Ajánlott zene: Shawn Mendes - In my blood (link lent!)

Jimin a nyakához kapta a kezét álmában, hogy arrébb seperje a kellemetlen mozgolódást ott. Aztán a karjához nyúlt, hogy az ottani furcsa érzést megszüntesse. Egy pillanatra megállt a mozdulat közepén, amíg fel nem ébredt teljesen és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy csak az álmában mászott-e rajta valami vagy a valóságban. Aztán újra érezte az apró kis csípést magán, és puskagolyóként ugrott ki a földön heverő matracából egy kiáltással. Ijedten emelte szemmagasságba a karját, amin rögtön három apró kis pók is szaladgált.

A szívverése egy pillanatra megszűnt, aztán veszett tempóban próbálta felfogni a pánikot, ami a fiút elöntötte. Egy dolgot utált végtelenül: a rovarokat. Szinte leszaggatta magáról a pólóját, és a teste hisztérikus csapkodásába fogott, ahogy sietősen a fürdőszoba irányába vetette magát, hogy a többi ruhájától megszabadulva a hideg zuhany alatt állva legyen szabad az apró gyilkosoktól.

Néhány percig csak üres tekintettel folyatta magára a vizet, amíg a szíve végre nem akart kiugrani a mellkasából, aztán elgondolkozott, mitől támadhatták meg őt a pókok. Hirtelen eszébe jutott a véletlenül elkapott pillanat, ahogy az egyik lepedőből kilógó "alvó" fej szája mosolygásra állt, miközben ő kiabálva futott ki a szobából. Jimin arca grimaszba rándult. Még ők sem lennének képesek a fóbiáját felhasználni ellene, ugye? Aztán jobban átgondolta a dolgot. Nem csak hogy gondolkodás nélkül megtenné ezt a cuki kis idolbanda vele, de éppen meg is tették. Mi másért nem ébredtek volna fel egy tag kiabálására az éjszaka közepén, ha nem csak színlelték az egész alvás dolgot?

Egy lemondó sóhajjal zárta el a zuhanyrózsát. Egy biztos, vissza nem mehetett az ágyába a pókok közé. Mégis, honnan szereztek pókokat?! Persze, felkelthette volna őket, hogy az ágyaikból kiráncigálva a csapatot magyarázatot követeljen, de rég elfáradt már ahhoz, hogy felvegye a harcot. Csak valahol aludni szeretett volna még pár órát, mielőtt egy teljes napot tepernie kellett.

Nem törődve az idolokkal, felgyújtotta a lámpát, miközben a köntösében a szekrényhez sétált váltásruha után kutatva, aztán ugyanolyan közönyösséggel visszament a fürdőbe magára venni azokat. Néhány percen belül már az utcán is volt.

Reggel hatkor a Big Hitnél kezdte a napot, úgyhogy a legjobb megoldásnak tűnt rögtön odamenni. Röpke fél órás séta, mivel éjszakai buszközlekedés nem volt arrafelé. De akkor már futhatott is, igaz a hátát verdeső iskolatáskája nem minősült a legjobb futófelszerelésnek. Álmosan. Az éjszaka közepén.

- Utálom az életem - morogta elkeseredetten, és baktatott tovább az úton, a csábító buszmegállókkal szemezve időnként.
Talán részben el is alhatott az útja során, mert amikor legközelebb észbe kapott, már a kedvenc kiadója épületénél állt.
Vicces, mennyire másképp látta idolként a média világát, mint gyerekként. Akkor azt hitte, a celebek csak celebek, mindegyik ismeri egymást, jó a kapcsoltuk és azt tettek, amit csak szerettek volna. Most azonban, ahogy még mindig lázálomnak tűnt belépni az ügynökség kapuján, rájött, mennyire más a helyzet. A saját kiadóját ki nem állhatta, a celebek nagyobb korlátozás szerint éltek, mint az átlagemberek és még mindig nem mozgott olyan körökben, ahol kényelmesen tudott volna a többi híresség között állni. A nevét sem tudta senki, épp csak el nem zavarták őt a színpadról a díjátadóknál. A Big Hit még mindig ugyanolyan elérhetetlen volt, ahogy eddig. Nem is értette most, hogy gondolhatta azt, hogy akármelyik ügynökséghez is kerül, az majd eljuttatja őt ehhez az épülethez. Mámoros örömmel állt hozzá a kiadóval közös munkához, hátha majd felfedezik őt és egy aláírandó szerződést nyomnak az orra alá, hogy otthagyhassa végre azt a patkányodút, de persze nem így történt. Sajnos a szerződése kötött volt a saját kiadójánál és mellesleg tehetséges sem volt.

