Ajánlott zene: Life is strange soundtrack - Golden Hour

https://youtu.be/_Df15XQgyq4

- És mi az igazság?
Yoongi úgy állt ott, mint akinek valóban megadatott a bölcsek köve, de Jimin továbbra sem értette, miről beszélnek.
- Meg akarom mutatni neked, ki vagy valójában. Aki nem az, amit te látsz, hanem ami van.
Az idol megcsóválta a fejét, azonban nem volt veszíteni valója. Maximum annyi, hogy Yoongi kiábrándul belőle, hogyha meglátja fekve a tokáját, de talán ezzel még együtt tudott élni, majd felfelé emeli a fejét.

- Köszönöm - mosolygott rá Yoongi, amikor a fiú belehelyezte magát a torz sziluettbe, és leguggolva megsimogatta az arcát. Az érintése puha volt és meleg, mégis ijesztő, mintha csak elektromos kisülések pattogtak volna köztük. Az idol lehunyta a szemét, de a kéz néhány másodperccel később eltűnt, és munkához látott.
Csak a filc kegyetlen sercegése a padlón, és Jimin szaggatott lélegzése törte meg a csendet kettejük között. A rapper a nyakvonalában kezdte a rajzát. A műanyag borítás csiklandozta a bőrét. Ökölbe szorította a kezeit, és újabb adag levegőt eresztett ki szaggatottan a mellkasából. Lehunyta a szemeit, mert ez az élmény kezdett nagyon fogászati kezelésre hasonlítani a fejében.

A filc eltávolodott a bőrétől. Egy pillanatig visszatartotta a lélegzetét ő is, azonban nem az írószer találkozott a nyakával legközelebb, hanem valami sokkal puhább és nedvesebb dolog. Yoongi ajkai.  Jimin kinyitotta a szemét. Libabőrös lett az érintéstől, de csak azzal foglalkozott, hogy a másik szemébe nézhessen. A tiniregényekben mindig állatias módon, a vágytól fenevadakat megszégyenítő tekintettel bámultak egymásra a szerelmesek, de a való élet, úgy tűnik, nem így működött. Az idősebb enyhén spicces, elkalandozó pillantással nézett az irányába, valamilyen megmagyarázhatatlan szomorúsággal keresve a tekintetét. Talán ha az ember a szemével beszélni tudna, Yoongi valami egészen mást mondana azokkal, mint az ajkaival.

A fiú újra felemelte a fekete filcet, és ezúttal az utált vállvonalát és a karját követte végig. Arrébb csúszott a padlón ülve, hogy Jimin félig lehunyt szemekkel tudta csak követni, ahogy az újból hanyagolta az írószert, és ezúttal összekulcsolta az ujjait az övével. A kezeik tökéletesen passzoltak. Yoongi hosszú, csontos ujjai és kemény ujjbegyei biztonságos bástyaként ölelték körbe az ő kisebb, gyermeki kezét. Amíg így tartotta valaki, nem kellett félnie semmitől.

Az idősebb elemelte a kezeiket a padlótól, és a szájához érintette Jimin kézfejét. Az elmúlt néhány napban csak bujkált a fiú a másik elől az ilyen pillanatoktól rettegve, de most az egész olyan egyszerűnek és természetesnek tűnt. 
- Tényleg nem találsz rondának? - bökte ki a kérdést, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
Yoongi felnevetett válaszképp, de ebben a kacagásban nem volt semmi megvető, mint amihez Jimin már annyira hozzászokott.
- Ha azt mondom, te vagy a legkülönlegesebb, legelbűvölőbb ember, akit valaha láttam, úgysem hiszel nekem. De talán majd így: - A rapper halvány mosollyal ismét felemelte a kezeiket. -  a tieid a legszebb ujjak, amik emberi lényen lehetnek. Puhák, mint a párnák, és kecsesen aprócskák, hogy bármelyik lány megirigyelhetné őket. A karjaid vékonyak, mégis izmosak.  Az egész bőröd sima és rózsaszín, sehol egy hiba. Minden ott van, ahol lennie kell.
Az idősebb lehajolt, és a másik mellkasára hajtotta a fejét.
- Mindig ezt szeretném tenni, amikor meglátlak. Mindig átölelni, és egy darabig hallgatni a ritmust a bordáid között. Mindig megérinteni és nem csak látni, hanem érezni is. Tudod, Park Jimin, az egész világot érdemelnéd az összes csillaggal együtt, és nem az bánt legjobban, hogy nem tudom mindezt megadni neked. A szomorú az, hogy te azt hiszed, nem érsz ennyit.

Az idol kifújta a levegőt. Yoongi feje a bordáival együtt süllyedt és emelkedett fel újra, és egy pillanatig ő is azt kívánta, bárcsak örökké így maradhatnának. Egy olyan helyzetben, ahol képes volt hinni az elhangzott szavakban. Az idő azonban sosem áll meg. A rapper visszaült a helyére, és a másik felett átnyúlva rajzolta tovább a sziluettet az ellenkező oldalon is. 

- Gyönyörű alakod van, tudod. Igazi táncoshoz méltó. Látszik az összes izom, az összes kemény munka. Csak hosszú órák gyakorlásával nézhet ki valaki így. Erősnek, mégis légiesnek. Amikor táncolsz, olyan egyszerűnek tűnik az egész, mintha repülni tudnál. Láttam a videóidat az interneten, elképesztőek. Amikor csak az előadásra figyelsz, egy madár légiességének tűnik a mozgásod. Mintha a levegőáramlatokat lovagolnád meg, de ha külön-külön nézed a mozdulatokat, rájössz milyen nehezek is valójában. Ezt a kemény munkát senki sem tudja elvenni tőled. 

