Ajánlott zene: Jeong Jin Woon - You walking toward me (link lent!)

Min Yoongi a sokadik értelmetlen videóra kattintott a Youtube-on. Milyen hangot adnak ki a bébi lajhárok? A könyökén támaszkodva várta a választ az órák óta ugyanolyan unott arckifejezésben ragadt vonásaival. Előtte számos összegyűrt és még egyelőre épségben megmaradt lap hevert, egy rakás papírpohárral egyetemben, amikről már meg sem tudta állapítani, mióta gyűlhettek ott. A comeback mellett még nehezebb volt fenntartania az összes háttérben megbúvó munkáját, amikről a rajongók alig tudtak valamit.

A kimerítő fellépések és szórakoztató műsorokban való szereplések mellett alig maradt benne valami erő az új album elkezdésére. Habár nem lett volna kötelező máris az új lemezen dolgozniuk, mindannyian előrelátóak voltak a csapatban. Ha most nem fogtak bele a munkálatokba, hónapokkal később térhettek volna újra vissza csak a rajongóikhoz, ők pedig nem szerettek volna csalódást okozni.

A tenyerébe temette az arcát, ahogy a sokadik bébi lajhár adta ki a nyikorgásra hasonlító hangot magából, és vett egy mély levegőt. A kezeit végighúzta az álmatlanságtól gyűröt arcán, és gyorsan bezárta az ablakot, mielőtt még alapként használta volna ezt a nyöszörgést a következő rapszámukhoz. Hiába, a kávé hatásának is van egy határa, amikor már nem felébreszti az embert, hanem csak hányingere lesz tőle. Ezt a küszöböt lépte át a fiú úgy három, talán négy órával ezelőtt, amikor cuki kisállatos videókat  és komolyzenét játszó youtuberek hülyeségeit kezdte nézni az interneten zeneszerzés helyett. Azóta egyetlen értelmes sort sem tudott kierőltetni magából.

Tudta ő is, hogy néhány óra alvás nélkül nem fog sehová sem jutni, de jelenleg abban a veszélyes időszakában találta magát a napnak, amikor olyan szinten fáradt volt, hogy pislogni is nehezére esett és már nem volt biztos benne, hogy összecsuklás nélkül fel tudna állni, azonban az agya még nem engedte volna őt a megnyugtató semmiségbe zuhanni. Addig nem, amíg még látott elintéznivaló teendőt maga előtt. Ha le is feküdt ilyenkor, csak órákon át bámulta a plafont és rendkívül haszontalannak érezte magát. Annál még az internet sötét bugyrainak tanulmányozása is elviselhetőbb tevékenységnek számított.

Újra megnyitotta hát a videómegosztót, és szétnézett az ajánlottak között. Nyálas, partizós k-pop számok sokasága, amiknek már a borítóként használt képüktől is libabőrössé vált a háta.
- Hyung, ne már, kicsit jobban kéne figyelned a zenei iparra, ha már a tagja vagy - visszhangzott a fejében Hoseok mondata.
Hirtelen eszébe jutott a rózsaszín hajú, fátyolos felsőbe bújtatott fiú képe, ami napok óta újra és újra felvillant a fejében, de eddig mindig visszahessegette azt az agya egy távoli zugába. Hogy is hívták őt? Jaemin? Minjae? Elhúzta a száját. Nem tudott rendesen visszaemlékezni.

Feladva az agya mozgatását, felvette a telefonját az asztalról, ami a képernyőjével lefelé pihent órák óta. Az ujját hozzáérintette az érzékelőhöz, és rögtön ezer meg ezer értesítés cikázott át a kijelzőn. A többiekkel közös Twitter fiókjukra érkezett értesítők számát már meg sem próbálta kiolvasni, minden más közösségi médiafiókja pedig némítva volt. Tizennégy nem fogadott hívás ugrott fel, ezek közül csak hármat ismert, Hoseok, Adora és Pddog számát. Ideje volt újabb előfizetést szereznie, úgy tűnt, megint megtalálta őt néhány őrült rajongó.