De most, hogy tudta, miből maradt ki, csak még nehezebb volt elviselnie a saját koreográfusa állandóan ingerült hanghordozását és időnkénti ütéseit. Csak ott akarta hagyni azt a helyet minél előbb, de kinek kellett volna egy hangulatingadozásos, kövér, tehetségtelen, alacsony énekes, ráadásul úgy, hogy már egyszer debütált és nem lett híres?

Megrezdült a zsebében a mobilja, ahogy a kihalt folyosón sétált a táncterem felé.
Hogy tetszett a gratulációs ajándékod? Sok sikert a klipfogatáshoz, disznó. Remélem, lefújják az egészet. Nem érdemled meg, hogy ott legyél.
Jimin elgondolkozva torpant meg az üzenetet látva. Próbálta ignorálni a szöveg értelmét, de sajnos igazat kellett adnia Andrew szavainak. Nem érdemelt ő meg semmit. Hogy is gondolhatta, hogy a héten leforgatja a Cypherrel közös klipet? Ő, aki még a saját kis cukormázas bandájában is csak hátul kapott mindig helyet?

- Jimin?
A fiú ijedten rezzent össze, majdnem kiejtve a telefont a kezéből.
- Y-yoongi hyung? - nézett fel az előtte álló rapperre. - Te meg hogy kerülsz ide?
- Úgy érted, a saját kiadóm épületébe? Nos, lepakoltam pár cuccot és most reggelizni megyek. Na és te?
A tinédzser egy pillanatig mérlegelte a válaszát.

Az elmúlt néhány napban a rapper folyton a sarkában volt, nem mintha Jimint ez zavarta volna. Eleinte félt, hogyan fogja most őt sakkban tartani a másik és fenyegetőzni minden alkalommal, amikor meglátja, de Yoongi ehelyett inkább úgy viselkedett vele, mint egy anyáskodó legjobb barát. Nem tett furcsa megjegyzéseket rá, de mindenféle finom és legtöbbször még egészséges ételt is vett neki, időnként ráírt a hogyléte felől érdeklődve, máskor csak bébilajhárok etetéséről mutatott neki videókat a neten, bambán vigyorogva a képernyő felé.
Little Hitnek vett egy indokolatlanul nagy terráriumot, amit aztán őserdőnek rendezett be, és most a kis csótány a rapper stúdiójában tengette mindennapjait. Jimin pedig érdeklődve figyelte a bogár fejlődését az üvegen kívülről. Onnan nem félt tőle.
Együtt felvették a háttérvokálokat is a közös dalukhoz, Yoongi pedig feltett a Cypher Twitter oldalára egy alig néhány másodperces előzetest belőle, Jimint is betaggelve a poszthoz. A fiú azóta nem mert felmenni a közösségi oldalára.

Ahogy azonban teltek a napok, a búcsúzás ideje is egyre közeledett, és Jimin már gondolni sem akart arra, hogy nemsokára visszaáll majd minden a régi kerékvágásba, ami a saját megaláztatásokkal teli élete volt. Akkor már inkább az elmegyógyintézet.

Szóval Jimin először arra gondolt, hogy a telefonját a zsebébe süllyeszti, hogy azt mondhassa a rappernek, csak gyakorolni jött be idő előtt. Aztán mégis felé nyújtotta a készüléket. Ez is csak egy lépés volt az őszinteség felé, amit Yoongi kért tőle. Amióta csak látta a másik a sebeit, folyton beszélgettek, és az idol egyre inkább megnyílt a másiknak. Úgy érezte, egy maszk esett le róla, ahogy csak ömlöttek belőle a szavak sokszor megállás nélkül, amíg utol nem érte őt a szégyenérzet. Akit ennyire képesek voltak mások gyűlölni, valahol biztosan meg is érdemelte azt, nem igaz? De Yoongi szemében nem látott utálatot. Nem őiránta. Bár minden alkalommal megbánta, hogy ilyen szinten kiadta magát, sebezhetővé tette a lelkét valaki más számára, valahol mégis egy kicsit megkönnyebbült, amiért egy bizalmasra talált.