A filc lejjebb csúszott.
- Te építetted fel mindezt. A kockákat itt - simított végig Jimin hasán a pólóján keresztül. - Az összes idegköteget erre.
A kéz a combjaihoz siklott, aztán a lábfeje következett, miközben a fekete filc végigcsúszott a padlón.
- A lábad új hajlik, mint egy balerinának - nevetett fel a rapper, ahogy spiccállásba fordította a lábfejet. - Nézd meg az enyémet!
A rapper előretolta a lábát, de a spicc közelébe sem jutott, alig mutattak tompaszöget a lábujjai. Jimin felnevetett. Az előbbi meghitt pillanatot még egy ilyen béna vicc sem törhette meg.
- Valahol mégis elkeserítő, hogy nem azt látod, amit mások, akik nem akarnak neked rosszat. Hogy nem látod, hogy nincs háj, amit foghatnék. - Yoongi kezei erősen a csípőjére fogtak. - Medencecsontot érzek és bőrt. Látom a csuklód kiálló csontvégét és a kulcscsontjaid mély árkát. Ugyanakkor, nem ez a fontos.
Yoongi előrehajolt, szinte teljesen Jimin törzsére nehezedve.
- Mert te gyönyörű vagy itt - csókolta meg a fiú lehunyt szemét. - És itt.
Az orra következett.
- És itt.
Végre összeértek az ajkaik. Jimin most az egyszer nem volt ideges. Habár biztos volt benne, hogy Yoongi vagy hazudik vagy hallucinál, valahol most az egyszer mégis igaznak érezte a szavakat, és ez a nem várt önbizalom adrenalinként futott végig az erein. Az ujjait, amiket a másik szépnek talált, annak a hajába fúrta, és azokkal az ajkakkal csókolta őt, amiket gyönyörűnek mondott. Sírni tudott volna a megkönnyebbüléstől, de a könnyei mégsem akartak megindulni. Helyette izgatott bizsergés járta át minden porcikáját, ahol a rapper hozzáért. És most az egyszer ő kezdeményezett, ahogy még közelebb húzta magához a másikat, és a nyelvét óvatosan átdugta a szájába. Yoongi szuszogása forró páraként csapódott a bőrérenek, a nyelveik egymást érték, és azt sem tudta, mit csinál vagy hogyan kéne csinálnia, mégsem akarta megszakítani a kettejük közti kapcsot. A rapper lejjebb eresztette magát, és most már teljes súlyával a másikon feküdt. Összeért a combjuk, a hasuk, a nadrágjuk legintimebb része is. A nyomás őrjítő bizsergéssel töltötte el az idolt, de ez mégsem volt elég, többet akart. Azt hitte sokkal idegesebb lesz majd, de úgy tűnt, van az a pont, ahol jobban izgatja az embert a szex, mint az, mit fog látni belőle a másik. Óvatosan megemelte a csípőjét, hogy még jobban a másikhoz nyomja magát, akinek a nyelve még mindig a szája belsejét simogatta. A szívverése a duplája lehetett a megszokottnak, még sosem kalapált így a szerkezet, ha fekvő állapotban volt.

 Yoongi elhúzódott tőle, és a kezeivel felnyomta magát. A csípőjük még mindig szorosan összeért, de most még nagyobb nyomás keletkezett ott a súlyelosztás és a növekvő erekciójuk miatt.
- Akármennyire is szeretném ezt itt folytatni, a padló nem lehet túl kényelmes, és még nem fejeztem be a felsorolást.
- Mi? - nézett egy pillanatig elködösült tekintettel az idol a másikra, akit még sosem látott ebből a szögből: fölé tornyosulva, a homlokától elálló, lengő hajtincsekkel.
- Csak a szádig jutottam, pedig annyi minden van még... A nyakad, a vállad, a köldököd, a hónaljad, a bordáid vonala...
Azzal Yoongi lejjebb csúszott, és sorban hozzáérintette a száját minden megnevezett testrészhez. Először a nyakvonalába talált el, majd a karja alatt dobott egy csókot a póló anyagára. A mellkasa következett, először középen, majd mindkét oldalon, szinte telibe találva a fiú mellbimbóit, miközben a kezei a combja belsejét simogatták, dühítően kerülve a kényes területeket. Ezután középen haladt centinként a hasán át a köldökéig. Mire idáig eljutott, Jimin reszketett az érintésektől, most mégis megugrott egy picit.
- Csikis vagy? - nevetett a rapper, és újból fölé hajolt, ezúttal levegőt fújva a hasára, ahogy a gyerekeknek szokták. A fiú kacagva csúszott odébb, hogy védekezzen.
- Elkened a filcet, te bolond - fogta le őt az idősebb.
- Akkor hagyd ott békén - motyogta az idol, mire a másik vállat vont, és még hátrébb csúszott, hogy a fekvő lábai közé ülhessen. Ezután Jimin lábfejéért nyúlt, ami könnyedén hajlott az ölébe, és annak a tetejét is megpuszilta.
- Ha a talpamhoz akarod nyomni a szádat, meg kell mosnod, mielőtt megint csókolózunk - vágott egy grimaszt a fiatalabb.
- Ki mondta, hogy megint fogunk csókolózni? - emelte fel játékosan a szemöldökét a fiú, mire az idol lebiggyesztette az alsó ajkát.
Yoongi csak nevetett a dolgon, és Jimin térdét is megérintette a szájával, majd szép lassan haladt felfelé, amíg...
- És végül ez is biztosan gyönyörű - hajolt a nadrág felé, és az anyagon át most először érezte meg az idol a száját ott is, ahol a legjobban vágyott az érintésre ebben a pillanatban.
A rapper óvatos tekintettel nézett fel az idol reakcióját várva.

