Ajánlott zene: Sufjan Stevens - Mystery of love és Kacey Musgraves - Rainbow (link lent!)

Yoongi lustán nyújtotta az éjjeliszekrényen fekvő hamutartóhoz a kezét, és megkocogtatta az üvegen néhányszor a csikket. Mélyen a tüdejébe szívta a füstöt, aztán tovább folytatta az aznapi tevékenységét: a plafon pislogás nélküli bámulását. Üresnek érezte magát, az összes korábbi félkész dalt befejezte már, másnap reggelig pedig egyetlen tevékenység sem volt a naptárában feljegyezve. Ilyenkor kellett volna görbe estét tartania a haverjaival, vagy csak elmennie moziba, hogy egy kis másban is része legyen a sok munkán kívül, de őszintén? Semmi kedve nem volt felkelni az ágyból, ahová néhány órával korábban vetette magát, egyedül az alsónadrágját hagyva magán. Elkezdett olvasni egy könyvet, de nem találta igazán izgalmasnak a történetet, majd áttért a telefonjára, de mikor az üzeneteit megnyitva egy ismeretlen lány meztelen teste villant fel a kijelzőn, inkább elhajította az egyik párnához a telefonját, és csak hagyta, hogy szabadon szálldossanak a gondolatai a plafon szürke háttere előtt.

Már éppen újra belesüppedt volna az álmodozás könnyed folyamába, amikor megszólalt a kapucsengő. Először fontolóra vette, hogy a helyén maradva úgy tesz, mint aki nincs otthon, de aztán morogva felült és elnyomta a csikket a tálban. Magára kapta a szürke köntösét, majd a papucsába lépve a bejárathoz csoszogott egy pillanatig sem kapkodva, hátha a jövevény inkább meggondolja magát és visszamegy oda, ahonnan jött.

A kukucskálón kinézve azonban rögtön látta, hogy nem volt ekkora szerencséje. Egy lemondó sóhajjal nyitotta ki az ajtót.

- Oppa, szakítani akarok! - kiabálta szinte a folyosón álló lány, aztán az alsó ajkát lebiggyesztve duzzogó pózba vetette magát. Így akart cukinak tűnni, de ahelyett, hogy Yoongit meghatotta volna a látvány, csak ingerültté tette őt az ilyesfajta viselkedés.
- Most épp miért? - kérdezte rekedtes hangon, ahogy elindult vissza a lakásba, nyitva hagyva a lánynak a bejáratot.
- Elhanyagolsz! Soha nincs rám időd! - nyafogott tovább a G-na névre hallgató idol.
- Elfoglalt vagyok - felelte a rapper, és a nappali kisasztalához lépett, hogy töltsön a lánynak egy pohár Whiskeyt.
- Talán én nem? Csak két napig vagyok itthon, aztán megyünk vissza Japánba turnézni. Amúgy meg látom, mennyire vagy elfoglalt.
- Ha csak két napod van pihenni, neked is így kéne kinézned a saját lakásodban tévézve. - Yoongi a lány kezébe nyomta az alkoholt, majd végigfuttatta rajta a tekintetét. Az idol hidrogénszőke haja frissen festve állt tökéletes frizurába kényszerítve a fején, a ruhája inkább alsóneműnek volt mondható, mint nappali viseletnek és a hétköznap estére felvett tízcentis magassarkújánál már csak a derékig érő nercbundája volt nevetségesebb. Habár el kellett ismernie, hogy a lány bikavadítóan szexi volt.

- Csak miattad vettem fel ezt az új rucit - fordult körbe a lány a tengelye körül, miközben Yoonginak azon járt az esze, mégis hogy nem tudta az idol, mekkora illetlenség más lakásába cipővel belépni.
- Ez nem egy szappanopera, Shinji. Meg fogsz fázni, ha így mászkálsz.
- Oppa! Ne rontsd el! Tudom, hogy tetszik.
A fiú megvonta a vállát.
- Nem mondtam, hogy nem.

A lány elmosolyodott.
- Oppa, eljössz velem jövőhéten az egyik SM-es partijára? - kérdezte a másik karjába csimpaszkodva.
- Nem - felelte hidegen a fiú.
- Oppaaa!
- Az előbb még szakítani akartál.
G-na szemébe könnyek gyűltek. Mégis hogy sírhatott valaki ilyen könnyen, aki ennyire rossz színész volt?
- Szóval tényleg szakítani akarsz? - kérdezte remegő ajkakkal a lány, aztán a tenyerébe temette az arcát hüppögő hangokat hallatva.