A telefonja még mindig vadul villogva próbálta magát utolérni a történésekkel, amikor ő már Hoseokot tárcsázta, ignorálva minden mást. Elhúzta azonban a száját, amikor a barátja a sokadik csörgésnél sem vette fel.
- Hyung, valami gond van? Néztél már az órára? -  szólt bele a kagylóba a fiatalabb álomittas hangja.
Yoongi a monitorra emelte a pillantását. Hajnali három múlt.
- Upsz? - próbálkozott a fiú. Most már kínosnak érezte feltenni az eredeti kérdését. - Ne haragudj, nem akartalak felkelteni, tényleg nem figyeltem az időt. Csak az egyik dalról akartam kérdezni valamit, de ráér reggel is, menj vissza aludni, Hoseok-ah.
- Semmi gond, Hyung - motyogta a fiú, feltételezhetően már félig újra az álmok világában járva. - Szép álmokat.
- Egyébként, Hobi, hogy hívták azt a fiút, akit múltkor sírva találtunk a szertárban? - kérdezte még gyorsan.
- Ö, mi...? - A rapper szinte látta maga előtt a barátja összezavarodott arcát. Hoseok agya használhatatlan volt álmosan. - Jaaa, Park Jimin.
- Kösz - nyomta ki a hívást, mielőtt még a másik megkérdezhette volna, mire kellett az neki. 

Szinte már frusztráltan írta be a gépbe a nevet, és elnevette magát, amikor a kidobott képek nagy része egy énekesnőről készült. Sok hűhó semmiért...
Aztán valahol az ötödik sornyi fotó között megtalálta a fiút is, akit keresett. A képleírásnál meglátta aztán, miért nem a várt eredményt kapta. Hoseoknak persze a valódi nevét kellett mondania a fiúnak, véletlenül sem a színpadon használt megszólítását.
Újrapróbálkozott, ezúttal a felfedezett Baby G névvel. A rapper nagyra nyílt szemekkel nézte a Naver által kidobott legújabb keltezésű cikkeket. "Baby G mentális egészsége keresztbe törheti a fiú karrierjét?", "A rajongók szünetet követelnek Baby G nevében.", "A CCA énekese, Baby G, kihagyja a legújabb fellépést".
- Hűha - tátogta némán a fiú. Úgy tűnt, rossz vizekre evezett.

Megnyitotta az elmulasztott fellépésről szóló oldalt, és rögtön ráncokba borult az arca, ahogy meglátta a dátumot. Ezen a napon kezdtek promózni, azért tudta ilyen jól. Ezen a napon találták a tinédzsert egy szertárba zárva, ahogy kiabálva próbált őrült módjára kitörni onnan. A cikk szerint azonban Jimin "rossz lelki állapota" miatt nem mutatkozott a színpadon. Persze a sajtóba ritkán jutott ki a teljes igazság a történésekről, de ezt azért mégis csak túlzásnak érezte.

Egy órával később már az ügy legmélyében evezett, felgyorsított lejátszási sebességgel lépkedve végig a banda oldalára feltöltött valóságshow-n, cikkeket nyálazva az interneten. Két órával később látta az összes kiadott klipjüket, ahol Jimint szabályosan keresnie kellett a szemével, és ahol mindig újra és újra ugyanaz a fiú került a középpontba a tizenhárom tag ellenére. Tudta jól, mire játszott rá az ügynökség. Egy darab nagyon híres tag többet hozott a konyhára, mint négy-öt közepesen népszerű idol. Egyszerű matematika volt ez. Ha volt egy Kang Daniel a csapatban, tulajdonképpen csak dísznek kellett a csapat.
Yoongi számos dal alatti kommentszekciót pásztázott végig, várva a Jimin iránti rajongás kifejezését, de a többi taghoz képest valóban meglepően kevesen írtak róla, akik pedig megtették, azok nagy része indokolatlanul utálkozott, míg a valódi fanok anyatigrisként ugrottak rá ezekre, vagy panaszkodtak, amiért ilyen kevés időt kapott a fiú a videókban.

