Miután oda értem a közös házunkhoz kinyitottam az ajtót és beléptem. Nagyon csend volt és hiányzott Jin is rettentően. Lassan felmentem a hálószobába és leültem az ágyra. Közben megcsörrent a telefonom. Jin hívott.
-Szia nyuszi! - köszönt aranyosan.
-Szia Oppa! - mondtam kicsit szomorúan.
-Csak azt szerettem volna mondani, hogy ne hibáztasd magad hiszen te rosszat nem szerettél volna. - magyarázta.
-Az a baj, hogy még mindig azt érzem, hogy én hibáztam egy nagyot. Miattam nem lehetsz mellettem amikor kiderül, hogy fiúnk vagy lányunk lesz. - gyűltek könnyek a szemembe.
-Ott leszek veled! Szabadságot kaptunk szóval veled leszek egész nap! - mondta izgatottan.
-Ennek örülök! - mosolyogtam.
Beszéltünk még pár szót. Aztán hamar rám esteldett így hát elmentem zuhanyozni. Miután végeztem bebújtam az ágyba. Mivel nagyon fáradt voltam percek alatt elnyomott az álom.