Mikor beértem a lakásba ahol Jin-el együtt élünk vagyis már csak éltünk még jobban potyogni kezdtek a könnyeim. Mindennél jobban szeretem. Minden rá emlékeztet. Felmentem a szobába ami a legtöbb szép emléket rejtette. Leültem a közös ágyunkra és előjöttek az emlékek. Mennyit hülyéskedtünk és persze a jó öreg Dad Jokes emlékek is előtörtek. Mind ez még ma is meg lehetne, ha a rajongók nem utálnának ennyire. Fogtam a többi ruhám és egy sport táskába raktam és elindultam kifelé a házból ami azt hittem, hogy egy boldog család háza lesz, de sajnos nem.

Jin szemszöge:

-Menj utána! - mondták egyszerre a srácok.

Nem akartam hiszen ő már meghozta a döntését. Ha nem szeretne velem lenni akkor nem tudok sajnos mit csinálni.

-Ő a te igazi nagy szerelmed! Menj utána és beszélj vele! - mondta Namjoon.

-De nem tudok mit tenni, ha a rajongók nem szeretik. - hajtottam le a fejem.

-De igen is tudsz! Vissza mész Szöulba és vissza szerezed! - mondta határozottan Yoongi.

-Nem! Már ő eldöntötte nincs mit tennem!-szipogtam.

Srácok megrázták a fejüket. Ismerem már annyira,hogynem fog változni a véleménye.