkant a csapatom. 

Elkezdődött a harc. Nem hittem volna hogy ilyen erős ez az ember. DE még mindig undorító ahogyan fokozatosan cserélgeti a testét. Mennyi élete van most már komolyan? Eléggé kifáradtunk ahogy ő is. Jött az utolsó mérkőzés. Kunaik és shurikenek szanaszét a földön hol bele állva hol elterülve, de akadt olyan is amelyik a fában talált magának otthont. A harc vége az lett hogy fekete tűz lepte el a testét, ami következtében újból előmászott magából, de most méltoztatott elmenni is. Hirtelen úgy éreztem hogy már nincs energiám és már találkoztam volna jó öreg cimborámmal a földdel mikor egy kar elkapott.

- Pihenj csak Ariana-chan majd én vigyázok rád.

Hmm hányszor is hallottam már ezt tőle, és hiába nem tudott megvédeni mindig, én még mindig az életemet bíznám rá. Ironikus mi, hisz ő vette el az enyémet. 

Arra ébredtem hogy valaki a hátán visz. 

- Kabuto?

- Oh felébresztettelek?

- Nem, -ráztam meg a fejem egy kicsit -csak már nem voltam álmos.

- Letegyelek?

- Ne ez így pont kényelmes. -dörgölöztem egy kicsit hozzá mint egy cica amit egy kis nevetéssel nyugtázott.

- Olyan vagy mint egy cica, aki mindenkihez szeret hozzá bújni.

- Nem igaz, mert csak hozzád bújok egyedül oda.

- Akkor mondhatni az én cicám vagy.

- Ühüm. Oh nézd itt vagyunk. Haza vitt és ott maradt velem még egy darabig. Élveztem a társaságát, és örültem hogy nem egy cellában alszok majd két hétig. Elnyomott az álom és már nem tudom mire gondoltam utoljára de boldogan aludtam el.

Na akkor gyerekek itt is lenne a folytatás remélem tetszett és a kis tréfám miatt nem öl meg senki. Hehe 😅... Mind1 most mást akarok írni úgyhogy egy darabig ez is szünetel. Aki látta az új borítót ne ijedjen meg senki sem a haja miatt. Ha tetszett a rész azt kérlek jelezd és ha van valami észre vételi hiba akkor szólj légyszíves mert akkor javulok. Na itt Krilimo volt a következő találkozásig is Sayōnara mina-san!