- Én... - kezdte a fiú, de nem tudta biztosan, hogyan öntse szavakba a gondolatait.
- Nem kell, ha nem szeretnéd. Tudok várni.
- Én akarom! - ült fel Jimin, és egy pillanatra zavarba jött a saját heves reakciójától. - Én csak... Akarom. Tényleg. Kivéve, hogy le kell vennem ezeket.
Az idol belemarkolt a pólójába, demonstrálva a problémát.
Yoongi összehúzta a szemét.
- Anélkül nem igazán megy a dolog.
- Tudom. De félek attól... Amit látni fogsz.
- Most szavaltam el életem valószínűleg legromantikusabb monológját, de hatástalan volt - sóhajtott fel a fiú.
- Azért tetszett. Értékelem - mosolygott Jimin.
- Na jó, akkor állj fel - csettintett a nyelvével a rapper. - Amit a szavak nem mondhatnak el, arra ott a vizualitás. Na meg a zene.
Yoongi felsegítette az idolt a földről, és a dupla sziluett felé fordította, miközben átölelte hátulról a derekát.

A különbség megdöbbentő volt a két körvonal között. Jimin óvatos, vékony filcvonásokkal megrajzolt alakján belül ott volt egy attól teljesen különböző vékony tinédzser teste, erős és határozott vonalakkal meghúzva.  Szürreális volt az eltérés. Jimin nem tudta, mit szóljon ehhez.
- Biztos vagy ebben? - kérdezte elhomályosuló tekintettel. - Nem tudom elhinni. Ez nem én vagyok.
- Az igazat ígértem neked - búgta Yoongi  a fülébe. - Nem tudtam csalni, ugye?
- Nem.
- Ez a külső vonal - mutatott a fiú a rajz felé -, amit az agyad mond neked olyan emberek véleménye alapján, akik  bárminek elhordanak, amit csak szeretnének. Mert tudják, hogy fáj neked. Láttad a kommenteket, hogy Namjoon esetlen, nem való színpadra és csak a média hírverése, hogy mennyire okos?
A fiú bólintott.
- És te nem hittél ezeknek a híreknek, ugye?
- Nem.
- Így van, te nem. Hiszen Namjoon bármelyik magazin címlapján megállja a helyét, a legjobb dalszövegeket írja, remek producer, és az egyik legjobb tanuló az egyetemen.
- RM hyung egyetemre jár? - vonta fel a szemöldökét a fiú.
- Így van. Csupán elfelejtett erről szólni a médiának, a mérnököket meg üzletembereket annyira nem érdekli egy inkognitóban tanuló rapper, mint hinnéd. Elvégre, te is iskolába jársz, és nincs róla minden héten hír, ahogy egyenruhában ülsz valahol, nem?
- De én nem vagyok olyan híres.
- Igaz is. Namjoon sem, csak RM az. A lényeg, hogy senki nem hitt ezeknek a kommenteknek Namjoon kivételével, aki egy idő után otthagyta a Knowing Bros műsort, mert az emberek arra tippeltek, hogy megmondják neki előre a feladványok válaszait. Ő az, aki nem jelentette be, hány felvételipontot szedett össze, melyik egyetemre jár, milyen szakra, mikor végez, mert ő is komolyan azt hitte, hogy ez a minimum. Nem elég okos, egy teljes állás mellett a médiában az egyik legjobbnak lenni az egyetemi évfolyamon említésre sem méltó. Már jobb a helyzet, de látod? Még mindig nem tudtál ezekről a dolgokról te sem, mint rajongója. A kérdés, mit szűrünk le a történetből. Namjoont is csak azzal bántották, ami az eszükbe jutott, veled is ezt teszik. Ha valaha volt is babahájad, mára eltűnt, és csak ez maradt itt. - Yoongi a kisebb rajzra mutatott. - A tömegutálattól, médiától és rosszakaróktól mentes valóság.

Jimin némán bámulta a földet. Abban nem tudott teljes szívvel hinni, amit mások mondtak neki. A tükör is hazudott, de a tények nem. Aztán oldalra hajtotta a fejét. De tényleg vékony volt az a  belső alak? A lábai túlzásnak tűntek a testéhez képest, és tényleg ilyen alacsony volt? Mégis, sokkal barátibb látvány volt ez, mint amit eddig gondolt magáról. A dereka tényleg ilyen vékony lett volna? Odafordította a tekintetét a saját hasára, amit Yoongi fogott át. Nem lehetett olyan vastag, ha a rapper rövid karjai is így át tudták fogni.
- Lefotózhatom? - kérdezte.
- Persze. Bár még azt sem tudom, mivel szedjem le. - A rapper elengedte őt. - Mindjárt jövök.
Jimin bólintott.

Percekig csak állt, nézve a saját alakját, ami olyan hihetetlennek tűnt a saját képzeletéhez képest. Csinált róla néhány fotót is, hogy később is megnézhesse őket, amikor a többiek malacnak és kövérnek nevezik. Erre az alakra ugyanis, nem lehetett ezt mondani. Csak remélni tudta, hogy a belső vonalak sosem torzulnak majd el, amikor ezeket a szavakat újra és újra meghallja.
- Van egy meglepetésem - dőlt az ajtófélfának a rapper. - Gyere.

***

A fürdőszobatükör bepárásodott a meleg gőztől, a kád szinte színültig töltve állt a helyiség szélén. Ahogy Jimin közelebb lépett, meglátta a víz színét is, ami sötétlilán hullámzott aprókat a csöpögő csaptelep miatt.
- Levendula - érezte meg az illatot.
- Fürdőbomba. És jó sok hab is, ha kicsit felrázzuk. Mit szólsz? Ebben nem fogunk semmit látni. Egyikünk sem.
Oh. Jimin most értette meg a helyzetet. Yoongi tényleg tekintettel volt az érzéseire. Nem is számított ilyen figyelmességre.
- Köszönöm - nézett fel hálásan a fiúra, mire az óvatosan elmosolyodott. Az idol órákig tudta volna nézni a lezserül felöltözött, kócos hajú fiatal férfit, akinek a macskavágású szemei olyan melegséggel néztek rá.
- Ne köszönd, menj bele. Addig hozok köntöst későbbre. Vagy pezsgőt. Na jó, azt nem.

