- Egy erdő közepe. Este van a hold már be ragyogja az éjszakát a sok millió csillaggal az égen. Az állatok futnak sietnek. De hova sietnek ? A bokrokból és fából zörejek hallatszódtak. Mindenki siett. De hova sietnek ? Kik ők és miért sietnek ? Az erdő közepe felé ígyekeznek. De vajon miért ? -

-Hirtelen egy árny suhant el a kis róka mellet. Ki lehet ő ? Vajon ő is oda siet ? -

-Az erdő közepére ért. Ahol már az erdő állatai és az összes őrző jelen volt. A Virágok Őrzője. Az Állatok Őrzője, a Levegő Őrzője, a Föld Őrzője, a gombák Őrzője, a Tűz Őrzője, a Fák Őrzője, a fény Őrzője, és a Sötétség Őrzője. És persze a Természet anya se maradhatot ki. A sorban na meg a rang sorban az első. -

- Mindenki helyet foglalt. -

-De a tömegből Manami rózsaszín hullámos hajában a virágokal és egyedi öltözetével kitűnt.  Fehér ruhája és sárga szemei melyel a legszebb állatot is felül múlja. -

- És aztán Shika kinek aranybarna haját egy laza fonatba fogta. De persze ez benne az egyedi. Köré gyűlt az összes állat. Mogyoró barna szemeibe bárki bele néz el veszik szépségében. -

- És persze ott van Emiko kinek fehér haja mely már-már átlátszó a levegőbe szanaszét száll. Hófehér bőre miatt színte kísérteties a megjelenése. Na meg persze talán az is tehet róla hogy körülötte sebes szél fúj. Még is ha bele nézel fehér iriszeibe úgy érzed új barátra leltél. Mert igen szemei kedvességet suglalnak. -

- Mari ki egy földből alkotott dombon ül. Sötét barna haját csavargatva várt. Fekete szivárványhártyája el árulta apró türelmetlenségét.

- És még ott van Aimi kinek rövid, piros fehér pöttyös haja egyenesre fésűlve omlott vállára. Ki mosolyogva nézte a többieket. Ha piros iriszeibe nézel akaratlanul és mosolyra görbülnek ajkaid. -

- Oh és itt van Kohaku kinek narancs és sárga haja kicsit szanaszét állt. Ki unalom üzés képen egy kis tűz labdát dobált az egyik falra. Ha narancs színű iriszeibe nézel játékoságot suglalt. -

- Na és Kaede kinek zöld haja s barna bőre van. Sötétzöld iriszeivel boldogan pásztázta a messze lévő fa leveleket. Miközben falevelek játszásával ütötte el az időt. -

- És persze akit az idő húz is itt van. Akira kinek szőke haja gondos kontyba van. Élénk sárga iriszeivel gondterhelten figyelte társait, mert zavarta a viselkedésük. De nem tehetett semmit. -

- És végül Miyako aki fekete hajával s szintén fekete színű íriszevel nézte unottan társait egy falnak támaszkodva.  -

- Végül természet anya el kezdte a várva várt eseményt melyre mindenki fel figyelt. -

-Üdvözlök minden Őrzőt és állatot ezen a szép estén. - Köszöntött mindenkit a természet anya. Majd folytatta: - Bár megjegyzem, Mizuki, az Éjszaka Őrzője helyett, ma én alkottam az estét. De remélem így is jól fogjuk magunkat érezni. - kicsit megállt, és körbe nézet. Hogy mindenki figyel-e ? Ám kissé meglepetten vette észre hogy mindenki mosolyogva nézte Természetet. - Kezdődjék is el a várva várt pianat. Megkérném a Vizek Őrzőjét, Kumiko-t, hogy lépjen előre. - Ekkor a fák sűrűjéből egy nyúzott, tépázott, nő lépett ki. Lassan sétált. Fáradt volt már, tudta itt a vég. S azt is tisztán tudta hogy az ő ideje már le járt. -

-Természet, egy kört rajzolt a földre, majd intett Kumiko-nak, hogy lépjen bele.
-Milyen tanáccsal búcsúzik el a fiatalabbik generációtól?
-Vigyázzatok egymásra, legyetek őszinték. Sok sikert kívánok a munkátokhoz. - mondta kissé rekedtes hangon, de mosolyogva. A következő pillanatban már porként szállt az ég felé.-

