Jin után mentem mivel még mindig nem tudtam,hogy mi a problémája. Oda álltam mellé és felnéztem rá.

-Oppa!-bújtam hozzá.

Mivel nem szólt semmit és rám se nézett kezdtem tényleg azt hinni,hogy megharagudott. De hiszen nem is csináltam olyat. Ilyenkor elgondolkozom,hogy nekem egy felnőtt férfi a vőlegényem vagy egy gyerek. Megvontam a vállam és leültem.

-Csak nem összevesztetek?-jött oda Namjoon.

-Kicsit beszélgettem Hoseok-al és ő féltékeny lett és azóta nem beszél velem!-magyaráztam.

-Mindjárt beszélek vele!-mosolygott.

Úgysem tudja rá venni. Jó tíz perc múlva leült mellém. Még mindig látszott rajta,hogy valami nem okés.

-Jin! Ugye tisztába vagy vele,hogy csak te vagy az egyetlen az életembe?-néztem rá.

Ő is rám nézett és közelebb hajolt. Puha ajkait az enyéimre tapasztotta. Elmélyítette a csókunkat én pedig kicsit elhúzódtam mivel tudtam,hogy itt nem kéne.

-Tudom és ne haragudj,hogy így túl reagáltam!-nézett rám aranyosan.

-Nem haragszom Oppa! –mosolyogtam.

Egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira majd ment a többiekhez próbálni. Imádom azt a hülye fejét. Mikor kicsi szünetet tartottak fáradtan ült le mellém. Fejét az ölembe hajtotta. Én pedig simogattam és letöröltem a homlokáról az izzadságot. Ő pedig egy puszit nyomott a hasamra.