Jimin nevetve bújt ki a ruháiból, amikor megbizonyosodott a bezárult ajtó tényéről, aztán óvatosan beledugta a nagylábujját a lila folyadékba. Egy kicsit túl meleg volt az ízlésének, de azért kellemesen ölelte át az izmait, amikor egyszer már nyakig belemerült. Nem is vágyott másra az állandó edzések után. Hátratámasztotta a fejét, és lehunyt szemekkel gondolt az előtte álló estére, valahol mégsem tudott viszolyogni a témától úgy, mint korábban. Amíg Yoongi ott volt vele, nem eshetett bántódása. Minden úgy lesz és csak annyi lesz, ahogy ő azt szeretné.

Értékelte a kopogást az ajtón, amikor a másik megérkezett.
- Park Jimin, te alig hoztál magaddal valamit, és máris kupit csináltál - nézett a rapper a földön heverő ruhákra.
- A tinédzserek rendetlenek. Ne mondd, hogy te nem voltál az soha.
- Nem, tudod én tökéletesnek születtem - nevetett a fiú. - Csússz előrébb. És ne less! Tudod amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
- Kár - vallotta be a tini. - Nem láthatom a kockás hasad. Na majd rákeresek a neten.
- Helyes. A rajongóim nagyon jó képszerkesztői képességekkel rendelkeznek.
Jimin nevetve hunyta le a szemét, amíg a másik mögé mászott, és a lábával átkulcsolta a térde alatt a combjait.

- Hogy vagyunk? - kérdezte a rapper.
- Szeretem ezt az illatot - vallotta be a fiú. - Azt hiszem, örökké tudnék itt ülni.
- Legyen csak addig, amíg az ujjbegyeink ráncossá nem válnak, az majdnem ugyanaz.
- Rendben.
Hallgatásba burkolóztak. Jimin teljesen eleresztette magát Yoongi biztonságot nyújtó mellkasának dőlve. Hirtelen az idő is könnyűnek és folyékonynak tűnt, nem nehezedett rá teljes erejével a határidők okozta stressz és kétségbeesés. 

Yoongi egy idő után fürdőkesztyűért nyúlt, amire egy adag tusfürdőt nyomott.
- Szólj, ha túl erős - tolta el magától az idolt, és sikálni kezdte a hátát az érdes felületű anyaggal. - Nem fáj?
- Nem - mosolygott Jimin csak úgy magának a vizet csodálva. - Jó érzés. Utoljára a nagypapám csinált ilyet, amikor elvitt egy fürdőbe.
- Nos, magamat ismerve én már most olyan vagyok, mint egy nagyapa. Csak sajnos kevesebb élettapasztalattal.
- A dalszövegeid nem ezt sugallják.
Yoongi egy pillanatra megállt, aztán folytatta a másik vállának simogatását.
- Jól össze lehet szedni az ember gondolatait. De ahogy az ember öregszik, szerintem egyre jobban rájön, mennyi mindent nem tud. Mivel mi a szüleinktől távol növünk fel, és bizonyos dolgokat kellemetlen a menedzserektől megkérdezni, ezért magunknak kell megtanulni. Mint hogy hányszor kell egy héten meglocsolni egy növényt, hogy ne pusztuljon ki. Hogyan lehet tankolni. Mekkora óvszert kell használni. Hogyan szereljem össze a megvásárolt bútort. Miért vagyok magányos, amikor több ezer ember vesz körül. Mi a tökéletes kávé számomra. Ilyen apró dolgok, amik miatt boldog lehetsz, amikor megtalálod a választ rájuk. Egy ideig én is úgy éltem, mint ti negyedik generációs idolok, a kiadó bábjaként elrendezve a napirendem, sikátorokban eltakart arccal vettem a füvet mert titokban mindenki ezt tette, de a nyilvánosság előtt cigizni sem mertem soha. Nem tanultam meg vezetni, mert a menedzserem úgyis vitt mindenhová, nem mentem egy ideig egyetemre, hiszen úgyis volt állásom. A bevásárlást sem mi végeztünk. Aztán valamikor húszévesen meguntam, hogy kisgyerekként éljek, akinek mindig fogni kell a kezét. Képzeld csak el, ha erre sosem döbben rá az ember, aztán egy nap vége a karrierjének,  ott áll majd mindenféle tudás nélkül. Ha a kiadó szabályait követed, ott állsz majd harmincöt évesen állás nélkül, jogsi nélkül, barátok nélkül, tropára ment térdekkel és szüzen. És reménykedsz, hogy néha azért megszán valamelyik műsor, és mehetsz nevettetni a népet. 

- Ettől sokkal több életkedvem lett - morogta Jimin. Egyébként is folyton a jövőjén rágódott, erre kapott egy szentbeszédet még arról, milyen hasztalan is lesz néhány évvel később, csak mert öregszik.
- Pedig nem azért mondtam, hogy elkeserítselek. Inkább... tapasztalat? Amit én már megfejtettem, így neked nem kell saját magadnak rájönnöd, és sok dolgot megbánnod. Nem azt mondom neked, hogy szedd össze magad és nőj fel, hanem azt, hogy kezdj el élni! A szó átvitt értelmében. Járd a saját utad, csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz. Ne vegetáld át az életedet, hogy aztán ha mindent kifacsart belőled a munkahelyed, az utcára dobhasson.  Az olyan pillanatok számítanak, mint ez itt.