Yoongi egy pillanatig némán állt a lányt nézve. Biztos volt benne, hogy nem igazi sírásról volt szó, hiszen az tönkretette volna az idol tökéletes sminkjét. Ezek a lányok nem olyan lányok voltak.
- Na jó, gyere ide - tárta szét a karját, mire a lány felnézett. Persze nem látott könny-nyomokat az arcán.
Shinji odabújt hozzá, és rögtön a nyakát kezdte csókolgatni, ami egy kicsit talán tényleg megenyhítette Yoongit.
- Mi lenne, ha a hálószobában folytatnánk? - kérdezte a rapper.
- Jól hangzik - vigyorgott a lány, mire a fiú behúzta őt a helyiségbe, és becsukta maguk mögött az ajtót.

***

- Megyek. Időpontom van a manikűrösömhöz - ült fel a lány az ágyban, maga elé húzva a takarót.
- Este kilenc után? - nézett rá Yoongi kétkedve egy újabb cigaretta meggyújtása közben.
- Jó, bulizni megyek, de előtte még iszunk egy kicsit a csajokkal az egyik bárban.
- Úgy érted, valami pasival?
- Talán - kérte el Shinji a szálat és erősen megszívta azt. - Joseph-nek hívják, félig amerikai. Az apja valami elektronikai cég tulaja, most akarnak ide is beköltözni.
Yoongi elismerően füttyentett.
- Akár hozzá is mehetsz.
- Elég jó pasi és pénze is van, szóval előfordulhat - vonta meg a vállát a lány. - De még négy évig szerződésben állok a Cube-bal. Talán utána.
- Benne is leszel a házasodós korban addigra. Mennyi is vagy? Huszonöt?
- Hivatalosan igen. Amúgy huszonkettő, csak az ügynökség előbb akart többet dolgoztatni hivatalosan.
Yoongi hümmögött. Egészen megfájdult a szíve a kislányért, aki ezek szerint már tizenhat évesen egy nagykorú munkamennyiségét kapta. Nem csoda, hogy olyan fiatalnak tűnt.

- Igaz is, Oppa! Mit hallottam én Kim Myunghotól! Tényleg lefeküdtetek?
- Az meg ki a rák? - ráncolta a szemöldökét a rapper.
- Ne már, a HGB együttes fő énekese.
- A gyerek, akinek dupla hélixe van és egy álomfogó tetoválás a mellén?
- Szóval igen - értette meg a lány. - Ez tök szexi.
- Mindketten be voltunk nyomva, de ja. Igazából elég jól néz ki.
- Ugye? A pasi egy félisten, csak hát meleg. Te mázlista.
- Ez van. Neked meg ott van Joseph.
Shinji mérlegelte egy ideig a dolgot, aztán bólintott.
- Fairnek tűnik. De tényleg elmentem - állt fel az ágyról, és gyorsan magára kapkodta a ruháit.

Most, hogy a frizurája már a múlté volt és a sminkje egy része is elfolyt, egész emberinek tűnt a rapper számára. Mégis, valahogy furcsán habozva állt meg a lány előtte, amikor befejezte a készülődést.
- Oppa, van egy kis... Tudod? - kérdezte egy oktávval mélyebb hangon, ami sokkal természetesebbnek hatott a korábban használt visonka beszédstílusánál.
Yoongi kihúzta az éjjeliszekrénye fiókját, és a tartalmára nézve újból beleszívott a csikkbe. Az óvszerek és a kedvenc órája mellett ott állt még megannyi tabletta különböző kisebb dobozokban és gyógyszeres levelekben tárolva. A rapper gyors mérlegelés után elővett egy fehér matrica nélküli üvegcsét. A lány kinyújtott tenyerébe szórt párat a pirulák közül; többet, mint elsőre tervezett, ami miatt kissé bosszúsan nyomta vissza a kupakot a dobozra, de mégsem vehette vissza már a másik kezéből az odaadott szemeket.