- Gyere velem reggelizni - adta vissza Yoongi a telefont a kezébe. - Erről pedig csinálj nekem egy képernyőképet és küldd át. Aztán pedig töröld ki, ne lásd többet.
Jimin úgy tett, ahogy a rapper kérte. Így megvolt az esély arra, hogy egy idő után elfelejtse a levél tartalmát.
- Pókokat tettek az ágyamba - panaszolta gyerekesen, habár a másik nem kérdezett rá a dologra. - Utálok minden rovart. Olyan rémisztőek. Nézd, meg is csíptek.
Jimin duzzogva mutatta fel a tűszúrásnyi kis piros pöttyöt a karján.
- És ha mérgező volt? Sose lehet tudni.
Yoongi elmosolyodott, és átkarolta őt, ahogy kifelé tartottak az épületből.
- Hyung majd vesz neked rá valami kenőcsöt.

***

Nem sokkal később egy kis éjjel-nappali étkezde kupéjában ültek, egy-egy tányér tükörtojással, rizzsel és mellékfogásokkal megpakolt asztalnál.
- Fura ötvözése ez az amerikai és a koreai reggelinek - nézett le Jimin az asztalukra.
- Egyél - morogta a rapper.
Jimin grimaszolva vett fel egy falatot a pálcikájával.

- És most este vissza akarsz menni oda?
- Nem tudom, nem szívesen feküdnék bele abba az ágyba. Mi van, ha még vannak ott pókok? Szóval majd alszom a kiadónál, a tánctermünk úgyis üres.
- És utána?
- Utána visszamegyek - vonta meg a vállát a fiú, hiszen nem volt választási lehetősége.
- Nem is tudom - tette le az evőeszközt a rapper. - Féltem tőlük a testi épségedet.
Jimin felnevetett kínjában. Mintha ő nem bántotta volna eléggé magát.

- Beszéljünk valami másról - kérte. - Hajnali fél négy, hulla fáradt vagyok jövőkép és remények nélkül, szóval ebben a depresszív órában valami jó történeten kívül nem vagyok vevő semmire. Csak ne legyenek benne bogarak.
Nem sűrűn beszélt ilyen őszintén, de Yoongival mégsem érezte úgy, hogy vissza kellett volna fognia magát. És amint erre rájött, hát kiélvezte a dolgot, mint a kalitkából kiengedett madár, aki szárnyalva szelte át a szobát, úgy dobálta a világutáló boldogtalan megjegyzéseit a másik felé.

- Na jó - bólintott Yoongi felé. - Csak hogy legyen egy kis motivációd a hétre, elmondok neked valamit, amit még soha senkinek nem meséltem korábban.
- Mit? - hajolt közelebb Jimin suttogva.
- Tudod, hogy kerültem be a Big Hithez?
Az idol csalódottan dőlt hátra a székében.
- Gondolom elmentél egy meghallgatásra, ahogy mindenki. A profilodban ez áll. Nem mintha azt olvasgatnám - köszörülte meg a torkát, hogy elvonja a figyelmet az éppen vörösödő fejéről.

- Valóban elmentem egy meghallgatásra. De soha nem jutottam túl a válogatón - vigyorgott Yoongi, mint aki tudta, milyen magasra is dobta fel éppen a labdát.

Megjegyzések:

Ajánlott zene:

https://youtu.be/36tggrpRoTI

Nyúlfarknyi rész, de most kaptam meg holnapra a németházim és naaaagyon sok, szóval nincs időm semmire, de nem akartam húzni mégy egy hetet a fejezetet. Főleg, hogy jövőhéten Mondoconon leszek hétvégén. Tényleg, ki jön? ^-^

Szép hetet nektek, remélem tetszett a rész annak ellenére, hogy nyúlfarknyi volt. ♥

Aki még nem tudja, felkerült az Ichi-go ichi-e utolsó fejezete is a Magic shop könyvbe! :)

~ Ally D