Jimin emésztgette egy ideig a hallottakat.
- Még mindig csinálod? - kérdezte végül.
- Mit?
- Szoktál még... tudod... drogozni.
- Megragadtad a lényeget - nevetett a rapper.
- Nem amiatt, csak az egy olyan dolog, amit ki akartam próbálni. A többiek a bandában mindig vesznek valamit, de velem sosem osztják meg, meg nem is mernék abból, amit ők adnak nekem, és főleg nem előttük. De még sosem tettem semmit. Egy cigit sem szívtam el. Olyat sem, ami nem illegális.
Az idősebb csendben letette a kesztyűt, aztán egy kis extra tusfürdővel a kezén, átnyúlt a másik vállain.
- Ha én nem adok neked, akkor magadtól fogod kipróbálni, ha jól sejtem.
Jimin bólintott.
- Hát jó. Nem akarom, hogy valami útszélitől vegyél egy kotyvalékot, ami után fejjel egy kukában találod magad pucéran az utcán. Vagy a sürgősségin. Jobb, ha az én felügyeletem alatt próbálsz ki valami ilyet. Tudod, nekem az apám gondolkodott így. Imádta a régi, és szerzett magának egy pipát, amivel pöfékelt gyerekkoromban jobbra-balra. Úgyhogy, egyszer nekem is meggyújtotta és elszívhattam egy adagot, amikor már kíváncsi voltam az ízére.
- Sokat dohányzol?
- Nem, szerintem nem. Amikor ideges vagyok, akkor igen. De sokszor hónapokig eszembe sem jut. Valahogy a Netflix és a kosarazás kielégítőbb, máskor viszont nyalókákkal kell járnom a dohánymentes tévészékházakba, mert új dalunk jön, mindig van valami probléma, valami jogi marhaság, valami félresiklás.
- Nekünk is kitiltották az adásból egy dalunkat. A kiadó heteken át őrjöngött, mert szerintük az ujjunkra cseppenő fagylaltról énekelni túl erotikus.
- Jesszus, nekem mondod?! - nevetett a rapper. - Írtam egy dalt arról, hogy szeretem a zongorámat, és szerintük az is túl erotikus volt.
- A legmocskosabb fantáziájú embereket válogatták be a bizottságba, az tuti. Pedig az a dal gyönyörű, Hyung.
- Köszönöm. A tiétek viszont szörnyű. Cukorkaországban vagytok a klipben, könyörgöm! Már a díszlettől hánytam volna.
- CGI az egész, nyugi.

Jimin annyira belemerült a beszélgetésbe, hogy észre sem vette, mikor ért a hyung egyre lejjebb a simogató kezeivel, de ahogy korábban, most is megugrott, amikor a köldökéhez jutott az érintés.
- Ez olyan vicces.
- Neked - forgatta a szemét az idol, mert tudta, hogy a másik nem láthatja.
- Neked is az lehet, ha vársz egy kicsit - húzta közelebb magához a rapper, és az egyik kezét visszacsúsztatta Jimin melléhez, és óvatosan masszírozni kezdte azt, miközben a fogait végighúzta a füle mögött.
- Megfoghatlak...? - suttogta.
- Kérlek.
És megtörtént végre az az érintés, amire azóta sóvárogva gondolt, hogy Yoongi először megcsókolta. Eleinte lassú volt és óvatos, egy-egy simogatás vagy nyomás csak, aztán ahogy a fiú egyre jobban elveszett az élvezetben, úgy gyorsult a tempó is, még erőteljesebbé hajszolva az érzést. Jimin hátravetette a fejét a rapper vállára. A lila víz biztonságától ölelve, ahol nem látták, csak érintették egymást, végre nem kellett a szorongásaira gondolnia. Csak Yoongi számított, és a pillanat.  Egy másodpercre annyira elfeledkezett magáról, hogy hangot is adott az élevetének.
Az idősebb nevetve markolt rá a másik mellére, miközben a másik kezével még mindig lejjebb dolgozott.
- Remek pornószínész lenne belőled, meg van hozzá a hangszíned - mondta incselkedő hangon a fiú.
- Hyung! Ne már! - préselte ki magából az idol, de már túl közel járt az orgazmushoz, hogy igazán foglalkozzon a viccelődéssel.
- Csak nyugodtan - felelte a rapper, miközben a kezét most a fiú háta mögé vezette, és óvatosan kitapogatta a nyílást, amit keresett, aztán egyetlen ujjal masszírozni kezdte.
- Oh - jutott el Jimin agyáig az érzés, és egy pillanatra elakadt a lélegzete.
Alig egy perccel később ismerős érzés formálódott a gyomrában.
- Hyung... a víz.
Yoongi megint csak nevetett, de egy pillanatra sem állt meg.
- Majd' kiszállunk, huh - válaszolta jellegzetes tájszólással, mire Jimin engedte, hogy az érzés utat törjön magának. Először történt vele ilyen valaki másnak köszönhetően, és ez csodálatos volt, mert éppen az az ember volt ennek a fontos pillanatban vele, aki olyan sokat jelentett számára.

- Oké, menjünk - állt fel a rapper, és gyorsan kiszállt a kádból. Jimin remegő térdekkel követte a példáját, mert biztos volt benne, hogy a másik nem tenne számára kényelmetlen mozdulatot, nem nézne rá. És valóban így történt, Yoongi hátranyújtott neki egy törölközőt, de nem pillantott felé. - Kimegyek, addig zuhanyozz le ezután a lila cucc után, meg egyéb helyeken... érted. Érted?
Az idol vigyorogva bólintott a másik bizonytalanságában összehúzott szemein.
- Azért fel vagyok világosítva, nyugi - motyogta, mert eszébe jutott, ki is ejtette meg vele a melegek közti együttlétről szóló beszélgetést. Sunghyun.
- Sose tudhatja az ember - vont vállat a rapper. - Volt már érdekes élményem ebből kifolyólag.
- Fúj - húzta el a száját a fiú.
- Ha már itt tartunk - sétált Yoongi az ajtóhoz. - Te húzod ki a dugót a kádból.
Ezzel egyedül hagyta az idolt a szobában, aki fintorogva fordult a lila víz felé.

