Sziasztok!

Azt hiszem kitaláltam egy mémet.

Doktor: Charles Dickenssel töltött karácsonkor szellemekkel találkozik

Doktor: Ez után találkozik Agatha Christievel és gyilkosság történik

Doktor:

Ezen kívül, szintén Doctor Who témájú közlendőm, hogy találtam egy részt amit még nem láttam!
Mámint az újabb verziójából, nem a régiből, abból még sok a megnézendő listán van.
A karácsonyos rész a 9. évad elején.
Nagyon jóóóóóóóóó volt. Régen néztem már (ez személyes vélemény, valójában sokszor nézem), és olyan részt, amit még nem láttam még régebben, és nagyon jó érzés volt.
Nem szeretnék beszámolni most erről az egy részről külön (dehogynem, csak nem akarok spoilerezni), de annyit elmondok, hogy benne volt a Mikulás. És nem tudtam kitalálni, hogy akkor most valóban létezik-e, és bár kicsit fura volt, bírtam.

Plusz egy kis élménybeszálmolót szeretnék tartani. Voltunk színházban. Három, meg egy hete. Vagyis voltunk három hete is, meg múlt héten is. (ami több lett a publikálás napjára kb. két héttel)

Megnéztük az Óz a csodák csodáját és a Pál utcai fiúkat.

Az Óz az jó volt. Tényleg, teljesen élvezhető volt. A karakterek jópofák voltak, a kutya egy rendes kutya volt (nagyon cuki volt), a dalok kicsit furák voltak, de nem volt rossz egyáltalán.

Na de

A Pál utcai fiúk
Hát...
Szerintem életem eddigi, ha nem is legjobb, de létfontosságú színházi élménye volt.

Imádtam. Az előadás stílusa, a színészek, a történet maga is ugye, a dalok, ahogy előadták egyszerűen, áhhhhhhhh, nagyon tetszett. 

És sírtam. Ennek is története van. Amikor énekelték a "Mi vagyunk a Grund" című dalt (egyébként fent van youtubeon, a legjobb dal az egészben, tudom kívülről) az nagyon megható volt, ott a boldogságtól kezdtem el könnyezni. Tényleg, nagyon nagy élmény volt, a színészek karnyújtásnyira tőled, ordítva énekelve ezt a remekművet, hát komoly hatással volt rám.

Na de haladjunk tovább. Nemecsek ugye, hát, igen. Nagyon szomorú volt. Itt el is kezdtem sírni, de nem nagyon feltűnően, ilyen éppencsak, de már sírásnak mondanám. Ezt nem részletezném nagyon. Egyébként érdekesen volt megoldva a jelenet, énekeltek, majd kisétált a színpadról a fény felé úgymond, hát volt ott egy lámpa, és olyan volt, Boka meg a színpad közepén siratta. Hát igen. 

És a vége. Igazából innen már nem sok volt hátra, és ez alatt az idő alatt bennem szépen felgyűltek a könnyek, és már csak a megfelelő pillanatra vártak, hogy előtörjenek. Ez meg is történt, amikor az összes színész elkedzte énekelni a "Mi vagyunk a Grund" című dalt. 

Sorban meghajoltak, mindenki ujjongott, én meg sírtam. De ez ne tévesszen meg, azért volt, mert élveztem. Tényleg, nagyon jó volt. 😢😟🙂

Hannibal

Őszintén szólva nem emlékszem, hogy ezek a képek voltak-e már, de szerintem nem. Bocsi, ha mégis.

Gyűrűk ura- Sherlock -ból összerakott totál hülyeség

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Megnéztem az "End of time" című részt a dokiból, és rájöttem egy pár dologra:
1.) imádom a Mester stílusát, illetve magát a Mestert
2.) imádom a Doctor Who-t
3.) imádom ezt eredeti (angol) nyelven nézni
Ugyanis van olyan szinten az angol tudásom, hogy értem. Ezért az az új célom, hogy végig nézem így is a sorozatot. 😐😁
Nagyon jó, kicsit fura volt az elején, de hát sok részt így is feliratosan néztem, szóval nem volt gáz. Sőt, tényleg imádom mindig, ha így nézek egy részt. (Eddig nem néztem még meg sokat full angolul, hármat, vagy négyet, de azokat nagyon élveztem így.)
Egy kicsit már érzés, így magyar szinkron után eredeti nyelven hallani, de valahogy el is merültem benne, és utánna már fel se tűnt.
Plusz hallani David Tennant hangját színészkedés közben csak a ráadás 😊.
Egyébént sok videót nézek youtubeon is, amik a sorozattal kapcsolatosak, és úgymond hozzá szoktam az angolhoz.

Ezt szerintem túl is tárgyaltam. 

Bocsi, ha fárasztalak amúgy a Dokival kapcsolatban...😖 (akaratlanul kezdek el mindig erről írni, csak úgy jön) (de valóságban is, ne aggódjatok)
De na, 
Ennyi
Na.

Sziasztok!