- Jó szórakozást - lökte vissza a fiókot a helyére.
- Köszi - élénkült fel a lány. -Most már biztosan úgy lesz. Egyszer bemutatom neked Josephet.
- Inkább ne - dőlt vissza a fiú a párnára.
Shinji búcsút intve a kijárat felé indult.
- Egyébként Oppa... Nem is nézel ki rosszul smink nélkül. De azért... Tudod - kacsintott felé, aztán kivonult a lakásból, csak a riasztó bekapcsolását jelző pittyegő hangot és a rapper orrát bántó parfümillatot hagyva maga után.

Nesze semmi, fogd meg jól.
Yoongi elnyomta a csikket, és otthagyta a tálban a másik félig meggörbült szál mellett. Odakint időközben eleredt az eső, ő pedig nem tudott tovább a fenekén ülni. Ennél még dolgozni is jobb volt, hát elhatározta, hogy lehúzza az éjszakát a kiadóban.

Hiába volt csupán néhány percre az ügynökség épülete, ő mégis a kocsijával tette meg az utat, habár a belvárosban felverődő esőcseppek látványa mindig valamilyen szomorkás, de kellemesen nosztalgikus érzéssel töltötték el őt, hogy legszívesebben egy citromsárga esernyőt ragadott volna, hogy a boltok kirakatai előtt sétáljon végig az utcán a lámpák halvány fényében. Mégsem tette, mert valami azt súgta neki, éppen olyan magányos lenne ott sétálva ilyenkor, mint a kényelmes kocsijában ülve.

Felsóhajtott, ahogy megállt egy piros lámpánál. Az út mellett egy virágbolt kirakatában még a késő ősz ellenére is a szivárvány minden színében pompáztak a növények. Yoongi azonban mégis az út mentén vagy éppen az aszfalt repedéseiből előbúvó gazféleségeket szerette leginkább. Irigyelte őket az élni akarásuk és akaraterejük miatt, valahol mégis azonosulni tudott velük, ahogy elnézte a kiálló szárakat a betonból. Ő is mindig ilyen egyedül volt.

Namjoon a szüleihez utazott, Hoseok a számtalan barátja egyikénél múlatta az estét. Egyébként sem töltöttek együtt civilben annyi időt, mint azt a fiú szerette volna. Összekötötte őket a közös múlt és a gyerekekből felnőttekké cseperedés átélése, de Yoongi nem tudott nem arra gondolni, mi lenne, ha ebben a pillanatban megszüntetnék a szerződésüket. Vajon találkoznának még egyáltalán, vagy csak kellemes emlékké válnának egymás számára? Mióta elég pénzt kerestek, nem is éltek együtt, csupán egymás melletti lakásokat béreltek.

Sok év fürdőszoba-osztozkodás után ez maga a mennyország volt, amíg Yoongi rá nem jött, milyen ijesztő egyedül egy nagy lakásban, ahol nem hallotta Namjoon horkolását, ahol nem röhöghetett Hoseok alvási szokásain. Többé senki nem járkált a mosdóba az éjszaka közepén, nem szűrődött halk zene a fiúk fülhallgatójából. Nem volt kire fogni a fogkrémfoltokat a tükrön és csak az övé volt a távirányító, de néha még így is Hoseok kedvenc táncos műsorát nézte a saját sorozata helyett.

Szóval Yoongi hosszú éjszakákat töltött az ügynökségnél, néha a lakás földszinti bárjában ülve. Egészen addig, amíg az egyik idősebb fiúcsapat táncosa be nem próbálkozott nála húszéves korában. A rapper megtudta, milyen az újra valaki más szuszogása mellett elaludni. Persze eleinte pánikolva gondolt a dolog kockázatosságára. Aztán ahogy szépen lassan belenőtt a média világába, rájött milyen könnyű is azt kijátszani és mennyi nyílt titok lappangott az iparban. Hivatalos de nem publikus párok, szórakozóhelyek csak celebek számára, VIP bulik és piszkos üzletek középpontja volt ez a világ. Rengeteg mocskos ügylet, de mind csak akkor számított rossz dolognak, ha az ki is derült. Minden bandában legalább egy-két tag tartós párkapcsolatban élt, ami nem is volt baj, amíg senki nem tudott róla, de amint nyilvánosságra került a dolog, életbe lépett a szerződés és néha még ki is rúgták az embereket. A partikon belépéskor az ember kezébe nyomták a fél extasyt, de akit drogozáson kaptak röpült az ügynökségtől, mert nem feleltek meg az erkölcsei az idolléthez.

