Kabuto és én már megint kaptunk egy küldetést kaptunk a csapat társunkkal Amburame Shoraval. A gyereket már az akadémia óta nem bírom, mivel mindig kihúzza magát mindenből és sokszor már cserben is hagyott minket. Plusz egy pont Konoha ellen eddig 2/1000 indok hogy mennyire szeretem Konohát. Az egyik Kabuto a másik meg a rámen, igen imádom a ráment. Vissza a küldetésre. A Hokage direkt minket kért fel a feladatra mert hogy én hasonlítok a célszemély stílusára és kinézetére. Igazán kedves feladat mondhatom.
Az úton semmi különös eddig még nem volt úgyhogy megálltunk estére pihenni.
Már azt hittem hogy mindenki alszik ezért neki álltam írni a könyvemet. Igen könyvet is írok, hadjál ezt szeretem. Szoktam olvasni Jiraiya-sama könyveit is és nagyon elragadott az írás, de persze nem a perverz részek miatt, hanem a cselekmények sorozatára gondolok. Remélem egy nap majd én is a tanítványa lehetek. Elkezdtem az írást és nem vettem észre a mögém lopakodó Shora is ott áll.
–Mit írsz?
–Semmit. -tagadtam le gyorsan.
–Ezt higyjem is el? Na muti!
Ki vette a kezemből és elkezdte olvasgatni.
–Hé add vissza!
–Wow a kiscica könyvet ír?
–Nem vagyok cica, te bogár!
Öltöttem rá ki a nyelvem, de csak hamar rá jöttem hogy ez hiba volt. Shora ugyanis MEGCSÓKOLT! Elakartam lökni magamtól de erősen szorított. Már a könnyeim is kifolytak hogy ez nem lehet igaz. Én Kabutotól akartam az első csókomat. Nem csókoltam vissza de mikor látta hogy nem viszonzom az "ajándékát", végre elengedett és egy akkorrát kevertem le neki hogy arra még Kabuto is felriadt.
–Soha többet ne merj a közelembe jönni te vadállat!
Azzal elviharoztam a tóig ahol lemostam az arcomat, persze a számat mostam a legjobbban meg.
Mocorgást hallottam a bokrok mögül mire tört rámtottam. A bokrok mögül Kabuto lépett ki.
–Szia jól vagy?
–Aha persze. Nincs semmi baj.
–Most mit csinált az a kölyök?
–Kölyök?
–Igen a bogaras fiú.
–Honnan veszed hogy ő volt? És miért hívod kölyöknek Hoshit?
–Mert nem szeretem ahogy rád néz.
–Aha Shora.
–Ki...?
–Lebuktál te csaló!
Szegeztem neki kunaim.
–Egy név alapján? Ügyes vagy kölyök.
–Meg viselkedés után. Ki vagy és mit akarsz?
–Ha már ilyen szépen megkérdezted elmondom. A nevem Orochimaru és te kellesz nekem meg a képességeid.
Mire pisloghattam volna egyet már fordítva volt az állás ő volt az aki a fegyveremet a nyakamhoz szorította.
Az éle elkezde felsérteni a nyakamat. A kezemben egy kard jelent meg ami a chakrámból készült. Éreztem ahogy az ereimben a vér sokkal forróbb lesz. Na ebből még baj lesz, de előbb ki kell innen jutnom. Mivel szorítása erős volt így nem gondolkodtam annyira szúrtam csak át a kardot a testemet hogy az az oldalamat találja el és ne a hasamat. A férfit jó alaposan eltalálta a támadásom és elengedett.
–Szép, ez is kell nekem. –nyalta meg a száját. Mi vagyok én KAJA? Szerencsémre elment így megúsztam hogy vacsi legyek. Vissza kell mennem szólni a fiúknak! Nagy nehezen, de elkezdtem bicegni a tábor hely felé. Látok valami fényeset, ez a tábor tűz lesz. Na gyerünk Ariana, menni fog és ezután minden rendbe jön. Csak...pár...lépés kell...még... Mindjárt ott vagyok...
Eddig bírtam nagy puffanással értem földet, de legalább aludhatok egy keveset. Hangokat hallottam. Valaki a nevemen szólított de ki az és mit akar. Nem érdekel hogy ki vagy csak hagyj aludni egy kicsikét csak...pár...percet...