-Eztkövetően néma csend lett. Senki nem szólt semmit. Természet csodálkozva és türelmetlenül nézett szét.
-Természet Anya! Hol van az új Őrző?? - szólt egy kis hang, ami kiderült, hogy Mari-hoz tartozik.
-Hidd el gyermekem, én sem tudom. Ugyanúgy meg vagyok lepve, mint ti. - válaszolt myugodtan. Ezután ismét csend lett.
Az állatok már kezdték megunni. Voltak akik elmentek. Köztük Miyako, Mari, Shika, és Kohako is. -

-Mikor már csak alig maradtak, hirtelen a kör körvonala fényleni kezdett, ami lassan egy fény kör oszloppá magasodott. Az oszlop közepén egy alak kezdett kiformálódni. Időközben az elment Őrzők visszatértek. Ám ekkor távolabb egy másik fény oszlop is létrejött. -

-Természet anya közelebb ment az oszlophoz, ami már egyre alacsonyabb lett.
A kis csöpség a karjaiba hullt. A kislány kinyitotta szemeit, amik egyszerűen leírhatatlanul gyönyörűek voltak. Sötétkék íriszeiben mindenki meglátta a szépséget. Világoskék hajában egy rózsaszín tincset is felfedeztek.
-Hitomi! - szólt Természet anya- Hitomi, mint szép szemű. - Természet anya a kislányt Shika-nak adta hogy vigyázzon rá és éljen ebben a világban ahol az Őrzők élnek -

- Ezután Kaede, Shika, Amiko el mentek. De ekkor meg jelent a Hold Őrzője, az Éjszaka Őrzője, a Nap Őrzője, a Csillagok Őrzője. -

-Luna kinek sötét kék haja hullámosan omlott le egészen a földig. Ha rá nézel el fog a rémület. Még is ha kékes fehéres iriszeibe nézel ártatlanság s kedvesség fog el egyaránt. -

- Ayumi kinek fehér haja mely csillogott mintha maga a haja is csillag lenne,copfba volt kötve. -

-Natsumi  kinek ében fekete haja mint az éjszaka. S szemei melyek kéken ragyogtak félelmet egyben szépséget hordoznak. -

- Sango kinek hosszú  arany sárga színű haja csak úgy ragyogott. Szintén arany sárga színű íriszei csillogtak. -

-Kikre természet anya kissé értetlenül nézet. Vajon miért vannak itt ? Az eseménynek már vége. Ám ekkor egy újabb fény oszlop keletkezett. - Természet, az idő el távozott. -Szólalt meg csendes, szerény hangon Luna.
És ekkor már természet anya kezében volt egy felemás hajú lány. Haja egyik oldala fekete míg a másik piros színben pompázot. Míg szemei vörösek voltak, vér vörösek. -

- Conciencia, mint lelki ismeret. - Szólalt meg természet anya és Lunára bízta a kislányt. -

- Ám a kislány alig volt 2 vagy 3 éves mikor Concienciat az egyik reggel el rabolták a tündék. A tündék a földön élnek. -

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

- Riadtan ültem fel ágyamban. Izzadt fekete és vörös tincseim arcomba lógnak. Megint, megint ezt álmodtam. Miért álmodok mindig ezt ? Mit egy vissza térő emlék. De vajon miért àlmodom ezt ? Talán jelenthet valamit ? - Conciencia, befognád már ?! -Jött be nevelő anyum. -Sajnálom anya. -Hajtottam le fejem még is ahogy ki mondtam az "anya" szót érezhető volt a hangomban az undor. Nevelő szüleimmel sosem voltam jóba. Amikor csak teheték vertek. Sokszor néztek levegőnek és minden féle rossz szóval szidnak. Még jó hogy enni adnak.  Ha már itt tartunk percre pontos az idő. Pont reggeli idő.

_____________________________

Hola ! Irásbeli hibákért ellnézést. Hogy tetszett ? Ez az első része a közös könyvünknek Hitomii-san-nal.

Ui: Ha tetszet csilagozd. Véleményt szívesen fogadok.