Yoongi az ügynökségeket hibáztatta az irreális elvárások miatt. Mégis melyik ember lett volna képes úgy élni, ahogy egy sztárnak kellett? Ő tényleg nagyon igyekezett néhány évig, de beleőrült volna, ha örökké csak a diétája, az edzésterve, a különböző tanórái és fellépési tették volna ki az életét. Úgyhogy hagyta a fenébe az egészet, és csak remélte, hogy nem ő lesz a következő, akinek derékba törik a karrierje, csak mert úgy élt, mint bárki más.

A rapper lefékezett az épület előtt. A hely ilyenkor szinte teljesen üres volt, az éjjeli őr látta el a recepciósi feladatokat is. Amit azonban meglepőnek talált, az a folyosóra kiszűrődő halk zene volt. Yoongi összeráncolt szemöldökkel sétált beljebb, hiszen Hoseok nem lehetett ott, a gyakornokok pedig éppen a kétnapos szünetüket töltötték. Valaki mégis itt maradt volna?

Ahogy azonban a terem ablaka elé ért, rögtön felismerte a kecsesen mozgó alakot. Jimin. A fiú nem az új Cypher dalra táncolt, nem is valamilyen modern táncra írt számra, helyette Yoongi Martin Garrix egyik slágerét ismerte fel. A rapper tovább akart menni a dolgára, de az idol tánca nem engedte a tekintetét. Ez volt a leggyorsabb előadás, amit eddig a másiktól látott, azonban legalább olyan lenyűgöző volt, mint az eddigiek.

Jimin vékony, de izmos testére rátapadt az izzadtságtól a ruha, kiemelve a kellő helyeken pengeéles, máshol kecsesen sikló mozdulatait. Yoongi nem tudta, milyen koreográfia tartalmazhatott ilyen elemeket vagy hogy milyen műfajba tartozhatott a tánc, de abban biztos volt, hogy a fiú nem csak táncolt a zenére, hanem azzal együtt élt.
A rapper vett egy mély levegőt. A dal, a tánc, a mozdulatok, a teremben felkapcsolt egyetlen villany és a táncterem hatalmas ablakait verdeső esőcseppek látványa valahogy katartikus élményt váltottak ki benne. A belsejét jóleső melegség járta át, miközben sírni szeretett volna. A saját tizenéves énjét látta a másikban, azt a fajta szenvedélyt, ami az ember egész lényét kitölti és a személyisége részévé válik.
Azt is tudta ugyanakkor, milyen könnyű kiégni, ha az ember folytonosan csak határidőkre dolgozik, és csak remélni tudta, hogy Jiminnek nem kell majd ezen keresztülmennie. Legszívesebben zsebre tette volna a fiút, hogy egész nap ott hurcolja őt nasikat adogatva be neki a nyíláson és mindig csak akkor tenni ki őt a vállára, amikor szép táj felé jártak, hogy ő csak a jó dolgokat lássa az életben. Maga sem értette, hogy adorálhatott egy másik embert ennyire, akit alig ismert.

Az idol befejezte a dalt, aztán a padlóra csuklott. Yoongi már nyitotta volna az ajtót, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, de aztán Jimin kényelmesen a feje alá emelte a karját és a plafont bámulta elgondolkozva.

A rapper tudta, hogy amit tesz, az gyakorlatilag a másik privát szférájának megsértése volt, egyenlővé téve őt egy őrült fannal, amiből neki is bőven kijutott, de mégsem mozdult a saját stúdiója irányába, csak várt, mit fog tenni Jimin .

És nem sokkal később a fiú valóban felállt a padlóról, hogy fáradt mozdulatokkal összeszedje a maga körül szétdobált holmiját, aztán az ajtó felé vette az irányt. Yoongi kapkodva futott a sarok felé a szégyentől elvörösödött arccal. Mégis mi a fenét csinált? Ha Jiminnel akart lenni, elég lett volna hozzálépnie és köszönnie neki, nem kellett volna bujdosnia mint valami őrültnek. Elvégre ő volt Agust D, a Cypher rappere! Nem kellett szégyenlősnek lennie egy tizennyolc éves előtt.

Bátorítóan bólintott egyet magának, aztán követte a fiút, hogy az öltözőben beszéljen vele, miközben nem is tartogatott semmilyen mondanivalót a számára. Egyszerűen csak Jimin közelében akart lenni és beszélgetni vele, biztosra venni, hogy a fiú evett, aludt és szórakozott eleget a nap folyamán, de ki volt ő, hogy ezt megtegye?

