Szenteste dolgozni szívás, de téged kicsit sem foglalkoztat, ellenben az épp belépő egyénnel. Ahogy odalép a bárpulthoz, érzed, hogy egy idollal van dolgod, hisz évek óta dolgozol a vendéglátóiparban. Maszk takarja az arcát, így alig érted, hogy mit rendel, de azt érzed, hogy tekintete megakad rajtad. Hízelgő.
Próbálsz találgatni, hogy vajon honnan ismerős a különlegesen szépen ívelt szempár, de végül erőt veszel magadon, elfordulsz és teszed a dolgod.
Számításaid szerint elveszi az italt és nem látod többé, de nem ez történik. Mikor visszafordulsz, a szemei rabul ejtik tekinteted és nem eresztik.
Pillanatokig álltok ebben a mámorban. Szeretnéd tudni, hogy kit rejt a maszk, mégsem akarod elrontani.

Lassan gördülnek le a számok ajkaidról, ahogy a fizetendő összeget kinyögöd. Elmosolyodik, látod a szemein. Odanyújtod az italát ő pedig megragadja a kezeddel együtt. Újabb pillanatok következnek. Az érintése jól esik, kezei puhák.
- Tartsd meg - hagja kellemesen búg, az agyad szegletében már már ott bújkál a megoldás, hogy ki is ő, de még nem vagy biztos benne. A bankó a szabad kezedben sokkal több, mint kellene... de nem is figyelsz rá. Az idol keze nem ereszti a sajátodat.
- Meddig dolgozol? - kérdezi.
- Még húsz perc van a műszakomból - válaszolod. Úgy tervezted, hogy utána sem mész haza, hanem bentmaradsz iszogatni, így csak felvillanyoz a lehetőség, hogy társaságod is legyen ehhez.
- Szabaddá teszem magam. - bólint határozottan és legnagyobb bánatodra elengedi a kezed, üres hidegséget hagyva maga után.

Mikor átöltözni indulsz sem látod sehol. Picit rosszul esik, hogy talán lelépett, de nem veszed magadra. Visszatérsz az eredeti tervedhez. A téged váltó kollégádhoz ülsz és kérsz egy pohár bort. Kis híján elejted a poharat, mikor egy kéz végigsiklik a derekadon, de szépen mented a helyzetet és mire felé fordulsz, már egy csábosnak induló mosolyt engedsz el, csakhogy nem számolsz vele, hogy idolod levette a maszkját.
- Baekhyun - mutatkozik be, totál feleslegesen a búgó hangú idol. A gyomrod lezavar egy tripla piruettet, de higgadt arckifejezést erőltetsz magadra... majd bemutatkozol, a lehető leghiggadtabban.

Nem finomkodik, ha csak teheti megérint, a derekadon pihenő keze fel le siklik bizsergő érzést hagyva maga után. Tekintete vágyakozó, mosolya cinkos. Pontosan tudod mit szeretne, nem titkolja. Hamar egymásra hangolódtok, mindamellett, hogy szikrázik köztetek a levegő, az idol igencsak jó társaságnak bizonyul. Beszélgetésetek fesztelen, úgy érzed ezer éve ismered, ő pedig mosolyogva mesél, kedvesen érdeklődő és annyira tökéletes, hogy belefeledkezel...
Levett a lábadról, minden előjel nélkül.

Némileg észbe kapsz amikor már egy taxit int le, újra maszkban, de már nem akarsz visszatáncolni. Úriember módjára megkérdezi...
- Jó lesz, ha hozzám megyünk?
Némi alkoholmámorra fogod a határozott igent, amit válaszul adsz.

A magas épületbe lépve, a melegtől kipirulsz, mikor pedig a liftajtó bezárul, hirtelen úgy érzed, felrobban a szíved, hiszen Baekhyun a gomb benyomása után feléd fordul és elzárja a menekülőutad, nem mintha menekülni akarnál. A fejed mellett támaszkodik, akárcsak egy drámában, ami megmosolyogtat, ő is mosolyog, majd egész közel hajol. Nem csókol meg, hanem vár. Várja, hogy átvedd az irányítást, amit meg is teszel, megszünik köztetek a távolság, az ajkai puhák, ahogy hozzáérsz, hagyja, hogy apránként végigpuszilgasd a száját, majd hirtelen lecsap, mint egy vad, és játékos csókotok hamar szenvedélyessé válik.
Teljes testével neked feszül, hogy minden porcikád beleremegjen. A lift csilingelő hangja szakítja csak el tőled, de már az ujjait az ujjaid közé csúsztatva húz maga után, ki a masinából.
- Ne haragudj, amiért türelmetlen voltam - búgja maga elé, mire elpirulsz. Nem érted a reakcióidat, hiszen nem vagy már tini, mégis a férfi előtted teljesen kifordít magadból.