***

- Biztos nem gáz, hogy sötétben kell ezt csinálnunk? - suttogta a fiú.
- Miért suttogsz? - Jimin nem tudta kivenni a rapper vonásait, hogy megmondja, mire gondol most.
- De te is suttogsz. Szóval?  - kérdezte normális hangerővel.
- Kérlek, Jimin. Azért elég hasonló a testfelépítésünk; ha félálomban, csukott szemmel ki tudom verni magamnak hajnalonként, akkor csak megtalálok rajtad is mindent, amit kell.

A fiú megigazította a nagyméretű póló nyakát, ami folyamatosan csúszott lefelé a vállán. A rapper ezúttal is nagyon elnéző volt vele szemben. Lekapcsolta a lámpákat, és csak egy illatgyertyát gyújtott meg. Nem zavarta a másikon a póló, nem nevette ki egyetlen furcsaságért sem.
- Ha már itt tartunk, nem lehetne ma este? - tette fel habozva a kérdést.
- Éppen az a terv - húzogatta a szemöldökét a fiú.
- Nem azt, te jó ég... Van valami olyanod, amitől jobban érezném magam?
- Nem, ha emlékezni akarsz rá, hogyan vesztetted el a szüzességed. Habár, van itt valami. - Yoongi kihúzta az éjjeliszekrény felső fiókját.
Jimin kíváncsian kukkantott bele a doboz tartalmába. Egy marék óvszer, síkosító és mezei gyógyszer mellett néhány felcímkézetlen pirulát és egy doboz cigarettát is felfedezett. Az idősebb előhúzott egy átlátszó zacskót, amiben egyetlen pirula lifegett.
- Csak egy kicsit erősebb, mint a Xanax - adta oda a fiúnak. - De! Ez az egyetlen alkalom, oké?
- Rendben - vigyorgott az idol. - Előtte vagy utána?
Yoongie gondolkozva oldalra hajtotta a fejét.
- Ha nagyon ideges vagy, most. Ha meg nem, akkor később.
Jimin bólintott, és rövid fontolgatás után széttépte a zacskót. A pirula égette a nyelvét és a torka tetejét, de egyelőre semmit nem érzett a hatásából.

- Azt hiszem, van ott még valami, ami kellhet nekünk - bökött a fiók felé.
- Azt mondod? - röhögött Yoongi, de a fiók helyett a másikért nyúlt, és magához húzta csókolózni.
Az érintés kedves volt, semmi követelőzés, újból fel kellett éleszteniük a korábbi heves hangulatot. Néhány perccel később az idolt valamilyen jóleső nyugodtság szállta meg. A nyelve zsibbadni kezdett, de egyéb mellékhatását nem érezte a bekapott pirulának, és ez is lehet csak a Yoongival való heves csókcsata tünete volt inkább. Az idősebb szája erősen tapadt az övére, míg a keze a combjára markolt és azt simogatta.
- Ezek...? - kérdezte, amikor végighúzta az ujjait az érdes bőrön.
- Már gyógyulnak, de van néhány, ami heget hagyott. Nagyon rossz érzés? - nézett félve a sötétségben a fiúra, de persze nem láthatta az arcát.
- Dehogy, ne aggódj miatta.  Érdekesek. Sokak testén a lelki sebeik egyáltalán nem látszanak, míg a te lényed őszinte. És ahogy majd ezek a sebek egyre jobban halványulnak a hetekkel, hónapokkal és évekkel, remélem a lelked is velük együtt fog majd gyógyulni. 

Jimin elmosolyodott.
Az ilyen napokért érte meg élni. Habár a hétköznapok nagy része szörnyű volt, és minden perc egy örökké tartó kínszenvedésnek tűnt, a kilátástalanságban is fénylő csillagokként ragyogtak az olyan pillanatok, mint ez is. Ilyenkor könnyű volt Yoongi illatától eltelve, a mellkasára hajtott fejjel azzal a gondolattal elaludnia, hogy lesznek még ilyen napok. Ha a sötétség körül is öleli őt újra, bízhat abban, hogy az új hajnali napsütés egy szebb holnapot szül.

Megjegyzések:

* The very különleges huszadik fejezetnek is vége :D Végre egymásra talált a fő párosunk. A fejezet egyben közel 8000 szó lenne, ami olyan 35 könyvoldal. Huh.  Azt hiszem, ezen a ponton már könyvhosszúságú a fici.

* És ígértem spoilereket az új történetből, ami az IDOL-t fogja követni.
A címe: Spring day
Konkrét adatlapot még nem készítettem neki, és a borító is csak ötletelés szintjén van, azonban íme egy kis belepillantás, miről is fog szólni.

Jungkook egy elkényeztetett gazdag tinédzser, aki éppen csak végzett a gimnáziummal, és kezdené az egyetemet, amit természetesen nem ő, hanem a szülei választottak a számára. Ő azonban csak szórakozni szeretne, és a pénzét verné el lányokra, bulizásra és  utazgatni szeretne, de nem találja magát abban az életben, amit jelenleg él. Az egyetlen szórakozása a barátaival való lógás, egészen addig, amíg az egyik ilyen alkalom éppen a szülinapján egy sztriptízbárba, majd az őrizetbe vezet. Az egyik szülinapi ajándéka pedig lehetőséget ad neki egy új életre: hamis papírokkal. Azzal azonban nem számol, milyen is az élet a pénz biztonsága nélkül, márkák nélkül, lehetőségek nélkül, napi nyolc órán keresztül állva a munkahelyén. Ha azonban kicsit oldalra fordítja a tekintetét ilyenkor, máris értelmet nyer az egész új identitása, mert Jimin mosolygó szemei néznek vissza rá a pult másik feléről.