Már éppen feladta volna a további kutakodást, amikor az egyik hozzászóláson megakadt a szeme. Egy lány írt hosszú szöveget arról, hogy az ügynökség milyen szinten mellőzi Jimint, figyelembe sem véve a fiú tehetségét. Mindezt egy linkkel egészítette ki, az igazát bizonyítva. A rapper érdeklődve kattintott a kék betűs szövegre, ami a SOPA év végi gálájához vezetett.

A videó remegett, mintha telefonnal vették volna, a kép néha elhomályosult és viszonylag távolról készült, mégis, ezután a felvétel után Yoongi többé nem tudta volna figyelmen kívül hagyni Park Jimin ügyét.

A CCA cukin ugrálós, másodpercre pontosan megtanult, kiskutyaként beidomított koreográfiájához képest, ez a tánc maga volt a szabadság. A diákok itt is a tanult elemeket adták elő, de mindegyikükön érződött a saját stílusuk. Néha nem egyszerre emelték a kezüket a magasba, nem ugyanolyan ívet írtak le a lábukkal vagy máshogy oldották meg az ugrásokat, mégis mindannyian gyönyörűen mozogtak. Az egyszerű, fehér pólót és fekete nadrágot viselő fiúk izomzata jól látszott a lenge öltözet alatt és a lányok kecses sötét ruhája is ugyanezt a célt szolgálta. Mintha profikat nézett volna, olyan gyönyörűen táncoltak a tanulók; Yoongi tekintete azonban mégis mindig Jiminhez tért vissza. A rózsaszín hajú fiú valóságosan élte a zenét, mintha eggyé vált volna az akkordokkal. A teste kecsesen hullámzott, minden egyes hangjeggyel egy egységet alkotva. Az idolok szakadozott hiphop-mozdulataihoz képest itt a koreográfia töretlen volt, folyóként úszott végig a dalon, mintha csak analóg jel lett volna a digitális tördeléshez képest. Nem is maga a mozdulatsor volt azonban, ami annyira lenyűgözze Yoongit, hogy pislogás nélkül figyelje az előadást, hanem a szenvedély, ami Jimin egész lényéből sugárzott. Egy percig sem kellett néznie a videót ahhoz, hogy tudja: a fiú színpadra született.

Persze a többi diák is lenyűgöző teljesítményt nyújtott, a rappernek mégis volt egy olyan megérzése, hogyha nem tíz, hanem száz ember táncolna a dobogón, a legtöbb szem akkor is a rózsaszín fej felé fordulna. Egyszerűen magával ragadta az ember tekintetét Jimin vékony testének légies mozgása. Talán repülni is képes lett volna, ha nagyon akarja.

Aztán a zene véget ért, a hangok elhallgattak, és egy másodperccel később már csak a tömeg hangos éljenzését és tapsolását lehetett hallani. Ahogy meghajoltak a táncosok, a kamera ráközelített a fellépőkre, egyesével felvéve a kimenetelüket... És amikor éppen Park Jiminhez értek, a fiú elvigyorodott.
A szája szélesen húzódott végig a csinos arcán, a szemei vékony vonallá préselődtek, ahogy meghajolt, még mindig a tánctól lihegve, csillogó izzadtságtól nedves arcbőrrel ugyan, de az egész lényéből sugárzó boldogsággal, amitől Yoonginak kisebb légszomja támadt.

A videónak alig kétezer megtekintése volt. Ha belegondolt, hogy mennyit érdemelt volna valójában, csak még szomorúbb lett. Hiszen hülyéskedő youtuberek is néha a százszorosát kapták ennek. A rapper ezután hosszasan keresgélt kifejezetten Jimin táncáról valamilyen felvételt, de sehol nem talált hasonló tartalmat.