A lakásba lépve nem vár már engedélyre. Magához húz és tovább csókol, miközben letolja a kabátod és máris a ruhádból csomagol ki. A sarokból átható karácsonyi fény világít egy szépen feldíszített fán, ami kizökkent egy pillanatra, de Baekhyun nem hagyja hogy elkalandozz, áthúzza a fejeden a ruhát majd elhajítja. A kabátját ledobta, te pedig készségesen átráncigálod pulcsiját a és a pólót is fején. Ajkaitok csak ezekre a pillanatokra szakadnak el egymástól, mintha csak egész végig egymást hiányolták volna.
A következő pillanatban egy felhő puhaságú takarón landolsz, az idol pedig föléd kerekedve teljesen birtokba vesz. Minden érintés mámorító, minden csókja sóvárgó és minden mozdulata sürgető.

Fáradhatatlannak bizonyul. Mikor a hajnalban elered a hó, újra a lábaid közé furakodik. Hazugnak tűnő szerelmes szavakat suttogva végigcsókolja a meggyötört tested.
- Lassan haza kellene mennem... - nyöszörgöd, bár kételkedsz benne, hogy egyáltalán lábra tudnál e állni.
Abbahagyja a cirógatásod és föléd tornyosulva támaszkodik meg fejed mellett.
- Ne tagadd meg máris a szerelmünket... - suttogja szinte kérlelve. - töltsd velem a karácsonyt... ezt is és az összes többit.
Eszetlen romantikussága meglep, de azonnal fejet hajtanál akarata előtt szíved szerint.
- Gyerünk, mondj igent, kérlek... - hajol közelebb, hogy ajkai éppencsak hozzáérjenek a tiédhez... - mondd, hogy te is ezt akarod... - hirtelen legördül rólad és azt gondolod, talán megbántottad, de mosolyogva a kezedért nyúl, az ágy melletti fiókos szekrényben turkál egy kicsit, majd rádad egy nagyon puha pulcsit. A kapucni a fejeden akad, amit megmosolyog és egy puszit kapsz, amit már igazán nem tudsz érzések nélkül hagyni. Minden porcikája tökéletes és te igen is megledvelted.
Kézen fogva húz a nappaliba, ahol szanaszét hevernek a ruháitok.
- Csüccs. - mutat a kanapéra, majd felszívódik, mint aki ott sem volt.

A karácsonyfadíszek elvarázsolnak. Nem is emlékszel, hogy mikor nem dolgoztál utoljára a karácsony minden napján. Normális esetben épp az igazak álmát aludnád, este pedig a bárban lenne a helyed, de úgy érzed, ez nem fog megtörténni. Kellemes kávi illat lengi be a szobát, majd megjelenik a herceg maga, igaz nem fehér lovon, de legalább két bögrével, amiből az egyiket feléd nyújtja.
- Ha eltaláltam hogy iszod a kávét... akkor itt maradsz? - vigyorog rád te pedig már azt is letagadnád ha nem innál kávét... de ami azt illeti, Baekhyun tökéletesen kiismert egyetlen este alatt, legalább is, ami a kávézási szokásaidat illeti.
Eltalálta.

- Mi lesz, ha megunsz? - nézel rá a gőzölgő bögre mögül egy keserű mosollyal.
- Nem tudom, de most, úgy érzem, hogy hiba lenne, ha elengednélek - ül le melléd - nem vagyunk gyerekek... nem foglak hülye dumákkal etetni, de soha nem éreztem magam olyan jól, mint veled az elmúlt pár órában. Hiba lenne, ha hagynám, hogy kisétálj és hülyeség lenne pár óra múlva a bárban könyörögnöm neked... hogy gyere vissza. Ha akarod, végigjátszhatjuk a drámát, de... én jobb szeretném, ha nem kéne kimennem oda... - mutat az addigra hólepte utcára... - jobban szeretnélek átölelni, ha szeretnéd énekelhetek is karácsonyi dalokat, rendelünk kaját... aztán, amikor már nem bírunk többet szeretkezni... elmegyünk és veszünk neked egy itteni, saját fogkefét, meg ilyenek...
- Van nálam fogkefe... - neveted el magad, az amúgy meghatónak induló monológján.
- Akkor felejtsd el a vásárlást... szigorúan, ki sem szállunk az ágyból. - mosolyog rád - ... de a viccet félre téve, Téged kérlek Karácsonyra!
Édesen bandzsítva néz, egész közel hajolva, az orrotok majdnem összeér.
- Rendben, próbáljuk meg - mosolyogsz vissza, elengedve minden józan észérvet... így Baekhyunnal töltöd a karácsonyt... (és azóta még sok sok karácsonyt...)