Mire azonban a szekrényekhez ért, már a zuhanyrózsából áramló víz hangja töltötte ki a némaságot a szomszédos helyiségből átszűrődve. Yoongi ismét csak elvörösödött a gondolatra, hogy Jimin meztelenül állt csupán néhány méterre tőle, de aztán egyszer csak a vízcseppek zubogó hangja mellett valami mást is meghallott. Az idol énekelt.

Rögtön felismerte a dalt, hiszen ő is imádta. A Chandlier sorai visszhangzottak Jimin vékony, mézédes hangján, ami szinte már-már női vokálnak is beillet, annál azonban mégis erőteljesebb volt. Az idol hol halkabban és érzékibben énekelt, hol pedig hangosan és magabiztosan törtek elő a torkából a hangok, hogy Yoongi biztos volt benne, a másik pontosan ismerte az angol szöveg jelentését. A rapper is sokat hallgatta ezeket az elkeseredett sorokat a szobája magányában, azonosulva inkább az életérzéssel, mint a konkrét jelentéssel.

Végérvényesen is odáig volt a fiúért.

Éppen ezért kellett eltűnnie, amikor odabent elzárták a csapot. Mégsem ronthatott rá a fiúra, amikor az valószínűleg csak egy törülközőt a csípője köré tekerve fog kilépni a fürdőből, még ha... Szerette is volna úgy látni őt.

Igen, előbb ki kellett mennie a folyosóra, hogy majd ott tegyen úgy, mintha csak arra sétált volna éppen, és nem utána mászkált volna egy jó fél órája. Yoongi bólintott magának. Elővegye a telefonját, mintha éppen üzeneteket nézegetne vagy inkább unottan dugja zsebre a kezeit? Nem tudott dönteni. Felemelte a telefonját, de mikor onnan egy értesítés bámult vissza rá "Amikor egy lajhár vadászik rád" címmel, inkább a körömrágás mellett döntött azon morfondírozva, hány helyen koszolta be a kezét mióta utoljára megmosta azt.

Mérgében inkább a falnak dőlt egy frusztrált sóhaj kíséretében, amikor az öltözőből Jimin sikítása hallatszódott.
A rapper összerezzent. Rögtön a kilincsre vetette magát, aztán megállt a mozdulat közepén. Ha most benyitott, egyből nyilvánvalóvá válhatott, hogy végig itt állt az ajtó előtt. Aztán újabb sikoly hagyta el az idol száját, úgyhogy Yoongi kitárta az ajtót legalábbis egy gyilkosra számítva a másik oldalon.

Jimin a pad tetején állt összegörnyedve egyetlen alsónadrágban, a karjait a mellkasa köré fonva és meredten az ajtó melletti sarkot bámulva. Yoongi követte a tekintetét és remélte, hogy a másik nem a padlón békésen üldögélő bébicsótány miatt ugrott a magaslatra.
- H-hyung, v-vidd innen, kérlek - dadogta a fiú remegő hanggal, mire a rapper értetlenül lépett be teljesen a szobába, és nyújtotta a rovar fölé a cipőjét.
- Ne! - kiáltotta Jimin. - Ne öld meg!

Yoongi értetlenül fordult hátra. Mégis miért akart valaki életben hagyni bogarakat, amiktől ennyire rettegett?
Aztán ahogy a tekintete végigsiklott a fiú testén, valami olyasmit pillantott meg, amit a korábbi szögből nem láthatott. Jimin combjait.

A látvány áramütésként érte őt. Az egész testét kirázta a hideg, ahogy rájött a sok kis vonal jelentésére, mégsem volt képes elszakítani a szemeit a hegektől. Levegőt venni is elfelejtett néhány másodpercig és csak aranyhalként tátogott a fiú irányába, de képtelen volt megszólalni, nem is tudott volna értelmes gondolatot megfogalmazni.

- Basszus - ugrott le Jimin a padról, a csótány létezéséről rég megfeledkezve. A fiú lekapta a melegítőnadrágját az akasztóról, de még mielőtt lehajolhatott volna, hogy felvegye azt, Yoongi megragadta a csuklóját.
- Jimin - suttogta. Az idol megpróbálta kiszabadítani a karját, a tekintetét folyamatosan a padlón tartva.
- Engedj el - nyöszörögte a fiú.
Yoongi azonban csak a szorításába zárta a másik csuklóját is, jobb rálátást próbálva elérni.

