Kicsit elhúzódtam tőle és bele néztem azokba a barna szemeibe amibe képes vagyok másodpercek alatt elveszni.
-Megnézzük az Eiffel tornyot? - néztem rá bociszemekkel.
-Persze! - mosolygott.
Leszálltam róla és vártam, hogy jöjjön ő is.
-Menj csak előre mindjárt megyek én is! - csókolt meg.
Lementem és a hotel előtt vártam míg jön. Jó 10 perc múlva jött is az én szerelmem.
-Mehetünk? - nézett rám.
Biccentettem egyet. Összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. Minden fele szerelmes párok voltak. Nem véletlenül Párizs a szerelmesek városa. Oda értünk és szám tátva maradt szebb, mint a képeken.
-Tetszik nyuszi? - nézett le rám.
-Igen nagyon! - mosolyogtam.
Hirtelen el engedte a kezem és letérdelt elém. A kezem a szám elé tettem és könnyek gyűltek a szemembe.
-Jiu te vagy az életem! Mindennél jobban szeretlek! Tudom, hogy fantasztikus anyuka leszel! De egy dolog van, amit mindennél jobban szeretnék!-mondta mosolyogva.
-Hozzám jönnél feleségül? - nyitotta ki a kisdobozkát.
-Igen!!! - vágtam rá.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam és úgy folytattuk a csókunkat.
-Imádlak! - néztem a barna szemeibe.
Elmosolyodott és tovább néztük az Eiffel tornyot. Lassan elindultunk vissza a hotelbe.