Hihetetlennek tűnt, hogy egy ekkora tehetséget képes volt az ügynökség csak úgy a hátsó sorban táncoltatni. Egy pillanat alatt lejátszódott a fejében, mennyi lehetőséget rejtett magában Park Jimin. Szólók, táncfellépések, Hit the stage, megannyi műsorlehetőség... És énekelni még nem is hallotta. Minek debütáltatott egy ügynökség tizenhárom tagú csapatot, ha nem volt képes lehetőséget adni mindannyiuknak a szereplésre?

Újra és újra megnézte a videót, teljesen elvarázsolva a látványtól. Valahogy sírni lett volna kedve a fiú mozdulatait nézve, de maga sem tudta, miért. Még sosem fogta meg őt ennyire semmi, de valahogy úgy érezte: ebben a fiúban ugyanaz a tűz égett, mint benne.

Az utolsó néhány másodperc vált a kedvencévé, amikor a táncos mosolygott; hogy az egyik alkalommal egy vers ugrott be neki, amit az egyetemi évei alatt olvasott, és most újra felsejlett benne: Ahogy itt jár-kél, szép, miként / a csillagtüzes éjszaka; / fénybe árnyat és árnyba fényt /szűr arca, szeme, mosolya; / oly szeliden ragyog felénk, / ahogy a vad nappal soha.

Min Yoongi nagyra nyílt szemekkel meredt maga elé néhány másodpercen keresztül, aztán minden mást elfelejtve ragadta meg az asztalára dobott ceruzát és az órák óta elhanyagoltan fekvő jegyzetfüzetéért nyúlt.

***

Délutánra egy nagyrészt kész dalszöveggel és alappal a zsebében lépkedett be a DG épületébe, a néhány óra alvástól újra feltöltődve.

Miután Bang PD első hallgatásra beleszeretett a dalba, érdeklődve hallgatta a fiú ötletét a videóklipre, és alig pár perc alatt sikerült meggyőznie, hogy a terve működni fog, ez a szám igazán nagy népszerűségnek fog örvendeni a különleges formája miatt. Persze, a dal, ami nem a mindennapi slágergyanús dallamvonalat követte a sablonosan ismerős szöveggel, mindig kockázatosnak számított; Yoongi azonban látta maga előtt a szinte Sia-dalokkal felérő művészien elvont vonalat a számban. Bang PD pedig bátor embert volt, nem véletlenül dobott ki egy rapper triót az idolok világába.

Yoongi ragaszkodott ahhoz, hogy személyesen keresse fel a CCA producerét és egyben a kiadó fejét a munkalehetőséggel, aki meglepve ugyan, de annál szívélyesebben fogadta őt.
A férfival néhány pillanatig farkasszemet néztek, és csak utána mutatkoztak be egymásnak, mintha legalábbis nem ismerték volna a másikat.
Yoongi tíz éve kezdett a szakmában - alig tizennégy évesen -, időközben találkozott már egy-két emberrel. Kim Youngshin nem egy karriert tört keresztbe alig hét-nyolc évvel ezelőttig, amikor is az újságírásról igazgatásra adta a fejét, hogy ne csak írjon a zenei világról, hanem a részese is legyen. Viccesnek tűnhetett másoknak a gondolat, de a rapper tisztán látta maga előtt a zenét tanult fiatalt, akit minden ügynökség visszautasított, mert nem volt szükségük producerre. Cserébe a férfi az egyik legmocskosabb pletykagyártó és paparazzi lett, akinél egy cikk csak akkor nem került ki nyomtatásba, ha a celeb ügynöksége eleget fizetett neki ahhoz, hogy törölje a képeket. 