A fiú folyamatosan tiltakozott, de a rapper erősen tartotta őt. Más esetben biztos lett volna benne, hogy a tinédzser kétszer olyan erős, mint ő maga, de valószínűleg az egész napos gyakorlás megtizedelte az idol erejét.

- Semmi közöd hozzá, ezt nem teheted! - kiabált egy idő után, mire Yoongi elengedte őt és csak nézte a bőrt, ami vöröslött az egymás hegyét-hátát átszelő csíkoktól, amik a gyógyulás különböző szakaszaiban álltak. Néhány vörös volt, mások halvány, barnás árnyalatot vettek fel, míg ezeknél is több közel láthatatlan vágás szelte át a bőrét, amik szinte fehérnek tűntek és kidomborodással jelezték csak a létezésüket. Ha Yoongi a vörös foltok láttán rosszul érezte magát, a fehérek egészen felkavarták a gyomrát, mert akárhová nézett, újabb és újabb szakaszokat fedezett fel. Meg sem tudta saccolni, mennyi vágást láthatott. Több százat biztosan. Az egyértelmű volt, hogy Jimin hónapok, ha nem évek óta tette ezt magával. A combján, a térdénél, a medencecsontjánál és ki tudja, mennyit rejthetett még az alsónadrág anyaga is. Hirtelen a legkisebb gondnak tűnt, hogy a másikat közel meztelenül láthatta.

- Nem olyan vészes, mint aminek kinéz - motyogta végül a fiú magára kapva a ruháit, aztán csak állt ott előreesett vállakkal, mint aki a kivégzésére vár.
Yoongi nem tudott mit válaszolni. Hogy nem volt vészes? Ha fele olyan komoly lett volna az ügy, mint aminek tűnt, még akkor is a pszichiátriára szerette volna utalni a másikat.

- Én megértem, ha ezek után nem akarod, hogy a klipetekben szerepeljek, de kérlek, ne mondd el senkinek! Biztosan kirúgnának.
A rapper faarccal nézett bele a másik szemébe.
- Tényleg nem komoly, csak... Olyan, mintha megvágnád a papír szélével az ujjad. Csak egy rossz szokás. Mint a körömrágás.

Az idősebb szánakozva nézte a helyzetet menteni próbáló fiút. Mégis mit várt, majd lelöki őt egy híd széléről, mert meglátta a lábát? Hiszen nem az ő dolga volt, ahogy a fiú is mondta korábban, neki semmi köze nem volt a másik testéhez, és mégis. Miért érezte úgy, hogy tennie kellett valamit? Az évtizede a médiában rengeteg dologra felkészítette, de most néhány pillanatig tanácstalanul állt, míg végül szinte robotként ejtette ki a szavakat.

- Nem árulom el senkinek, ha kötsz velem egy egyezséget.
- Miféle egyezséget? - csillant fel a félelem Jimin szemében, és reflexszerűen a mellkasa köré fonta a karjait, a testét védve.
Yoongi keserűen elnevette magát, ahogy végigzongorázta, milyen szexrabszolgákról szóló ötletek jelenhettek meg a fiú fejében.
- Nem olyan egyezséget, minek nézel te engem...? Nem, helyette minden egyes nap, amikor mindketten az országban tartózkodunk, el kell jönnöd velem enni valamit. Azokat a dolgokat ott a lábadon pont fele annyiszor csinálhatod, mint eddig. Legalábbis az első lépésként. Meg kell nekem engedned, hogy hetente megnézzem a bőröd bizonyítékként.
Jimin hatalmasra nyílt szemekkel hallgatta őt.
- Szerzek valamilyen kenőcsöt a hegekre, azt használnod kell. És legfőképpen... Beszélned kell velem. Nem vagyok pszichológus, de megpróbálok majd a legjobb tudásom szerint segíteni neked.

- Nem vagyok beteg - védekezett könnyezve a fiú. - Tényleg nem! Ez a magánéletem, nem avatkozhatsz így bele!
- De igen, Jimin! - kiáltott fel a rapper, aztán visszavett a hangerőből. - Ha nem követed a szabályokat először a kiadódhoz megyek. Ha ők nem veszik elég komolyan az ügyet, akkor viszont a gyámügyet hívom. Még egy évig kiskorú vagy, a lábadat látva egyből ugranának. Szóval kétszer gondold meg, mielőtt bármit is teszel.