A Spring day két különböző világ: az örökölt lusta gazdagság és a kemény munkával szerzett szegénység összeütközése lesz, ahol mindkét félnek engednie kell, idomulnia és elfogadnia a másikat. Ez lesz az első igazán romantikus fanficem az oldalon, amiben a karakterek szenvedése nem fogja teljes mértékben rányomni a hangulatot a történetre, ezért remélem, hogy sok kellemes pillanatot fog szerezni nektek.

És a részlet, amivel tartozom:

"Utálom az életem – gondolta keserűen Jeon Jungkook, ahogy az apja letett elé egy újabb papírt. Lenézett a komolynak tűnő dokumentumra, de esküdni mert volna rá, hogy a szemgolyója csupán néhány másodpercre állt a szétrepedéstől. Elképzelte, ahogy a szeméből vér kezd potyogni könnyek helyett, hatásvadász instrumentális zenével a háttérben. Az apja persze még így sem sajnálta volna meg őt, a képzelete azonban nem engedte szabadulni az expresszív képtől. Vajon mekkora dráma kéne a szabadulásához? A véres arcú Jungkook szájának sarkából is megindult a vörös folyadék, a szemei üvegessé váltak és nem mozdultak többé. A fiú előrehanyatlott az ülésen, és holtan borult rá a drága asztallapra, miközben az apja rendületlenül magyarázott a befektetői ügyintézésről, de a mondandója már csak üres fülekre talált...

– Figyelsz te rám egyáltalán? – kopogtatta meg az falapot a férfi, mire a tinédzser fiú sóhajtott egyet, és a másik szemébe nézve bólintott.

– A költségvetést tervező szoftverek klassz dolgok. Sok munkát spórolnak meg nekünk – tárta szét a karját a fiú. – Most már mehetek?

– Eléggé leegyszerűsítetted a félórás monológom, de gondolom valami halaszthatatlan dolgod van – morogta az apa, mint aki pontosan tisztában van vele, hogy alig néhány perccel később kezdődött Jungkook és a barátai tizenkét órás Overwatch bajnoksága. Persze, ezt a fiú sosem vallotta volna be neki, mert akkor egész biztosan itt töltötte volna nemcsak a nap, de az egész nyár hátralévő részét. Pedig már olyan kevés volt hátra belőle.

–Talán – felelte végül bölcsen.

A fiú morogva zárkózott be a szobájába a konyhából összeszedett rágcsálnivalókkal és üdítőkkel megpakolva. Fáradtan dőlt az ágyára a halom nassolni-való mellé, és drámaian a szeme elé helyezte a tenyerét. Miért jutott neki ilyen élet? Ahol az egész nyarat értelmet pénzügyi és igazgatási hülyeségek magolásával kellett töltenie, ahelyett, hogy egy kicsit pihenhetett volna? Ahogy túlesett a gimnázium utolsó évi feszített hajráján, rögtön ott találta magát az apja dolgozószobájában, és csak akkor volt nyugta tőle, ha az végre elment dolgozni. Mások persze külföldön nyaralhattak, szinte az összes barátja európai egy-két hónapos körutat szervezett, csak neki jutott egyedül a lakás falaival behatárolt börtön. Amikor végül egy hétre eljutottak Hawaii-ra, Jungkook akkor is csak az apja által szervezett programokon vehetett részt, és ki sem mehetett egyedül a szállodából, nehogy eltévedjen. Nyilván ez a hét is dögunalmas üzleti vacsorákból és ebédekből állt, ahol neki el kellett játszania a tökéletes örökös szerepét, de még a drága ételeket sem tudta élvezni a pénzügyi témák mellett.

A telefonja rezgett egyet a zsebében, ami kirántotta a fiút egy pillanatra az önsajnálatból. Pedig már éppen az elmulasztott szörfölési lehetőségei felé terelődtek a gondolatai, ami miatt hetek óta meg volt sértődve, csak ez sajnos senkit nem érdekelt.

Előhalászta a mobilt, és Taehyung neve láttán gyorsan felült, és szinte suhant a gépéhez, hogy kezdődhessen a bajnokság.

– Azt hittem, már nem is jössz – szólalt meg a headsetjében a barátja, Jungkook pedig a szemét forgatva dőlt hátra a székében.

Taehyung élete annyival egyszerűbb volt! Az apja az első idol-generáció egyik leghíresebb előadója volt valamikor a múlt évezredben, mielőtt a fiú megszületett volna. Aztán elvette az anyját, Miss Korea 1990-et. Így sikerült Taehyung, a megejtően szép és tehetséges énekesfiú, akinek a szülei közösen szórakoztató ügynökséget nyitottak a kétezres évek elején. Habár Taehyung még híres sem volt, már egészen csecsemőkorától újságok címlapjain szerepelt a szülei karjában, aztán egyedül is, amikor modellkedni kezdett valamikor négyévesen, csakhogy saját lemezeket adhasson ki az apja cégénél gimisként, és végül rájöjjön, hogy őt mégis csak a festészet érdekli. És láss csodát, abban is kimagasló eredményeket ért el.