Yoongi is neki köszönhette az első botrányát, amikor még a debütálás után, szociális problémáktól küzdve, képtelen volt színpadra lépni. Vagy amikor csikkel a kezében látta meg őt, a rapper pedig még nem tudta, ki elől kell elrejtenie a szálat és kit kínálhatott meg nyugodtan egy cigivel. Pedig akkor még csak próbálkozott, és sokáig nem is szokott rá a dohányzásra ezután; mégis majdnem a karrierjébe került az, amit a legtöbb tinédzser ugyanúgy kipróbált kíváncsiságból, mint ő. 

- Miért pont Baby G? - kérdezte a férfi, ahogy hallgatta az ajánlatot, amit nem lehetett kihagyni. - Sok más, tehetséges tagunk is van.
A producer olyan hangsúllyal ejtette ki ezt a mondatot, mintha az idol egyáltalán nem is lenne tehetséges. Ó, mennyire tévedett...
- Láttam Jimint táncolni, konkrétan ő adta az ötletet a dalunkhoz. Éppen ezért, ragaszkodom a személyéhez - felelte nagy bölcsen a fiú, direkt az idol valódi nevét használva.
- Én azért átgondolnám - érintette össze az ujjbegyeit a férfi, ahogy hátradőlt a székén. Tárgyalni akart. Hihetetlen, milyen könnyű volt olvasnia a másik mozdulataiból. - Mivel rólatok van szó, ezért hajlandó vagyok alkut kötni. A Cypher ugyanazért a fizetségért, amit Baby G kapna, megkaphatja a legnépszerűbb tagunkat is, Andrewt. Ha szeretnéd, mutatok statisztikai adatokat, mennyivel jobban megérné nektek, ha...

Yoongi feltartotta az egyik kezét.
- Én nem egy táncosért jöttem ide, aki szerepelhet a klipünkben, nekem Park Jimin kell. Ha jó lenne más is, sok ember közül válogathatnék a Big Hitnél is. Gondolom, látta már a csapattársam táncolni, ha mond valamit J-Hope neve, akit a tavalyi díjátadókon szinte mindenhol jutalmaztak a tudásáért.
- Nos - hajolt előle Kim PD újra a székében. Elhúzta a száját, amiből Yoongi már tudta, hogy nyert. - Legyen. Beszéljünk meg egy időpontot, amikor...
- Megvárnám őt, amennyiben a városban tartózkodik - vágott gyorsan a férfi szavába. - Gyorsan szeretném elintézni az előkészületeket, néhány napon belül már forgatnánk is. 

Érezte, hogy a másik idegein táncol a folyamatos közbevágásával és minden nyájasságot mellőző stílusával, de őszintén, semmi kedve nem volt jópofizni egy emberrel, aki az ügynökségét megvesztegetésekkel kapott pénzekből építette fel. 

- Legalább egy óra lenne, mire ideér a fiú - morogta az végül.
- Sebaj. Úgyis szerettem volna egy másik témáról is beszélni. Érdekelne, miért látok mindenhol arról cikkeket, hogy Jimin a mentális problémái miatt nem tudott a közelmúltban színpadra lépni, miközben én nyitottam ki a szertár ajtaját, ahová be volt akkor zárva - hajtotta mosolyogva oldalra a fejét, és összefűzte maga előtt a karjait.

Megjegyzések:

Ajánlott zene:

https://youtu.be/pCIZESre31o

#20 a fic. Köszönöm ♥ Keveset mondom nektek, milyen hálás is vagyok minden egyes embernek, aki olvassa és szereti, amit én itt összehordok, de nagyon értékelem a szeretetet, amit kapok. ^-^

Daniel kommentjével nem akartam megbántani egyetlen Wanna One fant sem, csupán arra céloztam (túlozva), hogy vannak tagok, akiket kiemelten szeretnek a rajongók.

Sajnálom az éjjeli feltöltést, de holnap nektek úgyis ünnepnap, én viszont dolgozok, nem tudnék feltölteni. Viszont nagyon szép hetet nektek, és további jó Festázást! <3

~ Ally D