Mire végzett a mondókájával, az idol menthetetlenül zokogott.
- Hogy vagy képes... Pont te...?
- Nézd - vett egy mély levegőt az idősebb. - Én sem akarlak fenyegetni, de most hirtelen ezt látom az egyetlen megoldásnak. Nem ellened teszem mindezt, hanem érted. Azt mondtad, én vagyok a példaképed, ugye?
Jimin bizonytalanul bólintott.
- Akkor higgy bennem egy kicsit, oké? - mondta szinte könyörögve, de a fiú nem válaszolt.
- Figyelj, egyetlen dolgot hadd kérdezzek meg: jól vagy? Mert ha most őszintén azt mondod, hogy igen, teljes értékű embernek érzed magad és nem keringenek sötét gondolatok körülötted, hogy éjszaka nyugodtan alszol és eszel eleget és nem utálod magad és kiélvezed a sztárság és a tizennyolc éves lét minden percét a lehetőségekhez mérten, akkor békén hagylak és többet nem beszélünk a dologról.

Yoongi tudta, hogy vékony jégen táncolt, hiszen éppen most adott a tininek egy egérutat, de látnia kellett, Jimin hajlandó volt-e egyáltalán beismerni, hogy nem volt rendben.
- Szóval... Jól vagy?
A fiatalabb habozott néhány másodpercig, aztán enyhén oldalra döntötte a fejét és a szemeivel a padlót bámulva alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Akkor engedd, hogy segítsek.
Yoongi nem várta meg a fiú válaszát, csak óvatosan közelebb lépett hozzá és mellkasa köré fonta a karját.

- Jó lesz ez, meglátod. Együtt megoldjuk majd - veregette meg a hátát, ahogy elhúzódott. - Gyere, elviszlek hazáig.
Yoongi elindult kifelé a teremből, arra számítva, hogy a másik majd követi őt, de nem így történt. Mikor azonban hátrafordult, Jimin nem duzzogva állt a szekrény mellett, csupán a könnyáztatta arcát törölgetve a kijárat irányába mutatott.

A rapper követte az ujja irányát, amíg meg nem látta a korábbi bébicsótányt az ajtó felé igyekezni. Előszedett egy zsebkendőt a pulcsijából és felvette a földről a rovart.
- Talán megtartom - nézett fel Jiminre. - Segíthetsz nevet keresni neki.
Az idol óvatosan elmosolyodott.
- Ha az ügynökség kabalája lenne, hívhatnánk őt Little Hitnek. Veszek majd neki egy akváriumot és a stúdiómban fogom felnevelni - fogott bele az értelmetlen mesélésbe, ahogy kifelé haladtak.

Tudta, hogy egyikőjük sem lett volna most képes komoly témákról beszélni, így csak hagyta, hogy a gondolatai szabadon vándoroljanak a bébicsótányról, ahogy Jimin hasába is lukat beszélt róla egészen a lakásáig.

Megjegyzések:

Ajánlott zene:

https://youtu.be/4WTt69YO2VI

https://youtu.be/6OFv566mj7s

Amire táncolt Jimin a stúdióban:

https://youtu.be/RnBT9uUYb1w

Egyébként erre tényleg táncolt Jimin...

https://youtu.be/wjlfqctxn94

Úgyis mindenki ismeri, de ezt énekli Jimin a zuhanyban

https://youtu.be/2vjPBrBU-TM

Talán eddig ez a kedvenc részem az Idolból. Egyben nagyon megnyugtató és nagyon nyugtalanító is, imádom a kettős érzelmeket (tuti nem vettétek még észre, áááh)

És sikeeer! Korábban tudtam hozni a részt, mint általában, most büszke vagyok :D

Majdnem Yoongi is kapott abból a Whiskeyből, de aztán rájöttem, hogy utána vezet, uhg, majdnem világvége lett a ficemben.

Na jó, nem csépelem a szót, köszönök minden csillagot, olvasást, kommentet főleg és szép hetet nektek, élvezzétek a nyarat és szurkoljatok hogy ne fulladjak bele a német szavak tanulásába a héten ^-^ ♥

~ Ally D