Jungkook néha legszívesebben a fejére koppintott volna a barátjának, csak hogy ne legyen olyan jó neki. Vele ellentétben a fiú mindig széles vigyorral az arcán mászkált, míg Jungkook... Nos, ő leginkább zsebre dugott kézzel várt morgolódva, amíg az idősebb autogramokat osztott az őt felismerő tinilányoknak és nagymamáknak az utcán. Az örökösfiú el sem tudta képzelni, mit ettek Taehyung balladalemezein a hatvanas nénik annyira, de időnként úgy érezte, a trot dalok mellett az ő számai lehettek a legnépszerűbbek a legjátszási listán az öregek otthonában.

– Ideje pusztítani – ropogtatta meg az ujjait Jungkook, mielőtt a billentyűzet fölé helyezte volna azokat.

***

– Egy gyenge hatos – mondta Chanyeol, ahogy belekortyolt az üdítőjébe.

– Érdektelen. – Jungkook csak egy pillanatra nézett fel a telefonjából, hogy szemügyre vegye a fehér szoknyában előttük ellibbenő lányt.

– Tetszik a fülbevalója. Meg kellene kérdeznem, hol vette – hajolt a lány alakja után Taehyung.

– Nem értelek titeket. Veletek még csajokat nézni sem lehet.

– Én csak unatkozni jöttem – mordult fel Jungkook. – Nem szeretek golfozni.

– Én sem – vonta meg a vállát Chanyeol. – De a medence melletti étteremben van az apámnak üzleti ebédje, mégsem flörtölhetek a szeme láttára. Az para lenne.

– Vagy kimehetnénk ebből az átkozott klubból, mielőtt még szétsül az agyam, és elmehetnénk egy játékterembe.

– A játékteremben nincsenek jó nők.

– Gondolom ez Taehyungot nagyon bántaná – húzta fel a szemöldökét Jungkook, mire a másik védekezően felemelte a kezeit.

– Hé, én elismerem a kétharmados többség akaratát. Jó pasi mindenhol van, ahová megyek. Egyikük gyakorlatilag hozzám van nőve – mosolyodott el elégedetten a fiú, mire Jungkook elhúzta a száját. A barátját még húzni sem lehetett rendesen.

– Ha tovább kell a semmit csinálnom, megőrülök – dőlt hátra a székében Chanyeol, aztán hirtelen a másik kettőre nézett, mint akinek fenomenális ötlete támadt. – Csináljunk kihívásokat. Mint a felelsz vagy mersz csak „merszes" változata.

Jungkook az ölébe ejtette a telefonját, és elmosolyodott. Elvégre, ez volt a nyár utolsó hete, hétfőtől már az egyetemen kellett töltenie a szánalmas kis életét. Valami kis izgalom neki is járt, nem?

– Ki kezdi? – nézett körül.

– Majd én – vonta meg a vállát Taehyung. – Csak ne tegyétek tönkre a jóhírem. Semmi nyilvános megaláztatás.
Nem mintha sok választásuk lett volna. Mindannyiuknak vigyázni kellett a család jóhírére.

– Unalmas vagy. Legyen. Mondjuk... Rendeljünk mindenből egyet az étteremben, és fagylaltba mártva kell megenned az összes sós ételt.

– Ugye tudod, hogy ez úgy hangzik, mint egy béna Youtube-os kihívásvideó? – nevetett fel a fiú, és a füle mögé tűrte a haját, amikor egy jóképű golfoktató haladt el mellettük golfkocsival.

– Akkor még örülhetsz, hogy nem a világ legcsípősebb paprikáit kell egymás után megenned.

Nem sokkal később valóban az étteremben ültek, és Taehyung elismerően mártogatott egy darab garnélarákot a fagyikelyhébe bizonygatva, hogy ezt bizony még Gordon Ramsay is felvenné az étlapra, miközben a másik kettő a nevetést visszafogva próbált illedelmesen viselkedni az elit helyen.

– Szerintem ezt kimaxoltam – dőlt hátra Taehyung az ülésében. – Jungkook? Ha ezek után nem teljesítesz, ki kell posztolnod az összes közösségi oldaladra, hogy szerelmes vagy belém.

Jungkook grimaszolt egyet. Nem mintha problémája lett volna a másikkal, de inkább megütni szerette volna sokszor, mint romantikázni vele.

– Akkor úgy etikus, ha én adom a feladatot – szólt közbe Chanyeol. – Uraim, Jungkook, itt az ideje a jól bevált „én nem ezt rendeltem" szivatásnak.

– Ez így túl egyszerű!

Chanyeol elmosolyodott.

– A feladat teljesített... Ha valaki a nap végén ki lesz rúgva innen.

Jungkook magabiztosan elmosolyodott, de magában csak annyit tudott válaszolni a másiknak: remélem, te leszel az. Habár, miért is törődött volna másokkal? Főleg, hogy Chanyeol úgy nézett rá, mint aki biztos a sikerében, és őszintén, a fiúnak semmi kedve nem volt Taehyung képével kiplakátolni a közösségi oldalait; szóval csak felemelte az egyik kezét, a másikkal pedig az étlap után nyúlt.

– Egy parmezános csirkét szeretnék petrezselyem nélkül, egy ráksalátát, de az öntetbe nem szeretnék fokhagymát... Kérek még egy pohár light kólát, kevés jéggel, illetve egy adag karamellás fagylaltot, de legyen rajta csokoládé öntet és tejszínhab is. – Jungkook a száját húzva nézegette az étlapot. Semmi igazán drága étel nem volt a menüben, ami biztosított volna az idegesen jegyzetelő pincér utolsó napját az étteremben.

– Azt hiszem, ennyi – tette le végül csalódottan az étlapot a fiú. Valami mást kellett kitalálnia."

*Remélem, tetszett a rész, és a kis betekintés is a következő munkámba. ^-^

Szép hetet nektek! ♥

~ Ally D