Kabuto szemszöge:

Egy nagy csattanásra ébredtem. Mi történt? Megtámadtak? Egy állat volt ez? Mi történik az éjszaka kellős közepén?!
Kinyitottam a szemem és láttam ahogy Ariana sírva megy el. Itt meg mégis mi a jó élet folyik?! Ari sír Shora arca meg egy piros tenyérlenyomatos műalkotás szépíti.
–Shora mi a fenét műveltél?
–Csak megcsókoltam, semmi több. -mondta lazán
–Ismerem már annyira hogy ezért csak úgy nem sírna. Mit tettél még vele?
–Mondom csak megcsókoltam és ennyi.
–Na most meghalsz!
–Na gyere!
Mind a ketten harci pózt vettünk fel és elkezdtük egymást ütni, vágni, rúgni stb.
Már egy jó ideje lehettünk már egymás ellenfelei, és kivoltunk már fulladva is, mikor valami nagyot puffant. Rossz érzésem volt és nyomban a hang irányába vettem magam. Ezt...ezt nem...nem hiszem el..
–ARIANA! Te jó ég mi történt veled? Hallasz? Ariana? Ari-Ariana...te lázas vagy. Shora menj vissza a faluba és hívd Ankó-senseit. Siess!
Azzal el is tűnt villám gyorsasággal.
Ariana...ha megtalálom azt aki ezt tette veled és megölöm...de kérlek ne hagyj el engem jó?
Óvatosan felemeltem és elvittem a sátrakhoz. Szerencsére a seb nem talált el létfontosságú szervet így nem élet veszélyes, de nagyon sok chakrát használt el, ezért lehet lázas.
Feljebb csúsztattam a pólóját és elkezdtem lefertőtleníteni a sebet majd bekötözni. A fejére pedig tettem vizes borogatást hogy múljon ez a láz.
Nem sokkal később Ankó-sensei is megérkezett azt mondta hogy a küldetés le van fújva de Arinak kórházba kell mennie és majd küldenek ki majd egy másik csapatot.
Út közben arról faggatott minket hogy mi történt. Én el is mondtam mert Shora nem volt hajlandó egy értelmes mondatot is kinyögni mert még a sokk hatása alatt állt. Én vittem Arianat hogy még véletlenül se essen valami baja, meg ha ránk támadnak a Sensei megtudjon minket védeni. Biztonságban vissza értünk a faluba és gyorsan vittük is be a kórházba. A váró teremben ültem mikor anya és Kushina-san érkezett meg.
–Ankó elmondta mi történt. Jól van?
–Nyugi anya az orvosok azt mondták hogy rendbe jön csak nagyon sok chakrát emésztett fel hirtelen.
–Hála az égnek, nincs nagyobb baja. Menj haza Kabuto-kun és pihenj le. Erős lány ne aggódj érte hidd el holnap láthatod majd mi figyelünk rá.
–De én itt szeretnék lenni, mikor felkell! Nem megyek el innen míg nem láttam hogy felébredt!
–Ejnye Kabuto-kun ennyire szereted Ari-chant? -kuncogott Kushina-san
–Igen. -válaszoltam kicsit pirosan de komolyan.
–Hagyd Kushina nem látod hogy itt nemsokára egy pár lesznek?
–N-na de anya! -piroslottam mint egy paradicsom hacsak el nem hagytam már őket.

Mikor felébredt, én voltam az első ember akit meglátott és rám mosolygott azzal a csodaszép mosolyával... Kabuto térj magadhoz vissza a történethez! Khmm khmm na szóval 2 nap múlva ki is engedték, de még így is pihennie kellett sokat.

Jajj Ariana hogy nélküled nem lenne ennyi aggodalom az életemben, de kevesebb boldogság is lenne.

Remélem tetszik a rész Ari-chan mert ezzel nyaggattál 2 napig, pedig tudod milyen vagyok. Remélem a rész elérte legalább a Kabuto vihar szint alját egy kicsikét legalább. Több mint 1000 szó lett vagyis most egy darabig remélem beéred ezzel.
Sayōnara mina-san! ;{ <—és itt egy kis kacsintó bajusz uraság is 😊